Először is voltam a Móricz Zsigmond körtéren vért adni (előtte sétáltam egy jót, a kelenföldi pályaudvarról gyalogoltam oda). Megjegyzem, hogy életemben másodszor adtam vért, legutóbb több mint tíz éve (erre már csak halványan emlékeztem, a nyilvántartásból derült ki a véradó buszon), de elhatároztam, hogy ezentúl azért gyakrabban fogok, talán még "gyűjteni" is fogom, mint a Gete mászásokat. Erre a véradásra egyébként Csipi hívta fel a figyelmem (akivel itt olvasható egy érdekes interjú, amit épp tegnap publikáltam), ő Véraláfutás néven még fb eseményt is szervezett erre az alkalomra. Eredetileg csupán azért terveztem a Móricz Zsigmond körtérre menni és összefutni Csipivel, hogy átadjam neki és Szabó Györgyinek a Budai Térképkör és Körök Köre kupa díjazásukat, de aztán leesett, hogy ha már ott vagyok, hozzájárulok nem egészen fél liter vérrel embertársaim életének megmentéséhez, vagy legalábbis gyógyulásukhoz, kezelésükhöz. Csipitől kaptam egy kis fatáblát is ebből az alkalomból, ahogy a többi véradó túra- és futótárs is.
A véradás, a kupaátadó, egy kis beszélgetés és kendama-bemutató után visszafelé is legyalogoltam a távot a kelenföldi pályaudvarra, ahol véletlenül összefutottam Áron cimborámmal, és beugrottunk a Lakat kocsmába. Ott találtuk Zolit is, így túrákról beszélgetve, anekdotázva és persze sörözve pótoltam a véradás folyadékveszteségét, még ha nem is a legegészségesebb módon, de kellemesen. Utána Áron a vonaton is utastáram volt, szóba került az Iszkiri is, és mesélt egy áprilisi 130 km-es túráról a Mecsekben. A Lakatról pedig kiderült, hogy régen Lakat T. Károlyé volt (akiről épp ma olvastam egy cikket, pontosabban Gyárfásról, de Lakat T. is szerepelt benne), valamint megtudtam azt is, hogy régebben a Lakat kisebb volt, és hogy egy időben főleg művészek, melegek és meleg művészek látogatták.
A mai nap eredménye még, hogy végre feljegyeztem a TAJ-számom és eltároltam a telefonomban, hogy akkor is tudjam, ha nincs nálam a kártya, valamint hogy megtudtam azt is, hogy nyugodtan lehet enni véradás előtt, szemben ugye a vérvétellel. Így aztán még a véradás előtt be is ugrottam a Burger Kingbe, ahol már lehet kapni a Big Kinget, ami a Big Macre hajaz, így viszont veszített értékéből a kedvenc Chuck Norriszos viccem, mely úgy szól, hogy Chuck Norris egyszer véletlenül Big Macet kért a Burger Kingben... és kapott (tudom, Chuck Norris vicceket mesélni nagyon 2005, de ezen általában elmosolyodom ha eszembe jut).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése