Janival és Danival indultunk hétfő este 7-kor az
Iszkiri 100 afféle rendezői bejárására (Dani végül 65 km-ig tartott velünk, a tókör után hazajutási okokból kiszállt), így megnéztük-végigjártuk például a kék jelzés megváltozott szakaszát is Nagyegyházánál. Érdekes élmény volt ez a "fordított napszakos" túra. A vége, az utolsó 30-40 km nagyon katartikus és küzdelmes lett, a fő problémát a a kialvatlanságom, felkészületlenségem okozta, így ezúttal is leszűrtem a szokásos tanulságot, hogy még erősödnöm-gyorsulnom kell ahhoz, hogy könnyebben teljesíthessem a százasokat, és a saját túrám se legyen a "mumusom". Tatán a tókör után egy főutcai étteremben kényelmesen megebédeltünk, paradicsomleveset betűtésztával, rakott krumplit és egy bónusz palacsintát. Baj után, a kálvária aljánál
most is komoly holtpontom volt, csak egy kis pihenésnek és Jani biztatásának és motiválásának köszönhetem, hogy végül folytattam a túrát. A vörös kövekkel felszórt szakaszok a sárga jelzésen már egészen járhatóak, tavasz óta az erdészeti járművek már egész jól a talajba nyomták a köveket - de sajnos még így sem tökéletes a helyzet, főleg Tatáról visszafelé jövet bosszankodtunk rajta. A túra vége felé, Tornyópuszta környékén aztán Jani lassult le jobban (főleg egy korábbi sérülése miatt), ott már nekem kellett őt támogatnom, motiválnom. Végül a szintidőt kihasználva értünk célba. Kalandos és elgondolkodtató túra volt, ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése