Iszkiri 25 bejárás

Rakk Gyula barátommal, egyesületünk alelnökével vasárnap délután bejártuk az Iszkiri 25-ös távját. Ez volt az első túrám idén, legutóbb tavaly novemberben, az Isziniken mozdultam ki a hegyekbe (az sajnos nem a terv szerint alakult, féltávig jutottunk, így Iszi 50 lett belőle).

Kellemes volt az idő, és szinte végig hó borította az ösvényeket és a tájat. Pár perccel dél előtt indultunk, és úgy negyed hétre értünk vissza Szárligetre. A Mária-szakadéknál még éppen lámpa nélkül le tudtunk jönni, így csak a túra utolsó pár kilométerén kellett használni a fejlámpát. A biztonság kedvéért azért vittem a Chainsen Pro csúszásgátlómat is, de végül nem volt rá szükség.

A túrának több haszna is volt: felfedeztük a kék háromszög jelzés megszűnését ill. változásait (a nyomvonalat ez csak minimális mértékben érinti), valamint először jártam az új kilátónál, ahová az Iszkiri idén már fel fog vezetni egy kb. 600 méteres (oda-vissza 1200) kitérővel, így a túra egy új látványossággal gazdagodik, hiszen a kilátóból Tatabánya nagy része látható (igaz, mi most a ködös időben, sötétedés táján nem mentünk fel). A bejárás arra is jó volt, hogy egy kicsit készüljek a szűk egy hét múlva, február 4-én esedékes Csoportos Privát Iszinikre.

Apropó, várunk mindenkit szeretettel március 11-én az Iszkirin, melyre több okból is érdemes (újra) eljönni: a kis mértékben módosult útvonal miatt, a szép új kilátóért, a Cartographia és az Ixi kupáért.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás

Egy hasznosan töltött szombat délelőtt

- Hasznos vagy sem, de hosszú idő után újra egy valamivel nagyobb lélegzetű, nem csupán pár soros "mikroblog" bejegyzést írok/írtam a blogomba. Ez egyébként az 1077. bejegyzésem.

- Mostam.

- Mosogattam.

- Rendet raktam (például elrendeztem a megmaradt ill. még átadásra váró kupa-készletet, a Budai Térképkör és Túralottó okleveleket).

- Haladtam a 2016-os Kilométer Piramis összesítésével.

- Duolingóban a 14. napom van a szériában (angol - német és angol - francia), eddig összesen 65909 XP-t és 739 lingotot gyűjtve.

- Átnéztem az idei Iszkiri weboldalait, hamarosan felteszem az előnevezettek listáját. Mindenkit biztatok, hogy nevezzen elő az Iszkiri túrára kedvezményesen! (érvényes előnevezéshez szükséges a nevezési díj beérkezése is)

- Kendamával gyakoroltam a lighthouse trükköt.

- Ankidroid szótanulás: 30 perc.

- Fekvőtámasz (szintén hosszú szünet után): 20 egy sorozatban (ez szégyen, látszik a több hónapos kihagyás).

- Frissítettem a Túralottó nyertesek listáját. Ajánlom amúgy mindenkinek a figyelmébe 2017-ben is a Túralottót, melyen már ma is született találat. Idén még egyébként csak két találatosok voltak eddig, vajon kinek lesz először hármasa, négyese vagy ötöse?

- Gyakoroltam a bird kendama trükköt is.

- Bár mostanában is minden másnap, harmadnap forgatom kicsit a Rubik-kockát, már jó ideje nem mértem meg a kirakási időmet. Romlott is az időm, a hagyományos 5 kirakásból számított átlagidőm bő 1 perc 1 másodperc lett. Itt az ideje többet gyakorolni, ill. megtanulni a Fridrich-metódust is.

- A fekvőtámasz nem hagyott nyugodni, újabb kísérlet, de így kimerültebben már csak 10 sikerült. Hogy fogok így eljutni a száz fekvőtámaszig, hogy leszek így Totyicuki (azaz Rettentő Földrengés), a híres szumó birkózó?

- A Rubik-kocka sem hagyott nyugodni, újabb 5 kirakás átlaga már 53,8 másodperc lett, úgy, hogy egyszer sem volt egy percen felüli időm. Úgy látszik, csak be kellett melegíteni.

- Egy harmadik, "ellenőrző" Rubik-kocka ötös sorozat átlaga 59,6 másodperc lett (igaz, most volt benne egy rontás is).

- Kiteregettem.

- Bevásároltam.

- Lélekben készülök a február 4-i CsPI-re, bízom benne hogy egy újabb teljesítéssel gazdagodik a gyűjteményem, a novemberi Iszinik kudarc után.

- Ami pedig a délutáni, esti programot illeti, megérkezik barátnőm és átmegyünk Bobhoz felköszönteni a születésnapján.

2016-ban népszerű lett a Lépcső Kupa!

2016 egyik népszerű teljesítménytúra kupája lett a Lépcső Kupa. A Kislépcső fokozatból 47, míg a Nagylépcsőből 22 került kiosztásra. Jó túrázást és jó lépcsőzést mindenkinek 2017-ben is!

An interesting article about the Hungarian performance hiking movement

A very intersting and detailed blogpost about the Hungarian performance hiking movement (in English), by RunnerMate.

A blogolásról

Az ember azt gondolná (legalábbis én sokáig azt gondoltam), hogy blogot vezetni könnyű. Aztán mostanában rájöttem, hogy annyira nem is könnyű. És egyre jobban megértem azokat, akik egyáltalán nem vezetnek blogot, nem szeretnek írni, illetve hasznosabban töltik idejüket az írásnál. Sőt még azokat is megértem, akik blogot sem szeretnek olvasni, vagy netán egyáltalán semmit sem szeretnek olvasni.

A motiváció. Ez az, ami mostanában nincs meg annyira az íráshoz, blogoláshoz. Vagyis valahol van, olykor eszembe jut, hogy erről vagy arról írni kellene, aztán mégsem írok. Ez talán egyfajta lustaság is, vagy inkább hangsúlyáthelyeződés. Ugyanakkor azt is gondolom, vagy inkább érzem, hogy előbb-utóbb vissza fogok még találni a (web)naplóírás műfajához.

Mostanában engem is jobban foglalkoztatnak "hétköznapi" dolgok, illetve lett egy elég különleges hobbim, ami azt hiszem éppen azt az időmet és energiámat kötötte le idén, amit korábban a blogomra fordíthattam. Ez az új hobbi a nyelvtanulás. Nehéz megmondani, hogy ez hasznosabb vagy jobb-e, mint blogot vezetni, főleg ha egy ilyen különleges blogról van szó, mint a Kinizsi Százas blog, mely szubkulturális, réteg jellege ellenére talán azon kívül is különleges, hogy éppen én írom. Úgy vélem, hogy a nyelvtanulásban is megvan az, amit akár a Kinizsi Százasban (és persze úgy általában a túrázásban), akár az írásban, vagy akár a kendamában szeretek: az, hogy kitartást, motivációt, lelkierőt igényel, hogy nehezen adja magát, és hogy látszólagos egyszerűsége ellenére egy hihetetlenül óriási univerzum.

A nyelvtanulási hóbortom, a talán kissé túlzásba vitt túramozgalom-alkotási lázam és további teendőim ellenére azért bízom benne, hogy 2017-ben az írásban (vagy netán a videó-blogolásban) is sikerül tovább lépnem, és akár újabb olvasókhoz-nézőkhöz is eljutnom. Most e tekintetben egy kicsit útkeresési szakaszban érzem magam ismét. Mert jó érzés ugyan és ad némi biztonságot, hogy 2016-ban megjelent az első könyvem, vagy hogy a túramozgalmaim, játékaim - például a Túralottó vagy a Budai Térképkör - egyre népszerűbbek, valahogy még mindig úgy érzem, hogy még nem találtam meg azt a területet, hol igazán kifejezhetném magam. De talán majd idén.