A Titkos Kupa pontosan az, aminek hangzik: egy túramozgalom, amelynek még a kiírása, pontos meghatározása is rejtett. Elsősorban azoknak ajánlom, akik a túrázás mellett szeretik a rejtvényeket, vagy például a "szabadulószobás" játékokat.
A mozgalom kulcsa a Túralottó főoldalán van elrejtve, és úgy találhatod meg, ha - első lépésként - háromszor a "hívó szóra" kattintasz.
2017. augusztus 29., kedd
2017. augusztus 17., csütörtök
Álom kupa
Íme az Álom kupa, ahol önmagad kell legyőznöd. Bár még messze az év vége, néhányan már így is teljesítették a szükséges minimum három feltételt.
Kapcsolódó bejegyzés:
2017. augusztus 10., csütörtök
Rockenbauer 76 + 70
A részletes, már-már regénybe illő beszámolót még nem írtam meg (egyébként komolyan megfordult a fejemben, hogy erről a néhány napról akár regényt is lehetne írni), de ideje hogy valamit meséljek az idei Rockenbauerről.
Nos, az előzetes bejárásra Jeremcsuk Isti barátommal mentünk, fordított napszakosan, azaz múlt héten szerda este 9-kor indulva, aminek így az volt az érdekessége, hogy éjjel jártunk a nappali szakaszokon, és fordítva, vagy legalábbis nagyjából. A kora reggeli órákban értünk Hahótra. A csütörtöki hőség (akkor volt tán az év legmelegebb napja, hőségriadó, stb.) Rádiháza környékén eléggé kikészített, oda egyébként délután 2 körül értünk. Utána Istinek is voltak holtpontjai, és bár Szentpéterföldén kaptunk vizet egy kedves családtól és még vendégül is láttak minket, Lasztonya előtt feladni kényszerültünk, és Bázakerettyére már nem a túra útvonalán, hanem a műúton sétáltunk be. Így körülbelül 76 km-t tettünk meg, szerda estétől csütörtök este fél 9-ig, nagyjából. Este 10-ig a Bázakerettyei kocsmában voltunk, majd záróra után a buszmegállóban vártuk meg az első buszt. Isti ment haza Budapestre, én pedig barátnőmhöz Pécsváradra.
Szombaton, a temetés után mentem vissza "a frontra", Strausz Ferenc, a Roki főrendezője várt este fél 8-kor a vonatnál Nagykanizsán, hogy elvigyen a rádiházai pontra, ahonnan sepertem az éjszakai távot, és leszedtem a pontokról a bójákat, filctollakat. Bázakerettyéig Pucrossal mentem, onnan pedig egyedül, illetve Kistolmács után utolértem Gabriellát és Viktort, így jó darabig velük. Viktor a szőlőhegy után előresietett a célba, mi pedig utolsóként, Gabriellával értünk be, aki nagyon megküzdött az utolsó kilométerekkel.
Most is nagyszerű és nagyon nehéz túra volt a Rockenbauer, ráadásul így idén még egyszer vissza kell térnem, mert ugye így még csak két részletben van meg a táv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)