Megújult az Iszinik 100 weboldala

Önálló domainre költözött (Iszinik.hu) és megújult a "fordított Kinizsi Százas", azaz az Iszinik 100 weboldala. Már az előnevezésre is lehetőség van a november 23-án megrendezésre kerülő túrára.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi, Iszinik, Iszkiri
Az Iszinik 100 születése
Interjú Asciimóval, az Iszinik 100 rendezőjével

Kinizsi, Iszinik, Iszkiri

A napokban, a vasárnapi Balatoni Kék Ősz 37 túrán született az ötlet, hogy én is rendezzek majd egy teljesítménytúrát (illetve a szándék már korábban is megvolt, csak az útvonalat sugalló ihlet hiányzott). A túra neve Iszkiri lesz, a koncepció lényege pedig, hogy a Kinizsi Százas korábbi szárligeti célját köti össze Koldusszálláson keresztül a tatai céllal. Ezen kívül tartalmaz egy sétát a tatai Öreg-tó körül, valamint a szárligeti végén egy Zuppa-kört. A sok résztávval (7 km, 9 km, 36 km, 52 km, 72 km, 104 km) rendelkező túra várhatóan 2014. márciusának végén kerül majd megrendezésre. Az Iszkiriről ide kattintva még többet megtudhatsz (a túra emblémája Zuppa-tető a kereszttel és a tatai vár).

Kapcsolódó bejegyzések:
Az Iszinik 100 születése
I love K100

Hétvégi túráim: Zsíros Deszka 30 és Balatoni Kék Ősz 37

Hétvégén tovább gyűjtögettem a TTMR pontokat a szombati Zsíros Deszka 30 túrán a Budai-hegységben, majd a vasárnapi Balatoni Kék Ősz 37 túrán a Balaton-felvidéken. Érdekesség volt, hogy mindkét kirándulás egy-egy régi úttörőtáborból indult: a Csillebérciből és a Zánkaiból. Korábban még egyikben sem jártam, az úttörőség és a táborozás kimaradt az életemből (édesanyám viszont a 60-as években járt Artekben, a béketábor egyik legnagyobb ifjúsági táborában, miután megnyert egy országos tanulmányi versenyt).

Még a túra előtt, a Zsíros Deszka rajtjába készülődve a Széll Kálmán téri buszmegállóban összefutottam blogom egy olvasójával (aki baseball-sapkámról és a túrákon hordott piros pulóveremről ismert fel, amit még egy volt barátnőm apukájától "örököltem"), majd a rajtban Andrással (aki az Árpád vezér 130-on volt túratársam) és az unokaöccsével. Volt egy-két kisebb eltévedésünk (az első ellenőrzőpontot először kihagytuk, úgy sétáltunk vissza, ezzel plusz 2-3 kilométert gyalogolva), de szép és könnyű túra volt. A teljesítéséért ráadásul egy különleges, zsíroskenyér formájú jelvényt kaptunk.

A Balatoni Kék Őszre Áron cimborámmal mentem vasárnap. A Káli-medence szép tájain gyalogoltunk át Zánkáról Badacsonytomajra, út közben a balatoni kilátásban gyönyörködve, és diót, almát, fügét szedegetve. A túra érdekessége még, hogy itt született meg egy jövő tavaszra tervezett saját teljesítménytúrám, az Iszkiri ötlete.

A két túrán összesen 91 TTMR pontot gyűjtöttem, így már 1114 pontom van idén.

Interjú Márton Dániellel, aki hatszoros K100 teljesítő és többször volt az Év Teljesítménytúrázója

Hevér Gábor és Rudolf István után ismét egy kiemelkedően sokat gyalogló, ismert teljesítménytúrázó válaszolt néhány kérdésemre: Márton Dániel.

- Szia Dani! Többször voltál már az év teljesítménytúrázója. Hogyan ismerkedtél meg a túrázással, és milyen út vezetett idáig?

- Akármilyen fura, de egy internetes játékon keresztül ismerkedtem meg a teljesítménytúrázással. Épp a Galga Természetjáró Egyesület egyik alaptagjával, Csákány Ibolyával játszottam, és játék közben persze lehetett chatelni is. Egyik kérdése az volt hogy szeretek-e túrázni? Mivel kiskoromtól kezdve nagyon szerettem a természetben járni, ezért mi más lehetett volna a válasz mint egy hatalmas "igen". Megmutatta nekem a TTT honlapot, és innen már egyenes út vitt a teljesítménytúrázás irányába.

- Sok túrát futva teljesítesz, gyakran elsőként érsz be a célba. Szerinted húzható éles határ a túrázás és a terepfutás között?

- Én szeretek túrázni is, és terepfutni is. Általában bele-belekocogok túrákon, ha szép kilátást látok persze megállok, hiszen ez a sport nekem nem verseny. Bár régen azért nem így gondolkoztam, de azért egy idő után benőtt a fejem lágya :) Van sok gyalogos, illetve terepfutó ismerősöm is, én mindig örömmel látom őket a túrán. Nem vonok párhuzamot hogy ki futó, és ki gyalogos. Az erdő mindenkié!

- Úgy tudom, DJ-ként is dolgoztál, innen ered az egyik beceneved. Túrázás közben szoktál zenét hallgatni?

- 18 éven keresztül Érden laktam, és egy clubba jártam le sokat, az ismerőseimmel. Mindig hoztam magammal a vadi új zenéket, ezzel könnyen meg tudtam babonázni a közönséget :) Pozitívan emlékszem vissza azokra az időkre, bár voltak hülyeségek azért... :) Viszont a mostani túrázós élet azért sokkal jobban tetszik. Viszont amilyen zenecentrikus vagyok, teljesítménytúrán olyannyira ítélem el a zenehallgatást. Sosem szoktam túra közben zenét hallgatni, számomra a külvilág "neszei" fontosabb tényezők.

- Hatszoros Kinizsi Százas teljesítő vagy, a K100 mit jelent számodra?

- Igen, hatszoros Kinizsis vagyok, de ha 2012-ben nem lett volna csonthártyagyulladásom, akkor már hét is lehetne. Szeretek eljárni a Kinizsire, mert itt rengeteg az ismerős már a rajtban, vagy akár a HÉV-en :) Olyan embereket látok itt, akiket több hónapja akár egy éve nem láttam, és mégis úgy elbeszélgetünk, mintha minden nap találkoznánk. Ezt hozza magával ez a sport!

Maga a túra számomra nem túl megerőltető, úgy gondolom a hazai viszonylatokban az egyik legkönnyebb százas, szóval aki nagyot mer álmodni, csak hajrá, itt a lehetőség! Sajnos viszont az ellátás nem túl fényes, a nevezési díj meg csak emelkedik :( Ennek ellenére visszajáró vendég vagyok ezen a túrán. Szóval ha minden jól megy jövőre is találkozunk!

- Milyen nagy céljaid vannak még a túrázással kapcsolatban?

- Úgy gondolom a nagy célokat már elértem, amit lehetett ebben a sportban. Tavaly is, meg idén is elég sokat járunk ki külföldre 100 km-es, vagy a feletti túrákra. Nagyon jó a kapcsolatunk a cseh, és szlovák túrázókkal. Örülök hogy ők is elismerik a sikereimet, nekem ez sok-sok erőt ad a továbbiakban.

Na de hogy mi is a nagy cél végül? Nem kell sokat gondolkodnom. 1 hét múlva Lengyelországba megyek a Beskidy Ultra Trail nevű rendezvényre, ahol 220 km, és 11.000 m szintkülönbségű túra vár rám. Ezt nagyon fontos lenne teljesíteni. Távlati célt nagyon nem tűztem ki magam elé. Talán jövőre megpróbálnám az 1000 mérföldes túrát, amit idén Rudolf István teljesített. Ez még csak egy terv... Lényeg az, hogy az egészség meglegyen, és sok-sok túrán részt tudjak még venni életem során.

Köszönöm szépen Daninak az interjút, és sok sikert kívánok a lengyelországi túrájához és további terveihez.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Asciimóval, az Iszinik 100 rendezőjével 
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval

2013-as TTMR pontjaim

Az elmúlt napokban összeszámoltam, hogy hol is tartok a TTT (TTMR) pontok tekintetében idén, azaz a 2013-ban megtett kilométereimmel és legyőzött szintkülönbségeimmel hány pontot gyűjtöttem eddig össze. Az idei túraévem elég változatos volt és nem is terveztem túlságosan előre, vagy legalábbis többször módosult a koncepció: az esztendő legelején volt egy nagy nekilendülésem, amit aztán egy pár hónapos "otthon ülős" időszak követett, és a májusi Kinizsi Százassal kezdtem el újra komolyabban túrázni (Kinizsi Százas "mesterhármas", Kazinczy kísérlet, Kinizsi Dupla).

Idén nem lettem annyira a TTMR pontok gyűjtésének rabja mint tavaly, fő célnak először a Terep Százast tekintettem (azon végül nem vettem részt és nem is készültem fel rá, de 2014-re újra kitűztem magam elé ezt a célt), majd pedig a Kazinczy 200-at (annak aztán csak a feléig jutottam), de végül a Kinizsi Dupla sikeres teljesítésével úgy érzem, sikerült ebben az évben is elérnem valami - számomra legalábbis - fontosat, emlékezeteset.

Aztán ahogy írtam, a napokban eljutottam odáig, hogy azért összeszámoljam az eddigi pontjaimat (tavaly augusztus elején számítottam ki először az aktuális pontjaimat, akkor váltam "tudatosabb kilométergyűjtővé"), mert rájöttem, hogy az eddigi túráimmal van rá esélyem, hogy idén is összegyűjtsem a 2000 pontot, és ezzel megszerezzem az aranyjelvényt (és beugrott néhány "ha" is: ha sikerült volna év elején a Galyavár 110, ha nem törik bele a bicskám a Kazinczy 200-ba és ha a Kinizsi Dupla hivatalos teljesítménytúra lett volna, akkor már nem is kellene sok pontot gyűjtenem, így azonban még meg kell küzdenem jó néhány kilométerrel, emelkedővel).

Nézzük akkor sorban az eddigi idei túrámat, s hogy hol tartok eddig pontosan (talán egy, a tavalyihoz hasonló táblázatot is összeállítok majd később):

Január 5-én voltam a BUÉK 20-on (19,5 km, 847 méter emelkedő), majd még aznap éjjel a BHTCS-n (35 km, 1100 m), 13-án pedig a Téli Gyermekvasút 20 túrán (18 km, 580 m).

Februárban csak a Galyavár 110 kísérletem volt, ahol végül 15 helyett csupán 4 kört tettem meg (ezzel a Galyavár félmaratont teljesítettem, 22 km-el és 1440 méter szinttel).

Márciusban és áprilisban nem vettem részt hivatalos teljesítménytúrán (május közepén volt csak egy komolyabb nem hivatalos túrám, egy "Privát Gerecse 50"), aztán május 22-én a hetedik Kinizsi Százasommal (100 km, 2775 m) kezdtem újra a TTMR pontok gyűjtögetését.

Júniusban aztán három legalább száz kilométeres túrán is voltam: elsején a Nagyszombati Százason (100 km, 2800 m), 8-án az Árpád vezér 130-on (123 km, 3050 m), 21-én pedig a Kazinczy 100 Regmec túrán (105,5 km, 4060 m).

Július 7-én a Szuperkatlan túrán (30 km, 1200 m) voltam szalagozó és pontőr, meg előtte be is jártuk a túrát, így ez hivatalos teljesítésnek számít, és ekkor került sor eddigi túraéletem csúcsteljesítményére, a Kinizsi Duplára is, de az ugye nem számít bele a pontokba.

Augusztus 3-án a Rockenbauer 130-on (129,6 km, 2640 m), 19-én pedig a Gyermekvasút nyomában éjszakai túrán (21,7 km, 890 m) vettem részt.

Ez összesen (ha jól számoltam) 704,3 km és 21382 méter emelkedő, azaz 1023 TTMR pont, ami épp az ezüstjelvényhez elég. Itt tartok tehát jelenleg, és össze kell szednem magam a további csaknem 1000 pont eléréséhez, így aztán össze is állítottam a "túranaptáram", hogy idén még mely túrákra szeretnék menni (az Iszinik 100 mindenképp szerepel közöttük, és a Prágai Százas is).

Téli terv: Prágai Százas

Áron cimborám adta az ötletet, hogy december elején próbáljam majd meg a Prágai Százas teljesítését. A Nagyszombati Százas után ez lenne a második legalább 100 kilométeres teljesítménytúrám külföldön, és több szempontból is egy különleges túra lenne. Az őszi-téli szezonban így az Iszinik 100 és a Csoportos Privát Iszinik mellé találtam egy újabb komoly kihívást, és arra ösztönöz, hogy újra elkezdjek futni és erősíteni magam.

Az idén épp 20. alkalommal megrendezésre kerülő Prágai Százas (Prazská Stovka) lenne az eddigi leghosszabb hivatalos túrám, és összességében is az egyik legnehezebb, hiszen 145 kilométeres távján 5200 méter emelkedőt kell majd legyőzni (ennél több emelkedőt, 6300 métert csak a 2012-es Mátra 115-ön küzdöttem le). Eddig egy hosszabb sétám volt, a Kinizsi Dupla a maga 200 kilométerével, de az egyrészt nem hivatalos rendezvény volt, másrészt pedig ott azért egy pár órás pihenőt is közbeiktattam Tatán (és több helyen is voltak hosszabb-rövidebb megállásaim), míg a Prágai Százason csaknem folyamatosan gyalogolnom kell majd. A sikeres teljesítés ráadásul az idei aranyjelvényemhez is nagyban hozzájárulna.

Kapcsolódó bejegyzés:
Sikerült a Prágai Százas!

A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra II.

A legutóbbi teljesítménytúrám beszámolójával, vagy legalábbis rövid említésével még adós vagyok - a "Világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolójának" megírásától egy időre mintha kiégtem volna -, ugyanis csaknem egy hónapja, még augusztus 19-én voltam a Gyermekvasút nyomában éjszakai túrán. A tavalyi után most vettem részt rajta másodszor, idén januárban pedig voltam a téli, nappali változatán is. A Kinizsi Dupla és a Rockenbauer 130 után jó volt egy ilyen kisebb, barátságosabb távon indulni (mindössze 21,7 kilométer, 890 méter szintkülönbséggel), ahol az ember nem a határait keresi és megpróbálja legyőzni önmagát, hanem egyszerűen csak sétál egy jót a természetben. A természetben, de közel a civilizációhoz, az épített környezethez, tulajdonképpen a kettő találkozásánál: Buda szélén, a Gyermekvasút állomásait érintve, több helyről is kilátással a városra, Budapest éjszakai fényeire.

A kiránduláson két túratársam is volt, Dániel cimborám (akivel a tavalyi BEAC Maxin és az idei Árpád vezér 130-on is összefutottunk) és a nővére. Jókat beszélgettünk szépirodalomról (Rejtő regényeiről, Marquez Száz év magányáról), túrázásról, társasjátékokról.

Interjú Rudolf Istvánnal, aki ezer mérföldet gyalogolt két és fél hét alatt

Következzék egy interjú Rudolf Istvánnal, az egyik legismertebb hazai teljesítménytúrázóval. Rudi már kétszer volt az Év Teljesítménytúrázója, idén júliusban pedig 17 és fél nap alatt futott-gyalogolt 1000 mérföldet, azaz két és fél héten keresztül minden nap csaknem száz kilométert tett meg átlagosan.

- Szia Rudi! Júliusban a Kraft 1000 mérföldes túrán átszelted Szlovákiát és Csehországot, 17 és fél nap alatt gyalogolva 1000 mérföldet, vagyis több mint 1600 kilométert. Sok túrázó - például én - egy év alatt sem gyalogol ennyit, milyen érzés legyőzni egy ekkora távolságot?

- Ugyanaz az érzés mint mindegyik túrán, távtól függetlenül, hogy ezt is megcsináltam, és milyen jó volt már megint, hogy kint lehettem a természetben. De azért 1000 mérföld közben, és a célban voltak megható pillanatok, hogy ezt is teljesítettem egyedüli gyalogosként. [a többi induló kerékpárral teljesítette a távot, ill. volt egy terep rolleres teljesítő is - a szerk. megj.] Gratulációkat még most is kapok,és ez nagyon jól esik.

- A fizikai vagy a mentális felkészülést tartod fontosabbnak?

- Szerintem a fizikális felkészülés egy picit fontosabb, mert általában a fáradtság után szoktak jönni a gondok, akkor kell fejben is összeszedni magunkat. Fizikálisan, ha topon vagy, akkor nem azt kell nézned, hogy mikor érsz már célba, hanem tudod nézni a tájat, és észreveszed a kis részleteket is. Ha megtalálod a lábad és a fejed között az összhangot, akkor megy minden a maga útján.

- Mi segít átlendülni a holtpontokon?

- A foci edzőm szokta mondani, hogy át kell esni a holtponton. Na ez azt jelenti, hogy ha már fáradsz akkor még rá kell tenni egy lapáttal, és átesel a másik oldalra, és onnantól azt érzed, hogy ki tudnál menni a világból. Nagyjából ezt szoktam alkalmazni.

- Hogyan találtál rá a teljesítménytúrázásra, és mit sportoltál előtte?

- A Szuperinfót olvastam, és abban találtam egy felhívást, hogy a Keszthelyi-hegységben lesz egy teljesítménytúra. Elmentem rá és teljesen megfogott a hangulat, és azóta rabja vagyok. Ez 2009. március 21-én a Lepke 40 teljesítménytúra volt. Gyenesdiáson fociztam megyei szinten.

- Melyik eddigi túrádra, eredményedre vagy a legbüszkébb?

- Persze, hogy az 1000 mérföldesre. Meg úgy az egészre amit 2009-től elértem.

- Melyik hazai teljesítménytúrát tartod a legnehezebbnek?

- A Kazinczy 200-ast.

- A Kinizsi Százas a könnyebb túráid közé tartozik, az inkább edzőtúra számodra, vagy jelent azért kihívást?

- A Kinizsi Százas volt az első százasom, akkor még kihívás volt számomra. Most már csak nosztalgiából megyek rá. Eddig 68 db százas vagy afeletti túrát teljesítettem, de a Kinizsi a könnyebbek közzé tartozik. De azért minden elismerésem a Kinizsi teljesítőinek, mégiscsak 100 km-es.

- Van valamilyen különleges edzésmódszered, kiegészítő sportod, vagy főleg futással és gyaloglással készülsz a túrákra?

- Semmi különössel nem készülök. Hétvégente átlagban 130 km szoktam teljesíteni, és én evvel készülök a következő hétvégére. De most gondolok bele, hogy ez mégiscsak különleges.

- Milyen arányban futsz és gyalogolsz, illetve milyen stratégia szerint váltogatod a futást és a gyaloglást, ha váltogatod?

- Amikor elkezdtem a túrázást, akkor csak szinte a gyaloglás volt a számottevő. Ahogy egyre többet túráztam, úgy gyorsult a tempóm. Most már egyre többet futok, már több terepfutóversenyen is részt vettem.

- Milyen nagy célod van még a túrázással kapcsolatban?

- 2013-ban az Év Teljesítménytúrázója szeretnék lenni. Evvel harmadszor lenék egymás után az Év Teljesítménytúrázója.

- Mit tanácsolsz annak, aki példádat követve komoly hosszútávú túrázóvá, kiemelkedő sportemberré szeretne válni?

- Csak a fokozatosság elvét kövesse. Nem kell mindjárt a leghosszabb távoknak neki esni. Idővel úgyis eldől, hogy szereti-e csinálni, és hogy tudja-e teljesíteni a túrákat. És még nagy-nagy kitartás kell hozzá. Hajrá mindenkinek, aki ezt a sportot szereti!

Köszönöm szépen Rudinak az interjút, gratulálok eddigi eredményeihez, és további sikereket kívánok neki.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Hevér Gáborral, a TTT titkárával, aki már több mint 60.000 kilométert túrázott

Kinizsi Százas tipográfia VII. (Snickers)

Snickers csokoládé Kinizsi felirattal. Garantáltan csillapítja a kilométer éhséget.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas tipográfia VIII. (Kinder)
Kinizsi Százas tipográfia VI. (Monster Energy)
Kinizsi Százas tipográfia III. (Nike)
Kinizsi Százas tipográfia II. (Red Bull)
Kinizsi Százas tipográfia I. (A Keresztapa)

Kinizsi Százas tipográfia VI. (Monster Energy)

A Monster energiaital logójának találkozása a Kinizsi Százassal (ami egy szörnyen hosszú túra).

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas tipográfia VII. (Snickers)
Kinizsi Százas tipográfia III. (Nike)
Kinizsi Százas tipográfia II. (Red Bull)
Kinizsi Százas tipográfia I. (A Keresztapa)

Interjú Hevér Gáborral, a TTT titkárával, aki már több mint 60.000 kilométert túrázott

Hevér Gábor (Bubu), a Teljesítménytúrázók Társaságának titkára, a Kinizsi Százas négyszeres teljesítője, személyes kedves ismerősöm (akitől átvettem a 2012-es aranyjelvényem) is nyilatkozott a Kinizsi Százas blognak, íme:

- Szia Bubu! 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben legyalogoltad a Kinizsi Százast, majd pár év kihagyás után 2006-ban volt egy negyedik teljesítésed is. Miért hagytad abba a K100 teljesítését az első három után, illetve mi motiválta a 2006-os visszatérésed?

- 1995-ben kezdtem el rendszeresen teljesítménytúrázni. Az első években elsősorban legfeljebb 50 km-es túrákat látogattam és három év elteltével éreztem úgy, hogy érdemes lenne kipróbálni hosszabb távokat is. Május elején sikerült teljesítenem a Mátra 70-et (a régi Mátra 115 egyik résztávját), majd két hétre rá a Budai 75 teljesítménytúrát is. Ezek után már úgy éreztem, hogy ideje megpróbálni a Kinizsi Százast is, ami végül számomra is meglepően jó időeredménnyel, 20 óra 15 perc alatt sikerült.
A következő évben is még hajtott a lendület, bár már akkor sem örültem, hogy a jelvényből csak egyfélét lehet kapni a célban, de végül mégis azt választottam. 2000-ben a XX. rendezés, illetve az eredeti, szárligeti útvonal miatt érdekelt főleg a túra. Kíváncsi voltam a klasszikus útvonalra, mely több helyen, főleg Koldusszállás után jelentősen eltért az általam korábban megismert – és jelenlegi – tatai útvonaltól. Ekkor azonban a célba beérve már a kitűzőt választottam, noha a jelvény mégis csak rangosabb. A későbbiekben már nem éreztem motivációt, egy presztízstúrának láttam a Kinizsit és látom ma is. A kötelező orvosi igazolás körüli hercehurcát is egy felesleges nyűgnek tartom. A rendezők ilyen irányú előírását tiszteletben tartom, ugyanakkor személyes véleményem szerint, a helyükben, orvosi helyett elfogadnám egy – a túra évében teljesített hasonló (100 km-es), vagy nehezebb teljesítménytúra teljesítését igazoló dokumentum bemutatását is.
A 2006-os visszatérésemet egyszerű ok indokolta. Abban évben ünnepeltük a hazai teljesítménytúrázás 25. évfordulóját és ebből az alkalomból a Teljesítménytúrázók Társasága egy, az adott évre vonatkozó túrasorozatot írt ki, „Negyedszázados jubileum teljesítménytúrázója” címmel. Ennek alkalmából a 12 legrégebbi (legalább 20. alkalommal rendezett), hazai teljesítménytúrából kellett hatot, nyolcat, tizet, vagy mind a tizenkettőt teljesíteni. A teljességre törekedtem, mely végül sikerült is, bár hozzá kell tennem, hogy nem a Kinizsi 100-as volt a legnehezebb. Habár ez volt a leghosszabb, és a többiek jellemzően egy-egy hegység klasszikus 50 km-esei, de a Pilis 50 és másnap a Zemplén 50 egy hétvégén, a nehézkes közlekedés miatt komolyabb kihívást jelentett.

- A TTT (Teljesítménytúrázók Társasága) titkára vagy. Mit jelent az életedben a túrázás és a túrák rendezése?

- Így van, az egyesület irányításában – mindvégig titkárként – 2005 óta veszek részt. Azóta sok minden megváltozott, az elnökség, a tagság összetételét, de az egyéb körülményeket illetően is. A túrák rendezését 2004-ben kezdtük Gethe Laci barátommal (és egyetemi hallgatótárssal). 2003-ban, a Bakancsos Borsodi Bolyongás tájékozódási túraverseny alkalmából találtuk ki az Útvonalkövetők Klubja csapatnevet, melyből aztán egy baráti közösség alakult. Kezdetben az UKK égisze alatt rendeztük teljesítménytúráinkat, első alkalommal az Isaszegi csata emléktúrát – Gethe úr ekkoriban még Isaszegen lakott -, majd 2005-ben következett a Szurdok 40 és a Fóti-Somlyó 30. Az UKK-ból turista egyesületet szerettünk volna alakítani, mely később meghiúsult, egyrészt bürokratikus akadályok miatt, másrészt, mert 2007-ben a tisztújító közgyűlésen az UKK elnökségre jelölt tagjai mindannyian bekerültek a TTT vezetésébe. Így aztán – az egyszerűség kedvéért inkább az UKK túrákat integráltuk be a TTT rendezvényei közé. Az UKK alapításának jubileumát idén többek között egy alkalmi, 100 km-es teljesítménytúra rendezésével ünnepeltük, mely útvonalán felfűzte a legrégebbi túráink által felkeresett nevezetes helyszíneket (Isaszeget és környékét, Fóti-Somlyót, végül a Janda háztól a Szurdok tt. útvonalát).

- Úgy tudom, hogy az eddig legtöbb kilométert gyalogló teljesítménytúrázók közé tartozol. Az Over Magazinban 2012 tavaszán megjelent interjúban említetted, hogy tavaly januárig 1111 teljesítménytúrán vettél részt. Jelenleg hol tartasz, és mennyit gyalogoltál összesen?

- Nos, utánanéztem. A tavalyi évben 4265 km-t sikerült teljesítenem 133389 méter szinttel, mindezt 114 db túrából sikerült összehozni. Ehhez jött még idén augusztus végéig 75 db túra és 3171 km. Így most összesen 1275 túránál és 60146 – teljesítménytúrán legyalogolt – kilométernél tartok.

- Melyik tájegységben, hegységben túrázol a legszívesebben?

- Gyakorlatilag bármelyikben, bár a Budai-hegységbe például ma már inkább csak olyankor megyek, ha éppen nincs máshol, elérhető távolságban teljesítménytúra, elsősorban télen. Persze megvan az előnye, hogy hamar haza lehet érni, de aránylag kevés itt a jelzett turistaút és a túrarendezők többsége – talán kényelmi szempontból – szinte mindig ugyanazokon a jelzett túraútvonalakon vezeti a túráit. Talán egy kis fricska gyanánt is találtuk anno a Monoton Maraton teljesítménytúrát, a Nagy-Hárs-hegy körül. Mostanában szívesen járok a környező országokba is. Elsősorban északi szomszédainkhoz, akiknél mostanában szintén fellendülőben van a teljesítménytúrázás és jónéhány, igen szép útvonalú és színvonalas „stovka” (magyarul százas) született az utóbbi években.

- Melyik volt életed legkülönlegesebb vagy legnehezebb túrája?

- Nehéz kiválasztani. Említhetném második százasomat, a Tátra 98 teljesítménytúrát, mely jórészt a Magisztrálén, magashegységi környezetben vezetett. Vagy 2003-ban a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrát, ahol a mély hóban, -20 fok körüli időben a 200 indulóból mindössze 30-an értünk célba, de a kibővített 18 órás szintidőn belül.  Illetve 2011 őszén Boszniában, a Kozarski Planinarski Maraton 102 km-esnek meghirdetett túrán, ahol az időjárás sem volt a legkedvezőbb, a vége felé nem találtuk a továbbvezető utat. A környéket nem ismertük, normális, használható térképünk nem volt, így csak a festett turistajelzésekre támaszkodhattunk. A túra szombaton reggel 9 órakor kezdődött és másnap reggel még megvolt az ellenőrzőpont, kb. 80 km-nél. Vasárnap szinte egész na folyamatosan szakadt az eső, 12 – 13 órán át és a jelzés is eltűnt, éppen ott, ahol egy farönkből készített híd kettétört alattam és beleestem a megáradt patakba. Hosszas bolyongás után valahogy visszakeveredtünk egy kis házcsoport mellett található temetőhöz, ahol a ravatalozónál leülve próbáltunk Vándor Csillaggal segítséget kérni a társaság többi tagjától, de Csilla GPS-e rossz koordinátákat mutatott. Szerencsére a temető melletti igen szegényes kis kunyhó lakói megsajnáltak bennünket és behívtak a házukba. Megkínáltak a vasárnapi ebédjükkel és közben telefonon sikerült kapcsolatba lépni a túra rendezőivel, akik néhány óra múlva értünk jöttek egy Lada Nivával, majd bevittek a célba. Díjazást kaptunk és bár nem sikerült az előírt útvonalat végigjárnunk, a kevergésekkel együtt bőven 100 km fölött gyalogoltunk, ráadásul szélsőséges időjárási körülmények között.

Köszönöm szépen az interjút Bubunak, és további sikeres túrarendezéseket és túrák, kilométerek ezreit kívánom neki.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Asciimóval, az Iszinik 100 rendezőjével 
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval