Teljesítménytúrázás = nuku depi

A természetjárástól egy kutatás szerint jobb kedve lesz az embernek. Hát még ha egy olyan mókás nevű krú tagja, mint a Bakancsos Szurikáta Természetjáró Egyesület!

Tyű, átverés volt a pszeudomezítlábas ciptyű?

Az elmúlt napok híre volt (lásd Index, Origo), hogy egy amerikai nő pert nyert a Vibram céggel szemben, mely valótlanul (vagy legalábbis tudományosan nem eléggé megalapozottan) állította, hogy az ötujjas "Fivefingers" ciptyűi jót tesznek a járásnak, és úgy általában az egészségnek. Bevallom, egy időben magam is gondolkodtam egy ilyen Fivefingers modell vásárlásán, bár akkor már inkább egy még minimalistább Inov-8 Evoskint vennék, vagy full mezítláb nyomnám. De egyelőre maradok a bakancsnál.

Érdekes egyébként, hogy az elmúlt években két, lényegében ellentétes filozófia, cipőtalpvastagsági iskola bontakozott ki a gyaloglásban, terepfutásban: egyrészt a minél vékonyabb cipőtalp felé törekvő mezítlábas (barefoot) iskola, másrészt pedig a többek között a Hoka lábbelik képviselte vastagtalpú irányvonal.

Kapcsolódó bejegyzések:
Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal
Márkatörténet rovat: a Vibram talp

Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal

Úgy kezdődött, hogy a vonaton a fülkébe benyitott egy kissé hippi külsejű srác, hogy van-e szabad hely. Valahogy beszélgetni kezdtünk, és a természetjárásra, túrázásra terelődött a szó. Kiderült, hogy már többször teljesítette a Gerecse 50-et, méghozzá nem is akárhogy: tavaly például mezítláb.

Elmondta, hogy edzeni kell hozzá a talpat, sokat gyalogolni lábbeli nélkül, és a végén már nem is sérül meg olyan könnyen a bőr. És hogy mennyivel közelebb van a természethez így az ember, és milyen hasznos reflexológiailag sőt még sejtszinten is, mert állítólag áldásos ozmotikus, sejtmembrános és elektromos vagy milyen hatása van.

És hogy az emberek mennyire elítélik ezért, volt például, hogy még a buszra sem engedték felszállni mezítláb (mintha egy cipő talpa tisztább lenne). Egyszerűségéről és minimalista filozófiájáról eszembe jutott Diogenész, valamint Tom Sawyer és Huckleberry Finn is. Vagy az a csapat, melynek tagjai pár évvel ezelőtt szintén mezítláb mászták meg a Kilimandzsárót. Aztán mesélt még a gyógynövényekről is, és a japán zöldteáról, kifejtve, hogy a tea az egyetlen olyan drog, melynek csak pozitív hatása van, és hogy egyszer még egy kis kannabisz ültetvényt is talált egy erdőben.

Megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, és lehet hogy egy-két mezítlábas túrára csatlakozom hozzá.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mezítláb a Kinizsi Százason?
A Kinizsi Százas mint drog
Kilométerpornó

Hipochondria

Tízéves lehettem, amikor észrevettem, hogy a bal mellbimbóm tónusa más, mint a jobbé. Felidéződik, ahogy dédnagymamám udvarán játszottam (mármint nem a mellbimbómmal, hanem csak úgy, talán hintáztam), és bár az Arany János utcában aranylón sütött a késő délutáni nyári nap, kifejezetten aggasztott a dolog. Mellrákra gyanakodtam, pedig az elég ritka halálok a tízéves srácoknál. Úgy emlékszem, ezt nem is említettem senkinek (pedig tán már akkor is tudtam, hogy az ilyesmivel jobb minél előbb orvoshoz fordulni), próbáltam egyedül megbirkózni a betegségtudatommal. Aggodalmam azzal is összefügghetett, hogy akkoriban halt meg rákban az egyik osztálytársam anyukája, illetve talán már akkortájt is olvastam részleteket Szolzsenyicin Rákosztályából. Aztán pár hét múlva elmúlt ez a különbség, és megnyugodtam: mégsem fogok meghalni. Vagy legalábbis csak később, valamikor, soká.

Aztán olyan is volt, szintén akkoriban, hogy édesapámmal a Tátrában, a Szlovák Paradicsomban túráztunk. Akkor épp a kullancsoktól féltem, és valamitől az a kényszerképzetem támadt, hogy lenyelhettem egy kullancsot. Azt ugye onnan ki se lehet szedni, jó esély van rá hogy fertőzött volt, jön az agyhártyagyulladás, vagy a Lyme-kór, majd a halál. Ha erre a félelmemre gondolok, egy turistaház jut az eszembe, melynek a halljában egy pár órára megpihentünk. A hangulat idilli lett volna, ha nincs a képzelt kullancs.

Elég sok évem telt el különösebb halálfélelem, hipochondria nélkül, mígnem bő egy hónapja egy orvosi rutinvizsgálat laboreredményeit nézegetve fel nem fedeztem, hogy magas a véremben a bilirubin szintje. Minden más paraméter a határértékek között, az egészséges tartományban volt, kivéve ezt a fránya bilirubint. Amiről addig sosem hallottam. Bilirubin... Persze utánaolvastam, és kiderült, hogy a magas értéket a máj- vagy vesefunkciók zavara is okozhatja. Ha pedig máj, akkor nemi betegségre kezdtem gyanakodni. Elkaphattam valamelyik exemtől valamit? Egyéjszakás kalandjaim sosem voltak, de olyan azért előfordult, hogy nagyon hamar megszereztem egy nőt, akivel aztán hosszabb-rövidebb kapcsolatom volt. S ki tudja, ha velem olyan hamar ágyba bújt, akkor az előéletében sem lehetett túl megfontolt. Jó, persze, én átlagon felül magas és kölyökképű vagyok, de talán nem én voltam az első, aki ilyen gyorsan levette a lábáról. És tessék, katasztrófa, bilirubin. Ért ennyit a gyönyör, a szerelem? Hát mégsem lesz 20-30-40 Kinizsi Százas teljesítésem? Nem fogok dicsekedni az unokáimnak a jelvény-gyűjteményemmel? Sanyi emléktúrája lesz az Iszkiri? Nem fogok már regényt írni? Sebaj, majd azért segít valamennyit és erőt ad a blogom is, nem marad a küzdelmem közönség és szurkolók nélkül.

Érdekes, hogy a helyzet súlyosságához képest annyira azért nem omlottam össze, nem kezdtem el annyira gyászolni magam, bár ez bizonyára azért is volt, mert reménykedtem, hogy ez csak tévedés, meg talán nem is olyan vészesen tér el a bilirubin-szintem. Aztán pár nap múlva kiderült, hogy valóban így van: az orvos megnyugtatott, hogy ez egy enyhe eltérés, csak bizonyos gyógyszerekkel kell vigyáznom, és nem szabad sok alkoholt innom (ezt eddig sem tettem, így nem jelent komoly lemondást). Azért csalánba nem csap olyan könnyen a ménkű.

(Most egyébként épp egy kicsit influenzás vagyok, de talán túlélem ezt is.)

Kapcsolódó bejegyzés:

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek

Nekem 19 cm

Ritkán szoktam testi paramétereimet, tulajdonságaimat méregetni, de egy ismerősöm Facebook üzenőfalán olvasott "mekkora a boka mobilitásod" kérdés mégis felkeltette az érdeklődésemet. Eddig nem foglalkoztatott a dolog, sőt még csak nem is hallottam a boka mobilitás titokzatos fogalmáról, de mint egy cikkből kiderült, ez rendkívül fontos kérdés, ami mellett nem lehet csak úgy, egy váll- vagy bokarándítással elmenni. Pláne egy teljesítménytúrázónak. Hiszen a bokánktól indul a "kinetikai láncunk", ráadásul a bölcs kínaiak mondása szerint "a halál a lábfejnél kezdődik", hasonlóan a magyar "feldobta a talpát" mondáshoz is. Itt már éreztem, hogy nincs mese, meg kell mérnem centire pontosan, hogy minden rendben van-e. A boka mobilitás egyébként azt mutatja meg, hogy mekkora a boka ízület mozgékonysága. Nekem 19 cm lett az eredmény, ami nem tudom hogy sok-e vagy kevés, de legalább szimmetrikusan ennyi lett mindkét bokámra (közben jobban átolvasva a cikket kiderült, hogy 10-15 cm számít átlagosnak, szóval a 19 centimmel nagy király vagyok).

A mérés menete a következő:

- ereszkedj féltérdre – kitörés -  a fal előtt, az elől lévő lábfej és térd a fal felé mutat, a sípcsont merőleges szögben a talajhoz képest
- a nagylábujj távolsága a faltól legyen 2-3 cm kezdetnek
- érintsd meg a falat a térdeddel úgy, hogy az elől lévő láb teljes mértékben a padlón marad, különös tekintettel a a sarokra
- ha a sarok elmozdulás nélkül sikerül megérinteni a falat, növeld centinként a távolságot
- a legkisebb elmozdulás a mozgástartomány végét jelenti, amit le is tudsz mérni

Kapcsolódó bejegyzések:
Kemény voltam háromszor egymás után
Dicsekvés anyucinak

Orvosi igazolással kapcsolatos felmérés

A Kinizsi Százas egyik leginkább megosztó kérdése a kötelező orvosi igazolás problémája. Sokan értelmetlennek tartják (azzal érvelve, hogy a Kinizsi Százasnál nehezebb túrákon sem kérnek ilyen igazolást, és hogy amúgy is mindenki a saját felelősségére vesz részt rajta), míg mások megértik és elfogadják, hogy ez is a nevezés része, feltétele.

Felmerült az is, hogy mennyire ad valós képet a túrázó egészségi állapotáról és az esetleges kockázatokról egy ilyen vizsgálat ill. papír, valamint hogy több orvos is pénzt kér az igazolás kiállításáért, ezért a Facebook Kinizsi Százas csoportjában készítettem két, ezzel kapcsolatos kérdőívet (a felmérés nem reprezentatív).

Az első kérdés arról szólt, hogy az orvos mennyire vizsgálja meg azt, aki az igazolásért jelentkezik; erre 25 válasz érkezett:

4 válaszadó esetén (16%) az orvos ránézésre megállapította, hogy az illető egészséges és indulhat a túrán.
19 válaszadónál (76%) az orvos azért tett fel kérdéseket, és vérnyomást is mért (ez a vizsgálat menete például a Balaton-átúszás előtt is, s ez már elfogadhatónak tekinthető).
2 válaszadót (8%) vizsgált meg komolyabban az orvosa, vagy küldött további kivizsgálásokra.

A második kérdés azzal kapcsolatos volt, hogy mekkora összeget kér ezért az orvos, mert elterjedt, hogy  egyes orvosok nem állítják ki ingyen a papírt; erre 31 válasz érkezett. Kiderült, hogy szerencsére a válaszadók 87%-ának (27 főnek) nem kellett fizetnie az igazolásért:

22 válaszadó (71%) úgy kapott ingyen igazolást, hogy nem volt a háziorvos személyes ismerőse.
1 válaszadó (3%) az ismerős háziorvosától kapott térítésmentesen igazolást.
4 válaszadó (13%) nem a háziorvosától, hanem egy ismerős vagy rokon orvostól jutott ingyen igazoláshoz.
2 válaszadónak (6%) legfeljebb 1000 forintot kellett fizetnie az igazolásért.
2 válaszadónak (6%) 2000 és 3000 forint közötti összeget kellett fizetnie az igazolásért.

Kapcsolódó bejegyzések:
Google Trends: Kinizsi Százas
A Kinizsi Százas Index fórum topik statisztikája
Kinizsi Százas statisztika

Vakon a Kinizsi Százason

A Kinizsi Százason érzékszerveink birtokában sem egyszerű végigmenni, ám idén egy vak sportoló, Jeremcsuk István is elindul majd a 100 kilométeres távon. Vezetője Kimmel Péter (Ebola) lesz, és többek között Asciimo, az Iszinik 100 rendezője is kísérni fogja.

Jeremcsuk István szintidőn belül teljesítette idén a Mátrabérc teljesítménytúrát, a félmaratont pedig két órán belül lefutja. A Kinizsi Százason "VAK" feliratú pólóban lesz. Kívánok neki kitartást és szerencsét ezen az embert próbáló, sőt emberfeletti kihíváshoz, különleges vállalkozáshoz.

Kapcsolódó bejegyzés:
Interjú Jeremcsuk Istvánnal, aki vakon indul a Kinizsi Százason
Aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast: Terry Fox

Brit tudósok, csoki és gyaloglás

Brit tudósok - az Exeteri Egyetem kutatói - szerint a gyaloglás csökkenti a csokoládé iránti vágyat. Nálam ez nincs így (persze kivétel erősíti a szabályt), én például a Kinizsi Százas közben és után is nagyon szeretek csokoládét és más édességet fogyasztani, sőt, jóval többet eszem ilyenkor, mint hétköznapokon.

Kapcsolódó bejegyzések:

A túrázás és a testi-lelki egészség

Helyes táplálkozás teljesítménytúrán

Tipp:

Brit tudósok blogja

A folyadékháztartás törékeny egyensúlya

Itt a Kinizsi Százas blogban már esett szó a folyadékháztartásról, most egy tragédia kapcsán (lásd: Túl sok vizet ivott, meghalt a sheffieldi férfi) újra felmerült a téma.

Íme egy hosszabb bejegyzés Syreni tollából a sportolás közbeni (valamint előtti és utáni) folyadék- és táplálékbevitelről.

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason (izotóniás italok)
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

Van-e értelme doppingolni a Kinizsi Százason?

Van-e értelme és lehet-e doppingolni a Kinizsi Százas teljesítménytúrán? Lehet, de nincs túl sok értelme. Fájdalomcsillapítókkal ugyan valamennyire elnyomhatók a különféle bajok, azonban több negatív élettani hatásuk is van, ráadásul így könnyebben túlterhelhetjük magunkat. Állítólag az ízületi fájdalmak ellen nem is hatékonyak ezek a gyógyszerek (lásd Larzen hozzászólása az Index fórum Kinizsi Százas topikjában), hacsak nem placebo-hatásukon keresztül.

Igaz, egy korábbi Kinizsi Százason magam is rákényszerültem (?) ilyen segítségre, de azóta sem éltem vele (egy rossz lépés, kövön megcsúszás miatt húzódott meg a bokám, ezt próbáltam gyógyszeresen elnyomni - nem tudom, hogy aztán a fájdalom enyhülését a tabletta hatóanyagainak vagy a már említett placebo-hatásnak köszönhettem-e).

Amit én javaslok: sok edzés és erős motiváció, no meg túrabot és bejáratott túrabakancs.

Tipp:

Powerhiker - dopping

A folyadékháztartásról és a vízhólyagokról

Következzék az Index fórum Kinizsi Százas topikjából Saladin9 írása, hozzászólása a szervezet vízháztartásáról, a verejtékezésről, valamint a vízhólyagokról:

"[...] a szervezet a hűtéséhez izzad. Az izzadság fiziológiás oldat. Nagy mennyiségben tartalmaz ásványokat, sókat, némi fehérjét, baktériumokat. A kiválasztás során a vér mennyisége csökken, ami önmagában, egy normális szinten belül, nem gond, de lassul a szállítási képessége. Ezért szomjazni kezdesz, és iszol. A bevitt ivóvíz alacsony ásványi anyag tartalmú, ezért ugyan visszaállítja a vér mennyiségét, de az elektrolit szint leesik, és romlik a viszkozitása, ami miatt nem nő, hanem még jobban csökken a szállító képessége. Magyarul hígul a véred. Ekkor kezdi a szervezet a szövetekbe préselni a vizet, hogy az elektrolit szintet fenn tartsa.

(Ilyenkor jöhetnek jól az izotóniás italok, melyekről az Űrtechnológia a Kinizsi Százason c. bejegyzésben esik szó - a szerk. megj.)

Valójában két dologra kell egyszerre figyelni: a kiszáradásra, és a megfelelő elektrolit szintre.

Jellemzően, a nem megfelelő cipő, zokni inkább az irharéteg alatti szövetek törését okozza, ami a mindenki által oly óhajtott vérhólyagot eredményezi.

Természetesen, mint én is írtam az antivízhólyag zokni és krémről, ez is fontos. A szervezet még a jól pótolt elektrolit esetén se tudja tökéletesen rendben tartani a végtagokban a szöveti folyadék szintet, így hosszú terhelés hatására felduzzadhat a lábfej, és keletkezhet vízhólyag.

Érdekesség, hogy téli túrák esetén, azok, akik hólevet isznak, szintén ki tudnak "száradni", ami nem kiszáradás, hanem a vérsűrűség és elektrolit szint drasztikus romlása a hólé, mint desztillált víz hatására. A szervezet a valós kiszáradás és az elektrolit szint csökkenést is ugyanazzal az érzéssel jutalmazza: szomjazás. Akik sokat terhelték magukat nagy melegben, mind ismerik azt az érzést, amikor teleitta már magát, majd kireped, és mégis szomjas. Na ekkor kell pótolni az elektrolitot. És ilyenkor már nem kis mennyiségben.

És még valami. Az alkohol. Sokan söröznek, vagy más alkoholos italt isznak ilyenkor, mondván, jobb, mint a víz. Ez valamennyire igaz is, de az alkohol tovább hígítja a vért, és megváltoztatja a érzékelés módját is, ez által szervezet kevésbé tudja szabályozni a vízháztartását. Ha jól besörözöl, jön az "ömlés", amikor úgy érzed, literszám ömlik belőled a víz. Vagy pont fordítva, szinte eláll az izzadás, ami még jól is esik, viszont érzed, hogy egyre hevülsz, szédelegsz, és jön hőguta. De az edzettebbek szervezete ilyenkor fokozza a lebontást, amivel ezeket a tüneteket elég jól lekezeli, viszont ennek az ára a "sörlassulás", amit azt hiszem, szintén ismerünk páran. Persze, erre az áldozatra hajlandóak vagyunk, hiszen a sör íze, és a fíling kárpótol! Na most, vannak a citromos, narancsos, 1 - 2%-os sörök, amiket kipróbáltam bringázás közben, és nagyon jól esett. Ezek a termékek még kutatásra szorulnak. Az biztos, hogy a kevesebb alkohol, és a savanyítószer tartalom segít az elektrolit szint fenntartásában."

(Megjegyzés: az idei Kinizsi Százason - tán a túrabotnak, illetve az általa a lábamról levett tehernek is köszönhetően - egyáltalán nem lett vízhólyagom.)

Kapcsolódó bejegyzések:

A túrázás és a testi-lelki egészség

Dohányzás és alkoholfogyasztás a Kinizsi Százason

A túrázás és a testi-lelki egészség

A Magyar Hírlap online kiadásában még tavaly nyáron jelent meg egy cikk a túrázás, kirándulás jótékony hatásairól.

Az írásból kiderül, hogy a túrázás többek között "[...] erősíti immunrendszerünket, mérsékli a szívinfarktus, az emlő-, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. Stabilizálja emésztésünket és anyagcserénket, hatására csökken a "rossz" (LDL) koleszterin, valamint a vércukor és a vérnyomás szintje, mérséklődik a légúti betegségek és a csontritkulás kialakulásának veszélye. Javul az agy oxigénellátása, ezáltal a szellemi teljesítőképesség is. Ezzel egyenes arányban csökken az Alzheimer-kór és az időskori elbutulás veszélye.

Régóta megfigyelték, hogy a mozgás segítségével jelentősen csökkenthető a depresszió, ez a hatás összehasonlítható a gyógyszeres kezelés hatékonyságával, de mindez mellékhatásoktól mentesen, és a visszaesés veszélye nélkül történik. A pszichovegetatív zavarok – mint például a fülzúgás is – javulnak. A fiataloknál megfigyelhető, hogy növekszik az iskolai teljesítményük, jobban koncentrálnak.

Főképp a rehabilitációs klinikákon vonják be a túrázást a terápiába. [...] Még a nagyon súlyos betegségek, például a rák kezelésében is látványos eredményeket lehet elérni."

A hosszú távú teljesítménytúrák, mint például a Kinizsi Százas, a cikkben leírt, főképp testi hatások mellett a személyiséget is formálják és építik, hiszen kitartásra, az akadályok, nehézségek leküzdésére nevelnek - ráadásul az egész túra, de legfőképp a sikeres teljesítés, célba érés nagyszerű flow élmény (lásd Wikipédia).

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"
Dohányzás és alkoholfogyasztás a Kinizsi Százason