CsPI-ből privát Iszi 50

Szombaton reggel 7-kor a szárligeti vasútállomásról CsPI-re, azaz Csoportos Privát Iszinikre indultunk négyen: Bea, Laci valamint öcsém (az előző két év "törzsgárdájából" csak én maradtam, sem Sistergő, sem Tar-patak, sem V_Gyuri nem tudott most velünk tartani). Annak ellenére, hogy december második felében jártunk, az idő teljesen tavaszias volt.

Ez volt amúgy az első komolyabb sétám a múltkori pánikrohamom óta, és szerencsére semmilyen testi-lelki problémám nem volt, a kissé elcsépelt szóhasználattal élve teljesen a "komfortzónámban" maradtam. Viszont ezt rajtam kívül csak Bea mondhatta még el magáról, a többieket eléggé kimerítette az első szűk 50 km-es szakasz, így aztán csak Mogyorósbányáig jutottunk (kb. 11 óra gyaloglással), onnan hazabuszoztunk.

Emiatt persze kettős érzésem volt: egyrészt rossz egy túrát feladni, nem teljesíteni a kitűzött célt, ráadásul ez lett volna a 20., jubileumi alkalom, hogy a Kinizsi Százas útvonalát végig sétálom. Sajnáltam Lacit is, akinek jó ideje álma már az Iszinik 100 teljesítése, és így most elhalasztódott. Beát is sajnáltam, mert ő (hozzám hasonlóan) tovább tudott volna menni, de végül a túra befejezésére szavaztunk.

Másrészt viszont maga a túra nagyon szép volt, jókat beszélgettünk (többek között a készülő könyvemről), és jó volt egy nem túlságosan kimerítő, "csak" 50 kilométeres séta után még aznap estére hazaérni. És talán helyesen is döntöttünk, mert még mielőtt buszra szálltunk volna, dörögni kezdett az ég, és mint később az időjárás jelentésekből kiderült, Budapest környékén komoly esők és viharok voltak éjjel.

Az út egyébként a pár héttel korábbi jégkárok, kidőlt fák és leszakadt ágak ellenére már elég jól járható volt, még ha itt-ott szomorú látvány volt az erdő sebesülése. Ja igen, még egy érv amellett, hogy okosabb volt Mogyorósbányán befejezni: a Pilis-szerepentin még jelenleg is járhatatlan, így ott mindenképp alternatív útvonalat kellett volna keresnünk, tehát kérdés, hogy ez akkor mennyire lett volna 100%-ig "CsPI".

Sebaj, talán még januárban újra útra kelünk.

(Az Iszinik 100 egyébként különös szerepet tölt be az életemben, hiszen ha nincsenek a 2011/2012-es kudarcok, talán sosem kezdek el ilyen intenzíven túrázni, és idén az Iszinik 100 volt az első 100-as túra, amit 20 órán belül teljesítettem.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
Az Iszinik 100 születése
300 helyett 200, 200 helyett 100, 100 helyett 50, de nagyon jó volt így is