2016. június 8., szerda

Mi a közös a hosszútávú túrázásban és a nyelvtanulásban?

Az elmúlt nagyjából egy évben a kendama és a Rubik-kocka mellett még egy hobbim lett: a nyelvtanulás. Emlékszem, középiskolás koromban mennyire utáltam nyelvet tanulni (nyelvtanár édesanyám nagy bánatára), de mostanában valahogy kedvet kaptam hozzá. Ez egy elég hasznos hobbi, ami amellett, hogy egy nagyszerű játék, sport és kihívás, a megfelelő szinten aránylag könnyen pénzzé és sikerré is konvertálható, szóval társadalmilag-nemzetgazdaságilag is elismertebb, mint mondjuk a fejben sakkozás (egyébként talán az sem annyira haszontalan, sőt szeretném is majd elsajátítani - talán mióta kamaszkoromban olvastam a Sakknovellát). És most nézzük, miben hasonlít a nyelvtanulás a hosszútávú túrázáshoz.

Mindkettőhöz elég erős motiváció és kitartás kell.

Mindkettőnél vannak holtpontok, ill. amikor az ember úgy érzi, alig halad, és még végtelennek tűnik a célig (a folyékony beszédig) tartó út. De a sok apró lépés végül csak elvezet a kitűzött célhoz.

Mindkettő szórakozás is, ugyanakkor a sikerhez ki kell lépni a komfortzónánkból, legyőzni a kényelmünket.

Mindkettő segít átlépni-kiterjeszteni a saját határainkat és jobban megismerni önmagunkat.

Mindkettő során új embereket ismerhetünk meg, barátságok szövődnek.

Volt egyébként egy több mint 200 napos Duolingo szériám, de aztán a szórakozottságom és a lustaságom miatt egy nap megszakadt a széria. Hasonló érzés fogott el, mint egy túra feladásakor.

Kapcsolódó bejegyzés:
Részletesebb beszámolóm a 10. Kinizsi Százasomról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése