A Monoton Maraton teljesítését már régóta terveztem, kíváncsi voltam a "körözgetős" túrára, melyen a 3,3 kilométeres Szépjuhászné - Kis-Hárs-hegy - Nagy-Hárs-hegy kört kell 14-szer végigjárni. A túra rajtjába tartva a 22-es buszon összefutottam Tulliusszal, és a táv nagy részét is együtt tettük meg (igaz, ő végül egy körrel többet tett meg, azaz a minimaratoni távra is benevezett a maraton után). Találkoztam számos kedves ismerőssel: Bubuékkal, Lestattal (aki keményen kritizálta a tervezett Iszkiri túrám koncepcióját, a Világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolója viszont tetszett neki, legalábbis egyedinek találta), a TTT elnöknőjével (aki meghívott ismét egy családi társasjátékozásra), Oláh Tamásékkal, Áronnal, Pataporccal, Márton Danival. A túra végén egy-egy hamburgert is ettünk Tulliusszal a célban, Szépjuhásznénál.
A Piros 85-ön már tavaly is elindultam, de akkor öcsémékkel csak a Kopár Csárdáig jutottunk elsősorban a köd (akkor még nem ismertem a módszert, hogy ködben hogyan kell használni a fejlámpát) és a fáradtság miatt, így jó érzés volt revansot venni a túrán, főleg egy előző napi Monoton Maraton után. Ráadásul a Piros 85 első néhány kilométere megegyezik a Kinizsi Százas első, piros sávon haladó szakaszával, így a múlt heti Intersport túranap után újra átélhettem a K100 nosztalgiát (bár az idő most nem volt olyan tavaszias és napsütéses, mint egy héttel korábban, így az most nem idézte a Kinizsi Százas május végi hangulatát).
Az első ponton, a Nagy-Kevélyen pontőrök is voltunk Áron cimborámmal Joeyline társaságában, és már a pontra tartva s a ponton is sok ismerőssel találkoztam, többek között Tarpatakkal (aki a CsPI-n volt túratársam), Oszkárral, Andrással (az Árpád vezér 130-ról és a Zsíros Deszkáról), Laci bával. Az ellenőrzőponton körülbelül 2 órát töltöttünk, majd Áronnal tovább indultunk. Csobánka után a feltételes pontnál ettünk-ittunk (és beszélgettünk Kimmel Petivel, a túra egyik főrendezőjével), a Tölgyikreknél pedig találkoztunk DonRazzinóval, a Kör egyik kitalálójával. A túra nevéhez hűen végig a piros sáv jelzésen kanyargott (ahogy a Sárga 70 a sárgán). A táv legészakibb pontja Dömös volt (ott betértünk egy hangulatos pubba), onnan fordultunk vissza déli irányba. Dobogókőtől (ahol bő egy órát várakoztunk az Eötvös Loránd menedékházban, hogy az utolsó túrázók mögött haladjunk, s ahol Zöldfülű is csatlakozott hozzánk) pedig sepertünk is (ez már délután 5 után volt, így elkezdődött a fejlámpás szakasz), és leszedtük az ágakról a túra szalagozását. A Kopár Csárdánál ettünk gulyást, és kaptunk útravalóul izotóniás italt meg édességet. Fekete-fejnél Sznuupival is találkoztunk a pontőrsátorban. Az út során, kissé zombi állapotban a túrázás és az élet összefüggésein, párhuzamain gondolkodtam. A budaörsi célba valamivel reggel 5 óra után értünk, az utolsó kilométereken egy fájó lábú túrázót biztatva és kísérve.
A két túra számokban: a Monoton Maraton 46,2 km-es távját 8 óra 50 perc alatt teljesítettem, ez 5,2 km / órás átlagsebességet jelent, a Piros 85 88,6 km-es távját pedig (ha levonjuk a pontőrködéssel és a dobogókői várakozással töltött bő három órát) körülbelül 19 óra 45 perc alatt, 4,5 km / órás sebességgel. A két túrán csaknem 135 km gyaloglással és 5375 m szintkülönbség leküzdésével 215 pontot gyűjtöttem, így már 1855 TTMR pontom van idén, s szinte csak az Iszinik 100 teljesítése választ el az aranyjelvénytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése