Gerecse 50 helyett: disznóól betonozás

A tavalyi és a 2012-es teljesítés, valamint a 2013-as privát bejárás után idén kihagytam a Gerecse 50-et. De azért így sem mondtam le a testmozgásról a szabadban: szombaton disznóólat betonoztam.

Persze nem egyedül, én tulajdonképpen a "szállító" voltam, ugyanis a talicska kezelésének felelősségteljes feladata jutott rám. Néhány pálinka és fröccs után a kerék feltalálásának nagyszerűségéről gondolkodtam a napsütésben, és szorgosan és gyermeki boldogsággal fordulgattam a betonkeverő és a disznóól közötti 20-25 métereken (amin még ráadásul volt némi szintkülönbség is, és naná, hogy Murphy és a hatékonyabb testedzés kedvéért a disznóól volt magasabban). Eszembe jutott Orwell Állatfarmja, és az is, hogy gyermekkoromban mennyire szerettem tologatni a játékdömperem. Izmaim feszülése közben úgy éreztem, mintha én lennék Frank Medrano, bár a vegetáriánus Frank Medrano biztosan nem betonozna disznóólat, még akkor sem, ha a talicskatolásról kiderülne, hogy hatékonyabb a húzódzkodásnál, hiszen azért így hozzám hasonlóan mégiscsak egy gyilkos rendszer részévé válna, mint a kárpitos a villamosszék-üzemben. Bár ez már lehet hogy álszenteskedés, hátha Semjén Vasárnapnemvásárnap Zsoltnak van igaza, és az állatok azért vannak, hogy megegyük őket. De abban meg hátha a pápának van igaza, hogy hiába fogyasztjuk el testi valójukat bacon meg sonka formájában, utána azért a mennyországban túrják tovább turcsi orrukkal a felhőket. Aztán az is lehet, hogy Orwellnek meg a dühös madaraknak van igazuk, és a malacok nem is olyan jó arcok. De mindegy is, a lényeg, hogy talicskát tolni, betonozni, építeni jó.

Na de visszatérve a túrázásra, hamarosan azért már valóban túrával készülök a kilencedik Kinizsi Százasomra: a Sárga 70-re megyek majd, amit - ha sikerül - harmadszor fogok teljesíteni.

Csak úgy hasít a K-100 GIF!

A "K-100-GIF" című munkám lett az egyik legnépszerűbb tartalom, amit eddig letettem az internet virtuális asztalára, hogy úgy mondjam.

Máris több mint 260 like-ot gyűjtött, azaz pár nap alatt körülbelül annyit, mint amennyit a Turistajelzés Memory (290), vagy a Kinizsi Százas visszaszámláló (230) hosszú évek alatt.

És a megjegyzések, visszajelzések miatt is megérte elkészíteni:

"K...jó, szakadtam!!! :D"
"basszus, ez durva :D"
"Vihogok :)"
"megnéztem újra még mindig jó"
"Még nem mertem megmondani a kutyámnak!"

Kapcsolódó bejegyzés:
Néhány animált gif a Kinizsi Százasról

Néhány animált gif a Kinizsi Százasról

Talán az első animált gif összeállítás a Kinizsi Százasról.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mi (az) a kinizsikum?

Bő egy hónap, és megjelenik A Kinizsi Százas útikalauza!

Még bő egy hónap, és a tervek szerint megjelenik a Kinizsi Százas teljesítménytúráról írt könyvem, A Kinizsi Százas útikalauza. Itt megtekinthető a könyv "hivatalos" weboldala is.

Kapcsolódó bejegyzés:
Elkezdtem írni a Kinizsi Százasról szóló könyvemet, A Kinizsi Százas útikalauzát

Egy Kinizsi Százassal kapcsolatos képrejtvény

Vigyázat, egy rendkívül fárasztó súlyos kreatív képrejtvény a Kinizsi Százassal kapcsolatban! (Egy kis segítség: a fotón Détár Enikő színművésznő látható.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi sakk
Mi az, amit Jancsi és Juliska is magával visz a Kinizsi Százasra?

A távolságot, mint üveg golyót, megkapod

"A távolságot, mint üveg golyót, megkapod..."
(József Attila: Altató)

Kapcsolódó bejegyzések:
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
Még egy szelet kenyérről is a Kinizsi Százas jut az eszedbe!
A Kinizsi Százas jelvény heraldikája
Kinizsi Százas tipográfia VII. (Snickers)

Rövid beszámoló és pár gondolat a rendezői bejárásról

Milyen réginek tűnik már az a pillanat, amikor Áronnal egy badacsonytomaji kocsma kerthelyiségében ültünk egy kellemes őszi túra után az aranyló késő délutáni napsütésben, és megszületett az Iszkiri név (Badacsonytomaj már előtte is egy mágikus hely volt számomra, még akkor is, ha korábban sosem jártam ott: a régi, általános iskolai tantermünk jut róla eszembe, és az első földrajzatlaszom, amiben Badacsonytomaj látképével mutatták be a madártávlati és a térképi ábrázolást). Azon az őszi délutánon vettem fel egyébként életem első és azóta is utolsó lottónyereményét, kétezer valahányszáz forintot, amit aztán még néhány munkatársammal is el kellett osztanom, mert többen játszottunk.

És milyen rég volt már az is, valamivel a túra koncepciójának és nevének megszületése után, amikor először kezdtem firkálgatni, tervezgetni füzetlapon az Iszkiri ma már sokak által ismert logóját és feliratát. Hiszen azóta immár másodszor is eljött március vége, a tavasz első hétvégéje, az Iszkiri napja.

És ezzel eljött a rendezői bejárások ideje is. Az Iszkiri előtti szerdán három túratársammal jártuk be az Iszkiri szakaszait a tókör kivételével, Szárligetről végül a tóvároskerti vasútállomásig gyalogolva. Azaz a 65 km-es táv nem volt meg teljesen, csak a 25 km-es vértesi kör, és szűken a 35 km-es Szárliget - Tata szakasz.

Túratársaim Pappszi1, Crusader6 és Ildi voltak, és hasonlóan jó idő volt, mint  aztán a hétvégi túrán. Csaknem egész nap(pal) gyalogoltunk, a túra utolsó kilométereire, a Pusztatemplomnál sötétedett ránk. Kitettünk néhány papírtáblát, és ellenőriztük az útvonalat (olyan hírt is kaptunk korábban, hogy a Vértesben a Mária-szakadék nehezen járható, de mi teljesen rendben találtuk).

Még a vértesi szakaszon jutott eszembe, hogy a somlyóvári kulcsosházhoz nem hoztam magammal tollat vagy más jelölőeszközt, de szerencsére Crusader6-nál volt festékpárna, így azt hagytuk ott az ellenőrzőponton a kéktúra pecséthez.

A bő 50 kilométeres és valamivel több mint 12 órás séta jó hangulatban, beszélgetve telt. A tavalyi bejárások és túrák után jó érzés volt újra az Iszkiriről, Iszinikről, Kinizsiről, Gerecse 50-ről vagy éppen a Tatabánya 30-ról ismerős ösvényeken járni. Út közben nagyon sok fényképet is készítettem, talán ezen a túrán készítettem a legtöbb fotót eddig - át is adom a szót az albumnak.

Tehát hangulatos, kellemes séta volt, és kilométerben is éppen elég. Ha nagyon muszáj lett volna (és nem kell másnap dolgoznom), akkor akár a 100 km-es táv is ment volna, így azonban örültem, hogy most "csak" ennyi volt tervezve . Tényleg van abban valami, hogy nem mindegy, hogy a túra előtt az ember hány kilométerre kalibrálja magát, mekkora távolságra készül lélekben. Ha csak 50 km-re készülünk, az is kimerítő tud lenni (talán kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor felnézünk egy tízemeletesre, és nehéz a tetejére képzelnünk még egy tízemeletest; viszont ha egy húszemeletest látunk, akkor magától értetődő a dolog).

Röviden ennyi az idei rendezői bejárásról, azóta ugye maga a teljesítménytúra is rendben lezajlott, immár sokkal jobb körülmények között mint a tavalyi, hiszen nem a vasútállomás váróterme volt a rajt-cél és a bázis, hanem a sokkal komfortosabb és otthonosabb szárligeti faluház. Ezúton is köszönöm a TTT-nek és minden rendezőtársamnak, hogy a badacsonytomajon szőtt álomból valóság lett, és az Iszkiri büszke főrendezője lehetek (és persze Kinizsi Százas és Nagyszombati Százas nélkül sem lenne Iszkiri, így ezen túrák megálmodóinak is hálával tartozom).

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás

Túl a második Iszkirin

Ugyan az előkészültek majd pedig a túra lebonyolítása miatt nem írtam az elmúlt napokban a blogomba, de a hétvégén sikeresen lezajlott a másodszor megrendezett Iszkiri teljesítménytúra, ahol a könnyű, 10 és 25 km-es távok és a közepes 35 és 45 km-esek mellett akár a hosszú, 65 és bő 100 km-es távokon is kipróbálhatták magukat az indulók (a képen az látható, ahogy két itinerből kivágtam és összeragasztottam a túra teljes távját, a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.) 

Már el is kezdtem feldolgozni a nevezési lapokat és az adatokat, hamarosan valamennyi táv teljesítői listája elérhető lesz a weboldalon. Gratulálok mindenkinek, és örülök hogy ennyien eljöttetek és jól éreztétek magatokat, és szeretettel várunk jövőre is mindenkit!

Majd írok rövid beszámolót a múlt szerdai bejárásról (kb. 55 km), és a 10-es táv teljesítéséről is, melyre barátnőm kísért el. Az év során valamikor a 100-as táv utólagos rendezői bejárását is tervezem.

Addig is, aki már esetleg írt az idei túráról beszámolót vagy tett fel képgalériát vagy videót, a linket elküldheti a cssandor kukac gmail pont com címre, és akkor felteszem a hivatkozást az Iszkiri oldalára.

Ne feledjétek, hogy az Iszkiri idén is az Ixi kupa valamint a Cartographia kupa része, érdemes elolvasni ezek kiírását és teljesíteni a kupák többi túráját is.

Remélem, már mindenki kipihente a hétvége fáradalmait, találkozzunk jövőre is Szárligeten! (Vagy már idén novemberben, az Isziniken, a "fordított Kinizsi Százason",  a 2015-ös Ixi kupa zárótúráján.)

Mi (az) a kinizsikum?

A "kinizsikum" szót Pucros Mackó, az Index fórum Kinizsi Százas topikjának elindítója írta le először még 2013-ban, egy éjszaka negyed kettőkor készített fotójához fűzött képaláírásban:

"Már nem nagyon volt élet a ponton, kezdték bontani a technikát.
Végén indultam, szintidőt kihasználó, de azért biztonságos tempót irányoztam elő, így lemaradtam a bányahegyi pont kinizsikum hangulatáról."

Tehát ez volt a szó első és eddig egyetlen előfordulása a Gutenberg- és internet-galaxisban, én pedig tán az első vagyok, akinek eszébe jutott rákeresni erre a szóra. De ha már a "hungarikum" mibenléte is gondolkodóba ejti az embereket, akkor hogyan fogalmazható meg a kinizsikum, mi ez egyáltalán?

Menjünk vissza a történelemben, egészen Kinizsi Pálig. Nos, ő maga volt az első kinizsikum, ugyanis egyedülálló hadvezér volt. Na nem úgy hogy nem volt asszonya, hiszen ott volt neki Magyar Benigna (aki Kinizsi egyetlen feleségeként eképpen maga is kinizsikum volt), hanem hogy minden csatáját megnyerte, ami egészen különleges teljesítmény. Ilyen kinizsikumra még maga Napóleon sem volt képes.

No de mitől kinizsikum a Kinizsi Százas, mitől egyedi, mi különbözteti meg minden más teljesítménytúrától?

Elsősorban talán a tömeg, annak előnyeivel és hátrányaival, és a tömegből fakadó ünnepélyes, majálisi, vagyis: kinizsikum hangulat. Mert bár több olyan népszerű túra is van, ahol rengeteg az induló, például a Gerecse 50, viszont a 100 kilométeres vagy hosszabb túrákon a Kinizsi Százason tapasztalt létszám töredéke indul.

Kinizsikum továbbá az a tudat is, hogy az ember hazánk első, legnagyobb hagyománnyal bíró teljesítménytúráján van, melyet már 1981-ben is megrendeztek, valamint kinizsikum az ellátás puritánsága, és az orvosi igazolás, melyet a hazai túrák közül egyedül a Kinizsi Százason kérnek (a többi túrán megelégednek azzal, ha a túrázó aláírja, hogy saját felelősségére indul a rendezvényen, míg a K-100-on még mentőscsapat is kíséri az indulókat). Kinizsikum az is, hogy a K-100 több más túrát is ihletett: az Isziniket, a Szuperkatlant és az Iszkirit.

Az utóbbi években szintén kinizsikummá váltak a létszámkorlát és a regisztráció körüli bonyodalmak, de ezekkel együtt is szerethető túra a K-100. Apropó, szintén kinizsikum a túra megosztó jellege, hiszen míg sokan kedvelik és hibáival együtt elfogadják, mások inkább élesen kritizálják a rendezést, ár-érték arányt firtatnak, összehasonlítgatják más túrákkal - pedig ez mindig alma-körte összehasonlítás, és egy oldtimer autót sem hasonlítunk egy új modellhez (ahogy egy ruhaboltban sem kezdjük el szidni a darabok szabását, hanem akkor inkább átmegyünk egy másik üzletbe).

Szóval ilyesmi a kinizsikum.

(Egy, a Kinizsi Százas hangulatát kedvelő, ugyanakkor nálam kevésbé elfogult és a rendezéssel kapcsolatban kritikusabb túratársam e-mailben reagált a fentiekre, megígérte hogy ezeket még jobban összeszedi és akkor később publikálom.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval

Regisztráltam a kilencedik Kinizsimre!

Szombaton, még a Kinizsi Százas regisztráció első napján regisztráltam a K-100-ra. Az online felület már dél körül megnyílt (egy barátom, András fel is hívott, ahogy ezt meglátta), én azonban nem voltam wifiközelben, így csak a kora esti órákban tudtam jelentkezni a túrára a kinizsi.org/reg oldalon.

Először tavaly kellett regelni a K-100-ra, addig nem volt létszámkorlát és regisztráció. Most egy összetettebb, több kérdésből álló űrlapot kellett kitölteni mint az elmúlt évben, melynek kérdései kiterjedtek a korábbi teljesítések számára, az először teljesített Kinizsi Százas évére, stb. Az oldal felhívta a figyelmet arra, hogy a válaszlevél három napon belül érkezik, és hogy senki ne regisztráljon többször, mert az kitiltással jár.

Az adataimat elküldve azért - bár igyekeztem elhessegetni a gondolatot - aggódtam kicsit, hogy mi van, a túl későn regisztráltam, és esetleg addigra már betelt a keret, vagy a teljesítői kategóriámnak megfelelő részkeret. Hiszen blogom, rajzolgatás meg őrültségek ide vagy oda, ugyan olyan egyszerű, halandó K-100 nevező vagyok, mint bárki más. De aztán úgy gondoltam, hogy a regisztráció első napján azért csak nem fogyhatnak el a helyek, és hogy tavaly például nem is telt be teljesen a létszám. Persze kérdés, hogy ezeket a tapasztalatokat mennyire lehetett erre az évre vonatkoztatni, hiszen idén már mindenkiben rögzült a regisztráció ténye, stb. Az is eszembe jutott, hogy nem írtam-e el az e-mail címem az űrlapon, és akkor aztán várhatom a visszaigazolást. De a kitöltött űrlapot sikerült újra behoznom a böngészőben, és a helyes címem adtam meg.

Végül a regisztráció után szinte pontosan két nappal érkezett meg az e-mail a sikeres nevezésemről a megerősítő linkkel és a nevezési kódommal. Bízom benne, hogy minden indulni szándékozó sikeresen tudott jelentkezni az idei Kinizsi Százasra, aki pedig még nem tette meg, töltse ki az űrlapot minél előbb.