Mindkét átadó kellemes hangulatú és családias volt, jó volt találkozni kedves ismerősökkel, túratársakkal. Volt, akit csak arcról ismertem, volt olyan is, akivel már váltottam korábban pár szót, és olyan is, akivel akár száz kilométert is megtettem együtt.
Ezúton is gratulálok mindenkinek, aki megszerezte az Ixi Kupát 2014-ben (a teljesítői lista itt található), és természetesen jövőre is lesz ez a túramozgalom (igaz, 2015-ben valamivel szigorúbb feltételekkel, mert csak a hivatalos teljesítménytúrákon megtett kilométerek fognak számítani, míg idén még a privát bejárások is elfogadásra kerültek).
A budapesti átadó a rendezettebb körülmények miatt talán ünnepélyesebb volt, míg a szárligetinek a családiasság és a puritánabb jellege adta meg a hangulatát és a mégis ünnepi jellegét (a vasútállomásokhoz egyébként a túrákon kívül több gyermekkori emlék is fűz, például az, amikor édesapámmal és öcsémmel még kisgyermekekként véletlenül fennmaradtunk a vonaton egy késő esti időpontban, és az éjszakát egy váróteremben kellett töltenünk; a hideg várótermek hangulata - némiképp a templomokhoz hasonlóan - azóta is egyszerre vonz és taszít).
Az Ixi Kupával amellett, hogy jó adni, azért önző céljaim is voltak, hiszen így kiélhettem a kreativitásom a Lego kupák, a kitűző és az oklevél megtervezésével. Arról nem is beszélve, hogy jó így kitalálni és elindítani valamit, és ki tudja, talán 5, 10 vagy 20 év múlva is lesz Ixi Kupa.
Kapcsolódó bejegyzés:
Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése