Röviden a túra történetéről: az "ős" 3 x 50 az első teljesítménytúrák egyike volt, hiszen már 1984-ben megrendezésre került (az első Kinizsi Százas 1981-ben volt, a Gerecse 50 pedig 1982 óta létezik). 1986-ig, tehát három rendezésen át tartott ez az "ős" korszak a Budapesti Természetbarát Szövetség Hegymászó Bizottságának szervezésében, majd pedig jött az "új" 3 x 50, 1994 és 2003 között, az Óbudai RaVaSZFa és a TTT rendezésében. Ezután ismét hosszú szünet következett, egészen mostanáig, 2015-ig. Így idén már 14. alkalommal állhattak rajthoz a túrázók a 3 x 50-en, immár a harmadik rendezési periódus nyitányaként.
A túra időpontját őszről késő tavaszra tettük (többek között azért, mert ilyenkor nincs vadászati szezon, így könnyebb beszerezni a túra engedélyeit). A bázis ismét a pilisszántói általános iskola volt, ahol a legutóbbi 3 x 50-eken is megpihenhettek a túrázók.
A túra három, nagyjából 50 km-es szakaszból állt, melyek mindegyikére 13 óra volt a szintidő (a középső szakasz szintidejét 14 órára emeltük az eső és a sár miatt). Az első szakasz Normafától indult pénteken 18 órakor, a célja pedig Pilisszántón volt, ahová legkésőbb szombat reggel 7-ig kellett beérkezni. Ezt az éjszakai túrát egy pilisi körtúra követte szombat délelőtt 10 órás rajttal, mely önálló résztávként, Szántó 50 néven is meghirdetésre került. A célba éjjel 11-ig (vagyis a szintidőt meghosszabbítva éjfélig) kellett beérkezni. Ezen második 50-es szakasz után már hosszabb pihenő járt az indulóknak, hiszen a harmadik, utolsó etap csak vasárnap reggel 6-kor indult. Ez már nem Pilisszántóra érkezett vissza, hanem Hűvösvölgyben, a Gyermekvasút végállomásán volt a célja.
A túrát megelőzően volt egy elméleti vita arról, hogy a 3 x 50 "százasnak" számít-e vagy sem, azaz hogy ez most egy legalább 100 kilométeres túra-e, vagy pedig inkább "csak" 50-es túrák konkatenációja. Én azt gondolom (és ez is az általánosabban elfogadott vélemény), hogy igenis "százas", hiszen a pihenőidők aránylag rövidek, az első két 50-es között például mindössze 3 óra (amennyiben az első szakaszt a szintidőt kihasználva, 13 óra alatt ér be valaki, gyorsabb teljesítés esetén többet pihenhet, hiszen több ideje van a következő szakasz rajtjáig).
Az együtt töltött pihenőidőknek köszönhetően (Gyula jóslatának ill. emlékeinek megfelelően) a túra különleges közösségi élményt is jelentett, hiszen így sokkal több idejük és lehetőségük volt a túrázóknak találkozni, beszélgetni, enni, sörözni, mint egy hagyományos, "non-stop" teljesítménytúrán. Az idei időjárási körülmények, az eső és a sár miatt a túra meglehetősen extrém lett, de ez még különlegesebbé és értékesebbé tette a teljesítést. Baleset szerencsére nem történt, néhányan azonban feladni kényszerültek a túrát, főleg a szombati, második etapon, a Szántó 50-en.
Ami a statisztikákat illeti: a 3 x 50-en 41-en indultak és közülük 34-en értek célba (83%-os teljesítési arány), míg a Szántó 50-en 36 indulóból 25 kapott díjazást (69%). A nettó időt nézve a leggyorsabb teljesítő Márton Dani lett, az egyik legnagyobb harcot pedig Toplak Joe vívta a túrán, akinek elmondása szerint ez volt eddig a legnehezebben teljesített túrája, de végül célba ért, így ezzel 10. alkalommal is teljesítette a 3 x 50-et. Megható volt Joe célba érkezése, ahogy annak a túrázónak a szavai is, akinek korábban a 3 x 50 teljesítése volt a fő célkitűzése, de akkoriban még nem mert indulni rajta, és most, hogy újra megrendezésre került, sikeresen teljesítette.
Ami a szervezési részt illeti, Gyula nagyszerűen koordinálta a népes rendezői tábort. Sokat köszönhetünk a TTT-nek és az egyelőre még alakulófélben lévő Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesületnek is, melynek több alapító tagja, többek között András, János, Peti és öcsém is részt vett a túra lebonyolításában. Külön köszönet illeti kedvesemet, Timit, valamint Papucsek Marcsit, akik a konyhában szorgoskodva gondoskodtak a csaknem száz fős csoport vacsorájáról, a paprikás krumpliról (magam is órákon keresztül krumplit pucoltam). Segítséget jelentett még Laci bácsi is, aki az első Iszkirin is végig ott volt a szárligeti vasútállomáson, idén pedig főleg a kávéról gondoskodott, valamint őrizte a rendezői asztalt, amíg néhány órára mi is lepihentünk.
Természetesen a legnagyobb küzdelem a sárban dagonyázó, esőben ázó indulóké volt (főleg a szombati napon, vasárnapra már kellemes, napsütéses idő lett), de azért a "bázison" is kellemesen elfáradtunk. A konyhai munkák mellett a matracok visszacipelése az alagsorba, a termek felseprése és a bútorok visszarendezése, valamint a résztvevők utazócsomagjainak utánfutóra pakolása jelentette a testmozgást.
Fárasztó, nyüzsgő hétvége volt, de még ha kissé "szépségkirálynősen" is hangzik, valóban mindenért kárpótoltak a katartikus célba érkezések, a kissé elgyötört, de mégis boldog arcok, valamint a sztorizások, nevetések. Az iskola atmoszférájában is volt valami, ami megfogott, az otthonos kis osztálytermek egy-egy pillanatra visszarepítettek a saját gyermekkoromba. A túrázók és a mi szerencsénkre pedig pünkösd hétvégéjén volt a túra, így hétfőn mindenki kipihenhette a fáradalmakat.
Gyula nevében is köszönöm minden pontőrnek, közreműködőnek a segítséget, és gratulálok minden teljesítőnek!
Zárásként ill. kedvcsinálónak a jövő évi túrához íme néhány részletes túrabeszámoló:
Piedcat beszámolója
Moiwa beszámolója
Toplak Joe beszámolója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése