Nyakas Ferenc és Cselenkó József István a
Mecseki Térképkör első teljesítői, akik még május végén, június elején járták végig öt részletben a 226 kilométeres távot. Íme Feri részletes beszámolója a túráról:
1. nap
2017.05.29.-én Egy viszonylag rövidebb szakasszal kezdtünk, mely során Orfűről indulva teljesítettük az Éger völgyig terjedő útvonalat, mely összesen 34,75 km-t tett ki. Kezdés 6:55-kor, míg a záró időpont 16:40. Az útvonal során érintettük Abaliget, Hetvehely, Kővágószöllős településeket. Abaligetre kellemes enyhén hullámzó nyomvonalon érkeztünk, melyet a korai érkezés miatt még csendes, mondhatni alvó állapotban találtunk. Abaliget után az erdei utat követően hosszú bitumenes szakasz következett, aminek monotonitása csak fokozódott a meleg délelőttnek köszönhetően. Hetvehelyre érve a boltban vásároltunk harapni és inni valót, melyet a patak parton jóízűen fogyasztottunk el, majd felfrissülve vágtunk neki a Kővágószöllősig tartó következő szakasznak. Kővágószöllősre kicsit kitikkadva érkeztünk, de a sarki presszó kerthelyiségében sikerült magunkat ismét hidratálni és felkészülni a ránk váró szint emelkedésre. A Jakab hegyen Kővágószöllőst követően kitérőt tettünk a hegytetőn levő Sasfészek, Zsongor-kő és Pálos romok irányába, melyeket a túraútvonal nem érint, viszont az említett helyek által nyújtott csodálatos kilátás és nagyszerű élmény mindenképpen megérte a fáradtságot. Éger völgybe érve nem hagyhattuk ki Teca mama kedves vendéglőjét, ahol jóleső érzéssel fogyasztottuk a velős pirítóst csapolt sörrel.
2. nap
2017.05.30.-án a Mecseki Térképkör olyan szakaszát választottuk, mely viszonylag kevés szintet jelentett. Ennek oka, hogy május 28.-án Orbán Imre „Vinye 50” túráján az Alsó Cuhai szakaszon történt esésem során megsérült térdem, még kívánta a kíméletes bánásmódot. Ezen szakasz során Geresdlakról indulva Zengővárkonyig mentünk, mely összesen 44,8 km-t tett ki. Kezdés 7:55-kor, míg a záró időpont 18:20. Az útvonal során érintettük Maráza, Liptód, Máriakéménd, Kátoly, Szellő, Erzsébet, Nagypall, Lovászhetény és Pusztakisfalu településeket. A szintemelkedések relatív alacsony mértékétől eltekintve nem volt könnyű napunk. A tömegközlekedés Geresdlakra csak átszállással volt megoldható Szászvárról, amely időben sokat elvett a kori kezdés reményéből. A helyszín Geresdlak szintén tartogatott meglepetéseket, hiszen a Zöld jelzés megtalálásához buszon utazva nem sokat segített az a négy megálló hely, ami szóba jöhetett lehetőségként. Természetesen az utolsónál szálltunk le és visszafelé gyalogolva kb. a falu közepén csatlakoztunk rá a kijelölt nyomvonalra, de így másnapra már profik voltunk Geresdlaki helyismeretből. Maráza felé viszonylag lankás kicsit dimbes-dombos úton haladtunk jó tempóban és az elkövetkezőkhöz képest kellemes időben. Maráza ismerősként köszöntött bennünket, hiszen kb. 2 órával korábban még az autóbusz ablakán kikémlelve jártunk ugyanitt. Maráza után Liptód jelentett számunkra felüdülést, hiszen 20 percen múlott, hogy még éppen elcsíptük az egyetlen frissítő pont lehetőséget, a kisbolt-kocsma kombinációt. Igaz előtte még rövid kitérőt tettünk a helyi ökofarm tulajdonosának invitálására a gazdaságba, ahonnan egy pohár gyöngyöző, hűs nagyfröccs elfogyasztása után engedtek csak tovább bennünket. Ha tudtuk volna, hogy Nagypallig ilyenben már nem lesz részünk talán tovább maradunk, de hát sürget az idő, hiszen hol van még Zengővárkony, ahonnan a busz visszavihet Pécsre? Gyors tankolás és robogás tovább Máriakéménd felé. Az út zömében napos mezőgazdasági területeken vitt igazi kihívást a Kéméndi tetőre jutás jelentett, amelynek első szakasza nyitott, embernyi csalánoson át vezet déli fekvéssel. (Ha valakinek ismerős a „Szuper katlan” akkor annak egyes szakaszai ismerősnek tűnhetnek.) Máriakéménd szélső házait érintve már haladtunk is tovább az országúton és rátérve a Szent Márton Zarándok útra egész Nagypallig hosszú és kissé unalmas szakasz következett műúttal és dűlő utakkal váltakozva. Kihívást a hőség és a frissítő pontok hiánya jelentette. Ezúton is köszönet annak a szellői lakosnak, aki hűs vízzel kínált bennünket az udvari csapról. A Szent Márton út esetleges jelzései leginkább egy búvó patakot idéztek, mert hol előtűntek, hol pedig eltűntek. Kátolyon szembesültem, hogy a kellemes melegnek köszönhetően nem csak az autók hagynak nyomot az aszfaltban, de Józsi bácsi 65 kg-ja is elegendő, hogy bakancstalpa nyomot hagyjon. De egyszer minden véget ér és Nagypallra érve elfogyaszthattam a nap legfinomabb fröccseit, melynek rendelése úgy hangzott, hogy gyorsan 2x3 decit 3-szor, mint homok a zápor vizét úgy itta be testünk a nemes italt. Regenerálás után irány Zengővárkony a még hátralévő mintegy tíz kilométerre. Folyamatos feltámadásban van részünk, hidratáltunk, illetve a magunkkal hozott ellátmányból folyamatos a folyadék bevitel, csökkenő hőmérséklet, változatos, enyhén hullámzó táj. Már lélekben érezzük meg lesz a mai napi penzum is, ott leszünk időben a buszmegállóban. Ekkor következik be a lazuláskor, minden túrázó rémálma, hogy elkavar, mint mi is Pusztakisfalunál. Az eszmélést követően gyors korrigálás, vissza a kápolnához, majd meglepetés, hogy az útvonal egy bekerített területen visz át, ahol a villanypásztor is hátráltat bennünket. Már csak pár kilométer a mai cél, sikerül? Akkor tegyük azt, amit ma még nem, FUTÁS. Zengővárkony érintésével bezúdulunk a megállóba és körül sem tudunk nézni, megáll mellettünk a busz. SIKERÜLT.
3. nap
2017.05.31.-én Geresdlakról indulva Szászvárig mentünk, mely összesen 47,8 km-t tett ki. Kezdés 7:45-kor, míg a záró időpont 17:40. Az útvonal során érintettük Erdősmecske, Ófalu, Hidas és Máza településeket. A mai napra sikerült még egy túratársra szert tennünk Szabó Laci bácsi személyében, aki pécsi lakosként szívesen csatlakozott hozzánk, mielőtt elutazott volna a Mátra 115 túra segítésére és részleges teljesítésére. Kis csapatunk a már előző nap kiismert logisztika alapján érkezett Geresdlakra, ahol ismét a zöld sávon indultunk csak éppen a tegnapi iránnyal ellentétesen Erdősmecske felé. Elsőként a Geresdlaki kilátóhoz érkeztünk, ahonnan véglegesen búcsút vettünk a Geresdlaki dombságtól. Hullámzó baranyai dombokat magunk mögött hagyva tíz óra tájékán Erdősmecske települést elhagyva értünk reggelink helyszínére a Gálosfa-Harsányi kereszthez. Erővel feltöltődve indultunk tovább a mind melegebb időben, de céltudatosan és határozottan. Az útvonal csendben és jó ütemben fogyott, hiszen mindenki tudta, hogy még hosszú út áll előttünk, a hőmérséklet pedig hihetetlen gyorsasággal emelkedett, és ez rossz előérzet volt a nap többi részére. A harmadik napra már kezdtünk Józsi bácsival kicsit mentálisan fáradni, de menni kellett. Ófaluba érve igazi felüdülést jelentett a nyitva tartó vendéglátó egység, ahol kellemes környezetben, jó hangulatban tudtuk felüdíteni magunkat. De egyszer minden jónak vége szakad, főleg ha a következő frissítési lehetőség közel nyolc kilométerre van Hidason. Hidas jelentette a nap folyamán az utolsó lehetőséget folyadék háztartásunk helyre billentésére, melyet mintegy 30 perc beáldozásával meg is valósítottunk, hogy aztán ismét neki indulva megkezdjük az átmenetet a dombságból a Mecsek igazi kihívásai felé. Majd mintegy 6 km megtétele után érezve energia szintünk csökkenését egy gyors uzsonnával vitalizáltuk magunkat a visszalévő szakaszra. Aztán robogás tovább hiszen még egy hegy választ el bennünket a mai nap céljától, megérkeztünk a MECSEK-be, itt már igazi hegyek vannak. A Z+ emelkedése még trükkösebbé válik a szinte teljesen elhanyagolt S0 jelen, nem könnyű a nyomvonal követése és eltévedni már nagyon nem szeretnénk. Ezek a körülmények és a mind jobban erőt vevő fáradtság együttesen sokat lassítanak csapatunkon. Végül a gerincre érve megkönnyebbülünk és újult erővel zúdulunk be Szászvárra, ahol a busz indulásáig még némi csapolt sör elfogyasztása is sikerült. Elfáradtunk fizikálisan és mentálisan egyaránt, holnap irány Magyarhertelend egy lazítós fürdőzésre. Laci bácsinak hála a belőle áradó életderű, és anekdoták özöne átlendített bennünket a napi holtpontokon, nagyszerű társ volt.
4. nap
2017.06.02.-án Szászvárról indulva Orfűig mentünk, mely összesen 52,2 km-t tett ki, mely szakaszon már a szintemelkedés sem elhanyagolható. Kezdés 7:35-kor, míg a záró időpont 20:30. Az útvonal során érintettük Magyaregregy, Kisbattyán, Kisvaszar, Mecsekpölöske, Sikonda és Vágotpuszta településeket. A nap a szokásos menetrendnek megfelelően tömegközlekedéssel kezdődött, de már átszállás nélkül közvetlen Szászvárra. A kis települést elhagyva jó ütemben haladunk az erdei úton, gyönyörködve a tájban és élvezve a kellemes időt. Így haladva egyszer csak hirtelen az út melletti csapdosó ragadozó madárra lettünk figyelmesek. Külsőleg semmi gond, de repülni nem tudott. Gyors kupaktanács, aztán ragadozó a hátizsákba és nyomás tovább, miközben azon tanakodunk, hogy mi is lenne a megfelelő protokoll. Aztán a Nyárádi „Vörösfenyő” kulcsos háznál telefonálunk a Mecsekerdő Zrt.-hez (telefonszámot a tájékoztató táblán találtunk). Találkozót beszélünk meg a madár átadására Magyaregregyen a hivatalban lévő természetőrrel. Madarunkat leadva frissülni tértünk a település vendéglátó helyére, ahol elfogyasztottuk mecseki túráink legpocsékabb fröccsét. A madár miatti időveszteség visszaszerzése érdekében gyors tempót diktálunk és viszonylag rövid idő alatt elérjük Kisbattyán települést, ahol a néhány házat magunk mögött hagyva törünk Kisvaszar, az áhított frissítő felé. Megérkezve Kisvaszarra gyors tájékozódás után irány a falu széle, ahol a kis kocsma a balra forduló zöld sáv jelzésnél csábít bennünket. Odaérve jön a döbbenet a bezárt ajtó láttán, ismét gyors eszmecsere: vissza a faluba folyadékért vagy irány tovább. Ekkor tűnik fel a buszmegállóban kialakított csap, ami döntött is, palackokat feltöltve nyomás tovább a tikkasztó hőségben, következő úti cél a nagyjából 10 km-re levő Mecsekpölöske. Az út változatosan halad fás területeken és dűlő utakon, de ami állandó az a hőség. Mecsekpölöske az üdvözülés helye, ahol ízében és hőmérsékletében minőségi fröccsök várnak ránk, hogy a maradék harapnivaló elfogyasztása ne akadjon a torkunkon. 20 perc ebben az oázisban és új emberként indulunk tovább a még visszalévő nem egészen 20 km és szintek leküzdésére. Útközben több irányból is rálátunk Komlóra és itt-ott már látszik a Misina tető is a TV tornyával. Sikonda feltűnése nyugtatólag hat ránk, nem tévedtünk el és már a hőmérséklet is csökken, kicsit furcsán hatunk a hétvégére készülő péntek délutáni kirándulók és horgászok között. Elérkeztünk a nap utolsó kihívásához amely a Kereszt-hegy és társai képében jelentkezik egészen Vágotpusztáig, folyamatos emelkedéssel. Itt ismét a Szent Márton utat követtük, amely a korábbi tapasztalatunkhoz képest kellemes meglepetést jelentett, jól követhető nyomvonalával. Vágotpuszta a néhány házával hangulatos kis település, 15 percet eltöltve itt körbe is járhattunk megnézve a nevezetességeket, emlékeket. Fogy az idő és még sok a hátralévő táv, még kb. 6 km a célig. Hát akkor hajrá, gyalog-galopp Orfű felé, lelassultunk, most már csak az utolsó busz jöhet szóba. Sikerült teljesíteni a mai napra szánt szakaszt is, habár madarunk miatt nem kevés időt veszítettünk, de azaz öröm, hogy sikerült megmenteni az életét, ez minden nehézséget feledtet. Utólag telefonon érdeklődtem és azt az információt kaptam, hogy még időben sikerült ellenanyagot adni a mérgezés hatásának ellensúlyozására és azóta madarunk (kifejlett egerészölyv) már ismét szabadon repülhet a Mecsek fellegeiben. Ez az információ igazolja, hogy helyesen cselekedtünk és ez a tudat minden fáradtságot megért. SZUPER nap volt.
5. nap
2017.06.03.-án Pécs Teca mamától a piroson indulva Zengővárkonyig mentünk, mely összesen 46,05 km-t tett ki, mely szakaszon már jelentős szintemelkedéssel is kellett számolnunk itt az utolsó napon. Kezdés 7:50-kor, míg a záró időpont 19:32. A nap során a legnagyobb kihívást nem csak maga az útvonal hossza és a szintemelkedések adták, hanem az a mentalis fáradtság, amely itt az utolsó napon jelentkezett mindkettőnknél. Ennek csalhatatlan bizonyítéka volt, hogy a korai kelés ellenére csak majdnem 8 órakor tudtuk megkezdeni a túrát, mert majd másfél órát veszítettünk a városi tömegközlekedésen, buszmegállóban ácsorgással. De aztán elindultunk és nem volt megállás konok elszántsággal róttuk a kilométereket, érintve a Rózsa forrást és Szent kutat, hangulatos reggeli ösvényeken haladva. Ez volt a legcsendesebb mindegyik nap közül, mindketten tartalékaink teljes mozgósításával haladtunk sokat nem is kellett beszélni, hiszen minek azt mondani, hogy merre kell menni, ha az is elég, ha az egyik int a bottal a másik pedig bólint. Bizonytalanság esetén gyors egyeztetés és tovább. A piroson szombat reggel sok pécsi kirándulóval és futóval találkoztunk, akik akkor maradtak el mikor elindultunk a Misinára felfelé az állatkert meglepő változatosságot hozott monoton menetelésünkbe. Fent vagyunk a Misinán …, mely számomra óriási csalódás, sem panoráma, sem bolt, vagy büfé, nekem emlékként sajnos csak egy beton parkoló marad egy beton toronnyal. Ezután a sivárság után gyors tovább indulás és már a sárgán haladunk lefelé az erdőben kellemes jól járható terepen. Tovább haladva folyamatos hullámzó terepen haladtunk le és fel hullámvasút jelleggel, aztán a Kantavári forrást elhagyva csillapodik a hullámzás és helyét a lankásabb zöld+ veszi át, amely a kék +-el kiegészülve a valaha szebb napokat látott Pécs-Gesztenyés buszmegállóig vezet bennünket. Itt rövid szusszanás közben gyönyörködöm a szelíd gesztenyék látványában és hajrá tovább, hisz sok még a teendő. Vár minket az Árpád tető, ahol a büfében gyors ebéd két hamburger felhasználásával, illetve szerelvény igazítás és folyadék utánpótlás, mivel a célig már nincs rá mód, tehát cipelni kell a visszalévő majd 25 km-re. A következő Köves tetőig tartó szakasz (kb.10 km) eseménytelenül zajlik, Jóska helyismerete sokat segít „csak” menni kell. Az út során csendes útitársként a forróság szegődik mellénk konok állhatatossággal. Visz a tudat, hogy minden lépéssel közelebb a cél, a szabadulás, holnap már otthon a vízzel teli kádban áztathatunk és mesélhetünk, de most és ma még menni kell. Aztán elérjük Köves tetőt, a forróság is kezd alább hagyni, talán már ő is megunta néma társaságunkat, egy pillantás a szállodára és tovább, még egy utolsó kihívás a ZENGŐ. Fáradt, melegtől elgyötört testünket fentről egy 15 perces záporral frissítik, talán odafent is nekünk szorítanak? Hát akkor hajrá, némi lejtő után megkezdjük kanossza járásunkat (eközben minden vélt és valós bűnömet megbánom) a Zengőre. Kezdetben kék háromszög, majd a sárga háromszög is. Az út bedőlt fákkal, sziklagörgeteggel, vízmosással tarkított. Már nem nézek fel, hogy meddig még, hiszen csak csalóka remény, amit látok, mert mindig van újabb hajlat és újabb emelkedő, aztán Jóska szava ébreszt révedésemből, „mindjárt fent vagyunk”. Egy kereszt és kicsivel távolabb felsejlik a térképpont, tehát sikerült, euforikus öröm vesz rajtam erőt, hogy honnan nem tudom, de talán a tudósok által emlegetett endorfin jött elő a semmiből. Néhány gyors kép és haladás lefelé, kb. 40 perc és feltűnik Pécsvárad. Még 3 km és meg leszünk. Tovább Zengővárkonyra, közben Jóska fotóz Rockenbauer Pál sírjánál, én már csak megyek és megyek. Zombi üzemmódomból Zengővárkony kapcsol ki. Megjöttünk! Gyors sörvásárlás, aztán irány a buszmegálló, holnap már otthon, de most együtt könnyezzük az elmúlt majd egy hetet. Még két gyors SMS Magasházi Ildikónak és Szabó Laci bácsinak, akik családjainkon túl szorítottak nekünk a sikeres teljesítésért. Itt mondok köszönetet a szervezőknek is, akik megálmodták ezt a túramozgalmat, a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesület tagjainak.
Ajánló:
Mecseki Térképkör
Budai Térképkör
Gerecsei Térképkör
