Cikk a Cinken a Kinizsi Százasról - 100 kilométert gyalogolni a legjobb drogozás

Beszámoló a Cink.hu portálon a Kinizsi Százasról, melyet a szerző - Orosz Péter - papucsban teljesített.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas mint drog
I love K100
A testmozgás izgalmai

A Kinizsi Százas túrabeszámoló generátorral készített rövid beszámolóm

Addig is, amíg megszületik a részletes túrabeszámolóm az idei Kinizsi Százasról, készítettem egyet a K100 túrabeszámoló generátorommal, íme:

"Hétvégén voltam a Kinizsi Százas túrán, mely hazánk első és egyben egyik legismertebb teljesítménytúrája. Békásmegyerről kellett elsétálni Tatáig, a Pilisen és a Gerecsén át. Ez volt a hetedik K100, amin részt vettem. A túrát szerencsére sikeresen teljesítettem, 23 óra 5 perc alatt. Eddig egyébként egyszer sem adtam fel a K100-at. A 100 kilométeres túrán több túratársammal együtt indultam. Elég sokat csevegtünk, majdnem végigbeszélgettük az utat. Nem kocogtam, végig a saját tempómban gyalogoltam. Egyszer sem estem el szerencsére. Nem hallgattam zenét, csak a madarak csiripelését. Fényképeket nem készítettem. Nem tévedtem el egyszer sem. Találkoztam Foresterrel, beszélgettünk is. Nagyon jólesett az út közben vásárolt hot dog*. Az idő amúgy felhős volt. Szerencsére nem volt bennem kullancs. Az erdőben nem találkoztam állatokkal. Egyébként túrabakancs volt rajtam, szerintem ez a legkényelmesebb viselet egy ilyen hosszútávú túrán. Zoknit nem kellett cserélnem. Így szerencsére nem lett vízhólyagom. Nehéz túra volt, de vasárnap délutánra már nem fájt a lábam."

*A hot dogot valójában nem vásároltam, hanem kaptam; Hotdogmen vendége voltam, amit ezúton is köszönök.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas túrabeszámoló generátor
Túrabeszámoló a 2012-es Kinizsi Százasról

Kinizsi Százas itiner 2013: címlapon a rajzom

Idén ismét én tervezhettem a Kinizsi Százas túrafüzet borítóját. A tavalyi borító minimalizmusa és "pixelessége" nem aratott osztatlan sikert (legalábbis kaptam néhány bírálatot), így igyekeztem még több munkát, ötletet fektetni az idei tervbe, és jobban kidolgozni a részleteket. Érdekesség, hogy a rajzon "elrejtettem" a K100 szintmetszetét és útvonalának rajzolatát is.

S bár tudom, a túrafüzetet (melynek belső lapjain is található néhány illusztrációm) akkor is megőriznék a legtöbben, ha bármilyen más grafika vagy fotó lenne rajta, de jó érzés a tudat, hogy ezzel hozzájárulhattam a Kinizsi Százashoz, s hogy ezáltal több mint ezer ember őrizgeti a rajzomat.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas itiner 2012: címlapon a rajzom
Kinizsi Százas szintmetszet Lego kockákból
Kinizsi Százas jelvény Lego kockákból
I love K100

Hetedik Kinizsi Százasom

2013. május 25-26. - hetedik alkalommal is sikeresen teljesítettem a Kinizsi Százast. Ezúttal három túratársammal indultam egy csapatban, akik közül az egyikkel szinte a célig együtt gyalogoltunk (ő "elsőbálozóként" teljesítette a túrát). Út közben számos ismerőssel, cimborával, korábbi túratárssal találkoztam, beszélgettem.

A részletes beszámoló ide kattintva olvasható.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kinizsi Százas túrabeszámoló generátorral készített rövid beszámolóm

Oszkár twitter közvetítése a Kinizsi Százasról

Oszkár úgy tervezi, hogy élőben közvetít majd a Kinizsi Százasról a twitteren, egészen pontosan itt.

Kapcsolódó bejegyzés:
Interjú Oszkárral

A Kinizsi Százas útvonala madártávlatból

A Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonala madártávlatból végigjárva egy zenés videó segítségével.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas zenés videó
Index videó a Kinizsi Százasról: Gyilkos túra magyar rögökön
Kinizsi Százas útvonal: Hancz Péter Kinizsi Százas trackje

Interjú Jeremcsuk Istvánnal, aki vakon indul a Kinizsi Százason

Interjút készítettem Jeremcsuk Istvánnal, a szombati Kinizsi Százas különleges indulójával, aki vakon próbálja meg legyalogolni a 100 kilométeres távot.

- Szia István! Mióta teljesítménytúrázol?

- A teljesítménytúrázást tavaly februárban kezdtem egy 34 kilométeres alföldi túrával. Baromi nehéz volt így elsőre, kicsit meg is voltam fázva, de leginkább az nehezítette a dolgot, hogy szinte végig bokáig/lábszárig érő hóban kellett haladni a kb mínusz 10-15 fok körüli hidegben. Persze az alap kondim már akkor is megvolt hozzá, mert elég sokat sportoltam már előtte is, de azért az izomláz természetesen nem maradhatott el. Sőt, miután leszálltam Pesten a vonatról, gyakorlatilag képtelen voltam járni, úgyhogy taxival kellett hazamennem.

- Űztél vagy űzöl más sportokat is a túrázáson kívül?

- Igen, jelenleg elsősorban hosszútávfutok, immár négy éve, de emellett az úszástól kezdve, a küzdősportokon és a lovagláson át a kimondottan látássérültek számára kifejlesztett csörgőlabdáig szinte mindenben kipróbáltam már magam, amit vakon lehet csinálni.

- Melyik volt eddig életed legnehezebb túrája?

- Azt hiszem a legnehezebb eddig egyértelműen a Mátrabérc volt, ezt még a Sárga 70 sem volt képes felülmúlni. A második helyen pedig nehézség szempontjából a Kitörés 60 szerepel.

- Hogy jött az ötlet, hogy megpróbáld a Kinizsi Százas teljesítését?

- Jó kérdés, igazából a száz kilométer volt a lényeg, mint alapvető célkitűzés, a Kinizsire pedig azért esett a választás, mert azt mondják, az az egyik legkönnyebben teljesíthető százas túra, szóval úgy gondoltam, az így elsőre jó is lesz nekem.

- Jól tudom, hogy te próbálod meg először nem látóként teljesíteni a Kinizsi Százast?

- Én is így tudom, és valószínűleg így is van, de azért nem merném megerősíteni.

- Mi az, amiben szerinted a túrázás többet vagy mást ad neked, mint egy látónak?

- Fogalmam sincs, mivel nem tudom, mit adna, vagy mennyiben adna mást, ha látnék. Azt tudom, hogy - akár csak a futás -, a túrázás is egy olyan plusz élményt ad, amit nem igazán tudok leírni, de az biztos, hogy mostmár aligha tudnék meglenni nélküle. Egyrészt a túrázás révén nagyon sok új embert van lehetőségem megismerni, másrészt újabb és újabb kihívásokat, célokat tűzhetek ki magam elé, és ez még a legdurvább mélypontjaimból is képes kirángatni. Emellett az sem utolsó szempont, hogy mióta túrázom (ill. időnként terepfutok), azóta a sima aszfaltfutásban is nagyon sokat gyorsultam, erősödtem. Ezt azért is tartom fontosnak, mert idén mindenképp szeretném lefutni életem első maratonját.

Köszönöm szépen Jeremcsuk Istvánnak az interjút, és sok sikert kívánok neki a Kinizsi Százas teljesítéséhez és a tervezett maratonhoz. Istvánt Asciimo és Kimmel Péter fogja kísérni a 100 kilométeres távon.

Frissítés: Istvánnak és csapatának sikerült a Kinizsi Százas teljesítése, gratulálok nekik!

Privát Gerecse 50 a Kinizsi Százas előtt

Könnyen lehet, hogy ez lesz blogom eddigi leghosszabb "túrabeszámolója" (még tán az Iszinik 100 vagy Csoportos Privát Iszinik beszámolónál is bővebb lesz), mert a szó szerint vett, turistaösvényeken megtett út mellett egyfajta "terápiás", belső utazásnak is bizonyult a privát Gerecse 50 fél napos gyaloglása és beszélgetése.

Egy jóbarátom, Attila cimborája, Viktor elhatározta, hogy egy héttel a Kinizsi Százas előtt bejárja a Gerecse 50-et, hogy ezzel készüljön a Kinizsi Százasra, illetve felmérje az erőnlétét és megtudja, érdemes-e neveznie a 100 kilométeres túrára. S mivel úgy esett, hogy a hivatalos Gerecse 50-en én sem tudtam ott lenni, és nekem sem volt ellenemre egy ilyen önszorgalomból tejesített edzőtúra, így együtt vágtunk neki szombat reggel a G50 bejárásának. Viktor korábban még nem gyalogolt ennyit egyszerre, így ezzel a túrával megdöntötte a személyes csúcsát. A Gerecse 50 legyaloglásával pedig könnyebben megérthető az a kihívás, amit a Kinizsi Százas jelent, hiszen már csak "be kell szorozni kettővel", elképzelve, hogy az ember újra elindul a távon, immár egy teljes éjszakát is átgyalogolva.

Ami a G50 teljesítménytúrát illeti, eddig mindössze egyszer, tavaly teljesítettem (egy 170 kilométeres túra-trió első állomásaként), idén pedig abban a különleges élményben volt részem, hogy bár nem indultam a túrán, épp a rajt pillanatában sétáltam arra. Olyasmi érzés volt, mintha pornófilmet néznék, vagy amikor a vonat ablakából kinézve meglátok egy villamost, melyen utazni szoktam: akár én is ott lehetnék, és jó is lenne ott lenni, de mégsem ott vagyok. Illetve ez esetben ott voltam, de csupán szemlélőként. A Gerecse 50 rajthelyétől eltávolodva akkor egy ismerős lány, Vali is rám köszönt, aki többek között a Rockenbauer 130-on volt az egyik túratársam. Csodálkozott, hogy nem indulok a G50-en, de mondtam neki, hogy most épp fontosabb dolgom van (az akkori párkapcsolatomat igyekeztem megmenteni - ennek még jelentősége lesz később).

Viktorral a Gerecse 50 rajthelyétől, a Jubileum parktól nem messze, egy benzinkút parkolójában találkoztunk. A hátizsákokról, túraruházatról megismertük egymást, majd (miután beszaladtam vásárolni még pár szelet csokit az útra) elindultunk kifelé a városból, a Gerecse 50 útvonalán.

János-forrásnál egy ellenőrzőpontba botlottunk, ott derült ki, hogy ma egy hivatalos teljesítménytúra is zajlik éppen a környéken, a XX. Gyalogos Országos Találkozó. Valahol itt kerültek először szóba a nőügyek. Általában kevesekkel beszélem meg az érzelmi életem, de tán pont azért, mert Viktor idegen volt, de mégis egy barát barátja és megbízhatónak tűnt, valahogy erre terelődött a szó.

Meséltem neki a legutóbbi csalódásomról, melyre akár kissé hímsoviniszta módon úgy is tekinthetnék vissza, hogy volt pár hónapig egy szenvedélyes, fiatal milfem, valójában azért zsákutca volt. Így a nő, ami miatt nem voltam az áprilisi Gerecse 50-en, ezen túra egyik témájává vált. Beszéltünk a párkeresés nehézségeiről, a női lélek megfejthetetlenségéről, a szinte máról holnapra véget érő kapcsolatokról. Kiderült, hogy ő is egy komoly csalódáson van túl, amihez képest én aránylag olcsón megúsztam, egy kis érzelmi sérüléssel, horzsolással. Említettem neki az "erdei lányt", akivel ismerkedni kezdtem, és aki most újra ad egy kis reménysugarat. Jó volt valakivel órákon át beszélgetni a szakítások fájdalmáról, a félresiklott kapcsolatokról, újrakezdésekről.

Később szóba került még a Gerecse 50 története, hogy hogyan kapcsolódik a Kinizsi Százashoz (nem csak útvonalával, hanem históriájával is), majd eldicsekedtem a lap.hu oldalammal, a tavalyi Kinizsi Százas itiner borítómmal, a szintidő-tervező alkalmazásommal, valamint a turistajelzéses memóriajátékommal is, az út közben látott számos zarándokútjelzés apropóján (Mária-út, Szent Jakab-út, Gyöngyök Útja).

A sárga jelzést elérve mondtam Viktornak, hogy ez innen egy jó darabon a Kinizsi Százas szakasza, melyen 90 kilométer táján, általában a hajnali vagy inkább kora reggeli órákban, zombi állapotban haladnak a Kinizsi Százas résztvevői.

A Baji vadászház melletti templomromnál újabb ellenőrzőpontot találtunk, ahol - bár mondtuk, hogy mi nem a teljesítménytúra résztvevői vagyunk - a barátságos, nyugdíjas pontőrök megkínáltak minket zsíros kenyérrel. Innen aztán a Gerecse 50 útvonalát tovább követve elhagytuk a Kinizsi Százassal összefonódott szakaszt, és Tardos felé vettük az irányt a piros jelzésen. A tardosi műúton az autós pihenőnél ettünk-ittunk.

Tardos után valahogy elnéztük az utat, és Pusztamarót helyett Bánya-hegy felé fordultunk, és már csak Bánya-hegyen, a kiégett fatörzsnél fogtam gyanút. Így aztán, hogy ne rövidítsük le túlságosan a túrát, visszamentünk a kék jelzésen, ezzel mintegy 2-3 plusz kilométert megtéve (később, a volt Kis-réti vadászháznál egy kis "kispistázással" korrigáltuk ezt a "nagypistázást", mert onnan 1-2 kilométert rövidítve a piros kereszt és a piros sáv jelzéseken mentünk a Turulig).

Így ismét a Kinizsi Százassal megegyező Gerecse 50 részen, a kék jelzésen folytattuk utunkat Pusztamarótig, csak most épp a K100 haladási irányához képest ellentétesen. Pusztamaróttól a piros sávot követve értünk Héregre, ahol megnéztem az erdészházat, és az erdészház előtti kút káváján készült a bejegyzést illusztráló fénykép.

Bányahegyre a zöld jelzésen kapaszkodtunk fel. Nem volt könnyű, de a Mátra 115-re való felkészülés óta megszerettem az ilyen nehéz emelkedőket, edzési, erősödési lehetőségként tekintek rá. El is gondolkodtunk, hogy vajon azok a speciális "hegymászó" autószörnyek fel tudnának-e itt menni.

Viktor valahol Bányahegy után kezdte fájlalni a talpát a lábujjainál, ahol érzése szerint vízhólyagjai alakultak ki. Kiderült, hogy ez a gyenge láncszem, ami miatt nem biztos, hogy megpróbálja egy hét múlva a Kinizsi Százast, de a Kinizsi 40-en valószínűleg elindul majd. S mint ahogy 30 kilométer táján jött elő alattomosan a vízhólyag, bizony lehet, hogy 60, 80 kilométernél is előjönne egy-egy váratlan fájdalom, nehézség. Így még csak az sem működik, hogy a Kinizsi Százast úgy kapjuk meg, hogy a Gerecse 50-et beszorozzuk kettővel, mert még egy "panaszmentes" G50 sem jelent garanciát a sikeres K100-ra.

Felidéztem Viktornak Sistergő motiváló szavait is a fájdalom és a nehézségek leküzdéséről, például hogy az ember kétszer annyit is kibír, mint gondolná, vagy hogy ameddig valaki ki tudja mondani, hogy "nem bírom", addig még bírja, s hogy mindig csak a következő lépésre kell gondolni. És hogy a sikeres Kinizsi Százas teljesítés titka (ez már nem Sistergőtől származik) a "könyörtelen előrehaladás technikája".

Bányahegytől aztán újra rákapcsolódott a Gerecse 50 útvonala a Kinizsi Százasra, de most már a K100-zal megegyező irányban haladtunk, egészen a volt kisréti vadászházig.

A Turulnál (ahová körülbelül 11 óra alatt értünk) vettünk Hotdogmen feleségénél egy-egy amerikai hot dogot. Eddig a Kinizsi Százason sajnos kihagytam Hotdogmen eledelét, de most nagyon jólesett a pirított hagymával, uborkával dúsított csemege. Miután ettünk, lesétáltunk a lépcsőn a városba. Viktor visszament a kocsijához, én pedig az állomás melletti gyorsétteremben - folytatva a kalóriapótlást - vettem két BigMac-et. Egy kis ráadásként pedig gyalog sétáltam fel a tizedik emeletre.

Kinizsi Százas kvíz oklevél

Ugyan Forester Kinizsi Százas kvízét nem nyertem meg, de a részvételemért kaptam egy ilyen szép oklevelet. A V_Gyuritól kapott CsPI emléklap után ez a második ilyen különleges, a Kinizsi Százashoz kötődő "relikviám". Köszönöm Foresternek az ötletes, elgondolkodtató feladványokat és ezt a kedves díjat.

Kapcsolódó bejegyzés:
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével

Hűvös, borús, szeles idő várható a Kinizsi Százason

Az [origo] egy hetes időjárás előrejelzése szerint a Kinizsi Százason idén nem lesz kánikula, de még túl sok napsütés sem. Mindez akár kellemes kirándulóidőt is jelenthet:

"A többször megnövekvő felhőzet mellett néhány órára a nap is kisüt. Csapadék nem valószínű. A nyugati szél helyenként megélénkül, az 5-15 km/h-s átlagszél mellett 20-35 km/h-s maximális széllökésre lehet számítani. A hőmérséklet legalacsonyabb értéke 6 fok körül, a legmagasabb nappali hőmérséklet 17 fok körül alakul."