Budapestről Győrbe

A cím most nem egy túra rajtja és célja. Kedves olvasóim, vett egy kis fordulatot az életem, méghozzá elég hirtelen, szó szerint egyik napról a másikra. Eddig Tatabánya és Budapest között ingáztam, mostantól pedig Tatabánya és Győr között. Úgy is mondhatnám (mintegy a Kinizsi Százas nyelvén is szólva), hogy eddig a szárligeti vasútállomáson utaztam keresztül minden hétköznap, ezentúl pedig a tóvároskerti vasútállomáson, mely a K100 újabb, jelenlegi útvonaláról ismerős (természetesen nem eszerint választottam munkahelyet, ez csak a véletlen, vagy a sors műve).

Érdekes dolog ez a váltás. Az ember életében véget ér egy korszak. Bár nem ennyire drámai a helyzet, mégis egyfajta elmúlás, olyasmi mint találkozni a halállal, vagy egy szakítás. Maradok a Vállalat, azaz a Vasút kötelékében, tulajdonképpen a munkám sem sokat változik, de ezentúl a jól megszokott budapesti iroda helyett a győri szolgálati hely lesz a második otthonom.

Azért racionálisan nézve bőven van jó oldala annak, hogy mostantól Győrött dolgozom: naponta akár egy órával is kevesebbet kell majd utaznom (hiszen ott a pályaudvartól csak pár percet kell sétálnom, míg Budapesten két metrót is használnom kellett), az iroda is valamivel jobban felszerelt, és a környezet is családiasabb, jó értelemben vidékiesebb. De hát azért mégiscsak megszokik az ember egy irodát - főleg egy hozzám hasonló, kissé autisztikus alak -, pláne ha bő hat évet eltölt ott (apropó: a második Kinizsi Százasom teljesítésekor már abban az irodában dolgoztam, amit most hátrahagyok, idén pedig már a nyolcadik K100-nál tartok). Valóban a második otthonomként tekintettem a pesti, tetőtéri helyiségre, a közvetlen kollégák és a folyosó többi dolgozója pedig szinte családtagok voltak. És bár idővel azért még az én naiv lelkem is felfedezett intrikákat, munkahelyi ellentéteket, úgy éreztem, hogy engem alapvetően szerettek, és én is megszerettem őket.

Az első napok tapasztalata az új helyen az, hogy itt is barátságosak az emberek, és feltehetően nem lesznek problémák. Így már nem is látom úgy, mint amikor az áthelyezés hírével szembesültem, hogy "kiűzettem a Paradicsomból". Sőt, időnként tán szüksége is van az embernek az ilyen környezetváltásra, új emberek, kollégák megismerésére. Hiszen valahol ettől is ember az ember: az alkalmazkodás képességétől.

Kapcsolódó bejegyzések:
Költözés
A vasút és én

Rakk Gyula koldusszállási fényképei

Rakk Gyula a koldusszállási ellenőrzőponton készített fotókat a Kinizsi Százas résztvevőiről (a képen például én vagyok látható), melyek áthaladási idők szerint az alábbi linkeken érhetőek el:

május 24. 18.00-21.59
május 24. 22.00-23.59
május 25. 00.00-01.59
május 25. 02.00-04.30

Kapcsolódó bejegyzések:
A 2014-es Kinizsi Százas útvonala és jelzésváltásai
Röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról
Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés
Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

Röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról

Írok röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról. A részletesebb beszámolóm (mely most azért nem a világ leghosszabb K100 beszámolója lesz) még várat magára (apropó, ajánlom az olvasó figyelmébe a K100 túrabeszámoló generátort), és ezen a hétvégén sem lesz még időm megírni, mert egy kétnapos tájékozódási táborozásra megyek a Börzsönybe a túravezető tanfolyammal.

A zsinórban nyolcadik sikeres Kinizsi Százasomat kényelmes tempóban, 22 óra 50 perc alatt tettem meg (az elején még úgy tűnt, hogy ennél sokkal gyorsabb leszek, de nem sokáig tudtam tartani Áron sebességét). A katlanban sokakhoz hasonlóan én is lelassultam, de talán a Rockenbauer 130-akon szerzett tapasztalatok és edzettség birtokában nem viselt meg különösebben az a szakasz sem.

Szóval nem javítottam meg a legjobb időmet (ami talán 21 óra körül lehet), egyszerűen csak tovább építettem a "kártyaváram", és élveztem a Kinizsi Százas hangulatát. Aki csaknem végig a túratársam volt, ő Lívi, egy tornatanárnő, akinek ez a harmadik Kinizsi Százasa volt. Az elején, ahogy említettem, Áron is velünk tartott, majd haladtunk együtt Stepanek Sanyiékkal és Suvlajékkal is. Elég sok ismerőssel találkoztam: túratársakkal, topiktársakkal, blogom olvasóival, vagy épp az Iszkiri résztvevőivel. Volt olyan idősebb túratárs, akit - bár nem ismertük egymást korábban - "letegeztem", remélem ezt nem vette sértésnek, természetjárói tegezésnek szántam.

Hotdogmennél ezúttal az amerikai hot dog mellett a jégkását is megkóstoltam, ami szintén nagyon finom volt és amit ezúton is köszönök (most sem fogadott el érte pénzt).

A táv elején találkoztam Csornai Edinával is, aki akkor már több mint 100 kilométert gyalogolt, hiszen a túra előtt Tatáról sétált át Békásmegyerre, a rajtba. Sikerült neki is a K100 teljesítése, így ezzel ő lett az ötödik Kinizsi Százas duplázó, és egyúttal az első nő, aki oda-vissza teljesítette ezt a távot (ide kattintva olvasható az Edinával készült interjúm, itt pedig a túrabeszámolója olvasható).

Szintén a táv elején találkoztam Pucros Mackóval is (aztán még később is előzgettük egymást), aki elindította az Index fórum Kinizsi Százas topikját még 2000-ben. Megjegyezte, hogy a "rajongóm" és blogom rendszeres olvasója, ami jól esett.

Ami érdekes még: azt hiszem ez volt az első olyan Kinizsi Százasom, ahol voltak kisebb alvásaim út közben. Például az Arany-lyuki elágazásnál, az új pihenőnél is aludtunk úgy húsz percet Rafterrel.

Ami hasznos volt: megtudtam újabb szomorú érdekességeket Pusztamarótról, valamint egy-két rendszeres, ám nem szándékos kispistázásomra is rá kellett ébrednem.

Ja igen, a felszerelésről: túrabotot ezúttal sem vittem. Bevált az "okosfejlámpám", és az új túracipőm is. Viszont most nem a házilag barkácsolt tarkóvédős sapkámat vittem (amit még a tavalyi Kinizsi Duplámra készítettem), így bizony a nyakam eléggé leégett a katlanban tűző napon.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hoppácska, megváltozott a Kinizsi Százas jelvény
Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés
Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

A csillag a homlokomon

A túravezető tanfolyam szokásos kedd délutáni elméleti oktatásának tárgya ezúttal a pszichológia volt. Elhangzottak érdekességek a vezetéselméletről (autokratikus, demokratikus és laissez-faire vezetési stílus), valamint a különböző magatartási problémák kezeléséről.

Voltak továbbá egyszerű ismerkedős, csapatépítő, pszichológiai játékok is. Volt például egy olyan, hogy az előadást tartó pszichológus véletlenszerűen egy-egy sárga post-it cetlit ragasztott a homlokunra, rajta egy jellel. Volt, akinek kocka került a homlokára, volt, akinak kör, egyeseknek pedig háromszög. Beszéd és direkt kommunikáció nélkül kellett aztán a jel alapján csoportokba rendeződnünk, úgy, hogy senki sem láthatta a saját jelét, csak a többiekét. Nekem és egy társamnak azonban nem kocka, kör vagy háromszög került a homlokunkra, hanem neki egy kereszt, nekem pedig egy csillag. Ezzel "csoporton kívüliekké", vagy ha úgy nézzük, kitaszítottakká váltunk. A játék azt mutatta meg, hogy milyen egyszerűen kerül egy jel egy emberre, és az mennyire meghatározhatja a helyzetét, elfogadását.

Bár ez csak játék volt, és csak a véletlen (sors?) műve volt, hogy épp az én homlokomra került egyedi jel, mégis érdekes volt ezt átélni, ugyanakkor én nem negatív dolognak láttam ezt, hanem egyfajta kiválasztottságnak. Tessék, még egy ilyen egyszerű, random játék is azt hozza ki, hogy milyen egyedi és különleges vagyok.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kitörés
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Szemüveges, pattanásos, vézna fiúk!
Az Iszkiri megrendezésének érzései és tanulságai
Sikerült! Én vagyok a negyedik Kinizsi Százas duplázó

A Kinizsi Százas blog három legolvasottabb interjúja

A Csornai Edinával (az első nővel, aki 200 kilométert gyalogolva oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast) készített interjúm rögtön blogom legolvasottabb interjúja és az egyik legnépszerűbb bejegyzése lett. Még a korábbi "csúcstartókat", a Foresterrel (a Kinizsi Százas inges-nyakkendős teljesítőjével) és a Dr. Torday Lászlóval (a kispistázás szó megalkotójával) készült interjúkat is megelőzte.

Tipp: 

Ugrás a Kinizsi Százas blog egy véletlenszerűen választott interjújára / bejegyzésére

Interjú Csornai Edinával, az első nővel, aki oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast

Következzék egy interjú Csornai Edinával, aki - tudomásom szerint - az első nő, aki a Kinizsi Százas útvonalát oda-vissza (pontosabban vissza-oda) teljesítette. Ráadásul 48 órán belül (45 óra alatt), míg nekem tavaly csaknem 54 óra kellett a 200 kilométeres táv végig gyaloglásához.

- Szia Edina! Honnan jött az ötlet, mi motivált, hogy oda-vissza végig gyalogold a Kinizsi Százast?

- 2011-ben, az első Kinizsim rajtjában állva olvasgattam az itinert, ott láttam többek között azt is, hogy létezik a túrának egy fordított változata is [Iszinik 100 - a szerk. megj.] novemberben (ezen azóta se voltam még), meg azt is, hogy némely futóbolond ezt már oda-vissza csinálja. Ott és akkor döbbenten olvastam, meg is mosolyogtam. Abban az évben nem is mentem több százast, aztán eljött 2012, a Giga Túra Liga éve, ahol a nők közt harmadik lettem, ezzel nyertem magamnak egy ingyen Kazinczy-t, ami bizony szöget ütött a fejembe...

- Hogyan döntötted el a sorrendet, azaz miért a Kinizsi Százas előtt tetted meg a "visszafelé" (Iszinik) távot, és nem a Kinizsi után gyalogoltál vissza Budapestre?

- Az irány számomra az első perctől egyértelmű volt. Egy százas egyedül, még frissen, üdén, aztán a másodikon, amikor már fáradok, ott lesz mellettem ezer ember. Motivációnak pedig pont jó a jelvény megszerzése a végén. Borzasztó lett volna egy Kinizsi után megindulni a fáradt tömegekkel szemben, hogy aztán később úgy gyalogoljak az éjszakába nyúlóan, hogy mindenki más már rég otthon alszik.

 - A teljesítménytúrázás mellett űzöl más sportot is?

- Semmilyet. Ez az én sportom. Kiskoromban még a tesiórákat is kínszenvedésként éltem meg.

- E 200 kilométeres séta után milyen komoly célkitűzéseid vannak még a túrázással kapcsolatban?

- A legkomolyabb teljesítménytúrás célkitűzésem most a Turul 200. A Kazinczy-n is elindulok majd, de ott csak addig megyek, amíg jól érzem magam. A Turul most fontosabb.

- Milyen nehézségeid adódtak az út során?

- A szintidőt meglehetősen szűkre szabta nekem a Volán és MÁV, így csak péntek reggel fél kilenckor sikerült elrajtolni Tatáról, viszont reggel hatra mindenképp be akartam érni, amihez kevesebb, mint 22 órás menetidő kellett. Ez szerencsére végül is gond nélkül meglett. Legfőbb kellemetlenségek: elkavarás a Nagy-Gete előtt még „odafelé” (K+), sóhiány miatti elgyengülés a Kétágú-hegyről lefelé már „visszafelé”, a vértestolnai műút – Koldusszállás közti soha véget érni nem akaró szakasz (mindkét irányban, éjjel is – nappal is) és a szó szerint(!) fullasztóan párás meleg a Katlanban. Viszont csodával határos módon a közel 45 órás menet alatt egyszer se éreztem álmosságot vagy jelentős fáradtságot.

- Milyen tanulságokkal szolgált számodra a "Kinizsi Dupla"?

- Úgy gondolom, hogy egy ilyen túra jó felkészülés a Turul 200-ra, mert itt se depó, se ellátás, mindent saját erőből kell megoldani.

Köszönöm szépen az interjút Edinának, és gratulálok neki a grandiózus táv legyőzéséhez. Továbbá sok sikert kívánok a Turul 200 teljesítéséhez, melyen magam is ott leszek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Interjú Hevér Gáborral, a TTT titkárával, aki már több mint 60000 kilométert túrázott
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Interjú Asciimóval, az Iszinik 100 rendezőjével

Érdekességek Pusztamarótról

Arról már meséltem a kedves olvasónak, hogy Pusztamarót milyen tragikus helyszíne volt magyar történelemnek a törökvész idején. Később is érték azonban tragédiák a települést, ugyanis még a XX. század második felében is egy élő, apró falvacska volt, azonban elnéptelenedett és a falurombolás áldozatául esett. Talán csak egyetlen pincelejárat van még meg az egykori épületek közül, de azt is sűrűn körbenőtték a fák, bokrok. Mindez akkor került szóba, amikor Suvlajjal, Livivel és Rafterrel megpihentünk egy kicsit Pusztamaróton, a Kinizsi Százas 66. kilométerénél.

Magam is nekiláttam enni, és megmutattam Suvlajnak az okosított, kompjúterre köthető csodafejlámpámat. Pihentem pár percet, majd határozott léptekkel elindultam néhány fa irányába, amikor Rafter - kitalálva szándékomat - utánam kiáltott: "Temetőben nem vizelünk!" Szétnéztem, és valóban, a sötétedés és a magas fű elrejtette a sírköveket, így aztán kijöttem onnan és arrébb kerestem megfelelő helyet. Hát így került szóba Pusztamarót elnéptelenedése, lerombolása. Megjegyeztem, hogy a készülő könyvembe (A Kinizsi Százas útikalauza) nem írom majd bele, hogy hogyan szereztem tudomást a pusztamaróti falurombolásról.

Kapcsolódó bejegyzés:
A túrázás olyan, mint az élet

Kispistázásaim a Kinizsi Százason

Sajnos a Kinizsi Százason legalább két helyen "kispistáztam". Egyik sem szándékos rövidítés volt, inkább a figyelmetlenség ill. az útvonal helytelen ismerete okozta. Ennyi K100 teljesítés után már illene alaposabban ismernem az utat, de legalább most is tanultam valamit.

Az első esetben mentem a tömeg után, és a Pilisszentkereszti műút előtt nem sokkal a széles útról nem tértem vissza balra az erdőbe egy pár száz méteren keresztül párhuzamosan futó ösvényre, ahol a jelzés halad (pedig ezt a szakaszt ismertem is, csak figyelmetlen voltam). A keskeny ösvény jobban kacskaringózik a fák között mint a széles út, így pár métert ott elloptam a 100 kilométerből, és már csak akkor vettem észre a hibát, amikor balra nézve megláttam néhány embert a sűrűbb erdőben haladni.

A második eset a péliföldszentkereszti forrás után volt, ahol a Szalézi rendház sarkánál (szintén a széles utat és egy túratársat követve) jobbra fordultam, pedig balra kellett volna. Ez volt a nagyobb levágás, itt 200 métert is ellophattam az útból, szándékomon kívül. Ráadásul itt rosszul is ismertem az utat, így csaknem az összes eddigi Kinizsi Százasomon elkövettem ezt a hibát - de most már végre megtanultam Suvlajéktól és megjegyeztem, merre halad ott a kék sáv jelzés (lásd kép, az openmaps.eu oldalról).

Azért találtam rá megoldást, hogy ne legyen komolyabb lelkiismeret furdalásom és ne legyen hiány a méterekben: épp az utolsó ellenőrzőpont, a Szent Péter templomrom előtt hallottam emlegetni a Baji vadászházat, és ez adta az ötletet, hogy a pecsételés után elsétáljak odáig és vissza.

Egyébként mindkét rövidítést (akár hozzám hasonlóan figyelmetlenségből és/vagy túratársaikat követve) sokan elkövetik, így a bejegyzésem a "mea culpa" mellett azt a célt is szolgálja, hogy felhívja a figyelmet a helyes útra.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval
Felmérés a kispistázásról

Hoppácska, megváltozott a Kinizsi Százas jelvény!

Az eddigi hét Kinizsi Százas jelvényem lényegében tökéletesen egyforma volt. Idén azonban történt egy apró változás, a 2014-es K100 jelvény nem keverhető össze a korábbiakkal. A változás nem nagy, mindössze annyi történt, hogy a felszínét átlátszó gyanta bevonattal látták el, hasonlóan a Rockenbauer 130 (vagy éppen az Iszkiri 100) jelvényhez. A színekben is vannak apró változások, a piros és a zöld mintha valamivel világosabb lenne, mint korábban.

Oszkár kiegészítése jelvényügyben:

"A védőréteg nem új teljesen. Az 1994, 1996 és 1998-as jelvényemen is van ilyen. Csak azoknak a feltűzője még más volt. 2003-ban már nem volt védőréteg, de a feltűző még nem változott meg. Aztán a tavalyig megismert védőréteg nélküli, de - a korábbihoz képest - feltűzővel. Most meg megint védőréteggel. De aki az 1990-es években és a 2000-es évek elején nem csak elment, hanem meg is csinálta (értsd: több jelvénye van abból az időből), az többet tud mondani jelvényügyben."

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas jelvény heraldikája
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka 
Kinizsi Százas jelvény Lego kockákból

Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés

Mielőtt még aludni térnék (hiszen fontos, hogy a Kinizsi Százas előtt kialudja magát az ember, különben igen komoly álmossági holtpontokra számíthat a túra éjszakai szakaszán), összegyűjtöm néhány korábbi "megmondó / motivációs bejegyzésemet" a sikeres K100 teljesítéssel kapcsolatosan. Már csak amiatt is, mert így aztán pláne hülyén venné ki magát, ha nem sikerülne végiggyalogolnom az idei, nyolcadik Kinizsi Százasomat.

Jó olvasgatást, aztán tényleg irány aludni!
A sikeres Kinizsi Százas teljesítés titka: a könyörtelen előrehaladás technikája
Mi szükséges a Kinizsi Százas sikeres teljesítéséhez?
Vesztesekre is szükség van
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz
Szemüveges, pattanásos, vézna fiúk!

És persze vigyázzatok, nehogy ilyen állapotba kerüljetek:
A Prágai Százas utolsó kilométerei, avagy az eltűnt idő és az elveszett tér nyomában

Egy Éjfél Kapitány idézettel búcsúzom:
"A Kinizsi Százas az akaraterő kihívása, komolyabb mint bármi, amiben valaha is részem volt. 100 kilométert legyalogolni nem kell speckó felszerelés, nem kell extra genetika, nem kell sokéves élsportolói rutin. Átlagos testalkattal, átlagos felkészüléssel is meg lehet csinálni, de csakis átlagon felüli akaraterővel."