Gondolatok a svájci bicskáról

Gondolkodom azon, hogy vásároljak egy svájci bicskát. És ha már svájci bicska, akkor Victorinoxot, esetleg Wengert. Merthogy eddig bizony svájci bicska vagy bármiféle szúró- vágó- ill. multifunkciós eszköz nélkül jártam az erdőt. Pedig azért jól jöhet, hiszen bármikor adódhat olyan helyzet, hogy el kell valamit vágni vagy fűrészelni (remélem azért nem úgy, mint a 127 óra c. filmben), és ilyenkor hasznosnak bizonyulhat egy multifunkciós bicska. Vagy akár egy kullancsot kiszedni, még ha az utóbbi 15 évben el is kerültek a kullancsok.

Egyszerre gondolom azt, hogy ebből a szempontból "a pénz nem számít", hiszen egy svájci bicska egy életre szól, és immár nyolcszoros Kinizsi Százas teljesítőként, Kinizsi Százas duplázóként, vagy akár leendő túravezetőként miért ne engedhetnék meg magamnak egy drága és nagyon professzionális svájci bicsakot, másrészt viszont a spórolós, diogenészi énem azt is súgja, hogy elégedjek meg valami egészen egyszerűvel, vagy esetleg ne is vegyek semmit, hiszen eddig is tökéletesen megvoltam nélküle.

(Azt is belátom akár, hogy ez a bicska kérdés olyasmi nálunk férfiaknál, mint a lőfegyver vagy az autó, egyfajta hatalmi / fallikus szimbólum - persze amellett, hogy tényleg egy hasznos kényelmi eszköz, vagy akár művészi dizájntárgy. Vagy akár mint az írás: tán az sem véletlen, hogy az írók zöme férfi, míg a nők valamivel nagyobb arányban olvasnak a férfiaknál: az írás inkább irányító, behatoló tevékenység, csak itt az ember nem közvetlenül a DNS-ét, hanem gondolatait, történeteit örökíti tovább, míg az olvasás ennek a befogadó oldala. De visszatérve a bicskára: az ősember is kőbaltával, majd egyre fejlettebb eszközökkel járt, ennek mai formája tulajdonképpen egy multifunkciós Victorinox svájci bicska.)

Szóval a lehetőségek: 

a) Nem veszek semmit, mert minek. Ennyi pénzt értelmesebben is el lehet költeni, például fejleszthetném a házilag készített workout állványomat, vagy csak egyszerűen félretenném ezt a pénzt.

b) Vásárolok valami igazán szerényet és egyszerűt: például egy Victorinox Swisscardot. Elsőre kissé nevetségesnek tűnik ez a bankkártya méretű eszköz, de csaknem minden fontos funkció megtalálható benne, és még a Vadon szava blog is jókat írt róla. 

c) Veszek (akár használtan) egy középkategóriás Victorinox bicskát, például egy Handyman típust. Ez azért már mégiscsak normális bicska, nem egy bankkártya méretű izé, és használtan akár a Swisscard árából is kijön.

d) Mégiscsak egyszer élünk: megveszem az "álombicskát", ami még egy hasznos digitális kütyü is, egy Victorinox Traveller Lite-ot, mely leírása szerint "az ambiciózus hegyi túrázók ideális társa". Még apró kijelzője is van órával, magasságmérővel, barométerrel, hőmérővel, valamint sok-sok hasznos funkcióval. Tehát tulajdonképpen multifunkciós bicska és túra óra egyben, a klasszikus túra óra funkciók (ABC: alti-baro-compass) közül csak az iránytű hiányzik belőle, de az meg már úgyis van, kettő is.

No majd meglátom.

Tipp:
A svájci bicskák története Tiboru blogjában

Kapcsolódó bejegyzés:
Az új túracipőm: Quechua Arpenaz 700 Novadry