Ha van 10 perced, és van kedved kitölteni egy érdekes kérdőívet.... :)

Kedves olvasó, látogató!

Egy, a hosszútávú túrázástól látszólag távol álló területen kérem a segítséged, bár valójában a nyelvtanulás számos párhuzamot mutat a túrázással, hiszen kell hozzá motiváció, kitartás, és ugyanúgy egy hosszú, izgalmas, változatos utat kell bejárni, hullámhegyekkel és völgyekkel, olykor kissé gyötrelmes, de máskor pedig felemelő pillanatokkal.

Arra kérlek, ha van 5-10 perced, tölts ki a szakdolgozati kérdőívem. Akkor is segítenek a válaszaid, ha jelenleg épp nem érdekel a nyelvtanulás, vagy soha nem is tartozott a főbb érdeklődési területeid közé.

A kérdőívet itt találod:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfEMxl-yf3YDSL-Cujh4ydjqAXITr8ZnlI2gXnb35WKsih40Q/viewform

Köszönöm!

A tóvároskerti vasúti megállóhely lépcsősora, és ami mögötte van

A HVG írt a felújított tóvároskerti lépcsősorról.

Épp nemrég olvastam valahol (sajnos most nem találtam meg a cikket), hogy az ember által épített környezet szigorú szimmetriája, monoton ismétlődése ill. az ilyen repetitív struktúrák látványa valójában mennyire nem tesz jót az emberi szellemnek, hosszú távon akár depressziót is okozhat, és mennyire szemben áll a természetben megjelenő véletlenszerűségekkel, kiszámíthatatlansággal, aszimmetriával,  fuzzy dolgokkal.

Ez sajnos nem az említett cikk, csak illusztráció: https://bit.ly/396v9df

Úgy gondolom, a kifinomult alkotó ezt az ismeretet tudatosan és igen magas szinten alkalmazta a lépcsősor gondos tervezése és kivitelezése során, figyelve a kellő véletlenszerűségre, játékosságra, minél jobban próbálva elkerülni a túlzott szabályszerűséget, monotonitást. Így valóban egy újfajta, előremutató kezdeményezésről beszélhetünk, mely egyszerre mérnöki és művészi bravúr, a legkevésbé sem bug, hanem feature, és azon lepődnék meg, ha a nem is olyan távoli jövőben nem kapna műemléki védettséget, és nem szerepelne építészeti szakkönyvek borítóján és kiemelt példái között.

Azt pedig talán  hangsúlyozni sem kell, hogy a Kinizsi Százast követően, a természetben eltöltött csaknem egy teljes nap után újra az épített környezetbe érve mekkora jelentősége van, hogy ne egyszerre, minden átmenet nélkül, sokkszerűen zuhanjon vissza az ember az említett monoton struktúrákba, hanem segítsenek neki az ilyen, a természetet, szabálytalan sziklalépcsőket idéző formák, mint a tóvároskerti vasúti megállóhely sínpálya felé néző lépcsősora.