Valószínűleg nem fogok túl sok újdonságot mondani, de azért (én is) összefoglalom, hogy mi szükséges a Kinizsi Százas sikeres teljesítéséhez.
1. A legfontosabb, hogy nagyon akard. Ha csak egy kicsit is úgy állsz hozzá, hogy "ha sikerül sikerül, ha nem, nem", akkor abból bizony nagy valószínűséggel "nem" lesz. Találd meg az egyensúlyt abban, hogy tiszteld a túrát és a legyőzendő kihívást, ugyanakkor ne is rettenj meg és legbelül tudd: végig fogsz menni. Szóval ne becsüld le a távot, de legyél magabiztos. Tudd, miért csinálod: magadért, a teljesítők listáján való szereplésért, a tűzzománc jelvényért, vagy hogy az unokáidnak ne azt meséld majd, hogy hogyan próbáltad meg, hanem hogy hogyan sikerült. 100 kilométer, 24 órán belül, azért erre nem mindenki képes. De te igen.
2. Ha nem vagy teljesen jól, tudatosítsd magadban, hogy ez "csak" egy holtpont, amin nagy valószínűséggel át fogsz lendülni. Ha úgy érzed, hogy csaknem teljesen elfogyott az erőd, vagy hogy szinte ledönt a lábadról az álmosság, vagy ha lelkileg vagy úgy, hogy a francba kívánod az egészet, és már-már a feladáson jár az eszed - csak nyugodtan sétálj tovább (vagy akár ülj le és pihenj kicsit), és tényleg az a sokkal valószínűbb, hogy átlendülsz a holtponton. Én legalábbis azt vettem észre magamon, hogy "van visszatérés a komfortzónába", szerencsére a képlet nem úgy néz ki, hogy a kilométerek és az idő múlásával egyre pocsékabbul leszel, hanem ezek bizony hullámvölgyek. Hasonlít az útvonalhoz, meg úgy általában a hegyekhez: a kimerítő emelkedő után pihentető lejtő jön. Még az erős lábfájás, a vízhólyagok kellemetlensége is enyhülhet idővel, vagy legalábbis nem fog fokozódni. Pár óra múlva meg már a célban leszel, a fájdalom elszáll, a jelvény megmarad.
3. Ne menj gyorsabban, mint ami számodra kényelmes. Viszont lassabban se menj, mert azzal meg csak feleslegesen húzod az időt, kevesebb időtartalékod lesz, és jobban elfáradsz és elálmosodsz a végére, hiszen több ideig fogsz gyalogolni. Válaszd a leggyorsabb olyan tempót, ami még kényelmes számodra, és lehetőleg ritkán állj meg. Ha mégis megállsz, akkor pedig aránylag rövid időre, mert valószínűleg 20 perc alatt nem pihened ki magad kétszer jobban, mintha csak 10 percre álltál volna meg. De ez is olyan, hogy ha úgy érzed, hogy nagyon meg kell állni pihenni, akkor állj meg, bizonyos mértékig megéri a ráfordított időt. Szóval meg kell találni az egyensúlyt ebben is.
4. Mondják, hogy "fejben dől el", ez nagyrészt igaz is, de persze ennél azért ez is összetettebb. Az akarat, elszántság valóban nagyon fontos, anélkül nem megy (lásd 1. pont), viszont minél felkészültebb, edzettebb vagy, annál később jön el az a pont, ahol már nagyon küzdeni kell fejben. Nagyon nem mindegy, hogy már a 30. kilométertől harcolnod kell magaddal, vagy csak a 60. vagy a 80. kilométertől. Ha pedig eljött a küzdelem ideje, alkalmazd a könyörtelen előrehaladás technikáját.
5. Van, aki elsőre, tornacipőben, különösebb felkészülés nélkül teljesíti a Kinizsit, de azért nem ez a jellemző. Alapos felkészüléssel, több túrán szerzett önismerettel és tapasztalattal, a felszerelésed bejáratásával és kiismerésével, a számodra megfelelő (és megfelelő mennyiségű) enni- és innivaló kikísérletezésével, megállapításával jelentősen növeled a teljesítési esélyeidet. Ide tartozik az is, hogy vigyél magaddal mindent, ami szükséges, de semmi olyat ne cipelj, ami nem kell. Persze ez is egyéni, és nem is mindig könnyű megállapítani, hogy számodra melyik felszerelés melyik kategóriába tartozik.
Talán ezek a legfontosabbak. Jó utat!
(Ha még kell egy kis motiváció, javaslom az 1990-es Telesport kisfilmnek, vagy a többi Kinizsi Százas videónak a megtekintését.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése