Magas-Bakony 50

Szombaton András barátommal voltunk a Magas-Bakony 50 teljesítménytúrán. Az a helyzet, hogy utoljára valamikor kamaszkoromban, édesapámmal túráztam a Bakonyban. Az utóbbi években, amióta rendszeresebben teljesítménytúrázom (2012-ben és 2013-ban, no meg idén), valahogy kimaradt ez a hegység.

Viszont éppen azért, mert már vagy 10-15 éve nem jártam ott, egyszerre volt nosztalgikus érzésem, valamint majdnem olyan volt, mintha valahol külföldön járnék, és út közben a Nagyszombati Százas és a Prágai Százas egzotikus hangulata is felidéződött. A patakvölgyekben és a változatos, sok helyen vadregényes tájakban tényleg volt valami ismerős, ugyanakkor különleges.

A rajt és a cél egy kedves kis faluban, Bakonybélben volt, a legtávolabbi pontja pedig a vezetéknevem településéhez hasonló hangzású Csesznek volt, ahol a várba ugyan nem mentünk fel, de a faluból látszódtak az impozáns kőfalak.

Az első komoly emelkedő tetején, Kőris-hegyen, az óriás "radar-golflabda" ill. az onnan nem messze lévő kilátó alatt találkoztunk Jeremcsuk Istvánékkal is (szóba került a múltkori Kinizsi Dupla próbálkozásunk, és tervezgettük az újabb nekirugaszkodást).

A lejtőn Andrással (akivel egyébként még a tavalyi Árpád vezér 130-on haverkodtunk össze) elkortyoltunk egy-egy doboz barna sört, és lassan, de biztosan fogytak a kilométerek. Az útvonal végig gondosan szalagozott és feliratozott volt, bár néhány helyen talán egy tréfás kedvű kiránduló áthelyezte a szalagokat, hogy azok rossz irányba mutassanak, de aránylag egyszerű volt felismerni a helyes utat.

Ami viszont valóban adrenalinkorbácsoló volt, hogy az Aranyos-patak völgyében egy vadász (?) tőlünk pár méterre lőtt le egy vadat (talán őzet). Én ugyan csak a tompa, de határozott puffanást hallottam, de András látta is a menekülő, majd összerogyó állatot, így aztán sietősebbre vettük lépést, és a következő ponton jelentettük is az esetet.

Szépalmapuszta előtt a tervezett (kb. 140 km-es) Apatúra egy szakaszát is érintettük, a kék sáv jelzésen.

A célban (ahová csaknem kihasználva a szintidőt, 11 óra 19 perc alatt értünk) díjazásképp a kitűző helyett egy szép, részben fa hűtőmágnest választottam, rajta a cseszneki várral, majd elfogyasztottuk a nagyon finom gulyást (melyhez már-már népmesébe illően sok kenyeret ettem), és indultunk haza.

Ezúton is köszönöm Andrásnak, hogy felhívta a figyelmem erre a túrára, valamint a társaságot és az autós logisztikát.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra III.
Beszámoló a harmadik Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130-amról

Furcsa álom a Kinizsi Százasról

Éjjel furcsa álmom volt a Kinizsi Százasról. Álmomban (mely mintha a valódi túra nagyon kevés konkrét helyszínét, momentumát tartalmazta volna) különösebb nehézségek nélkül teljesítettem a távot (ami már önmagában is furcsa, hiszen azért általában a 100-as túrák eléggé kimerítenek és legtöbbször küzdelmesek az utolsó kilométerek), viszont úgy húsz perccel túlléptem a 24 órás szintidőt, annak ellenére, hogy úgy éreztem, jó tempóban haladok. Ráadásul ezen csak a legvégén lepődtem meg, és akkor szembesültem azzal, hogy nem kapok jelvényt, és ezzel megszakad a sikerszériám. És azért csak a célban lepődtem meg ezen, mert valahogy túra közben nem foglalkoztatott az idő, sőt - és ez volt a legfurcsább - az órámra sem néztem a túra alatt, mintha nem kellene törődnöm vele (míg a valóságban elég rendszeresen nézem az órámat túra közben, és kalkulálgatom magamban, hogy hogyan állok a szintidőhöz képest, mennyi tartalékom van, milyen tempóval érnék éppen be, stb. - a legtöbbször még gondosan jegyzetelem is, hogy a táv mely pontjára mikor érek). Épp kezdtem volna gyászolni dicső Kinizsi Százas teljesítői múltamat, amikor felébredtem, és megnyugodtam, hogy mindez csak álom volt.

Kapcsolódó bejegyzés:
A Prágai Százas utolsó kilométerei, avagy az eltűnt idő és az elveszett tér nyomában
A Gyatlov túra tragédiája
Rémálmok a Kinizsi Százasról

Csornai Edina rajza rólam

Csornai Edina (az első nő, aki oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast) több túratársa mellett rólam is készített egy grafikát. A kezemben egy Kinizsi Százas jelvény van (kifejezve "Kinizsi Százas mániámat", ami azért nem is annyira mánia, vagy na jó, egy kicsit), és találó a baseballsapka és a kockás "favágóing" is.

Kapcsolódó bejegyzések:
Túracelebnek lenni
A túrázó Lego énem
A Kinizsi Százas jelvény heraldikája

Egyre több Big Macbe kerül a Kinizsi Százas nevezés

Ki ne hallott volna már a Big Mac-indexről, mely országok valutáinak erősségét hasonlítja össze az alapján, hogy hol mennyibe kerül a McDonalds egyik legnagyobb és legismertebb szendvicse, a Big Mac.

Az Economist ezen mutatója adta az ötletet, hogy megnézzem a Kinizsi Százas nevezési díjának "Big Mac-indexét", azaz hogy az évek során hogy alakult a Big Mac árának és a K100 nevezési díjának aránya.

Nos, a McDonalds a szocializmus utolsó éveiben, 1988-ban nyitotta meg hazánkban az első gyorséttermét, a budapesti Régiposta utcában. Ekkor 43 forintba került a Big Mac, és 70 forint volt az akkor nyolcadik alkalommal megrendezett Kinizsi Százas nevezési díja, tehát a K100-on való indulás bő másfél (1,6) szendvics árának felelt meg.

Ugorjunk az időben 2008-ra, akkor már 650 forintba került az ízletes és szép emeletes burger (persze ne lepődjön meg senki, ha nem pont úgy néz ki mint a képen), a K100 nevezési díja pedig már 1500 forint volt, tehát akkor már két szendvicset is vehettünk a nevdíj összegéből, és még maradt is 200 forintunk (egészen pontosan 2,3 volt az arány).

2014-re tovább romlott a mutató: 860 forint lett a Big Mac, a Kinizsi Százas nevezési díja pedig 3000 forint, vagyis már kényelmesen vásárolhatunk három Big Macet a nevezés összegéből (arány: 3,48) még akkor is, ha nem akciós a szendvics.

Tehát megállapítható, hogy a McDonalds zászlóshajójához képest a K100 nevezési díja egyre drágul, de úgy is nézhetjük, hogy a Big Mac egyre olcsóbb (sajtburgerrel vizsgálva hasonló a helyzet, sőt: 1988-ban 26 forint volt, tehát 2,7 darabot vásárolhattunk a nevezési díjból, míg 2014-ben 290 forint, vagyis akár 10 darabot is.)

Na de nézzünk valami olyat is, amihez képest a Kinizsi Százas nevezési díja lett olcsóbb: ez nem más, mint a BKV (napjainkban már BKK) havibérlet:

1988-ban 170 forintért válthattunk havibérletet, ebből 2,42 Kinizsi Százas nevezés jött ki. 2014-ben viszont már a 9500 forintos bérlet árából (amivel ráadásul akár még kedvünkre fogaskerekűzhetünk is) 3,16-szor is kijött a nevezés, így nézve tehát egyre jóárasabb a K100. Ebből a szempontból az egyik legjobban teljesítő év egyébként 2008. volt, amikor a 8250 forintos bérlet árából 5 fő is kényelmesen nevezhetett az 1500 forintba kerülő Kinizsi Százasra.

(Tipp: a korábbi évek Kinizsi Százasainak nevezési díját és más adatait megnézheted a Nagy Kinizsi Százas táblázatban.)

Kapcsolódó bejegyzések:

Mi kerül a Kinizsi Százason 3000 forintba?

A Kinizsi Százas és az aranymetszés

A Kinizsi Százas jelvények és a 80-20 szabály

A Kinizsi Százas és az aranymetszés

Mesélek az aranymetszésről. Nos, ez egy arányosság, mely a Wikipédia szócikke szerint "a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között".

Egészen pontosan arról van szó, hogy (ismét a Wikipédiából idézve) "két rész (a és b, b>a) az aranymetszés szerint aránylik egymáshoz, ha az egész (a+b) úgy aránylik a nagyobbik részhez (b), ahogy a nagyobbik rész (b) a kisebbik részhez (a)". Értéke egyébként nagyjából 1,618.

Még ha nem is tudunk róla, sokszor találkozunk ezzel az arányossággal, például ez a bankkártya (és a többi szabványos plasztiklap) oldalainak aránya, és még számos helyen előfordul, a festményektől a tipográfián át a zenéig (az e bejegyzést illusztráló kép oldalai is így aránylanak egymáshoz).

Megnéztem, hogy mi újság a Kinizsi Százassal az aranymetszés szempontjából. Vagyis hogy mondjuk hol van a Kinizsi Százasnak az a pontja, ahol "a még hátralévő út úgy aránylik a már megtetthez, mint a teljes táv (100 kilométer) a még hátralévőhöz". Egy kis kalkulációval azt kapjuk, hogy ez a pont 38,2 kilométernél van, vagyis Dorogon, csaknem pontosan a 40-es táv (ami valójában kb. 38 km) céljában.

Ezzel elmondható, hogy a 40-es résztáv, valamint a dorogi átkelés a Pilis és a Gerecse között (tudatosan vagy sem, de) nagyon arányosan lett kijelölve.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas jelvények és a 80-20 szabály
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
A Kinizsi Százas egyszerűsége
I love K100

A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra III.

A tavalyelőtti és tavalyi éjszakai kisvasútbarát kis kirándulás után idén is voltam a Gyermekvasút nyomában túrán. Most mintha valamivel enyhébb lett volna a tömeg mint az elmúlt években - vagy csak sikerült ilyen szempontból szerencsés idősávban (20 órakor) rajtolnunk. Az ismerős túratársak közül is csak Márton Danival és Vincze Zolival találkoztunk.

A minden évben augusztus 19-ről 20-ra megrendezett, rövid (alig 20 km-es), ám elég szintes (890 m emelkedő) túrán barátnőmmel indultam, és rutinunk ellenére (mindketten harmadik alkalommal teljesítettük) voltak kisebb eltévedéseink - pl. elnéztem az útvonalat, és a sorrendjüket felcserélve előbb értünk Normafa mint Csillebérc állomásra, így aztán visszasétáltunk, úgy másfél-két kilométert rátéve a távra. Persze nem én lennék, ha sikerülne tökéletesen végigmenni egy túrán (közben épp Kovalik András is szembejött, de szerintem nem ismert fel a sötétben, minden esetre csodálkozott, hogy miért arra megyünk; de később több hasonló eltévedőt is láttunk). Aztán jött a legendás "Kázmér utca", ahol nem is az az igazi kérdés, hogy miért Kázmér, hanem hogy miért utca, hiszen egy vízmosással súlyosbított vadregényes ösvény, majd néhány igazi utca és az utolsó ellenőrzőpont, a Turul 200-ról is ismerős Széchenyi-emlék után értünk a célba.

A 2:30-as kisvonatot éppen, de tényleg éppen elértük Széchenyihegyen (így viszont már nem volt időnk enni a célban, és még jó hogy otthon felejtettem a Budapest Kupa füzetem, mert már pecsételni se nagyon lett volna idő, de sebaj, majd a füzet leadásakor pótlom a túra igazolását), és Hűvösvölgybe visszaérve az éjszakai járatokkal is szerencsénk volt.

Szóval egy hangulatos, barátságos túra volt, mely a táv rövidsége ellenére azért kellemesen elfárasztja az embert, és kellően kalandos. A legközelebbi "vasúti témájú" túrám a Lokomotív 424 lesz a Börzsönyben, melyre idén megyek majd negyedik alkalommal.

Kapcsolódó bejegyzések:
Bamba vagyok, de kirándulni akarok - beszámoló a BHTCS-ről
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra
A Gyermekvasút nyomában - éjszakai túra II.

Körpanoráma: kilátás a Nagy-Szénásról, ahonnan a Kinizsi Százas több pontja is látható

A szombati Meteor túra bejáráson a Nagy-Szénásra is felmentünk Rakk Gyulával, ahol készített egy körpanorámaképet. A 30000 x 1881 pixeles (56 megapixeles) óriásfotón feliratozva is vannak a látnivalók, és többek között a Nagy-Gete és a Kevélyek is megtekinthetők.

Kattints a képre vagy ide:
http://turazokni.hu/kilatas-nagy-szenas.jpg

Ha ma csak egy posztot olvasol el arról, hogy milyen hegyek vannak az outdoor márkák logóiban, akkor ez legyen az!

Mondjuk sok választási lehetőséged nincs is, kedves olvasó, ugyanis úgy tűnik, hogy ez egy eddig feldolgozatlan téma. Pedig igencsak érdekes, legalábbis szerintem. Úgyhogy itt is van, ni.

Kezdjük mondjuk az egyik legismertebb outdoor márkával, az amerikai TNF-fel, azaz a The North Face-szel. Mert az a három ívelt csík bizony egy hegyet, pontosabban egy sziklacsúcsot szimbolizál, még ha ez első pillantásra nem is egyértelmű. Ez a bizonyos szikla, még pontosabban gránittömb a Yosemite Nemzeti Parkban található Half Dome (azaz Félkupola) nevű alakzat, melynek csúcsa 2695 méter magasan van. Na és melyik oldalát látjuk? Így van, bizony, az északit. A logót egyébként még 1971-ben tervezte egy kaliforniai grafikus, David Alcorn - érdekesség, hogy pont abban az évben, amikor a Swoosh (a Nike "pipa" logója) is megszületett. Személyes vonatkozás: van egy kockás The North Face ingem, de egy ideje nem találom.

De menjünk is tovább. A következő legyen az olasz La Sportiva. Ez bizony már nem derült ki a Wikipédiából, itt már e-mailt kellett küldenem az ügyfélszolgálatra botrányos angol grammatikámmal, de kedvesek voltak és gyorsan válaszoltak a marketingosztályról. Nos, alapvetően ez egy stilizált hegyvonulat csupán, viszont nagyon hasonlít a cég észak-olaszországi, Val di Fiemmében lévő központjához közeli Cimon della Pala csúcshoz (3184 m), melyet a Dolomitok Matterhornjának is neveznek. Személyes vonatkozás: emlékeim szerint két Kinizsi Százast egy La Sportiva bakancsban teljesítettem, és néha még mostanában is felveszem, de már elég szakadt.

Zárásképp újra egy amerikai márka, a főleg hátizsákjairól ismert Lowe Alpine cég emblémájáról. Válaszuk szerint az ebben megfigyelhető hegy nem más, mint a svájci Matterhorn (4478 m), ami az előbb már szóba került érintőlegesen, és az Alpok hetedik legmagasabb csúcsa. Ez az a hegy egyébként, ami a Toblerone csokoládé logójában is látható, sőt, még a csoki háromszög alakját is ez ihlette.

Kapcsolódó bejegyzés:
Márkatörténet rovat: The North Face

A Meteor túrák egy szakaszának bejárása

Rakk Gyulával, akivel az elmúlt hetekben a Budai Térképkört is végigjártuk, szombaton a közelgő Meteor teljesítménytúrák (lásd a TTT kiírást és a túra weboldalát) útvonalának nagy részét jártuk be, bő harminc kilométert gyalogolva (először kisebb sárban, de aztán tökéletesen járható lett a talaj, és az időjárás is optimális kirándulóidő volt).

A nagy múltú túra egyébként idén jubilál majd, hiszen most szeptember 13-án kerül majd 25. alkalommal megrendezésre. Mi ezúttal Nagykovácsiból indultunk, és végül Hűvösvölgyben fejeztük be a sétát (közben bejártuk a maratoni táv átkötő szakaszát is). Tehát ahogy az elmúlt hetekben, most is a Budai-hegység gyönyörű részein jártunk, több kilátóhelyet érintve.

A Nagy-Szénáson egy panorámaképet is készített Gyula, amin a Kinizsi Százas több nevezetes pontja is látható (Nagy-Gete, Hegyeskő, Kőszikla), és amelyet hamarosan meg is osztok az olvasókkal egy későbbi bejegyzésben.

Hajléktalan Tibi és a Kinizsi Százas

Csengődi Péter írása a békásmegyeri hajléktalanról, aki útra kelt, és a Kinizsi Százas teljesítésével Tatára "költözött".

A jól megírt, néhol márquezi ritmikájú történet vélhetően (bár tartalmaz valós elemeket) így ebben a formában nem igaz, elég arra gondolni, hogy a Kinizsi Százas rendezői még Tibi atyától is kérnék az orvosi igazolást, nemhogy Hajléktalan Tibitől, másrészt pedig azt is nehéz elhinni, hogy a - Tibi atyához hasonlóan - nem éppen józan életmódú, szatyrában borosüvegeket zörgető Tibi harmadikként ért célba.

(Először a Budapesti Atlétikai Szövetség is gyanús volt - képzeljük csak el a rövidítését -, de rákerestem és tényleg van ilyen szervezet. Igaz, weboldalukon a félreértések elkerülése érdekében külön kiemelik, hogy a hivatalos rövidítésük: BP-i ASZ. Pedig ha megváltoztatnák a nevüket mondjuk Fővárosi... ja nem, az sem jó.)