Kellemetlen, frusztráló érzés feladni egy teljesítménytúrát, ilyenkor általában úgy érzem magam, mint egy rossz tanuló, aki nem készült fel eléggé a vizsgájára, és megbukott. Persze egy teljesítménytúra sikertelensége "first world problem", nagyobb baj és bánat sose érje az embert, de mégis arra világít rá, hogy az adott helyzetben gyenge volt, elbukott, nem érte el az éppen kitűzött célját.
Ugyanakkor a kudarcból épülni lehet és kell is. Mint az alábbi felsorolásból is kiderül majd, nagyon is sokat köszönhetek a feladott túráimnak.
Az első túra, amire visszaemlékszem hogy feladtam, egy téli, havas Barcika 65 teljesítménytúra volt, amire öcsémmel mentünk. Már csak halvány emlékeim vannak róla, valamikor 2005 körül lehetett, még azelőtt, hogy a blogomat írni kezdtem volna. Azt tudom, hogy még aránylag a táv elején, a nagy hó és a beázott bakancsom miatt adtam fel, míg öcsém sikeresen célba ért.
Aztán 2007-ben jött az első Kinizsi Százasom, amit rögtön végiggyalogoltam, és szépen hozzá szoktam a sikerhez, évről évre gond nélkül teljesítve a Kinizsit. Egészen 2011-ig, amikor elhatároztam, hogy megpróbálom teljesíteni a fordított Kinizsi Százast, az Iszinik 100-at is. Hallottam róla, hogy nehezebb mint a Kinizsi, de úgy véltem, öt K-100-al a hátam mögött nem érhet meglepetés. Hát, nem így történt, feladtam a túrát, amin ráadásul seprői minőségben vettem részt, így igazán illett volna végig mennem.
Utána privát Iszinik 100 bejárásokkal próbáltam edzeni magam és jóvátenni a kudarcot, de itt is sikertelenség sikertelenséget követett. Ráadául a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra sem sikerült abban a szezonban, 2012 elején - de ennek a túrának köszönhetem a Suvlajjal való barátságomat.
Akár arra is rádöbbenhettem volna, hogy a teljesítménytúrázás nem az én sportom, ill. hogy képességeim maximuma a Kinizsi Százas, de aztán éppen ezek a csalódások fordítottak jobban a teljesítménytúrázás felé, tettek dacossá és elszánttá, hogy aztán 2012-ben olyan túrákat is teljesítsek a Kinizsi Százas után, mint a Mátra 115 vagy Rockenbauer 130 (ez utóbbit azóta már háromszor is végig gyalogoltam), és novemberben a "mumust", az Iszinik 100-at is sikeresen teljesítettem, ahogy azóta minden évben.
Egy darabig egy túrán sem vallottam kudarcot, aztán 2013-ban sem a BHMTCS-n, sem a Galyavár 110-en, sem pedig a Kazinczy 200-on nem voltam elég kitartó, mindhárom túrán végül csak résztávot gyalogoltam. Ugyanakkor voltak sikereim is: az első, egyedül bejárt Kinizsi Duplám, vagy a monumentális és pszichedelikus Prágai Százas.
2014-ben Jeremcsuk Istvánnal kíséreltük meg a Kinizsi Duplát, de először (elsősorban az időjárási viszontagságok miatt) kudarcot vallottunk, "csak" 100 km-t gyalogoltunk - de aztán második nekifutásra, még nagyobb elszántsággal sikerült teljesítenünk a 200 km-es távot. A téli CsPI viszont megint csak nem a terveknek megfelelően sikerült.
Idén pedig ismét a Kazinczy 200-on vallottam kudarcot, de bízom benne, hogy jövőre kiköszörülöm ezt a csorbát, és teljesítem hazánk legnehezebb és egyik legszebb, legnagyszerűbb túráját.
Kapcsolódó bejegyzések:
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek
Kilencedik Kinizsim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése