- Szia Bubu! 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben legyalogoltad a Kinizsi Százast, majd pár év kihagyás után 2006-ban volt egy negyedik teljesítésed is. Miért hagytad abba a K100 teljesítését az első három után, illetve mi motiválta a 2006-os visszatérésed?
- 1995-ben kezdtem el rendszeresen teljesítménytúrázni. Az első években elsősorban legfeljebb 50 km-es túrákat látogattam és három év elteltével éreztem úgy, hogy érdemes lenne kipróbálni hosszabb távokat is. Május elején sikerült teljesítenem a Mátra 70-et (a régi Mátra 115 egyik résztávját), majd két hétre rá a Budai 75 teljesítménytúrát is. Ezek után már úgy éreztem, hogy ideje megpróbálni a Kinizsi Százast is, ami végül számomra is meglepően jó időeredménnyel, 20 óra 15 perc alatt sikerült.
A következő évben is még hajtott a lendület, bár már akkor sem örültem, hogy a jelvényből csak egyfélét lehet kapni a célban, de végül mégis azt választottam. 2000-ben a XX. rendezés, illetve az eredeti, szárligeti útvonal miatt érdekelt főleg a túra. Kíváncsi voltam a klasszikus útvonalra, mely több helyen, főleg Koldusszállás után jelentősen eltért az általam korábban megismert – és jelenlegi – tatai útvonaltól. Ekkor azonban a célba beérve már a kitűzőt választottam, noha a jelvény mégis csak rangosabb. A későbbiekben már nem éreztem motivációt, egy presztízstúrának láttam a Kinizsit és látom ma is. A kötelező orvosi igazolás körüli hercehurcát is egy felesleges nyűgnek tartom. A rendezők ilyen irányú előírását tiszteletben tartom, ugyanakkor személyes véleményem szerint, a helyükben, orvosi helyett elfogadnám egy – a túra évében teljesített hasonló (100 km-es), vagy nehezebb teljesítménytúra teljesítését igazoló dokumentum bemutatását is.
A 2006-os visszatérésemet egyszerű ok indokolta. Abban évben ünnepeltük a hazai teljesítménytúrázás 25. évfordulóját és ebből az alkalomból a Teljesítménytúrázók Társasága egy, az adott évre vonatkozó túrasorozatot írt ki, „Negyedszázados jubileum teljesítménytúrázója” címmel. Ennek alkalmából a 12 legrégebbi (legalább 20. alkalommal rendezett), hazai teljesítménytúrából kellett hatot, nyolcat, tizet, vagy mind a tizenkettőt teljesíteni. A teljességre törekedtem, mely végül sikerült is, bár hozzá kell tennem, hogy nem a Kinizsi 100-as volt a legnehezebb. Habár ez volt a leghosszabb, és a többiek jellemzően egy-egy hegység klasszikus 50 km-esei, de a Pilis 50 és másnap a Zemplén 50 egy hétvégén, a nehézkes közlekedés miatt komolyabb kihívást jelentett.
- A TTT (Teljesítménytúrázók Társasága) titkára vagy. Mit jelent az életedben a túrázás és a túrák rendezése?
- Így van, az egyesület irányításában – mindvégig titkárként – 2005 óta veszek részt. Azóta sok minden megváltozott, az elnökség, a tagság összetételét, de az egyéb körülményeket illetően is. A túrák rendezését 2004-ben kezdtük Gethe Laci barátommal (és egyetemi hallgatótárssal). 2003-ban, a Bakancsos Borsodi Bolyongás tájékozódási túraverseny alkalmából találtuk ki az Útvonalkövetők Klubja csapatnevet, melyből aztán egy baráti közösség alakult. Kezdetben az UKK égisze alatt rendeztük teljesítménytúráinkat, első alkalommal az Isaszegi csata emléktúrát – Gethe úr ekkoriban még Isaszegen lakott -, majd 2005-ben következett a Szurdok 40 és a Fóti-Somlyó 30. Az UKK-ból turista egyesületet szerettünk volna alakítani, mely később meghiúsult, egyrészt bürokratikus akadályok miatt, másrészt, mert 2007-ben a tisztújító közgyűlésen az UKK elnökségre jelölt tagjai mindannyian bekerültek a TTT vezetésébe. Így aztán – az egyszerűség kedvéért inkább az UKK túrákat integráltuk be a TTT rendezvényei közé. Az UKK alapításának jubileumát idén többek között egy alkalmi, 100 km-es teljesítménytúra rendezésével ünnepeltük, mely útvonalán felfűzte a legrégebbi túráink által felkeresett nevezetes helyszíneket (Isaszeget és környékét, Fóti-Somlyót, végül a Janda háztól a Szurdok tt. útvonalát).
- Úgy tudom, hogy az eddig legtöbb kilométert gyalogló teljesítménytúrázók közé tartozol. Az Over Magazinban 2012 tavaszán megjelent interjúban említetted, hogy tavaly januárig 1111 teljesítménytúrán vettél részt. Jelenleg hol tartasz, és mennyit gyalogoltál összesen?
- Nos, utánanéztem. A tavalyi évben 4265 km-t sikerült teljesítenem 133389 méter szinttel, mindezt 114 db túrából sikerült összehozni. Ehhez jött még idén augusztus végéig 75 db túra és 3171 km. Így most összesen 1275 túránál és 60146 – teljesítménytúrán legyalogolt – kilométernél tartok.
- Melyik tájegységben, hegységben túrázol a legszívesebben?
- Gyakorlatilag bármelyikben, bár a Budai-hegységbe például ma már inkább csak olyankor megyek, ha éppen nincs máshol, elérhető távolságban teljesítménytúra, elsősorban télen. Persze megvan az előnye, hogy hamar haza lehet érni, de aránylag kevés itt a jelzett turistaút és a túrarendezők többsége – talán kényelmi szempontból – szinte mindig ugyanazokon a jelzett túraútvonalakon vezeti a túráit. Talán egy kis fricska gyanánt is találtuk anno a Monoton Maraton teljesítménytúrát, a Nagy-Hárs-hegy körül. Mostanában szívesen járok a környező országokba is. Elsősorban északi szomszédainkhoz, akiknél mostanában szintén fellendülőben van a teljesítménytúrázás és jónéhány, igen szép útvonalú és színvonalas „stovka” (magyarul százas) született az utóbbi években.
- Melyik volt életed legkülönlegesebb vagy legnehezebb túrája?
- Nehéz kiválasztani. Említhetném második százasomat, a Tátra 98 teljesítménytúrát, mely jórészt a Magisztrálén, magashegységi környezetben vezetett. Vagy 2003-ban a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrát, ahol a mély hóban, -20 fok körüli időben a 200 indulóból mindössze 30-an értünk célba, de a kibővített 18 órás szintidőn belül. Illetve 2011 őszén Boszniában, a Kozarski Planinarski Maraton 102 km-esnek meghirdetett túrán, ahol az időjárás sem volt a legkedvezőbb, a vége felé nem találtuk a továbbvezető utat. A környéket nem ismertük, normális, használható térképünk nem volt, így csak a festett turistajelzésekre támaszkodhattunk. A túra szombaton reggel 9 órakor kezdődött és másnap reggel még megvolt az ellenőrzőpont, kb. 80 km-nél. Vasárnap szinte egész na folyamatosan szakadt az eső, 12 – 13 órán át és a jelzés is eltűnt, éppen ott, ahol egy farönkből készített híd kettétört alattam és beleestem a megáradt patakba. Hosszas bolyongás után valahogy visszakeveredtünk egy kis házcsoport mellett található temetőhöz, ahol a ravatalozónál leülve próbáltunk Vándor Csillaggal segítséget kérni a társaság többi tagjától, de Csilla GPS-e rossz koordinátákat mutatott. Szerencsére a temető melletti igen szegényes kis kunyhó lakói megsajnáltak bennünket és behívtak a házukba. Megkínáltak a vasárnapi ebédjükkel és közben telefonon sikerült kapcsolatba lépni a túra rendezőivel, akik néhány óra múlva értünk jöttek egy Lada Nivával, majd bevittek a célba. Díjazást kaptunk és bár nem sikerült az előírt útvonalat végigjárnunk, a kevergésekkel együtt bőven 100 km fölött gyalogoltunk, ráadásul szélsőséges időjárási körülmények között.
Köszönöm szépen az interjút Bubunak, és további sikeres túrarendezéseket és túrák, kilométerek ezreit kívánom neki.
Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Asciimóval, az Iszinik 100 rendezőjével
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése