A Kaziról...

Nem sikerült. Gyenge voltam. Rossz ezt leírni, kb. úgy érzem magam, mint amikor kamaszkoromban tesiórán utolsónak választottak be a kosárcsapatba. Na nem mintha én lettem volna az osztályban a legalacsonyabb, de valahogy nem volt érzékem a kosárlabdához. No de azóta tudok 500-at dekázni, van hat Balaton-átúszásom, zsinórban kilenc Kinizsim, lassan már a repülő is megy a kendamával, egy percen belül kirakom a Rubik-kockát, és bizony már három kétszázas túrát is magam mögött tudok. A kosárlabdát pedig pont úgy lesza.

A Kazinczy viszont még most sem sikerült, továbbra is a mumusom maradt (mint egykor az Iszinik). Ez volt a második próbálkozásom vele, két éve hasonlóan jártam, de sebaj, három a magyar igazság, jövőre újra szerencsét próbálok (a rajtban az egyik srác mesélte, hogy neki például csak ötödik vagy hatodik alkalommal sikerült először a Kazinczy 200, vagy ott van Oszkár, aki először zsinórban négy alkalommal feladta a Kinizsi Százast, de mégsem mondott le róla, és azóta már sokszoros Kinizsi Százas teljesítő.)

A csalódás ellenére a túra továbbra is a kedvenceim közé tartozik, a Zemplén hegyei, erdői lenyűgözőek. Nem hiába van a TTT weboldalának fejlécében a füzéri vár. A táj vadregényes és meseszerű, gyermekkorom falra vetített diafilmkockáit idéző: az Öreg néne őzikéjének égig érő fáit, varázslatos erdeit (Áron észrevétele: "az a Mátra", de itt is felfedeztem ezt a hangulatot). Szóval vad mint a burjánzó és buja természet, a táv és a belső utazás pedig monumentális, mint egy regényfolyam, vagy mint a legtöbb bejegyzéssel bíró túrablog. A társaság, a hangulat, a rendezés és az ellátás most is kiemelkedő volt.

Hamarosan részletes beszámolót is írok.

(A túra reggelén, pénteken, Széphalmon, éppen a Magyar Nyelv Múzeuma előtt pedig kitaláltam a kendama szó magyarosítását is: golyopács.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Feladott túráim
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal