Futás az állomásra 1.

A múltkori margitszigeti futásommal újra felvettem a kocogás fonalát, és elhatároztam, hogy a munkába járást  ezentúl ötvözöm a sporttal, a Kinizsi Százasra való felkészüléssel: reggel 7 perc 38 másodperc alatt értem ki a vasútállomásra (a földszinti liftajtótól a peronig). Ez persze a legtöbb olvasómnak nem sokat mond, így kiegészítem még azzal, hogy gyermekkoromban ez egy bő fél órás sétának számított, és kényelmesen gyalogolva ma is legalább kétszer-háromszor ennyi időbe kerül. Egyszer majd pontosan lemérem a távot, de másfél-két kilométer között lehet.

Persze eddig is előfordult, hogy késésben voltam és belekocogtam a reggeli sétába, de ez volt az első alkalom, hogy a teljes utat futólépésben tettem meg, és mértem is az időt. Így eldöntöttem, hogy ebből rendszert csinálok, és megpróbálok majd minél többet faragni még ezen az időn. Mert bőven lehet ezen még javítani, hiszen aránylag kényelmesen kocogtam, nem tettem bele minden erőmet. Egyébként most nem is voltam annyira késésben (így nem is jött elő a régi genitális bizsergésem), csupán a kíváncsiság motivált, hogy megtudjam, hány perc alatt tudok kiérni a vonathoz.

Kapcsolódó bejegyzések:
Futás az állomásra 2.
Készülés a Kinizsi Százasra a hétköznapokban