2012. február 18., szombat

Márkatörténet rovat: Helly Hansen

A Vibram talp és a The North Face után a következő outdoor brand itt a márkatörténet rovatban az 1877-ben alapított, norvég Helly Hansen.

A cég alapítója és névadója egy hajóskapitány, Helly Juell Hansen, aki tengerészeit kívánta megvédeni a zord időjárástól, széltől és esőtől, ezért feleségével (a szintén alliteráló nevű Margarethe Marennel) együtt viaszosvászon nadrágokat, kabátokat és viharkalapokat kezdett készíteni. Az olajjal átitatott erős, durva vászon tökéletes alapanyagnak bizonyult, így eljárását szabadalmaztatta is. Egy évvel később, 1878-ban pedig már a párizsi világkiállításon is megjelent termékeivel, sőt, elnyerte a kiállítás nagydíját.

Miután az alapító 1914-ben meghalt, cég vezetését fia, Leiv Helly-Hansen vette át. Az 1920-as években egy új anyagot fejlesztettek ki, a linoxot, melynek a viaszosvászonnál szebb felülete volt, és nem ragadt. A következő fontos évszám 1949, ekkor kezdtek a linox helyett (világelsőként) PVC-t használni víz- és szélálló ruházati termékeikhez. 1970-ben, két évtizedes fejlesztés után pedig (szintén elsőként a világon) előállították az első vízhatlan és lélegző anyagot, a Helly Tech-et. 1986-ban egy izzadságelvezető szövetet vezettek be, így az abból készült alsóruházat képes szárazon és melegen tartani a bőrt sportolás közben is.

A vállalat története tehát munkaruházattal indult, ezt követte az sport termékvonal (főképp extrém télisportokhoz, valamint túrázáshoz, hegymászáshoz), az 1990-es évektől pedig divatos - és árkategóriájuk miatt exkluzív - utcai ruházatként is egyre kedveltebbek az ellenálló HH lábbelik és ruhadarabok. Magam egyébként sokáig azt hittem, hogy a helly azt jelenti, hogy pokoli (valójában az hellish lenne), és tán egy extrém hegymászó beceneveként vált márkanévvé.

(Azért még a Helly Hansennel is előfordul, hogy egy termékük hibásnak és kevéssé strapabírónak bizonyul: a Tékozló Homár egyik klasszikusa azon vásárló panasza, akinek irodai használattól két nap alatt szétszakadt a HH nadrágja.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Márkatörténet rovat: The North Face
Márkatörténet rovat: Columbia
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

A halál

Nemrég másodszor találkoztam közvetlenül a halállal. Először akkor, amikor kilenc éve holtan találtam otthon édesapámat, épp egy kirándulásomról hazatérve. Infarktusa volt.

Másodszor pedig néhány nappal ezelőtt, a vonaton. Szemem helyett most a fülemmel; most ismeretlenül, de közvetlenül a pillanattal találkoztam, amikor valakinek véget ér az élete. Már majdnem Tata állomásra ért a vonat, amikor úgy 5-10 másodpercig, de lehet hogy valamivel tovább hangos recsegést-ropogást lehetett hallani, mintha ágak, gallyak törtek volna, és az erőteljesen fékező motorvonat is megrázkódott. Valentin nap volt, egy csalódott fiatal szerelmes feküdt a sínekre.

Három órán át állt a vonat a nyílt pályán, amíg a helyszínelés tartott, és elszállították a holttestet. Egy utastársammal és a jegyvizsgálóval beszélgettünk aztán, életről, halálról, szerelemről, gyászmunkáról, depresszióról.

Tulajdonképpen a kirándulás, túrázás arra is ráébreszti az embert, hogy akár egy ösvénynek, az életnek is vannak mélypontjai és csúcsai, és egyik követi a másikat: lejtő után emelkedő jön, és fordítva. És nincs az a völgy, amiből ne lenne valami kivezető út felfelé, egy szép kilátás, panoráma irányába.

Kapcsolódó bejegyzések:
Miért nem leszek öngyilkos?
Édesapám emléke
A Gyatlov túra tragédiája
Sokszoros Kinizsi Százas teljesítő az etiópiai tragédia egyik áldozata

2012. február 17., péntek

A Kinizsi Százas blog első éve

Körülbelül egy éve, hogy elkezdtem rendszeresen vezetni a Kinizsi Százas blogot, bár e webnapló születésének időpontját nem is olyan egyszerű meghatározni.

Az elindítása ugyanis már 2009 júniusában eszembe jutott, akkor írtam az első bejegyzést, de ezután hosszú szünet következett, és csak bő másfél évvel később, 2011 januárjában nyúltam újra a bloghoz, aminek az adott apropót, hogy elkészítettem a Kinizsi Százas kvízt és összeállítottam, megszerkesztettem a kinizsi-szazas.lap.hu oldalt.

Az igazi "áttörés" 2011 márciusában történt, amikor nagy erővel álltam neki az írásnak, tartalomépítésnek. Abban a hónapban 21 bejegyzés született (ami azóta persze már nem példa nélküli, hiszen több olyan hónap is volt, hogy ennél is több posztot írtam a blogba; 2011-ben összesen 217 írás látott napvilágot).

Később aztán a korábbi, 2007-es, 2008-as, 2009-es és 2010-es Kinizsi Százas teljesítéseimet is megemlítettem egy-egy rövid bejegyzésben (emiatt úgy tűnhet, mintha már 2007-ben elkezdtem volna vezetni ezt a blogot), az első részletes beszámolót pedig a 2011-es, ötödik teljesítésemről írtam, az akkor már javában aktív és "feltörekvő" webnaplóba.

Elkezdtem magam egyre jobban beleásni a Kinizsi Százas történetébe, a túrákkal kapcsolatos információkba. Elkészítettem a Nagy Kinizsi Százas táblázatot, egy érdekes interjút Kovalik Andrással, a túra egyik atyjával, majd lett egy (még csiszolandó) társasjáték ötletem is a túrával kapcsolatban.

A Kinizsi Százassal kapcsolatos konkrétumok és a szorosan a túrához kötődő gondolatok mellett írtam több "túra-matematika" témájú bejegyzést, melyek a számok, nagyságrendek iránt fogékonyak számára lehetnek érdekesek, míg másokat a trekking'n'style vagy a márkatörténet rovat írásai köthetnek jobban le.

A blog látogatottsága már a tavalyi Kinizsi Százas környékén erősen megnövekedett és valamennyire ismert lett ez a webnapló, várhatóan ebben az évben - a túra közeledtével - a forgalom még jelentősebb lesz, hiszen már egy élő, bejegyzésekben gazdag és némi múlttal rendelkező blog várja az olvasókat (a legtöbben egyébként egy, a Kinizsi Százashoz nem túl szorosan kapcsolódó, hátborzongató posztot, a Gyatlov-túra tragédiáját olvasták, és a világ legdrágább túrabakancsára is sokan kíváncsiak voltak).

Visszakanyarodva a korábbi K100 "gyaloglataimhoz": mielőtt a sikerszériám után kezdhettem volna magam egy kicsit "szuperhősnek" érezni a zsinórban ötből öt teljesítésem okán, 2011 végén és 2012 elején a kudarcba is sikerült belekóstolnom, amikor az Iszinik 100-zal (majd pedig a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrával) bizony meggyűlt a bajom. Ezek azonban "személyiségformáló hatásúak" voltak, úgy erősítettek testben és lélekben, hogy közben rádöbbentettek gyengeségeimre, további fejlődésre ösztönöztek, így remélem, hogy előbb-utóbb ezekkel a túrákkal kapcsolatban is sikeres teljesítésről számolhatok majd be. Sőt tervezem, hogy még idén egy 100 kilométer feletti gyaloglatba is belevágom a fejszém, pontosabban a bakancsom és a túrabotom.

Röviden ennyit blogom történetéről és a terveimről. A közelgő (hiszen már kevesebb mint 100 nap van hátra) Kinizsi Százasra jó felkészülést kívánok e blog minden olvasójának!

(Én most egy ideig a futásra koncentrálok, hogy azzal is erősítsem magam; idén megpróbálom - életemben először - lefutni a félmaratont a Vivicittá alkalmával; a következő túra pedig, amin biztosan ott leszek, és ami barátságos szintkülönbségével már nem fog úgy kifogni rajtam, mint az extrém Börzsöny éjszakai, a Gerecse 50 lesz; bevallom, a Gerecse 50-nel kapcsolatban kicsit összefolynak az emlékeim, tizenhét-tizennyolc évesen mintha teljesítettem volna, de öcsém szerint keverem a Vértes 50-nel - amit biztosan teljesítettem akkoriban -, így meglehet, hogy az idei lesz az első Gerecse 50-em.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a personal branding
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)

Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata

A legalább 100 kilométeres túrák közül a Kinizsi Százas a legkönnyebb? c. bejegyzésben leírtak adták az ötletet, hogy készítsek egy összehasonlító táblázatot az említett, száz kilométeres és hosszabb teljesítménytúrákról. Mindezt a teljesség igénye nélkül, de a Kinizsi Százas mellett minél több ismert túrát felsorolva (BEAC Maxi, Iszinik 100, Kazinczy 200, Mátra 115, Rockenbauer 130, stb.).

Kidolgoztam egy képletet is, mellyel nagyjából meghatározható, hogy egy adott túra a táv, a szintkülönbség és az évszak (hónap) függvényében mennyire nehezen teljesíthető, valamint nehézsége hogyan aránylik a Kinizsi Százaséhoz.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Nagy Kinizsi Százas táblázat

2012. február 15., szerda

Trekking'n'style rovat: Adidas Y-3 bakancs (Black Savage)

Az Adidas Y-3 kollekciójába tartozó, tehát a japán Yohji Yamamoto divattervező közreműködésével készített bakancs, melyet a fűrészfogszerű, trikolór talp, a vastag cipőfűző és bőrfedele, valamint az Adidas Superstar cipőkről ismert klasszikus fehér gumiorr tesz különlegessé. Az első pillantásra elég szokatlan és extravagáns lábbeli neve Black Savage, azaz "fekete vadember", ára pedig 470 dollár (valamivel több mint 100.000 forint), de ez még mindig csak ötöde annak, mint amennyibe a világ legdrágább túrabakancsa kerül.
slamxhype.com
ssense.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs

2012. február 13., hétfő

Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra

Pénteken kaptam egy e-mailt Suvlajtól (akiről kiderült, hogy blogom rendszeres olvasója), melyben megkérdezte, hogy van-e kedvem részt venni a másnap, szombaton megrendezésre kerülő, 47 kilométeres Börzsöny éjszakai teljesítménytúrán. Így fogalmazott, az Iszinik 100 kísérleteimre utalva: "helyrepofozhatod vele kicsit a kedvedet meg a csorbát szenvedett önértékelésedet, jó móka lesz."

Nem sokat gondolkodtam a dolgon (bevallom, a túrának sem néztem részletesen utána; legutóbb egyébként a Lokomotív 424 teljesítménytúra alkalmával jártam a Börzsönyben), szinte azonnal küldtem az igenlő választ. Rövid levélváltás után megbeszéltük, hogy Budapesten, a Batthyány téren találkozunk szombat délben, és autóval megyünk a célba, Királyrétre. Ott leteszi az autót, majd pedig gyalog sétálunk át a rajthoz, Kemencére, a Kőrózsa panzióba. Tehát egy kis nehezítéssel, egy 15-16 kilométeres nappali "bemelegítéssel" kezdjük az amúgy sem könnyű teljesítménytúrát.

(Suvlaj beceneve és neve valahonnan ismerősen csengett, de csak később jöttem rá honnan: már a tavalyi Kinizsi Százas után is váltottunk pár levelet: írta, hogy ő volt az egyik tagja a beszámolómban említett vidám társaságnak, akik a zombikról beszélgettek. Suvlajjal egyébként fej-fej mellett haladunk a K100 teljesítéseket tekintve: mindketten 2007-ben kezdtük, és azóta minden évben teljesítettük.)

Így is történt: délben találkoztunk, negyed kettő körül pedig már Királyréten is voltunk, és nekivágtunk a hegyeknek. Ha jól emlékszem, öt előtt értünk át Kemencére. Részben az éjszakai túra útvonalán haladtunk, persze úgy, hogy minél kevesebb emelkedő legyen, hogy ne fárasszuk ki magunkat túlságosan. Jó darabon az elhagyott, alámosott kisvasút mellett vezetett az út, mely sokszor levegőben lógó, elhajlott sínszálaival úgy festett, mint valami kísérteties, erdei hullámvasút.

Az utat végigbeszélgettük, szóba került, hogy merre lakik Budapesten - kiderült, hogy egy exbarátnőm egykori albérletétől mindössze pár sarokra, míg Kemence pedig egy másik volt barátnőmet idézte fel, akinek ott lakott a nagymamája. Ezzel kapcsolatban megállapítottuk, hogy milyen érdekes - ugyanakkor természetes -, hogy az emberek, még ha olykor egymástól csak pár utcányira is játszódik az életük, de még akár egy utcában is játszódhat, vagy szomszédok is lehetnek, mennyire nem tudnak egymásról, nem részei egymás életének - de elég egy ilyen dolog, mint például ez a túra, hogy beszélgetni kezdjünk. Említettem a blog vezetését is, mint hasonló "misztikumot": írok, és nem tudom, hogy mikor, ki és hol fogja olvasni, de éppen ez benne az érdekes.

Tehát öt előtt már a rajtnál voltunk. A Kőrózsában ettünk (én rántott sajtot hasábburgonyával), pihentünk, és lassan elkezdtek érkezni a szervezők és résztvevők.

Ami a túrát illeti: mitől nehezebb, mint például a hasonló távolságon megrendezett Gerecse 50? Egyrészt attól ugye, hogy éjszaka van. Másrészt attól, hogy télen, jelen esetben hóban, fagyban. Harmadrészt pedig attól, hogy míg a Gerecse 50-en 1345 méter emelkedőt kell legyőzni, itt csaknem a dupláját: 2595 métert (majdnem annyit, mint a Kinizsi Százason 100 kilométer alatt). Ráadásul nekünk úgy, hogy már gyalogoltunk előtte bő 15 kilométert.

Hatkor, immár sötétben, útra keltünk. Illetve mégsem teljesen sötétben: tán még a fejlámpára sem lett volna szükség, úgy világított a mindent beterítő hó. Az első kilométereken Asciimo-val, az Iszinik 100 szervezőjével is találkoztam, üdvözöltem (most ő volt az egyik pontőr). Azonban rögtön az első szakaszon, Kemencéről Magosfára tartva kiderült, hogy nincs elég fizikai erőm ehhez az emelkedőkben gazdag túrához, legalábbis Suvlajjal biztosan nem tudom tartani a tempót, így különváltak útjaink.

Még Magosfa környékén csatlakoztam egy sráchoz, Gáborhoz, akivel volt egy kis eltévedésünk is (Csóványosra keveredtünk, pedig oda csak később kellett volna érnünk). Együtt haladtunk, és aztán később a túrát is együtt adtuk fel.

Rakottyás-völgyből Csóványosra tartva a teám is elfogyott a kulacsból (amíg tudtam, a még melegen maradt teába egy kis havat is szórtam, hogy még több folyadékot vehessek magamhoz), viszont találtam a táskámban egy fagyott almát: még tán sosem ettem ennyire finom almát, hideg és lédús húsával olyan volt, mintha fagylalt lett volna. Havat önmagában nem mertem inni, mert hallottam, hogy veszélyes lehet, mivel nincsenek benne ásványi anyagok, így az ember csak még szomjasabb lesz tőle, ráadásul tönkreteheti a sóháztartást. Úgy éreztem így magam, mint egy hajótörött az óceánon: körülöttem a mérhetetlen mennyiségű víz, mégsem csillapíthatom vele a szomjam. Bár elég hideg volt, és a borostámról szinte jégcsapok lógtak, a réteges öltözetnek és a folyamatos mozgásnak köszönhetően egyáltalán nem fáztam (apropó: a felemás kesztyűm volt rajtam).

Csóványosra érve akkora késést szedtünk össze, hogy már bezárt az ellenőrzőpont, így aztán a túrából való minél előbbi kiszállási lehetőség felé vettük az irányt: a Spartacus-ház felé, ahonnan pedig a célba sétáltunk (hajnali 3 körül érhettünk be). Így összesen nagyjából 15 + 30, azaz 45 kilométert tettem meg az éjszaka.

Ennek a túrának is volt tanulsága: az emelkedőkhöz még sokat kell edzenem, erősödnöm. Suvlaj szerint - és én is így gondolom - erre a legjobb módszer a futás, így pár héten belül nekilátok egy komoly futóedzésnek (eddig legfeljebb 10-12 kilométert, azaz a hagyományos Vivicittát tudtam lefutni, de úgy tervezem, hogy tavasszal felkészülök a 21 kilométeres Vivicittá félmaratonra).

