Először még május elsejére és nappalra terveztünk egy valamivel hosszabb, Bányahegyig tartó oda-vissza túrát, de akkor családilag lebetegedtünk (influenza), így pár nappal későbbre halasztottuk a sétát. Teljesen még így sem voltunk gyógyultak, ő az orrát fújta szinte végig, én pedig egy kis levertséget, bágyadtságot éreztem a túra első felén, de aztán a friss levegő jót tett.
Este tíz körül indultunk a koldusszállási elágazáshoz, majd onnan visszafordulva hajnali 5-re értünk vissza az autóhoz. Az odafelé úton kényelmesebb tempót választottunk (hajnali 2-re értünk Koldusszállásra), míg visszafelé körülbelül egy órával gyorsabbak voltunk. A túra "Kinizsi-történeti érdekessége", hogy a sárga jelzés a koldusszállási elágazásnál torkollik a kék jelzésbe, és ez az a pont, ahol a jelenlegi, tatai célú Kinizsi Százas útvonal elágazik a korábbi, szárligeti célútól (mely napjainkban az Iszinik 100 útvonalaként köszön vissza).
A Kinizsi Százas előtt még tervezünk egy ennél hosszabb, bő 60 kilométeres felkészítő túrát is, mely során szintén Bajról (vagy Tatáról) indulva Dorogig megyünk.
(Unokatestvérem férjét, Attila cimborámat már néhány éve próbálom rábeszélni, hogy kísérelje meg a Kinizsi Százas teljesítését, úgy néz ki, hogy idén valóban rajthoz fog állni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése