A Kinizsi Százas útvonalának legszomorúbb helyszíne: Pusztamarót

Bevallom, a történelmi ismereteim elég hiányosak, és bár lehet, hogy az alapműveltség része, mégis új információt jelentett számomra, amikor a tavaly őszi Iszinik 100 teljesítménytúrán Suvlaj barátom a pusztamaróti pihenőpontnál elmondta, hogy bizony itt történt a magyar történelem egyik legnagyobb, legtöbb áldozattal járó csatája.

Csaknem 500 éve, pár héttel a Mohácsi csata után, 1526 szeptemberében ugyanis a Kinizsi Százas útvonalának ezen a pontján, Pusztamarót mellett épített 25 ezer fős szekértábort a Vértes-környéki parasztság, amit napokon át hősiesen védtek, de aztán szeptember 15-én győzött a török túlerő.

A csata egyik hőse Dobozi Mihály volt, aki a legenda szerint lóháton tört ki a táborból, hogy feleségét, Farmos Ilonát biztonságos helyre vigye. Miután nem sikerült elmenekülnie, feleségét inkább leszúrta, hogy ne rabolhassa el az ellenség, ő maga pedig a törökök közé vágtatott.

Ahogy több forrás is említi, az események emlékét a mai napig őrzik a környék földrajzi nevei, és magam is meggyőződtem róla: a Gerecse térképen valóban a közelben található az Emberölő, nem messze a jellegzetes hajtűkanyartól.

Érdekesség tehát, hogy a törökverő Kinizsi Pálról elnevezett túra (még ha ez áttételesen is történt, a névadó Kinizsi Természetbarát Egyesületen keresztül) egy ilyen tragikus helyszínt is érint, nagyjából a táv kétharmadánál. Ahol már bizony sokaknak küzdelmes az út, előjöhetnek vízhólyagok, sebek, de fél évezreddel ezelőtt sokkal több küzdelem és fájdalom volt azokban a völgyekben.

Az olvasó figyelmébe ajánlom a témával kapcsolatban a Wikipédia szócikkeit a Pusztamaróti harcokról és Dobozi Mihályról (magam is ezekből informálódtam, és az illusztrációul szolgáló, ismeretlen festőtől származó képet is itt találtam), valamint Szádeczky-Kardoss Géza írását a Túratárs.com-on, Emberölés, avagy a második Mohács címmel.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kitörés
Kinizsi Pál élete
A Gyatlov túra tragédiája
A kesztölci köztársaság legendája

Terülj-terülj asztalka az Iszkirin

Az Iszkiri teljesítménytúrát Hotdogmen amerikai hot dogos pontja mellett egy "terülj-terülj asztalka", amolyan "közösségi depózás" is feldobja, különlegessé teszi majd (az ötletet a Mátra 115 adta).

A terülj-terülj asztalka lényege az lesz, hogy minden induló felajánlhat egy pár szelet süteményt, kekszet, rágcsálnivalót vagy gyümölcsöt, amit aztán a tornyópusztai ellenőrzőpontra szállítunk (lásd szintmetszet és útvonalvázlat), és ott Tatáról visszafelé jövet, a túra 88. kilométerénél megkapnak az arra járó megfáradt túrázók. Természetesen ez nem kötelező, nem is várjuk el senkitől, de aki úgy érzi, hogy szívesen hozzájárul ezzel a túrához, attól örömmel és köszönettel elfogadjuk ezt a felajánlást.

A dolog úgy is felfogható, mint egyfajta közösségi depózás, hiszen így legalább nem kell cipelnie ezeket az élelmeket vagy esetleg italokat (persze azt így nem tudjuk garantálni és nem is az a cél, hogy mindenki azt kapja vissza, amit felajánlott), és bővíti, gazdagabbá teszi ezen az éjszakai, hajnali ponton az ellátást. 

(Hagyományos csomag-depózás is lesz a túrán Szárligetről Tatára, ahol mindenki a saját holmijait kapja majd vissza.)

Kitörés

Egy kedves túratársnőm invitálására múlt hétvégén részt vettem a Kitörés 25 teljesítménytúrán. Ez az a túra, mely a médiában rendre nagy vihart kavar, meglehetősen megosztó és számos téves információ kering róla (valójában nincs mindenki "náci egyenruhában", inkább a decathlonos a jellemző), így részben emiatt, részben a túratársak korábbi beszámolói miatt is kíváncsi voltam, milyen is a Kitörés.

Annyit azért elöljáróban leszögezek, hogy távol áll tőlem a szélsőjobboldaliság, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a "kitörők" között sok hős volt, és nem is feltétlenül vallották általánosan a náci ideológiát. Katonák voltak (akik nem teljesen a szabad akaratukból voltak ott, ahol), a katonák között pedig mindig vannak jó célért, a hazájukért, szeretteikért, bajtársaikért, vagy egyszerűen csak a saját túlélésükért küzdő hősök, és általában vannak gyilkosok, a háború poklát és zűrzavarát kihasználó embertelen gonosztevők is. Minden oldalon. A Kitörés túra a hősökre emlékezik.

(Jó néhány német ajkú túrázó is volt a kiránduláson, akikről persze könnyen elképzelhető, hogy nem baloldali szavazók, de az is lehet, hogy inkább személyes érintettségük volt, és saját nagyapjuk, dédapjuk volt a kitörés egyik hőse.)

Bár először a hosszabb, 65 km-es távra terveztem menni, végül a vasárnapi Turistajelzés-festő Nyílt Nap (melyen pár percre előadó is voltam) miatt csak a 25-ös távra neveztem. A Kitörés a maga 23,5 km-es távjával és 1071 méternyi emelkedőjével egy aránylag szintes túra, de az előző heti Börzsöny éjszakai teljesítménytúra után (47 km, 2595 m) nem tűnt nagyon nehéznek. Egyedül a sár nehezítette az utat, elég sok helyen csúszkáltunk, dagonyáztunk, illetve a túra végeztével a Virágos-nyeregből a városba való leereszkedésnél volt egy elég jeges szakasz, ahol a "lánctalpunkat" is felvettük túratársnőmmel.

A lényeg pedig, hogy béke van, és reméljük nem lesz már többé fegyverropogás a Budai várban.

Wikipédia: 1945-ös budai kitörési kísérlet

Elhunyt Herpai Sándor, a V'Moto-Rock dobosa, sokszoros Kinizsi Százas teljesítő

Február 14-én, 60 éves korában elhunyt Herpai Sándor rock-, jazz- és folkdobos, többek között a V'Moto-Rock, a Barbaro és a Kormorán együttesek tagja, 16-szoros Kinizsi Százas teljesítő (a tragikus hír K100 vonatkozására Pucros hívta fel a figyelmem). Béke poraira.

Index: Meghalt a V'Moto-Rock dobosa

Frissítés: Jobban leellenőrizve az információt úgy tűnik, hogy két különböző Herpai Sándorról van szó, a Kinizsi Százas 16-szoros teljesítője másik személy. A tévedésért bocsánatot kérek.

Kapcsolódó bejegyzés:
Sokszoros Kinizsi Százas teljesítő az etiópiai tragédia egyik áldozata

Back to school - Túravezető tanfolyam

"Vissza az iskolapadba", "jó pap holtig tanul": a napokban jelentkeztem egy túravezető tanfolyamra, mely márciusban fog kezdődni, és nyár elejéig tart majd.

Így még jobban elmerülhetek a földrajz és természetjárás világában és különböző területein. Bízom benne, hogy sikerül jó eredménnyel elvégeznem, hogy se édesapámnak, se öcsémnek, se blogom olvasóinak ne okozzak csalódást. És persze magamnak se. Meg ha már teljesítménytúra rendezésre adtam a fejem, akkor nem árt, ha nem csak a túrázás gyakorlatában, hanem elméletében is minél jobban otthon vagyok, és szélesítem a látóköröm.

Olyan előadásokat fogok hallgatni, mint például térképtan, tereptan, éjszakai és nappali tájékozódás, útvonaltervezés, túrafelszerelések, egészségtan, növényismeret, és szerepel jó néhány gyakorlótúra is a tanrendben.

(A tanfolyamra az MTSZ weboldalán találtam, és még lehet is rá jelentkezni.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Első hivatalos előadásom egy jel(zés)es eseményen

Ixi Kupa, avagy a Kinizsi Százashoz kapcsolódó túrák serlege

Kitaláltam egy kupát, melyben a Kinizsi Százas és a K100-hoz szorosan kapcsolódó teljesítménytúrák szerepelnek (Iszinik, Szuperkatlan, Iszkiri). A naptári sorrendjükben véve a kezdőbetűiket azt kapjuk, hogy I.K.Sz.I., így a kupát Ixinek neveztem el. Leírva majdnem úgy néz ki, mint az 1x1, és valóban egy egyszerű ötletről van szó.

A kupa megszerzéséhez mind a négy túra egy-egy résztávját teljesíteni kell, és három különböző fokozat van a választott távok alapján (Ixi Mini, Ixi Mixi és Ixi Maxi, a részletes kiírás a Túrazokni.hu-n olvasható).

Minden serleggyűjtőnek, elszánt természetjárónak a fentebbi túrák sikeres teljesítését kívánom, és remélem hogy az Ixi Kupa idővel egy hagyományos, patinás elismeréssé érik.

Kapcsolódó bejegyzés:
Kérdések és válaszok az Ixi Kupával kapcsolatban

Első hivatalos előadásom egy jel(zés)es eseményen

Vasárnap sor került életem első hivatalos előadására, ahol 100-150 ember elé állhattam ki néhány percre. Blogom olvasóit meglepheti, de nem a Kinizsi Százasról beszéltem, nem az Iszkiri túráról, de még csak nem is a legózásról.

Az a helyzet, hogy a jelzésfestők országos találkozójára (egészen pontosan: Országos Útjelző Vezetői Találkozó és Turistajelzés-festő Nyílt Nap) kaptam megtisztelő meghívást az MTSZ Turistaút Szakbizottságától. Én magam eddig még egyetlen jelzést sem festettem, sőt, még csak a jelzéskövetésben sem jeleskedem (legalábbis könnyen eltévedek), így azt, hogy előadóként is szerepeltem a szó szerint jeles eseményen, majdnem akkora hacknek érezheti a kedves olvasó, mint mondjuk Barack Obama híres áljeltolmácsának feltűnését Nelson Mandela temetésén, vagy Kulcsár Attila karrierjét a bankszakmában.

Az történt, hogy még pár hónappal ezelőtt a Turistaút Szakbizottság tagjai figyeltek fel a Turistajelzés memory játékomra és lelkes érdeklődésemre a turistajelzések, zarándokút-jelzések és tanösvény-jelzések iránt, és kértek fel arra, hogy meséljek erről a játékról pár szót, melynek weboldalán össze is gyűjtöttem és némileg rendszereztem a hazánk erdeiben előforduló jelzésképeket.

Nem vagyok egy gyakorlott előadó, így aztán kissé remegő térdekkel álltam ki a közönség elé, tán Andy Kaufman Mighty mouse jelenetét idézve (Jim Carrey tolmácsolásában a kedvencem, a Man on the moon c. filmből), azzal a különbséggel, hogy én nem csak eljátszottam a színpadképtelenséget, és persze nem playbackeltem.

Addigra egy kissé csúszásban voltak az előadók az ütemtervhez képest, így (szerencsére) rövidre kellett fognom a beszédemet, így azt már nem tudtam elmondani (de az olvasókkal most megosztom), hogy bizony a memory a világ egyik legegyszerűbb kártyajátéka, melynek szabályát még én is viszonylag gyorsan megértettem, pedig általában bajban vagyok a kártyajátékokkal.

Az előadásokon egyébként sok érdekesség hangzott el, magam is számos újdonságot megtudtam a jelzésekről, a turistaútvonalak születéséről, a jelzésfestés elméletéről. Kedves ismerősökkel is találkoztam, például Kovalik Andrással.

Az egész napos program végén Varga 8 Balázs tartott egy érdekes előadást és fotóvetítést egy több mint két hónapos amerikai túrájáról, mely során bejárta az Appalachian Trail (lásd Wikipédia) első felét Atlanta és New York között, mely az egyik ottani "Kéktúrának" felel meg.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mi az, amit Jancsi és Juliska is magával visz a Kinizsi Százasra?

Életre kelt a Túrazokni.hu

Bő egy éve harangoztam be, hogy elindítom a Túrazokni túraportált, az oldal azonban sokáig csak "vegetált", sem tartalmában, sem kinézetében nem volt olyan, amilyennek elképzeltem. A napokban azonban ihletem lett és nekiláttam a komolyabb tervezésnek és építkezésnek, és igyekszem majd egy friss és szórakoztató, egyszemélyes "túraportált" létrehozni és fenntartani a turazokni.hu webcímen (az Iszkiri túrához kapcsolódó aloldalak változatlanul működnek tovább, és ezek is könnyen elérhetőek az új főoldalról).

A srác, akinek még a Facebook videója is a Kinizsi Százassal van tele

Az elmúlt napok slágere a közösségi portálon a tevékenységek és feltöltött fotók alapján generált "személyes Facebook videó" volt, amellyel a tíz éve indult szolgáltatás kedveskedett a felhasználóknak. Esetemben ebből sem maradt ki a Kinizsi Százas, az algoritmus elég jól ráérzett, hogy a K100 fontos szerepet tölt be az életemben (a képet a videóból ollóztam össze).

(Megjegyzés: ha túl aprók a betűk, kattints a képre.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Elkészült világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolója
Gondolatok a Kinizsi Dupláról, élmények, tapasztalatok

Egy újabb mumus legyőzése: sikerült a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra

A 2012-ben leküzdött Iszinik 100 után most a másik mumusomat, a Farkas Zsolt emléktúrát, azaz a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrát is sikerült végigjárnom szintidőn belül.

Hogy mitől lehet nehéz és mitől számít "presztízs túrának" ez a mindössze 47 kilométeres séta? Elsősorban attól, hogy ezen a szűk 50 kilométeren csaknem annyi emelkedőt tartalmaz, mint a Kinizsi Százas, tehát arányaiban körülbelül kétszer szintesebb. Aztán amiatt, hogy éjjel van az egész, és még amiatt is, hogy télen. Most viszonylag kedvező volt az időjárás és jók voltak az útviszonyok (egy kis ónos esőtől eltekintve, ami szinte "törékennyé"  fagyasztotta a felsőruházatom és a hátizsákom), de így is komoly kihívás volt a túra. Ahogy a szlogenje mondja: "A Börzsöny nem viccel". Nem véletlen, hogy a barátságosabb évszakban és könnyebb terepen megrendezett Gerecse 50-re 12 óra a szintidő, míg a Börzsöny éjszakai teljesítménytúrára 15 (különösen zord idő esetén pedig 18 óra, de ez most nem számított annak; én végül 12 óra 23 perc alatt értem Kemencéről Királyrétre, közben megmászva Magosfát, Nagy-Hideg-hegyet és kétszer a Csóványost).

Élénken élt még a két évvel ezelőtti próbálkozásomnak az emléke, amikor végül eltévedve és kimerülve, a teljes táv bejárása nélkül (tán az út felét sem tettem meg) jutottam el a célig, és ott búslakodva, elismeréssel és mi tagadás, némi irigységgel néztem a beérkező sikeres teljesítőket. Ugyanakkor az Iszinik kudarcok mellett ez volt az az élmény, ami aztán elindított a komolyabb túrázás felé, és végül a Mátra 115, a Kinizsi Dupla vagy a Prágai Százas teljesítéséhez vezetett.

Az asztaltársaságomon, Tulliuszékon kívül a rajtban több ismerős arcot is láttam, például Don Razzinót, Barta Lászlót és persze a főrendezőt, Csanyát. A túrán ezúttal is Suvlajjal indultam (most az unokatestvére is jött), de aztán csak az első tíz kilométeren, Magosfáig haladtunk együtt (bár már addig is le-lemaradoztam), onnan már nem tudtam tartani a tempójukat. Ott viszont szerencsére találkoztam Kékdroiddal, így vele folytattam az utat, és végül a célig együtt mentünk, jókat beszélgetve a világ és a túrázás dolgairól, no és persze az Iszkiriről.

A Spartacus kulcsosházban kellemes meglepetés volt Sistergő, aki ezúttal is nagyszerű pontőr volt. És onnan már csak a táv fele volt hátra.

A Prágai Százason és a Tortúrán bevált "hóláncom" ezúttal is felvértezett a csúszós úton biztosan járás szuperképességével (a Csóványosról történő második leereszkedéstől kezdve folyamatosan a bakancsomon volt), túrabotot viszont nem vittem, de nem is éreztem nagy szükségét. Arra azonban rá kellett jönnöm, hogy a komoly emelkedők még mindig túlságosan lelassítanak és kimerítenek, nagyon messze vagyok még attól a sebességtől és erőnléttől, ami mondjuk a Kör teljesítéséhez szükséges lenne.

Egyébként ez a túraévem indul a legintenzívebben, sem 2012-ben, sem tavaly nem kezdtem az évet annyi gyaloglással, mint idén (két hete például a Híd túl messze van 90-en voltam).