Suvlaj (aki - velem szemben - sikeresen teljesítette a túrát) azzal is biztatott, hogy igaz ugyan, hogy az Iszinik 100 és a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra nem sikerült, de ezeknek köszönhetően azért sokat túráztam, edzettem az őszi-téli időszakban, aminek később meglesz az eredménye. Én is ebben bízom, hiszen gyaloglásban, kilométerekben ennyire gazdag telem még sosem volt. Tehát az idei Kinizsi Százasba is edzettebben vágok majd bele, mint eddig bármikor - még ha ezek az edzések önmagukban tekintve kudarcok is voltak. De remélem, hogy legalább egyszer, tán a következő alkalommal az Iszinik 100-at és a Börzsöny éjszakai túrát is sikerül legyőznöm. És feladás ide vagy oda, azért gazdagabb lettem egy komoly téli túra tapasztalataival, és - ismét - több érdekes embert is megismerhettem.

Kapcsolódó bejegyzések:
Csoportos Privát Iszinik - tapasztalatok, gondolatok, csalódás, szenvedés
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

A legalább 100 kilométeres túrák közül a Kinizsi Százas a legkönnyebb?

Egy társaság a 100 kilométeres és afeletti teljesítménytúrákról beszélgetett, és arra jutottak, hogy ebben a kategóriában a Kinizsi Százas a legkönnyebb. Szerényen-álszerényen hozzáfűztem: "meglehet, hiszen azt én is tudtam teljesíteni". Sőt, eddig még egyszer sem vallottam kudarcot, míg más, hasonló távú vagy akár rövidebb túrák már fogtak ki rajtam.

Relatív könnyűsége ellenére persze a K100 sem gyermekjáték, ahogy egy ismerősöm mondta: "száz kilométer az száz kilométer". A Kinizsi Százasban egyébként nem csupán a lélektani határt jelentő távolság a tiszteletreméltó, hanem a múltja, szerepe is: ez volt Magyarország első teljesítménytúrája, 1981 óta minden évben megrendezésre került, és idén májusban sem fog elmaradni (érdemes elolvasni a túra egyik atyjával, Kovalik Andrással készített interjút).

Ha nem születik meg a Kinizsi Százas, feltehetően az egész hazai teljesítménytúrázás máshogy alakul, és szegényebb lenne. Valószínűleg 100 km feletti túrák sem lennének, hiszen a K100 kimondatlanul is egyfajta etalon, és nélküle tán az igény sem teremtődött volna meg az ilyen extrém sétákra. Maga a teljesítménytúra szó is a Kinizsi Százashoz köthető, így lehet, hogy az sem létezne, vagy legalábbis máshogy hangzana.

A bejegyzés címében feltett kérdésre visszatérve: igen, a legalább 100 kilométeres túrák közül, ha az objektíven összehasonlítható, számszerű adatokat tekintjük, ismereteim szerint a Kinizsi Százast a legkönnyebb teljesíteni. Hiszen a táv pont száz kilométer, nem 120, 130 vagy 200, és a 2775 méteres szintkülönbség is az alacsonyabb értékek közé tartozik. A túra dátuma (május vége) is barátságos: nem zord tél és nem is perzselő nyár, hanem késő tavasz, így hosszú a nappal, és általában az időjárás is kevésbé szélsőséges.

A Kinizsi Százas "könnyűségének" bizonyára a túra történeti elsőbbsége is az oka, hiszen az újabb, még monumentálisabb teljesítménytúrák megálmodóit a K100 (majd pedig egymás) túlszárnyalása is vezérelhette, mind távban, szintkülönbségben, vagy más paraméterekben.

(A Kinizsi Százas aránylag könnyű teljesíthetőségéhez hozzájárul még az alacsony "eltévedési faktor" is. Mivel nagyon népszerű a túra (1200-1300 indulóval), és sok az útvonalat jól ismerő, többszörös teljesítő, ezért a nagyjából átlagos sebességgel haladóknak szinte csak követniük kell az előttük gyaloglókat. Kicsit lemaradva vagy másokat megelőzve is újabb és újabb csoportokkal találkozunk, nem maradunk egyedül.)

Tehát ha nem is a Kinizsi Százas a létező legnehezebb teljesítménytúra, de mindenképpen az eredeti, legalábbis hazánkban (mert minden ötlet ered valahonnan, a Kinizsi Százast például a Nagyszombati Százas ihlette, melyről szintén elképzelhető, hogy volt egy ihletője, őse...), és az egyik legismertebb és legelismertebb "márka" a teljesítménytúrák világában.

Azért a terveim között szerepel, hogy életemben legalább egyszer egy 100 kilométernél hosszabb túrát is teljesítsek, egyrészt hogy jobban megismerjem a saját határaimat, másrészt pedig hogy szélesedjen a látóköröm, és a Kinizsi Százasra is egy újabb perspektívából tekinthessek. De úgy vélem, hogy még sokáig a K100 marad számomra "a Túra", melyet amíg csak tehetem, teljesíteni fogok.

Kapcsolódó bejegyzések:
Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)

2012. február 9., csütörtök

Már csak százat kell aludni a Kinizsi Százasig

Már csak százat kell aludni a 2012-es Kinizsi Százas túráig, mely május 19-20-án kerül majd megrendezésre (Widi hozzászólása alapján, az Index fórum Kinizsi Százas topikjából).

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)
Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

2012. február 8., szerda

Márkatörténet rovat: The North Face

A Vibram cég históriája után következzék egy újabb bejegyzés a márkatörténet rovatban. Ezúttal a The North Face márka eredetével és a branddel kapcsolatos néhány érdekességgel ismerkedhetnek meg az olvasók. "A The North Face" - írtam, és furcsán csenghet ez a kettős névelő, de indokolt, hiszen a The a márkanév része, melyet az ismert logó is tartalmaz.

A brand alapjait 1964-ben, 21 évesen tette le az amerikai Douglas Tompkins (ő az a ma már vidéki francia nagyapónak kinéző fickó a képen) és felesége. Katalógust jelentettek meg, melyből postán lehetett rendelni hegymászó és kemping felszereléseket. Két évvel később Kenneth Klopp is csatlakozott hozzájuk, megalapították cégüket, és nyitottak egy boltot San Franciscóban (érdekesség, hogy 1968-ban Tompkins és akkori felesége teremtették meg az Esprit divatmárkát is - először egy Volkswagen kisbuszból árulták a ruhákat). Így indult tehát a The North Face története, mely ma már a VF Corporation része, így olyan más világmárkákkal került egy "családba", mint például az Eastpak, a JanSport, a Wrangler, a Lee Jeans, a Timberland, a Nautica vagy a Vans.

Visszakanyarodva a gyökerekhez, a The North Face márkanév onnan ered, hogy általában az északi féltekén a hegyek északi oldalát nehezebb megmászni, ezzel utal a termékek tartósságára, elnyűhetetlenségére, terepre tervezettségére. Az 1971-ben született logó pedig egy kaliforniai sziklacsúcsot, a Féldómot (lásd Wikipédia) szimbolizálja.

Tompkins azóta üzletemberből lelkes környezetvédő lett; vásárolt egy hatalmas birtokot Chilében (mely ketté is szeli a vékony országot), és ott egy több mint 3.000 négyzetkilométeres, tehát egy kisebb magyar megyének megfelelő nagyságú természetvédelmi területet hozott létre, aminek a Pumalín Park nevet adta (erről Bede Márton Panamericana blogjában olvastam).

Személyes vonatkozás: nekem egyetlen The North Face ruhadarabom van, egy már kissé kopottas, rövid ujjú, kockás túraing, ami már volt rajtam Kinizsi Százason is.

Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: a Vibram talp
Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs
Trekking'n'style rovat: The North Face B. to Berk. bakancs (2012) 

Kinizsi Százas - akkor és most

Egy istentiszteleten hallottam a gondolatot, mely szerint az, hogy korábban hol tartottunk hitben, vagy hogy milyen, Istennek tetsző cselekedeteink voltak a múltban, az csupán egy dolog, úgymond "az akkor volt". Sokkal lényegesebb, hogy a jelenben hol tartunk és mit teszünk.

Nekem ugyan nincs hitem, de úgy érzem, hogy ez a gondolat a sportteljesítményekre is igaz valamelyest. Szép és jó, hogy öt (és négy, és három, és kettő) éve vagy tavaly teljesítettem a Kinizsi Százast, de az a múlt. Az akkori önmagam, akkori énem teljesítménye. Az, hogy még mindig Kinizsi Százas teljesítő vagyok-e, csak úgy derül ki, ha újra és újra legyőzöm a száz kilométeres távot.

Kapcsolódó bejegyzések:
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Mi értelme van többször is teljesíteni a Kinizsi Százast?