2013. május 23., csütörtök

Interjú Jeremcsuk Istvánnal, aki vakon indul a Kinizsi Százason

Interjút készítettem Jeremcsuk Istvánnal, a szombati Kinizsi Százas különleges indulójával, aki vakon próbálja meg legyalogolni a 100 kilométeres távot.

- Szia István! Mióta teljesítménytúrázol?

- A teljesítménytúrázást tavaly februárban kezdtem egy 34 kilométeres alföldi túrával. Baromi nehéz volt így elsőre, kicsit meg is voltam fázva, de leginkább az nehezítette a dolgot, hogy szinte végig bokáig/lábszárig érő hóban kellett haladni a kb mínusz 10-15 fok körüli hidegben. Persze az alap kondim már akkor is megvolt hozzá, mert elég sokat sportoltam már előtte is, de azért az izomláz természetesen nem maradhatott el. Sőt, miután leszálltam Pesten a vonatról, gyakorlatilag képtelen voltam járni, úgyhogy taxival kellett hazamennem.

- Űztél vagy űzöl más sportokat is a túrázáson kívül?

- Igen, jelenleg elsősorban hosszútávfutok, immár négy éve, de emellett az úszástól kezdve, a küzdősportokon és a lovagláson át a kimondottan látássérültek számára kifejlesztett csörgőlabdáig szinte mindenben kipróbáltam már magam, amit vakon lehet csinálni.

- Melyik volt eddig életed legnehezebb túrája?

- Azt hiszem a legnehezebb eddig egyértelműen a Mátrabérc volt, ezt még a Sárga 70 sem volt képes felülmúlni. A második helyen pedig nehézség szempontjából a Kitörés 60 szerepel.

- Hogy jött az ötlet, hogy megpróbáld a Kinizsi Százas teljesítését?

- Jó kérdés, igazából a száz kilométer volt a lényeg, mint alapvető célkitűzés, a Kinizsire pedig azért esett a választás, mert azt mondják, az az egyik legkönnyebben teljesíthető százas túra, szóval úgy gondoltam, az így elsőre jó is lesz nekem.

- Jól tudom, hogy te próbálod meg először nem látóként teljesíteni a Kinizsi Százast?

- Én is így tudom, és valószínűleg így is van, de azért nem merném megerősíteni.

- Mi az, amiben szerinted a túrázás többet vagy mást ad neked, mint egy látónak?

- Fogalmam sincs, mivel nem tudom, mit adna, vagy mennyiben adna mást, ha látnék. Azt tudom, hogy - akár csak a futás -, a túrázás is egy olyan plusz élményt ad, amit nem igazán tudok leírni, de az biztos, hogy mostmár aligha tudnék meglenni nélküle. Egyrészt a túrázás révén nagyon sok új embert van lehetőségem megismerni, másrészt újabb és újabb kihívásokat, célokat tűzhetek ki magam elé, és ez még a legdurvább mélypontjaimból is képes kirángatni. Emellett az sem utolsó szempont, hogy mióta túrázom (ill. időnként terepfutok), azóta a sima aszfaltfutásban is nagyon sokat gyorsultam, erősödtem. Ezt azért is tartom fontosnak, mert idén mindenképp szeretném lefutni életem első maratonját.

Köszönöm szépen Jeremcsuk Istvánnak az interjút, és sok sikert kívánok neki a Kinizsi Százas teljesítéséhez és a tervezett maratonhoz. Istvánt Asciimo és Kimmel Péter fogja kísérni a 100 kilométeres távon.

Frissítés: Istvánnak és csapatának sikerült a Kinizsi Százas teljesítése, gratulálok nekik!

1 megjegyzés:

  1. Gratulálok! De nem Jeremcsuk István az első nem látó, aki teljesíteni próbálta ezt a túrát, hanem Németh Vilmos, aki megpróbálta ezt a túrát 2011-ben csak a rossz idő miatt 40 kilométerig jutott. Pontosabban kificamodott a bokája, de minden látható a Fehér Kard című filmben. Ő volt az első aki megpróbálta :)) Kérem figyelembe venni!

    VálaszTörlés