Nemrég olvastam, hogy ismét kapható a "Kinizsi sör", Soproni Kinizsi formában (a Soproni Kinizsi valamivel több mint 6 év után van ismét a boltokban). Keresgéltem egy ideig, és aztán egy ABC-ben (CBA-ban) rá is találtam, rögtön vettem is négy üveggel, hogy egyet akár üvegestül félretegyek arra az időre, amikor esetleg már újra nem lehet kapni Kinizsi sört, egyet-egyet megigyunk majd holnap Jeremcsuk Isti barátommal falmászás után, egyet pedig megigyak most, kóstolásképp.
No, ki is nyitottam egyet az okosbicskámmal. Nem vagyok egy nagy sörszakértő, de elég kellemes az illata. Mintha egy kicsit havas erdőket is idézne, így ebből a szempontból nem a Kinizsi Százasra, hanem inkább az Iszinik 100-ra vagy a CsPI-re asszociálok a hűs, kicsit talán - jó értelemben - fűrészporos, erdei illattól. Amúgy érdekes dolog ez az italkóstolás, nyilván az embert befolyásolja a tudat, hogy mit iszik (vagy most még: mit fog inni) - mint ahogy egy festmény vagy egy irodalmi mű bírálatába, megítélésébe is jócskán beleszámít, hogy kitől származik.
Első korty - mintha kifejezetten édes lenne, markáns utóízzel, míg a második korty épp fordítva: először érzem keserűbbnek, aztán bomlik ki az édesség. Egyébként tényleg nem rossz, sőt.
De az a biztos, ha holnap Istivel is megvitatjuk a dolgot, addig is ajánlom az olvasó figyelmébe Pataporc A Pilis és a sör, avagy a Sör és a Pilis c. versét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése