2015. május 14., csütörtök

Jubileumi, 20. sétám a Kinizsi Százas útvonalán, avagy a Kinizsi-mozdony beröffentése

Huszadik. Azaz 2000 kilométer gyaloglás a Kinizsi Százas útvonalán - illetve több is, ha a résztávokon tett sétákat, vagy a Szuperkatlant is számoljuk.

Huszadik. Kérdezték, nem unom-e. Miért, a huszadik csókot, a huszadik kocka svájci csokit, vagy ha huszadszor rakjuk ki a Rubik-kockát, azt talán unjuk? Na ugye.

Szóval a huszadik. Kedden, miután neveztem a május végi Kinizsi Százasra a belvárosban, és Kovalik Andrástól átvettem az ellenőrzőlapomat és az itineremet, Békásmegyerre mentem, hogy Áron barátommal elinduljunk egy privát Kinizsi Százasra. Ráadásul "sztovka módra", azaz a cseh és szlovák sztiló szerint, ahol a hosszútávú túrák nagy része este indul (bár a Nagyszombati Százas, a K-100 őse pont nem). Tehát felcseréltük a Kinizsi Százas napszakjait: nem reggel, hanem késő délután rajtoltunk. Tavaly volt egyébként az első ilyen privát K-100-am, akkor Petivel és Ernával indultunk útnak így "sztovkásan".

Nem volt könnyű. Sőt, kifejezetten nehéz volt, az egyik legnehezebb Kinizsim. Ugyanakkor Áron tempójának köszönhetően a leggyorsabb is: 20 óra 45 perc alatt a tatai célba értünk.

Ez volt egyébként az első százas túrám idén, legutóbb a novemberi Iszinik 100-on gyalogoltam ennyit, azóta csak a februári LeFaGySz és a pár héttel ezelőtti Sárga 70 voltak komolyabb túráim.

Hogy miért volt nehéz? Főleg amiatt, hogy nem tudtam pihenni és aludni a túra előtt, mert munka után indultam, ráadásul az előző éjszakán sem aludtam ki magam teljesen. Érdekes, hogy különösebb álmossági holtpontom mégsem volt, inkább kimerültségben, fáradtságban jelentkezett a dolog.

Aztán nehéz volt még a privát sétából fakadóan az ellátás hiánya, valamint az is, hogy Dorogon nem volt lehetőségünk bevásárlásra, készleteink pótlására sem (éjfélre értünk oda), és Mogyorósbányára is éjszaka érkeztünk, jóval a Kakukk nyitása előtt.

Ennek a "sokadik" Kinizsi bejárásnak egyébként több apropója, célja és funkciója is volt. Elsősorban Áron ötlete és lelkesedése, hogy menjünk. Másrészt a táv huszadik végigjárásának lehetősége, a jubileumi séta. Továbbá anyaggyűjtés a készülő könyvemhez, valamint edzés. Edzés a hivatalos Kinizsi Százasra, és a Kazinczy 200-ra.

Meglepetés volt, hogy Papucsek Marcsi és Papucsek "Marcsi férje" Zoli (ahogy viccesen hívta magát), kedves és nem kevésbé lelkes túratársaink is kijöttek a Pilisbe, hogy pár kilométeren át kísérjenek minket a Pilisszentkereszti műút előtti szakasztól a szerpentin aljáig, és még néhány doboz sört is hoztak. Ja igen, jó pár doboz sör is fogyott az úton.

Jó néhány tanulságai is volt a túrának: kipihentebben kell útra kelni; kevesebb felesleges holmit kell cipelni; rendes túrazoknit kell felvenni; kell nedves törlőkendő; evésre, folyadékpótlásra még jobban oda kell figyelni (olykor lusta voltam előszedni a hátizsákból a kaját, amikor már kezdtem éhes lenni, később pedig egyszerre túl sokat ettem).

Koldusszállástól úgy éreztem, hogy csak vánszorgok, de ott is elég jó időt mentünk. Áron talált magának faágat túrabotnak, aztán nekem is keresett egyet. Itt már komoly holtpontjaim voltak, de azért hajtott a lelkesedés. A cél előtt Bajon még beültünk egy sörre, szódára és telefontöltésre, így ha azt kihagyjuk, kb. 20 perccel hamarabb az alapítványi táborhoz érünk.

Ja igen, a telefonomba jegyzeteltem, hogy mikor hova érünk: 17:05 rajt; 18:18 Nagy Kevély; 20:40 szerpentin alja (a szerpentinen sötétedett ránk, a tetején vettük elő a fejlámpát); 21:57 Pilis-nyereg; 23:10 Kesztölc; éppen éjfélkor értünk Dorogon a Molnár sörözőhöz; 1:03 Gete; 1:57 Hegyeskő; 2:30 Tokodi pincék; 3:12 Kakukk (azaz valamivel több mint 10 óra alatt értünk Mogyorósbányára); 4:00 Öregkő; 4:27 Péliföldszentkereszt (itt kezdett virradni); 5:27 Bika-völgy; 6:25 Pusztamarót; 8:10 Bányahegy; 9:14 Vértestolnai műút; 10:15 Koldusszállás; 10:50 volt kis-réti vadászház; 11:17 Aranylyuk; 11:50 Kappan-bükk; 12:18 körtemplom (a körtemplom után és a baji szőlőknél bele is kocogtunk); 13:07 baji söröző (25-kor indultunk tovább); 13:35 vasútállomás; 13:50 cél. Ennél a 20 óra 45 perces menetidőnél csak egyszer voltam eddig gyorsabb százas túrán: a tavalyi Iszinik 100-at 19 óra 40 perc alatt gyalogoltam végig.

Összefoglalva, egy nagyon kellemes (na jó, a végére azért szenvedős, de ugye a túrázás olyan, mint az élet), élményekben gazdag, tanulságos túra volt, köszönöm Marcsinak, Zolinak és Áron barátomnak!

Kapcsolódó bejegyzések:
I love K100
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése