2014. december 13., szombat

Játszható a Kinizsi sakk!

http://kinizsiszazas.blogspot.hu/2014/09/kinizsi-sakk.html
Még nyár végén vetettem papírra a Kinizsi sakk szabályait, de mindeddig csak hipotézis volt, hogy ez a sakkvariáns játszható és élvezhető. Nemrég aztán az egyik cimborámmal kipróbáltuk, és valóban "működnek" a szabályok, kellően kiegyensúlyozott, ugyanakkor izgalmas a játékmenet. Ajánlom tehát a kedves olvasó figyelmébe is a Kinizsi sakkot, melyben Kinizsi Pál küzd meg a törökökkel.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi sakk
Mi az, amit Jancsi és Juliska is magával visz a Kinizsi Százasra?

2014. december 11., csütörtök

2014-es túraévem túrasikerei

2014-ben azért elég sok minden történt velem, és alapvetően jó dolgok, még ha nem is voltam az élet minden területén túl szerencsés. Talán idén valamivel kevesebbet túráztam mint tavaly, de azért így is elértem néhány dolgot:

Sikerült a TTT segítségével megrendeznem és útjára indítanom az első "saját" teljesítménytúrámat, az Iszkirit.

Teljesítettem a (zsinórban) nyolcadik Kinizsi Százasomat.

Megszereztem a túravezetői vizsgabizonyítványt.

Létrehoztam az Ixi Kupát.

Rakk Gyulával elindítottuk a Budai Térképkört.

Kitaláltam az egyelőre informális "Bakancsos Szurikátát", mely hamarosan hivatalos természetjáró egyesület lesz.

Jeremcsuk Istvánnal végig gyalogoltuk a Kinizsi Százast oda-vissza, ezzel ő lett az első nem látó, aki teljesítette ezt a 200 km-es távot.

A 2014-es Iszinik 100 volt az első olyan százas túrám, amit 20 órán belül teljesítettem.

Blogom elérte a negyedmilliomodik megtekintését.

Elkezdtem írni első könyvemet, A Kinizsi Százas útikalauzát, melyre már egy kiadó is felfigyelt, és ami ha minden a tervek szerint halad, még a 2015-ös Kinizsi Százas előtt meg is jelenik.

Pár dolgot ki is hagytam talán, de azért ezek alapján is egy erős év volt.

Kapcsolódó bejegyzés:
Dicsekvés anyucinak

Ma van a hivatalos nemzetközi hegy nap!

Ma, december 11-én van a HNHN, azaz a hivatalos nemzetközi hegy nap! Így egy ilyen szürke, túrák nélküli hétköznapon, túl az Iszinik 100-on és valamivel a Csoportos Privát Iszinik előtt is ünnepelhetjük a hegyeket, melyek nélkül nem lenne szintkülönbség a teljesítménytúrákon, így jóval kevesebb TTMR pontot lehetne gyűjteni. De ami még fontosabb, hogy hegyek nélkül sivárabb lenne a táj, és a kilátóépítőknek is nehezebb dolguk lenne.

A hivatalos nemzetközi hegy napról a 444.hu-n olvashatsz még, a HNHN weboldala pedig itt található.

Kapcsolódó bejegyzés:
Ha ma csak egy posztot olvasol el arról, hogy milyen hegyek vannak az outdoor márkák logóiban, akkor ez legyen az!

2014. december 7., vasárnap

Elkezdtem írni a Kinizsi Százasról szóló könyvemet, A Kinizsi Százas útikalauzát

Némi halogatás és ihlet várás után végre elkezdtem írni első könyvemet, mely mi másról is szólhatna, mint a Kinizsi Százasról. Mert bár itt van ez a blog a maga eddigi negyedmillió látogatójával, azért az igazi mégiscsak egy kézzel fogható, lapozható, nyomdafesték-illatú, polcra tehető könyv (de elképzelhető, hogy e-book formában is közzéteszem majd). A címe A Kinizsi Százas útikalauza lesz, és végigvezeti majd az olvasót a K100 múltján és történetén, az útvonal érdekességein, a felkészülésen és a teljesítésen, és még további témákon, adatokon. Talán már a 2015-ös Kinizsi Százasra elkészül és beszerezhető lesz.

Kapcsolódó bejegyzések:
Gondolatok Harland Sandersről
Csak az írás az, ami megmenthet
Még egy szelet kenyérről is a Kinizsi Százas jut az eszedbe!

2014. december 6., szombat

Túl a negyedmillió látogatón!

A Kinizsi Százas blog az elmúlt napokban látta el olvasnivalóval a negyedmilliomodik kedves látogatóját. Ezzel a K100 blog, ez a félig-meddig személyes, félig-meddig pedig a Kinizsi Százashoz többé-kevésbé kapcsolódó tartalmakat tartalmazó webnapló talán a legolvasottabb túrablogok közé tartozik. Persze ez nem biztos, az viszont igen, hogy csaknem ezer posztjával ennél grafománabb és több bejegyzéssel bíró túrawebnapló nem nagyon létezik a haza túrablogszférában.

Interjúk, túrabeszámolók, túra-matematikai érdekességek, tipográfiai lelemények, márkatörténeti cikkek sokasága várja továbbra is a tisztelt olvasóközönséget.

Csoportos Privát Iszinik december 20-21-én

2014-ben is lesz Csoportos Privát Iszinik, azaz CsPI (ha sikerül, ez lesz a 20. sétám a Kinizsi Százas útvonalán). A 2012-es és 2013-as CsPI teljesítésemről itt és emitt olvasható a beszámolóm, az első CsPI-m kudarcáról pedig itt írtam.

Kapcsolódó bejegyzések:
2014-es Iszinik 100: életem első 20 órán belül százas túrája
Az Iszinik 100 születése

Kinizsi szótár, avagy szavak, melyeknek a jelentését megváltoztatta a Kinizsi Százas

Tehát néhány szó, melyek a Kinizsi Százas teljesítéseim óta újabb jelentéstartalmakkal bővültek:

Zombi(k)

A zombik korábban csak a horrorok csoszogó mozgású élőhalottjait jelentették, most már a Kinizsi Százas megfáradt, a vízhólyagoktól vagy egyéb sérülésektől fájdalmas léptű résztvevőit a túra utolsó kilométerein vagy a célba érés után.

Depó(zás)

A depó kifejezést én korábban főleg a Formula (Forma) 1 kapcsán hallottam, esetleg még az Office Depot irodaszer-áruház nevéből volt ismerős. Ma már inkább azt jelenti, hogy a túra résztvevője a táv több pontján extra ellátást, frissítést, cserefelszerelést kap a segítőitől (megjegyzés: vannak, akik nem így depóznak, Asciimo például saját maga visz ki előző nap fejlámpát, innivalót egyes pontokra). 

Kakukk

A Kinizsi Százas előtti időkben egy egyszerű madarat jelentett, kiegészítve a kakukkos óra és a kakukktojás, ill. a Száll a kakukk fészkére asszociációkkal, jelenleg először a mogyorósbányai söröző jelenik meg előttem, ha találkozom ezzel a szóval.

Szerpentin

Balikó Sanyi juttatta eszembe, hogy bizony a szerpentin is ilyen szó, mely a Kinizsi-univerzumban egyértelműen a Pilis-szerpentint jelenti.

2014. december 5., péntek

Életemben először kellett hozzám mentőt hívni

Az igazoltatás-szüzességem elvesztéséről már meséltem a kedves olvasónak, most elmondom, hogyan veszítettem el a mentő-szüzességem. Eddig ugyanis még sosem kellett hozzám mentőt hívni, és csak kívülről láttam mentőautót, illetve a kívülállók nyugalmával és érdektelenségével hallottam a távolból a száguldó mentőautók szirénáját.

Tegnapelőtt viszont furcsa élményem volt. Szintet léptem a hipochondriában: most már nem egy hónapokkal későbbi halált vizionáltam, hanem azt, hogy pár pillanat, és lehet, hogy vége mindennek. Esetleg életben maradok, de úgy vegetálok tovább, mint Jean-Dominique Bauby.

Ugyanis megijesztett a szívem (talán tényleg összetört?) Mintha szabálytalanul, de legalábbis hevesen vert volna, hőérzetem, enyhe légszomjam és pánikhangulatom, egyfajta halálfélelmem lett. Próbáltam megnyugodni (csalánba mégsem csaphat a ménkű), de aztán mintha újra és újra előjött volna, és szorította a mellkasom és az életösztönöm. Infarktus? Ezt érezhette édesapám is, pár órával azelőtt, hogy kihűlve rátaláltam?

Szóljak a kollégáknak? Ugyanis nem egy 200 kilométeres séta közepén voltam, még csak nem is szeretkeztem vagy súlyt emeltem, hanem az íróasztalom előtt ültem az irodában. Szóljak, mondjam hogy baj van? De hátha nincs is semmi baj. De, mégis baj van. Elindultam lefelé a lépcsőn, hátha jobb lesz, hátha jót tesz a séta és a friss levegő, de nem lett jobb. Szóltam. Hívták a mentőt.

Talán tíz percbe telhetett, amíg kiért. Egy csinos és egy kifejezetten csinos mentősnő jött, és egy mentőorvos, aki az egyik túratársamra emlékeztetett. Nem dohányzom. Nem stresszelek. Mondjuk aludni tényleg keveset és rendszertelenül alszom. Kicsit remegtem, mert fáztam. Rám tették a szenzorokat. Vérnyomás rendben, EKG tökéletes.

Volt egy kis lelkiismeret-furdalásom a pánikkeltés miatt, vagy hogy esetleg egy indokoltabb esettől vontam el az egészségügy erőforrásait, de azért meg is nyugodtam. És ezentúl többet alszom és többet pihenek, és odafigyelek a kálium-bevitelemre.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hipochondria
Hipochondria II.
A halál

2014. december 2., kedd

Ixi Kupa átadó: december 19-én és 22-én

Gratulálok mindenkinek, aki 2014-ben megszerezte az Ixi Kupa valamely fokozatát. Az ünnepélyes átadó december 19-én lesz Szárligeten, illetve december 22-én Budapesten. További információk itt olvashatóak.

2014. november 27., csütörtök

A Kakukk nem volt mindig Kakukk ám: egykor még Gondűző volt

Rakk Gyula 1991-es fotóján látható a Kinizsi Százas féltávjánál elhelyezkedő, napjainkban Kakukk söröző néven ismert mogyorósbányai intézmény, ami akkoriban még a Gondűző nevet viselte. Megfigyelhető, hogy már akkor is egyedi és jellegzetes falfestményei voltak, és bár az épület szegényesebb állapotban volt, mint manapság, mégis volt benne valami idilli. A falhoz támasztott kemping bicikli és a láncos vaskorlát pedig napirajzra kívánkozó elemek.

Kapcsolódó bejegyzés:
Rakk Gyula túrabeszámolója az 1984-es Kinizsi Százasról