Persze nem egyedül, én tulajdonképpen a "szállító" voltam, ugyanis a talicska kezelésének felelősségteljes feladata jutott rám. Néhány pálinka és fröccs után a kerék feltalálásának nagyszerűségéről gondolkodtam a napsütésben, és szorgosan és gyermeki boldogsággal fordulgattam a betonkeverő és a disznóól közötti 20-25 métereken (amin még ráadásul volt némi szintkülönbség is, és naná, hogy Murphy és a hatékonyabb testedzés kedvéért a disznóól volt magasabban). Eszembe jutott Orwell Állatfarmja, és az is, hogy gyermekkoromban mennyire szerettem tologatni a játékdömperem. Izmaim feszülése közben úgy éreztem, mintha én lennék Frank Medrano, bár a vegetáriánus Frank Medrano biztosan nem betonozna disznóólat, még akkor sem, ha a talicskatolásról kiderülne, hogy hatékonyabb a húzódzkodásnál, hiszen azért így hozzám hasonlóan mégiscsak egy gyilkos rendszer részévé válna, mint a kárpitos a villamosszék-üzemben. Bár ez már lehet hogy álszenteskedés, hátha Semjén Vasárnapnemvásárnap Zsoltnak van igaza, és az állatok azért vannak, hogy megegyük őket. De abban meg hátha a pápának van igaza, hogy hiába fogyasztjuk el testi valójukat bacon meg sonka formájában, utána azért a mennyországban túrják tovább turcsi orrukkal a felhőket. Aztán az is lehet, hogy Orwellnek meg a dühös madaraknak van igazuk, és a malacok nem is olyan jó arcok. De mindegy is, a lényeg, hogy talicskát tolni, betonozni, építeni jó.
Na de visszatérve a túrázásra, hamarosan azért már valóban túrával készülök a kilencedik Kinizsi Százasomra: a Sárga 70-re megyek majd, amit - ha sikerül - harmadszor fogok teljesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése