Hogy eddig még egyszer sem igazoltattak, annak tán az lehet az oka, hogy általában jól öltözött vagyok és jófiús az ábrázatom, így nem ébresztek gyanút a rend éber őreiben. Egyébként mindig is furcsálltam és kissé diszkriminatívnak éreztem, hogy a rendőrök főleg a hajléktalanokat, elesetteket, rossz arcú figurákat igazoltatják, mintha aki jól szituáltabb, az nem sántikálhatna rosszban.
Nos, ha nem is rosszban, de vasárnap délelőtt a cimborámmal mi bizony kissé sántikáltunk, miután a Nagyszombati Százason gyalogoltunk 100 kilométert, és Pozsonyban a buszpályaudvarról sétáltunk át a vasútállomásra, hol kisvárosias utcákon, hol pedig magas üvegpaloták, felhőkarcolók között. Érdekes hely ez a Pozsony, valamitől úgy éreztem magam mint G.A. úr X-ben, vagy mint az Epepe hőse.
Szóval sántikáltunk és hát elég sárosak is voltunk (szó szerint, átvitt értelemben szerencsére nem), és szép lassan megelőzött minket egy rendőrautó. Aztán amikor befordultunk egy utcasarkon, a rendőrautó is befordult, majd épp elénk állt, mire mi nyugodtan kikerültük és mentünk tovább (azt hittem, be akar fordulni abba a kapualjba). Mintha kiszólt volna belőle valamit a volánnál ülő rendőr, de halkan is mondta meg szlovákul is, így nem volt egyértelmű a dolog. Persze ezzel a kikerüléssel és továbbsétálással már nagyon gyanúsak voltunk, így kifordult a kapualjból és a következő utcasarkon még egyértelműbben elénk kanyarodott. Itt már jobbnak láttuk nem kikerülni.
Lestat cimborám épp előzőleg mondta, hogy őt már sokszor igazoltatták, sőt szinte minden szlovákiai túráján igazoltatják, emiatt annyira nem is lepett meg a dolog. A volánnál ülő rendőr és mellette a rendőrnő elkérték az igazolványainkat, és bediktálták a központba az adatainkat.
Tudom, furcsa lehet egy ilyen celeb bloggertől, de hát én is ember vagyok, és bizony épp rosszkor állítottak meg minket abból a szempontból, hogy eléggé vécéznem kellett. De ezzel a témával jobbnak láttam nem előhozakodni - mint a srác a Balázs-showban -, főleg mivel csak franciául jutott eszembe ("ekszküzé moá, mé zsö vudré fer káká"), így bíztam benne, hogy gyorsan lezajlik a procedúra, és mehetünk utunkra. Még angolul belekezdtem abba, hogy turisták vagyunk, meg most gyalogoltunk száz kilométert és azért nézünk ki ilyen ágrólszakadtan, de Lestat gyorsan leállított, hogy ez a száz kilométeres duma gyanús lehet, még azt hiszik hogy valamelyik határon szöktünk át, netán már hetek óta gyaloglunk Pakisztánból (ezeket csak magában gondolhatta, de azt hiszem jobb is ilyenkor nem emlegetni hangosan ilyen egzotikus országokat). De szerencsére nem nagyon tudtak angolul, vagy csak az én pocsék angol tudásommal összerakott mondatokat nem tudták értelmezni, így csupán a turistaságot értették meg.
Minden gyanújuk és reményük ellenére nem szerepeltünk a körözési listán, így szabadon tovább sétálhattunk a vasútállomásra, ahová épp időben meg is érkeztünk... bár a vonatra még várni kellett egy órát.
Kapcsolódó bejegyzés:
Beszámoló a Kinizsi Százas őséről, a Nagyszombati Százasról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése