További gondolatok az 1981-es Kinizsi Százas itinerről és Laurenszky Ernőről, a túrafüzet első tulajdonosáról

Már meséltem, hogy hogyan sikerült megszereznem az 1981-es, első Kinizsi Százas itinerét. Néhány olvasóm, túratársaim hozzászólt a témához, valamint Laurenszky Ernőről (1929-2015) is kaptam ill. kerestem még információkat.

Suvlaj:

"Egy kis darabka történelmet vettél ezerötért, ráadásul, hogy szemétből került elő..."

Takács Krisztián Csipi, aki egyébként a Budai Térképkör egyik leggyorsabb teljesítője:

"Történelem... 7 éves voltam... a húgom ebben az évben született... amikor 3 éve az első Kinizsimet, az első 100-asomat futottam, az járt a fejemben azokon az ösvényeken, hogy mennyien taposhatták előttem... a Monoton Maraton és a Dögölj meg Börzsöny után az volt a harmadik teljesítménytúrám... ismeretlen volt számomra minden ösvény... és igen eszembe jutottak az első teljesítők,az ős-szervezők... mindenképpen köszönettel tartozunk nekik, bármi is a véleményünk a Kinizsi 100-asról, most 2015-ben..."

Egy 13-szoros Kinizsi Százas teljesítőtől, Pecze Zoltántól pedig az alábbi levelet kaptam:

"Szia Sanyi!

Laurenszky Ernő 1981-ben (és 1983-ban) egész biztosan nem indult a K100-on. Indult viszont 1982-ben, ekkor a féltávig, valamint 1984-ben, ekkor pedig 90km-ig jutott. Mindezeket a '85-ös füzetben találtam, mert ez az egyetlen - nem csak teljesítői, de indulói(!) - lista, amit az ötödik rendezés alkalmából az előző négy résztvevőiről kiadott az Encián. Lehet, hogy Te is megtaláltad, csak diszkrécióból nem említetted - ez esetben tekintsd semmisnek a fentieket.

A lényeg tehát, hogy Ernő bátyánk ott volt, visszajött '84-ben is, küzdött becsülettel, és tudta feladni még 90km-nél. Azok azért- a felszerelést és tapasztalatokat tekintve - még fajsúlyosabb évek voltak, és ő sem volt már fiatal. A magam részéről nem hiszem, hogy kegyeletet sértene ebben az esetben a nem_teljesítés közzététele. Örülök, hogy Hozzád került a füzet, valószínűleg ebből (is) "készült fel" a '82-es indulásra.

Írd a könyvet, nagyon várjuk! ,)

Szeretettel, olvasód:

Pecze Zoli"

Majd még kiegészítette azzal, hogy:

"Még egy megfontolandó lehetőség: előfordulhat, hogy Ernő bátyánk időn túli beérkező volt, ezt ugyanis a '84-es statisztikában külön nem vezette az Encián! Ezért 90-es maradt a neve mellett, mert a 100-ast csak a "valódi" teljesítők kapták. Az viszont mai szemmel hátborzongató, hogy abban az évben összesen 4-en indultak 50 év felettiek (ebből az egyikük 55 évesen ő volt!), és csak kettőt regisztráltak teljesítőként." 

Ami pedig magát az 1981-es túrafüzetet illeti, már beszkenneltem, és hamarosan mindenki számára olvasható lesz Oszkár weboldalán.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzete

A Budai Térképkör elmúlt évének mérlege

A Budai Térképkör elmúlt, első bő egy évének mérlege: 14 teljesítő, 16 teljesítés*, 26 túranap, nettó 303 óra 21 perc túraidő, összesen 1312 megtett kilométer. Az átlagos teljesítési idő 18 óra 58 perc. Az eddigi leggyorsabb teljesítők, Szabó Györgyi és Takács Krisztián Csipi 14 óra 30 perc alatt tették meg a távot.

A túrázók a legtöbbször, kilenc alkalommal egy részletben teljesítették a 82 kilométeres Térképkört, négyszer két részletben, háromszor pedig három részletben járták végig. Négy alkalommal párban küzdöttek meg a kilométerekkel, nyolc alkalommal egyedül.

A teljesítők száma egyre dinamikusabban növekszik, az elmúlt két hónapban például annyian tették meg a kört, mint korábban összesen.

*Ketten, Pálfy Krisztina és Kecskés Márton már kétszer is teljesítették a Budai Térképkört.

A hosszú hétvége eredménye: három Budai Térképkör teljesítés!

Az augusztus 20-i hosszú hétvégén hárman is teljesítették a Budai Térképkör 82 km-es távját. Pálfy Krisztina és Dobos Imre együtt, két részletben (Krisztina a januári túrája után immár másodszor), Daróczi Ferenc Olsen pedig egyben. Gratulálok mindhármuknak!

Az első, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzete

A Rubik-kockával, golyopáccsal vagy akár a Turistajelzés Bingóval kapcsolatos bejegyzések után igazán ideje, hogy ismét a Kinizsi Százassal foglalkozzam és gurítsak valami nagyot, ha már Kinizsi Százas blog e webnapló címe, ugye.

Nos, időnként a Vaterán és más aukciós oldalakon rákeresek a "Kinizsi Pál" vagy a "Kinizsi Százas" kifejezésekre, hátha találok valami érdekességet. Eddig nem igazán jártam szerencsével, a múlt héten azonban váratlanul egy igazi kincsre leltem: a legelső, 1981-es K-100 túrafüzetét árulta valaki, méghozzá nem is túlságosan drágán: talán 1000 forintnál tartott a licit, de 1500 forintért villámáron is hozzá lehetett jutni. Milyen csekély összeg ahhoz képest, hogy a könyvem írásához is újabb információkat és lendületet adhat. Így nem sokat gondolkodtam, gyorsan kattintottam és megvettem. A gyűjteményem, mely eddig a saját kilenc túrafüzetemen, oklevelemen, jelvényemen és igazolólapomon kívül egy Kinizsi Crok kártyát, Forester pólóját, egy faragott Kinizsi címert, egy Lego Kinizsi Pált (lóval) és egy Iszinik baseball sapkát tartalmazott, így újabb tárggyal bővült.

Az 1981-es túrafüzet egyébként annyira ritka, hogy még Oszkár K-100-as oldaláról is hiányzik (már nem sokáig, mert hamarosan elküldöm neki beszkennelve, így mindenki "belelapozhat" majd). Akitől vásároltam, Á. Zsolt, maga is természetjáró, de úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem rendelkezett bővebb hátérismeretekkel a Kinizsi Százasról. A füzet eredeti gazdája sem a családjából került ki, hanem számára ismeretlen: az itinert a szemétben találta, azonban érdekesnek és (valaki számára) értékesnek vélte, ezért rakta fel a Vaterára. A füzet borítójának jobb alsó sarkán egyébként olvasható egy golyóstollal írt név: Laurenszky Ernő. Amennyiben ő indult az első Kinizsi Százason ezzel a füzettel, sajnos nem ért sikeresen célba, mert ilyen vagy hasonló nevű teljesítő sem 1981-ben, sem később nem volt.

Hoppá, de Laurenszky Ernő nem akárki, még ha a Kinizsi Százast nem is gyalogolta végig (vagy el sem indult rajta): nemrég elhunyt 56-os harcos, tudós tanár, cserkész- és úttörővezető.

A füzetnek több érdekessége is van. Ahogy a címlapon is látható, akkor még szeptember 5-6-án volt a Kinizsi Százas, nem pedig a jelenlegi, tavaszi időpontban (a második K-100 már május végén volt). További érdekesség, hogy már ebben is szerepel, talán elsőként magyarul leírva a "teljesítménytúra", pontosabban a "teljesitményturázás" szó (korábban azt hittem, ez a szó csak később jelent meg; a hosszú í és a ú pedig az írógéppel írt szöveg miatt helyettesítődött a rövid alakkal): "A Kinizsi Természetbarát Egyesület "Encián" szo. a teljesitményturázás bemutatása, népszerüsítése és müvelése érdekében 1981. szeptember 5-6-án 24 órás nonstop túrát rendez a Pilis és Gerecse hegységeken keresztül, 100 km-es utvonalon."

A füzet címlapját Szegedy Gy. alkotta, és még további rajzai találhatóak a (borítóval együtt) 28 oldalas füzetben. Az itinerben megtalálható a túra kiírása (20 forint volt a nevezési díj, 7:30-as tömegrajt a csillaghegyi HÉV megállóból); az útvonal adatai; egy cikk arról, hogy mi szükséges a K-100 sikeres teljesítéséhez; az útvonal tájékozódásilag legnehezebb pontjainak felsorolása; menetrendi kivonat; egy reklám / cikk a konzervek hasznosságáról tápanyagtáblázattal; grafikus útvonalvázlat (szintmetszet nélkül); Ivan Bajo írása a Nagyszombati Százasról, a K-100 őséről; reklám / ismertető a húskészítményekről; továbbá egy hirdetés, hogy megnyílt a Liget Borozó, az OKT útvonala mentén, a Szár-Szárliget vasútállomástól két percre.

Érdekesség: az itiner tehát az 1981 szeptember 5-6-án megrendezett túrára készült, én ekkor még egy éves sem voltam, tehát a kis füzet ill. annak terve csaknem egyidős velem. Jó érzés volt megszerezni, belelapozni, megszagolni.

Egy kicsit átérzem a nagy gyűjtők szenvedélyét, például Zweig kézirat-gyűjtési lázát. Csaknem mint egy romantikus szerelmes, akit nem hagy nyugodni szerelme létezésének csodája, és szinte még a lába nyomára vagy éppen molekuláira vagy családfájára is mint valami szent dologra gondol, úgy jutott eszembe, hogy milyen nyomdában, honnan származó fák rostjaira nyomtathatták ezt az itinert. A gazdája a túrán vajon a hátizsákjában vitte, vagy a kezében szorongatta? Később milyen szobákban, polcokon, fiókokban járt?

Egyébként Budapesten, a Kolosy téren vettem át az eladótól a füzetet, pár száz méterre egyik első szerelmem akkori lakóhelyétől, hogy aztán onnan elsétáljak szerzeményemmel, hazánk első teljesítménytúrájának füzetével a Déli pályaudvarról induló vonatomig. A gangos bérház mellett is elhaladtam (melynek udvarán egy zsinagóga van), ahol nagymamám nővére gyakran meglátogatta egyik barátnőjét, nyolcvan évesek is elmúltak már akkor, és csodálták a Balaton-átúszásaimat (akkor még nem volt víziszonyom), majd a Komjádi uszoda mellett jöttem a gurulós bőröndömmel (nem az itiner mérete indokolta, hanem most tértem haza egy pár napos nyaralásból). 

Hazafelé a vonaton, a szemben lévő ablaknál egy férfi és egy nő beszélgetésében éppen a teljesítménytúrázás került elő, többek között a Gerecse 50-et és a Kinizsi Százast is hallottam emlegetni (ha látták volna nálam a füzetet, ebben nem lett volna semmi különös, az azonban végig a táskámban volt).

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Az Iszinik 100 születése
Kinizsi Százas teljesítői adatbázis

Ha eddig túl bonyolultnak találtad a Turistajelzés Bingó túrakupa pontszámítását...

Akkor íme egy kis segítség, és mindjárt érthető lesz. Elkészült ugyanis a Turistajelzés Bingó pontszámító kalkulátor, mellyel egyszerűen áttekinthető és pár kattintással kipróbálható, tesztelhető a játék pontozási rendszere. Jó túrázást és jó játékot kívánok!

Kapcsolódó bejegyzés:
Turistajelzés Bingó - a kupa, ami társasjáték!

Beszámoló a negyedik Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130-amról

Itt az ideje, hogy megírjam a beszámolómat a két héttel ezelőtti Rockenbauer 130-ról, amelyről már többször is említhettem, hogy a kedvenc teljesítménytúráim közé tartozik. Például a második túrámon úgy tűnt, mintha bizonyos ösvényein már sokszor jártam volna (teljesen déjá vu érzésem volt), miközben még csak akkor jártam ott másodszor, ugye. A kilenc Kinizsi Százasom után egyébként ezt a túrát teljesítettem a legtöbbször.

Idén Andrással és Rajmunddal utaztunk Nagykanizsára péntek délután, és ez volt az első alkalom, hogy nem az iskolában, hanem egy külön szálláson, egy közeli motelben aludtam a túra előtt. Megérkezésünk után még beugrottunk enni a McDonaldsba, majd a szálláson beszélgettünk, söröztünk, és persze megmutattam Rajmundnak is a golyopácsot. Vicces cikkeket is olvastunk, például egy skandináv golfpálya "zugszarójáról" (akkor még nem gondoltam, hogy másnap nekem is ez lesz a "becenevem"). Reggel nehezebben ébredtünk, mint terveztük, de azért időben a rajtba értünk.

Ami a motivációmat illeti, a feladott Kazinczy után már "szomjaztam" a sikert, rossz lett volna, ha megszakad a sikeres Rockenbauer teljesítéseim lánca. Szinte úgy éreztem, ha most feladom, elindulok a lejtőn, és a komoly túrák teljesítése immár nem a jelenem, hanem a múltam része lesz. Így aztán küzdöttem és igyekeztem átlendülni a holtpontokon, hogy ne bizonyuljak gyengének.

Márpedig holtpontok, kísértések voltak. Például Hahót és Söjtör között (úgy emlékszem itt volt) kezdte először pedzegetni András, hogy nem biztos, hogy lesz ereje, motivációja végigmenni a túrán. Ekkor az én fejemben is megfordult, hogy amennyiben kiszáll, én is ezt a kényelmesebb utat választom, és nem gyötröm tovább magam. Mert hát ér ennyit ez a kis jelvény, meg hogy nem háromszoros, hanem négyszeres Rockenbauer 130 teljesítőnek tudhatom és mondhatom magam? Ér ennyi talpfájást, verejtéket, szomjazást, kényelmetlenséget? Volt, hogy úgy gondoltam, nem biztos. De a feladás választása túlmutat önmagán, és úgy éreztem volna, hogy nem csak a túrához, hanem az élet komoly feladataihoz, a céljaim eléréséhez is gyenge vagyok.

Szerencsére végül András és Rajmund is kitartónak bizonyult, és még gyorsabbak és erősebbek is voltak nálam. A táv nagy részén együtt mentünk, de a végéhez közeledve ide-oda előzgettük egymást, ki-ki a saját optimális tempóját, pihenőit tartva. A cél előtt ők vették át a vezetést, és úgy negyed órával előttem értek az iskolába (András a feltört lába miatt tavaly Hahótig (40 km) jutott, míg Rajmund két éve már egyszer teljesítette a Rokit).

Ja igen, a "zugszaróság": a gyomrom valahogy most sem volt az igazi, túra közben többször is alkalmas helyet kellett keresnem (ezekről a folyamatokról nem szokásom írni, de ezúttal annyira meghatározó volt, hogy muszáj megemlítenem). Ezen jókat viccelődtünk, de azért kellemetlen is volt (pl. mondtam Rajmundéknak, hogy "Jól van, várjatok csak, mindent beleírok majd a blogomba! - Ja, inkább mégsem" - tettem hozzá. Vagy Söjtör előtt egy szép házat, tanyát látva mondtam: "Milyen szép! És lehet, hogy golfpálya is van!"). Szóval ez a körülmény most megnehezítette a túrát számomra, azonban az időjárás jóval kellemesebb, enyhébb volt, mint tavaly és a korábbi években - Valkonyán, a Rockenbauer Pál turistaháznál még pár csepp eső is esett.

Többször találkoztam a túra közben Suvlajjal (aki most csak az éjszakai 70-es távon indult), Valival és Rafterrel is, a kistolmácsi tónál nekik is mutattam a kendamát. Apropó, ha nem is 100%, de elég valószínű, hogy én vagyok az első, aki a Rockenbauer 130-on végigcipelt két kendamát és egy Rubik-kockát, és időnként játszott is ezekkel. Suvlajék kicsit ugrattak is ezekkel a furcsa hóbortjaimmal, de hát akinek ennyi esze van hogy 130 kilométeren át cipeli ezeket a hülyeségeket, az meg is érdemli.

Idén egyébként végül 30 óra 40 perc alatt, vasárnap 12:40-re értem célba. Ennél csak egyszer voltam gyorsabb, tavaly, amikor már 11:20-kor célba értem (és érdekes módon akkor is az 55-ös rajtszám volt az enyém), az első két teljesítésemkor azonban lassabb voltam: 13:25-re ill. 13:48-ra értem be.

Érdekesség, hogy az első 8 km-t Zsigárdig 1 óra 26 perc alatt tettük meg, míg visszafelé 1 óra 20 perc alatt (akkor már egyedül). Lassabbnak éreztem és akkor már eléggé szenvedős  volt, de még gyorsabb is voltam, mint az elején - nagyon vártam már a célba érést.

Röviden ez a negyedik Rockenbauer 130-am története.

Kapcsolódó bejegyzések:
Indulás a Rockenbauer 130-ra
Negyedszer is sikerült teljesítenem a Rockenbauer 130-at!
Az elveszett Rockenbauer 130 jelvény története tovább folytatódik

Keresd meg magad a Kinizsi szőnyegen!

Egy színes, tarka "szőnyeg", ami csaknem tízezer Kinizsi Százas teljesítő kis híján húszezer teljesítését tartalmazza, azaz a K-100 teljesítői lista egyfajta grafikus ábrázolása. Egy-egy kocka mögött akár tucatnyi vagy több tucatnyi száz kilométeres gyaloglás, egész napos kaland, küzdelem rejtőzik. Vidd a szőnyeg fölé az egeret, és keresd meg a saját vagy túratársaid Kinizsi Százas teljesítéseit!

Már a Hárs-hegyi tanösvény jelzése is szerepel a turistajelzéses memóriajátékban

A nemrég, július végén átadott "Út az egészséghez", vagy más néven Hárs-hegyi tanösvény jelzése is szerepel már a Turistajelzés Memory játékban. Jó egészséget, jó kirándulást és jó játékot!

Itt az ideje a címkék racionalizálásának

Eljött az ideje (sőt, már jóval korábban is nekiláthattam volna), hogy a Kinizsi Százas blog bejegyzéseinek címkéit átalakítsam, bővítsem, és ezzel még strukturáltabbá és kereshetőbbé tegyem a tartalmat.

Például eddig nem voltak külön címkéi a feladott túráknak, vagy a különböző távoknak, táv-intervallumoknak, ill. a túrák által érintett hegységeknek. Így a következő hetekben ez lesz a blogom egyik háttérmunkája. Nem kis feladat, hiszen a K-100 blogban már több mint 900 bejegyzés van, de jó érzés lesz így "rendet tenni".

A Duolingo leckék végére értem!

Ahogy említettem, az elmúlt hónapokban (újra) elkezdtem angolt tanulni, elsősorban a Duolingo alkalmazást használva. Nos, most a leckék végére értem, az összes tananyagrész arany színűre váltott, és még egy arany baglyot is kaptam. Majdnem úgy érzem magam, mint egy nehéz túra céljában, vagy mint amikor először raktam ki a Rubik-kockát, vagy sikerül a kendamában megdöntenem valamelyik rekordomat.

Kapcsolódó bejegyzés:
A nap, amikor több mint 1000 pontot értem el Duolingóban

Neveztem a Vadrózsa 160-ra

A Rockenbauer 130 sikeres teljesítéséből erőt és bizakodást merítve neveztem a szeptemberi Vadrózsa 160 túrára. Ha sikerül teljesítenem, ez lesz idén a legnehezebb túrám, melynél eddig csupán három alkalommal gyalogoltam többet (a magányos Kinizsi Duplámon 2013-ban, valamint a 2014-es Turul 200-on és szintén 2014-ben a Jeremcsuk Istvánnal megtett Kinizsi Duplán).

Nini!

Nini!
Jelvénymutatási.
United colors of Rocken[fckn]*bauer.

*természetesen pozitív értelemben

Kapcsolódó bejegyzések:
Negyedszer is sikerült teljesítenem a Rockenbauer 130-at!
Hoppá, rejtett Ixi felirat a McDonaldsban!
Indulás a Rockenbauer 130-ra

Lehet hogy lesz Hoka cipőm

Mezítlábas séta ide vagy oda, azért a cipő nem haszontalan dolog. Épp mostanában kezd az enyészeté lenni a jelenlegi decathlonos túracipőm (a Rockenbauer 130-on azért még hősiesen tartotta magát), így hamarosan új lábbelit kell beszereznem.

Az egyik barátom pedig mesélte, hogy el szeretné adni a csak egy-két túrán viselt Hoka cipőjét, mert méretprobléma miatt töri/sérti a lábát. Itt van tehát az alkalom, hogy kockázat nélkül (kölcsönkapom tesztelésre) és az eredeti bolti árnál valamivel olcsóbban jussak ilyen cipőhöz.

Majd mesélek a tapasztalatokról (amennyiben nekem stimmelni fog a méret és kényelmes lesz), de nem lehet véletlen, hogy a nagyon komoly, több száz kilométeres túrákon (TDG, PTL) sokan Hoka lábbeliben indulnak.

Kapcsolódó bejegyzés:
A Hoka cipős bácsi

Már játsszák néhányan a Turistajelzés Bingót

Bevallom, tartottam attól, hogy a Turistajelzés Bingó akkora őrültség ill. annyira újszerű (esetleg első hallásra annyira komplikált), hogy senki sem fogja játszani. De aztán az elmúlt napok beszélgetései (például a Rockenbauer 130-on) alapján úgy tűnik, hogy többek érdeklődését is felkeltette a dolog, Ancsika pedig a legutóbbi túrabeszámolójában is írt róla.

Jó játékot mindenkinek!

Negyedszer is sikerült teljesítenem a Rockenbauer 130-at!

Negyedszer is teljesítettem az egyik kedvenc indokolatlanul hosszú túrámat, a "zalai Kinizsi Százast", azaz a Rockenbauer 130-at (na jó, valójában nagyon is indokoltan hosszú, hiszen így jelent kihívást és így monumentális, és így érinti a Zalai dombság számtalan szép helyszínét). 30 óra 40 perc alatt értem célba.

A túráról hamarosan írok majd bővebb beszámolót, most csak annyit jegyzek meg, hogy idén is megszenvedtem a teljesítést, komoly testi-lelki küzdelem volt. Most ugyan nem volt az elmúlt években megszokott hőség, de így sem könnyű 130 kilométert gyalogolni. Idén egyébként ez az eddigi leghosszabb túrám, és kellett is a sikerélmény a Kazinczy 200 feladása után.

Ha minden jól megy, jövőre igazi jubileumi esztendő lesz: a tizedik Kinizsi Százas és az ötödik Rockenbauer 130 jelvényemért küzdhetek majd meg, és próbálhatom legyőzni a távolságokat és önmagam.

Kapcsolódó bejegyzések:
Indulás a Rockenbauer 130-ra
Kilencedik Kinizsim

Kecskés Márton a Budai Térképkör első kétszeres teljesítője

Kecskés Márton, aki tavaly elsőként teljesítette egyben a Budai Térképkört, nemrég újra bejárta a távot (ezúttal két részletben), így ő az első, aki már kétszer is teljesítette a Térképkört. Gratulálok!

Kapcsolódó bejegyzések:
Az elmúlt hét eredménye a Térképkörön: három új teljesítő, és újabb rekordok!
Aki elsőként teljesítette egyben a Budai Térképkört: Kecskés Márton

Hoppá, rejtett Ixi felirat a McDonaldsban!

Mit találtam: a Rockenbauer 130 előtt, mintegy "pasta partyként" beugrottunk vacsorázni a nagykanizsai McDonalds gyorsétterembe Andrással és Rajmunddal, és ettünk egy-egy Las Vegas BBQ burgert Chicago burgonya chipsszel. Az üdítős poháron pedig a fotón látható, sültkrumpliból kirakott Ixi feliratot fedeztem fel.