- Akkor téged nem fognak tisztelni Japánban - vonták le a következtetést unokatesómék. Nagyon úgy tűnt, hogy nem látnak esélyt arra, hogy egyszer én legyek Totyicuki (Rettentő Földrengés), a szupernehézsúlyú szumós, és hogy szerintük előbb leszek Failarmy videón a kendamázásommal, amint épp leütöm magam a fagolyóval, mint ilyen menő zenés kendamafilmen. "Maradj inkább a túrázásnál, Sanyi" - mondta Attila, mintha a kendama és a túrázás kizárná egymást.
Na de nem azért Csetneki BornToBeHard Sándor a nevem, hogy könnyen feladjam, vagy hogy eltántorítsanak a célomtól. Unokatesómék kétkedése csak megerősít. És különben is, gyakorlat teszi a mestert. És már egyre jobban megy, már többször kapom el a fagolyót, mint ahányszor nem kapom el, és már a fagolyó lyukába is rendszeresen betalálok a kalapács végével. És az a hang, amikor "klaffan"... Tiszta sikerélmény, endorfin, flow. Hogy néznek majd unokatesómék, ha úgy kendamázok majd, mint a csuda! Egy kis gyakorlás, és úgy elkápráztatom őket a cold pizzával, hogy leesnek a székről!
Bár azt most már átérzem, hogy igaza volt a kendamáról szóló leírásoknak, amikor hangsúlyozták, hogy fejleszti a kitartást és a türelmet. Mert ide aztán kell. Van, hogy magam is elbizonytalanodom: biztosan az én sportom ez? De aztán arra gondolok, hogy számtalan olyan dolog volt, amiről azt hittem, hogy sosem fog sikerülni, aztán mégis sikerült. Már többször gyalogoltam kétszáz kilométert, egy percen belül kirakom a Rubik-kockát, épp ez a nyavalyás fakalapács meg lyukas fagolyó fogna ki rajtam?
Amúgy az a jó a kendamában, hogy a trükkök gyakorlása közben nem kell tartani kar-, láb- vagy nyaktöréstől, sérüléstől. Bár a fagolyó egyszer-kétszer már megütötte a hüvelykujjam, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Érdekesség egyébként, hogy bár Japánban, a távol-keleten, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre ismertebb és népszerűbb dolog a kendama, a YouTube-on például ezerszám vannak kendamás oktató- és lájfsztájl-videók (és ilyen dinamikusan növekszik világszerte a kendamára vonatkozó Google-keresések száma), hazánkban még szinte egyáltalán nem ismert. Tehát itthon még teljesen underground. Egyetlen hírportál sem foglalkozott még vele, de még a hazai blogoszférában is ismeretlen kifejezés volt a kendama... egészen eddig. Mert ez most már a második magyar nyelvű kendamás poszt(om).
Elhatároztam azt is, hogy elindítok majd egy kendamás weboldalt is, ahol összegyűjtöm az információkat, videókat, anyagokat a témában, és a saját (lassú, de biztos) fejlődésem is nyomon lehet majd követni.
Kapcsolódó bejegyzés:
Egy újabb hobbi: kendama
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése