A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra II.

A legutóbbi teljesítménytúrám beszámolójával, vagy legalábbis rövid említésével még adós vagyok - a "Világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolójának" megírásától egy időre mintha kiégtem volna -, ugyanis csaknem egy hónapja, még augusztus 19-én voltam a Gyermekvasút nyomában éjszakai túrán. A tavalyi után most vettem részt rajta másodszor, idén januárban pedig voltam a téli, nappali változatán is. A Kinizsi Dupla és a Rockenbauer 130 után jó volt egy ilyen kisebb, barátságosabb távon indulni (mindössze 21,7 kilométer, 890 méter szintkülönbséggel), ahol az ember nem a határait keresi és megpróbálja legyőzni önmagát, hanem egyszerűen csak sétál egy jót a természetben. A természetben, de közel a civilizációhoz, az épített környezethez, tulajdonképpen a kettő találkozásánál: Buda szélén, a Gyermekvasút állomásait érintve, több helyről is kilátással a városra, Budapest éjszakai fényeire.

A kiránduláson két túratársam is volt, Dániel cimborám (akivel a tavalyi BEAC Maxin és az idei Árpád vezér 130-on is összefutottunk) és a nővére. Jókat beszélgettünk szépirodalomról (Rejtő regényeiről, Marquez Száz év magányáról), túrázásról, társasjátékokról.