A Facebook és az esőkabátom története

Az emberben olykor felmerül, hogy a Facebook áldás vagy átok. Elrabolja-e az ember idejét és valódi életét vagy éppen ellenkezőleg, könnyebbé és teljesebbé teszi azt, mivel a kommunikációt felgyorsítva segít időt, energiát, pénzt spórolni, és közelebb hozza a világot. Optimista lévén azt gondolom, hogy okosan használva, és persze némi szerencsével inkább ez utóbbi igaz.

De el is mesélem a legutóbbi történetem. A múltkori, bő 50 kilométeres Gete-túrán elhagytam a fekete esőkabátom (amit még anno a túravezető tanfolyamra vettem tavalyelőtt). Éppen a Nagy-Gete csúcsán hagytam a padon, visszafelé jövet, este, amikor életem 35. Gete-mászása után leültem szuszogni kicsit. Észre sem vettem hogy elhagytam, sem a túrán, sem a túra után.

No de itt jön a képbe a Facebook. Miután másnap megírtam a túrabeszámolómat, szinte rögtön írt Toplak Joe, hogy az Országos Kéktúra csoportban valaki megosztotta, hogy talált a Getén egy fekete kabátot, és nem a mi csapatunkból hagyta-e ott valaki. Meggyőződtem róla, hogy valóban hiányzik a kabátom, így aztán gyorsan írtam a megtalálónak. Bár Budapest másik végén lakik, mint ahol én dolgozom, a napokban sort kerítettünk a találkozásra, és vissza is kaptam a fekete dzsekit.

Ezúton is köszönöm a becsületes megtalálónak, Zoltánnak, valamint Toplak Joe-nak és persze Mark Zuckerbergnek, hiszen Facebook nélkül nem biztos hogy valaha viszontlátom az elhagyott ruhadarabot.