Balikó Sándor videója a Kinizsi Duplánkról

Balikó Sándor, aki a Kinizsi Duplán kísérte Jeremcsuk Istvánt és engem a táv 145. kilométerétől a célig (ami nagy segítséget jelentett, erről majd írok hamarosan a részletes beszámolómban), videót is készített túra közben, íme.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal
Gondolatok a jövő hétvégi 200 kilométer előtt

A Budai Térképkör első teljesítője: Lestat!

Megvan a Budai Térképkör első teljesítője: Lestat, aki számos teljesítménytúrán volt már túratársam (például ott volt, amikor elvesztettem az igazoltatás-szüzességem a Nagyszombati Százas után). Kellemes meglepetés a személye, és örülök, hogy felkeltette az érdeklődését a Térképkör. Egyúttal gratulálok neki, és hamarosan a kitűzőt és az oklevelet is eljuttatom hozzá. A táv bejárása közben fotókat is készített, ezeket publikálom majd a túra weboldalán.

(Igaz ugyan, hogy Rakk Gyula és én is bejártuk már a Budai Térképkört, ez azonban "rendezői" bejárás volt, így nem elsőnek, hanem inkább nulladiknak számolom. Volt még egy teljesítő, aki egy kommentben jelentkezett, azonban (még) nem adta meg az adatait ill. nem igazolta a teljesítését.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Budai Térképkör
Andi beszámolója a Budai Térképkör egy szakaszának bejárásáról

Az első Kinizsi Százasom emléke

(Ez egy olyan bejegyzés, amit már régóta tervezek megírni.)

Hol volt, hol nem volt, volt nekem egy első Kinizsi Százasom, még 2007-ben. A túra érdekessége így utólag, hogy az volt az utolsó olyan K100 (legalábbis eddig), melynek Szárligeten volt a célja (lásd Nagy Kinizsi Százas táblázat).

Akkor persze még nem gondoltam, hogy majd ennyire "rákattanok" a Kinizsi Százasra, vagy hogy idővel a K100 egyik ismert arca, tartalomépítője, bloggere leszek, bár talán már akkor, az első túrám előtt is úgy terveztem, hogy igyekszem majd minden évben teljesíteni. Hiszen mégiscsak egy embert próbáló kihívás: gyalogosan 100 kilométer, egy napon belül... és ugye a "brand", hogy Kinizsi Százas. A teljesítménytúrázás "Balaton-átúszása". Egyébként nem is a K100-zal, hanem éppen 2006-os Balaton-átúszással kezdődött életemnek ez a kihíváskereső periódusa: úgy gondoltam, hogy ezekkel talán leteszek valamit az asztalra, amitől kiemelkedek a tömegből és amivel akár csajozni is lehet (érdekesség, hogy épp akkor is egy szakítás környékén voltam, de akkor én zártam le a kapcsolatot), javít a PUA-indexemen, és persze amivel majd évtizedek múltán dicsekedni lehet az ámuldozó unokáknak. Vagy egyáltalán: amitől épülök, amitől több leszek, mint korábban voltam.

(Az első Kinizsi Százasom előtt voltam pár teljesítménytúrán, fokozatosan növelve a távokat. Az egyik (talán mátrai) túrán 3-4 középkorú, vidám túrázóval haladtam együtt néhány kilométeren. Sütött a nap, és mintha egy kilátóba mentünk volna fel, amikor szóba került a tervem, hogy majd szeretném teljesíteni a Kinizsi Százast. Ekkor büszkén mutattak egyik csendes, szerény társukra, aki valamikor évekkel korábban, egyszer teljesítette a K100-at. Valahogy megfogott ez a pillanat: hátha tényleg sikerül majd nekem is, és rám is ilyen büszkeséggel mutatnak majd az ismerőseim, barátaim, túratársaim.)

Aztán eljött a túra napja... sok konkrétumra már nem emlékszem, összemosódott később Kinizsi Százasok emlékével, egyedül a hosszú sorban állásra Csillaghegyen, valamint arra, hogy jó darabon egy kormányőr sráccal mentem együtt, talán Tokodi pincéktől egészen a célig. Neki is az első Kinizsi Százasa volt, és talán még komolyabb holtpontjai voltak, mint nekem.

Még az utolsó kilométerek maradtak emlékezetesek. Azt hittem, soha nem fognak elfogyni. Magamban szidtam a szervezőket: hogy lehet ilyen embertelen túrát kitalálni, ilyet nem is lenne szabad rendezni. Minden lépésnél nagyon fájt a lábam, de ahogy mégis egyre jobban közeledett a cél, és biztattak, hogy már tényleg csak pár kilométer, kezdett bennem tudatosodni: igen, sikerült! Megcsináltam. És könnybe is lábadt a szemem.

Kapcsolódó bejegyzések:
Édesapám emléke
Kinizsi Százas - a motiváció
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról

Gondolatok a jövő hétvégi 200 kilométer előtt

Jövő héten újra elindulunk Jeremcsuk Istvánnal, és terveink szerint gyalogolunk 200 kilométert, oda-vissza végigjárva a Kinizsi Százas klasszikus útvonalát. Sőt, egy 27-szeres K100 teljesítő, Zséfár Lajos is velünk tart majd (aki 1988 óta minden Kinizsi Százast teljesített), és talán még rajta kívül is lesznek túratársaink, akár a teljes távon, akár résztávokon.

Bár már eddig kétszer gyalogoltam 200 kilométert, számomra is különös túra lesz. Mondhatni mérföldkő, és persze egy egész hétvégés, nagyszabású kaland. És Isti számára is, hiszen ő lenne az első nem látó, aki a Kinizsi Duplát legyalogolta. Ha nem is ilyen jelentősen, de az én szempontomból is egyfajta elsőséget jelentene a dolog: úgy tudom, előttem még senki nem járta többször is végig a Kinizsi Duplát.

Mindemellett az a helyzet, hogy most nagyon úgy érzem, bizonyítanom kell. Magamnak, a "világnak", hogy van bennem elég erő és akaraterő. Hogy különleges vagyok. A Kinizsi Dupla talán segít feltápászkodni a padlóról, és ihletet, motivációt adhat a Kinizsi Százassal kapcsolatos könyvem megírásához is. Vagyis akár egy komoly lelki (és írói, egzisztenciális, stb.) fejlődés, kiteljesedés motorja is lehet, hiszen a Kinizsi Százasról szóló könyv után további, immár irodalmibb terveim is vannak.

Csak (a szellemi munka előtti fizikai bemelegítésképp, önmagam jobb megismeréséhez vezető utazásképp) végig kell gyalogolni a Kinizsi Százast, oda-vissza...

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Dupla ezúttal a klasszikus útvonalon
Interjú Csornai Edinával, az első nővel, aki oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast

A Vércse Kupáról bővebben

Többen is érdeklődtek mostanában a Vércse Kupáról, aminek örülök, hiszen eddig csupán egy bejegyzésben említettem. A Vércse Kupa tehát a teljesen vagy részben a Vértesben, valamint a teljesen vagy részben a Gerecsében megrendezett teljesítménytúrák kupája. A kupának csak egy fokozata lesz, és a feltételei aránylag szigorúak:

Legalább hét olyan túra teljesítése, ami érinti a Vértest, és további legalább hét olyan, ami a Gerecsét érinti. A megtett távnak összesen minimum 700 kilométernek kell lennie. Az olyan túrák, melyek a Vértest és a Gerecsét is érintik, mindkét hegység előírt 7 túrájába beleszámítódnak (ilyen például az Iszkiri 100 és több résztávja). A Vértes hegységhez a teljesítménytúrákon kívül a VérKör is elszámolható.

(Érdekesség, hogy az Ixi Kupa túráinak ill. túra-résztávjainak többsége így a Vércse Kupának is része, hiszen érintik a Gerecsét.)

A Vércse Kupa nem naptári évhez kötött (tehát akár év közben is "elkezdhető"), viszont az első és utolsó elszámolt túra között nem telhet el egy évnél több. A kupa mellé oklevél és kitűző is jár majd (önköltségi áron), valamint a kupa megszerzői az online teljesítői listára is felkerülnek.

Hamarosan a Vércse Kupa részletes kiírását is publikálom, a szintén tervezett Körök Köre Kupáról pedig itt lehet bővebben olvasni.

Kapcsolódó bejegyzések:
Ixi Kupa
Apatúra

A konditeremben

Ha az ember életében bekövetkezik valamiféle drámai változás, pl. egy szakítás, könnyen jut arra a következtetésre, hogy saját magának is változnia kell, új életet kell kezdenie. Már csak amiatt is, mert így talán egyszerűbb lezárni a dolgokat, húzni egy határozott vonalat, és továbblépni.

Esetemben ez azt jelenti, hogy megpróbálok most már tényleg még több rendet, rendszert és rendszerességet vinni az életembe, leküzdeni a "patópálos" halogatásaimat. És a lelki épülésem és megerősödésem mellett testileg is igyekszem felépíteni magam, új célokat kitűzni.

Mert - átfogalmazva a mondást - nem elég erősnek lenni (hiszen azért 200 kilométeres gyaloglásokhoz is kellenek bizonyosfajta erők és erősségek), erősnek is kell látszani.

Szóval ahogy említettem pár bejegyzéssel ezelőtt, elhatároztam, hogy edzeni fogok, és elkezdtem még a múlt héten konditerembe járni, Bob cimborámmal. Most pedig Oczallal voltunk lenn, aki amellett, hogy sokszoros Kinizsi Százas teljesítő, az testépítés világában is otthonosan és a kellő tudással mozog, így részletesen végigvettünk egy programot (eddig is próbáltam erősítgetni magam, építettem is egy saját tervezésű húzódzkodó-tolódzkodó állványt fából, de azért a komplex edzésmunkához ez kevés).

Érdekes egyébként a konditermek világa, és amennyire távol áll (még) tőlem, csaknem annyira érdekel is. És bármennyire az "alfahímek" közé tartozom a túrázásban a zsinórban nyolc Kinizsi Százas teljesítésemmel, a blogom ismertségével, legalább olyan furán mutatok a teremben a magas, cingár, kissé esetlen alkatommal - ami talán hamarosan a múlté lesz, és megszületik az erős, izmos Sanyi.

"A vas nem hazudik" - tartják (ahogy egy túrán a kilométerek sem hazudnak és nem kivételeznek senkivel), így a fejlődésem jó lakmuszpapírja lesz annak, hogy valóban van-e bennem elég erő és kitartás.

Kapcsolódó bejegyések:
Interjú Oczallal, ötszörös Kinizsi Százas teljesítővel és testépítővel
Nem röhög: gyúrni fogok
A testmozgás izgalmai
A fekvőtámasz könnyűsége és nehézsége

Megújult a Nagy Kinizsi Százas táblázat

Kedves olvasó, örömmel mutatom be a három év után megújult (sőt, alapjaitól újraépített) Nagy Kinizsi Százas táblázatot, mely mostantól még látványosabb és informatívabb. A száraz számok és adatok mellett apró ikonok vezetnek az összegyűjtött és évek szerint rendszerezett olvasmányos túrabeszámolókhoz, a gazdag fotógalériákhoz és a zenés-pörgős túravideókhoz. Újdonság, hogy ezentúl egy-egy évnél akár több ilyen hivatkozás is található.

Jó böngészést kívánok!

Kapcsolódó bejegyzés:
Nagy Kinizsi Százas táblázat

Egy seprő beszámolója a Meteor 50-ről

Reggel ahogy felébredtem, olyasmit mondhattam magamban, mint Bébé Szeredynek Ottlik regényében, amikor a strandoló civilek elfoglalták a napozóágyakat a Lukács fürdő tetőteraszán, 1957 nyarán: "Sz! Mb!" Bár valójában nem fogalmaztam ennyire tömören és eufemisztikusan (a ki nem mondott szavak terén kissé Tourette-szindrómás vagyok), és inkább azt mondhattam magamban: "f***om b***om!", hozzátéve, hogy micsoda p**s vagyok, hogy így elaludtam (bár az is lehet, hogy a Bébé-féle "Mb!" is valójában egy fákk). Nem szólt az ébresztőm, vagy pedig épp olyan alvásperiódusban voltam, hogy nem hallottam meg.

A spontán ébredésem utáni pillanatokban ugyanis összeállt a kép, mint Proust gyengélkedő utazójának, amint egy idegen szállodában nyitogatja a szemét: igaz, hogy szombat van, és nem kell mennem dolgozni, de mintha valahová készültem volna... igen, egy túrára... a Meteor! Ráadásul nem csak résztvevőként, hanem seprőként! Sz! Mb!

Csúnyán elaludtam, már rég a vonaton kellett volna robognom Budapest felé. Rakk Gyula hányszor felkelt hajnalban pár hete, amikor a Térképkört jártuk be, erre most amikor számít rám, akkor elalszom... Erős lelkiismeret-furdalásom és kellemetlen érzésem lett, mint azokban a pillanatokban, amikor úgy érzem, túlságosan kiblogoltam valamit. Egyébként a Kinizsi Százassal kapcsolatos "rémálmaim" egyike is éppen ez, ami ezúttal valósággá vált: hogy elalszom a túra reggelén.

Sebaj, ha a tervezett időponthoz képest késve is, de valójában azért még jócskán időben meg tudtam jelenni az idén épp 25. alkalommal megrendezett túra hűvösvölgyi rajtjában. Gyula sem haragudott, megszokott kedélyességével beszélgetett és fényképezgetett a bejárat előtt.

A hűvösvölgyi gyermekvasút-végállomáson a túra rajtjával párhuzamosan éppen valami ünnepség volt, egykori gyermekvasutasok tértek vissza évekkel, vagy inkább évtizedekkel később, és indulóra énekelve, kiöltözve, rendezett sorokban és ütemes lépésben vonultak fel. Már-már japán animéket idéző látvány volt a fehér térdzoknis nők hada.

Gyula korábbi túratársaival, ismerőseivel is beszélgettünk, egyikükkel a '80-as, '90-es években teljesítménytúrázott együtt: 7 óra körüli (!) Gerecse 50 teljesítésük is volt (Gyula azt is megemlítette, hogy egyszer - ha jól emlékszem - 13-14 órás (!) idővel teljesítette a Kinizsi Százast is).

Végül a 8:30-as rajtzárás után 20 perccel indultunk útnak, hogy seperjük a túrát, leszedjük a szalagokat (indulás előtt még a túra első pár méterét, indulási irányát jelző szalagokat áthelyeztük a cél irányába, a későbbi beérkezőket segítendő).

Alig hagytuk el a rajtot, amikor szembejött az egyik túratársunk, egy vagány, többszörös Kinizsi Százas teljesítő, aki mint megemlítette, egy friss szakítás után volt (hozzám hasonlóan), ami annyira megviselte, hogy többször is eltévedt az első néhány kilométeren - a lelki útkeresést mintegy kiterjesztve az erdő ösvényeire.

Végig elég ködös idő volt, de ennek is megvolt a sajátos hangulata (egy kicsit a Másvilág c. filmet is idézte). Az eső út közben kétszer csapott le ránk: egyszer a kora délutáni órákban, egyszer pedig már este felé, a sötétedésben.

A táv elején egy hölgyet, Anitát kísértük, egészen az első 21 km-es résztáv céljáig, és elmondta, hogy a Meteor az első teljesítménytúrája. A budakeszi mammutfenyők előtt nem sokkal találkoztunk Jeremcsuk Istvánékkal (legutóbb a Magas-Bakony teljesítménytúrán mentünk együtt egy darabon, két hete), kiderült, hogy éppen a "Meteor 21 B" résztáv rajtjába tartanak. Mivel a hivatalos rajtzáráshoz képest késésben voltak, és a közelben vadászat következett, ezért hivatalosan már nem engedte őket rajtolni a rajt- és célszemélyzet, de mivel seprőként úgyis arra mentünk, velünk tartottak, és még út közben Rakk Gyulával (aki egyébként a Meteor túra egyik ötletgazdája, továbbá térképésze és a weboldalának szerkesztője) elintéztük a "papírokat" is, mert volt még nálunk igazoló füzet. Istvánnal most is szóba került a tervünk, hogy két hét múlva újra elindulunk a Kinizsi Duplán.

A "vadászati zónában", egy fa alatt letörten ülve találtunk rá az idős Ákos bára, aki az eddigi 25 Meteor 50-ből 24-et teljesített, de ezúttal erős lábgörcsökkel küzdött (és a Gyulánál lévő izomlazító krém sem segített), így végül most is fel kellett adni a túrát pár kilométerrel arrébb, egy buszmegállónál.

Szépen lassan fogytak a kilométerek, viharfelhők jöttek-mentek.

Sötétedés után nem sokkal (és újra esőben ázva) kapott egy hívást Gyula, hogy a Remete-szurdokban egy nő segítséget kért, és lámpája sincs. Éppen a közelben jártunk, és úgy 10 perc múlva oda is értünk, így csak 20 percet kellett a hölgynek (Ritának) várakoznia a meredek, csúszós, sziklás szakaszon (mely a Getéről való leereszkedéshez hasonlított a Kinizsi Százason). Kiderült, hogy szerencsére nincs baj, csak nem mert tovább menni. Ahogy általában, most is volt nálam egy tartalék fejlámpa, így egy kicsit én is megmentőnek érezhettem magam, és onnan hármasban folytattuk az utat a cél felé.

Hűvösvölgy előtt nem sokkal láttuk az erdei színpadot is, melynek az aljába beköltözött egy ember, akiről az Index is forgatott egy megnézésre érdemes videót.

Így valóban hasznos volt a seprésünk, több embernek is segíteni tudtunk (érdekesség, hogy korábban nem volt seprő a Meteor túrákon), és így legalább mi is teljesítettük ezt a nagy hagyományokkal bíró, szép tájakon haladó 50 km-es sétát (12 óra 50 perc alatt), és megkaptuk a gyönyörű jelvényt is.

A célból aztán Rita férje autóval vitt minket haza. Út közben a túrázás, teljesítménytúrázás céljairól beszélgettünk, ill. hogy kit mi motivál, és közben én magam is elgondolkodtam újra ezeken a kérdéseken.

(A bejegyzés illusztrációja a Meteor teljesítménytúrák weboldaláról származik.)

Kapcsolódó bejegyzés:
A túrázás olyan, mint az élet

A luxushajóút

Pár hete egy kolléga jött be az irodába, és mesélt az élményeiről, melyeket a nyaralásán, egy tengeri luxushajóúton szerzett. Beszélt a meglátogatott kikötővárosokról, a hatalmas, tizenpár emeletes hajóról, melyen a személyzet az utasok minden kívánságát leste, és ahol szinte korlátlanul fogyaszthattak bármit. Említette azt is, hogy az utasok és a tisztek csaknem mind európaiak és észak-amerikaiak voltak, míg a kiszolgálószemélyzet tagjai kivétel nélkül egzotikusabb és szegényebb kontinensekről származtak.

Akkor elgondolkodtam, hogy vajon az ember hogyan ismeri meg jobban a világot: egy ilyen hajóutazás luxusát élvezve, vagy a Kinizsi Százas nehézségeivel küzdve. Vagy otthon ülve, és például Zweig novellákat olvasva, mondjuk - ha már hajóút - a Sakknovellát. Vagy a világ megismeréséhez kell ez is, az is, amaz is: luxus, küzdelem, és átolvasott esték is.

Kapcsolódó bejegyzések:
A vasút és én
Éjjel egyedül az erdőben

Kinizsi Dupla ezúttal a klasszikus útvonalon

Jeremcsuk Istvánnal úgy terveztük, hogy még ebben a hónapban megpróbáljuk legyalogolni a Kinizsi Duplát, azaz a Kinizsi Százast oda-vissza (a múltkor - elsősorban az időjárás miatt - féltávig jutottunk).

Igen ám, csakhogy a természetbarát.hu-n ma az alábbi sorokat olvastam a vadászati szezon miatti erdőlátogatási korlátozásokról, a Vértes és a Gerecse hegységek területét illetően:

"A 2009. évi XXXVII. törvény 94-96. § alapján bevezetett és kihirdetett korlátozás értelmében, 2014. szeptember 10. - október 10. közötti időszakban, naponta délután 16.00 és másnap reggel 09.00 óra között tilos az erdőben tartózkodni, illetve közlekedni..."

Egy pillanatra azt hittem, hogy emiatt október közepére kell halasztanunk a túrát, de aztán tovább olvastam:

"...a parkerdők, arborétumok, és az Országos Kéktúra útvonalának kivételével."

Vagyis a Kéktúra útvonalán lehet túrázni akár éjjel is. Viszont ugye a Kinizsi Százas jelenlegi, tatai célú útvonala Koldusszállástól a sárga jelzésen halad, és ezen nem szabad délután 4 és reggel 9 között tartózkodni. Éppen ezért a klasszikus, szárligeti útvonalat választjuk majd, mely végig a kék sávon halad.

Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok a Kinizsi Dupláról, élmények, tapasztalatok
Beszámoló a Turul 200-ról