Rockenbauer 76 + 70

A részletes, már-már regénybe illő beszámolót még nem írtam meg (egyébként komolyan megfordult a fejemben, hogy erről a néhány napról akár regényt is lehetne írni), de ideje hogy valamit meséljek az idei Rockenbauerről.

Nos, az előzetes bejárásra Jeremcsuk Isti barátommal mentünk, fordított napszakosan, azaz múlt héten szerda este 9-kor indulva, aminek így az volt az érdekessége, hogy éjjel jártunk a nappali szakaszokon, és fordítva, vagy legalábbis nagyjából. A kora reggeli órákban értünk Hahótra. A csütörtöki hőség (akkor volt tán az év legmelegebb napja, hőségriadó, stb.) Rádiháza környékén eléggé kikészített, oda egyébként délután 2 körül értünk. Utána Istinek is voltak holtpontjai, és bár Szentpéterföldén kaptunk vizet egy kedves családtól és még vendégül is láttak minket, Lasztonya előtt feladni kényszerültünk, és Bázakerettyére már nem a túra útvonalán, hanem a műúton sétáltunk be. Így körülbelül 76 km-t tettünk meg, szerda estétől csütörtök este fél 9-ig, nagyjából. Este 10-ig a Bázakerettyei kocsmában voltunk, majd záróra után a buszmegállóban vártuk meg az első buszt. Isti ment haza Budapestre, én pedig barátnőmhöz Pécsváradra. 

Szombaton, a temetés után mentem vissza "a frontra", Strausz Ferenc, a Roki főrendezője várt este fél 8-kor a vonatnál Nagykanizsán, hogy elvigyen a rádiházai pontra, ahonnan sepertem az éjszakai távot, és leszedtem a pontokról a bójákat, filctollakat. Bázakerettyéig Pucrossal mentem, onnan pedig egyedül, illetve Kistolmács után utolértem Gabriellát és Viktort, így jó darabig velük. Viktor a szőlőhegy után előresietett a célba, mi pedig utolsóként, Gabriellával értünk be, aki nagyon megküzdött az utolsó kilométerekkel.

Most is nagyszerű és nagyon nehéz túra volt a Rockenbauer, ráadásul így idén még egyszer vissza kell térnem, mert ugye így még csak két részletben van meg a táv. 

Meghívó privát Rockenbauer 130-ra!

Kedves ismerős vagy ismeretlen olvasóm, barátom, túratársam!

Hétvégén a Rockenbauer 130-on, a teljesítménytúrák Kinizsi Százasán nem tudok ott lenni, mert szombaton temetésre megyek. Zsinórban ez lett volna a hatodik Rokim, ráadásul ez az egyik kedvenc túrám a zalai táj és a hangulat miatt.

Némi beletörődés után viszont arra gondoltam, hogy csütörtök reggel indulva, péntek délután célba érkezve bejárom mégis a Rokit. A rendezőkkel is megbeszéltem, így utána ha vasárnap segítek a túra rendezésében (pontőrként vagy résztáv-seprőként), és megfelelően igazolom a csütörtök-pénteki bejárást, elfogadják hivatalos teljesítésként is (a későbbi privát bejárást a közelgő vadászati szezon miatt nem javasolják). Megmondom őszintén, már régen túráztam teljesen egyedül, így ha bárkinek van kedve jelentkezni erre a különleges, még a "rendes" Rockenbauer 130-nál is nomádabb és nehezebb, ellátás nélküli túrára (ráadásul extrém hőség várható), akkor örömmel fogadom a társaságát. Nem vagyok egy gyors gyalogló, így várhatóan csak néhány órával leszek / leszünk a 33 órás szintidőn belül.

Ha érdekel a dolog, keress fb-on vagy írj a cssandor kukac gmail pont com címre, és amennyiben utána a hivatalos túrán is tudsz segíteni a rendezőknek, neked is elfogadják teljesítésként.

Köszönöm!

Sanyi

Elkészült a Rockenbauer 130 beszámolóm

Elkészült végre az idei Rockenbauer 130 beszámolóm. A túra több szempontból is különleges és jubileumi volt, és ezúttal sem adta könnyen magát.

Nini! Ötödjére is sikerült a Rockenbauer 130!

A hétvégén tödik alkalommal is sikeresen teljesítettem a Rockenbauer 130 túrát a Zalai-dombságban, ezúttal Jeremcsuk István barátom társaságában gyalogoltam végig a távot. Ez a séta abból a szempontól is jubileumi volt, hogy ezen értük el az 1000. túrakilométerünket. Részletes beszámoló hamarosan!

Kapcsolódó bejegyzés:
Az elveszett Rockenbauer 130 jelvény története tovább folytatódik

Nini!

Nini!
Jelvénymutatási.
United colors of Rocken[fckn]*bauer.

*természetesen pozitív értelemben

Kapcsolódó bejegyzések:
Negyedszer is sikerült teljesítenem a Rockenbauer 130-at!
Hoppá, rejtett Ixi felirat a McDonaldsban!
Indulás a Rockenbauer 130-ra

Negyedszer is sikerült teljesítenem a Rockenbauer 130-at!

Negyedszer is teljesítettem az egyik kedvenc indokolatlanul hosszú túrámat, a "zalai Kinizsi Százast", azaz a Rockenbauer 130-at (na jó, valójában nagyon is indokoltan hosszú, hiszen így jelent kihívást és így monumentális, és így érinti a Zalai dombság számtalan szép helyszínét). 30 óra 40 perc alatt értem célba.

A túráról hamarosan írok majd bővebb beszámolót, most csak annyit jegyzek meg, hogy idén is megszenvedtem a teljesítést, komoly testi-lelki küzdelem volt. Most ugyan nem volt az elmúlt években megszokott hőség, de így sem könnyű 130 kilométert gyalogolni. Idén egyébként ez az eddigi leghosszabb túrám, és kellett is a sikerélmény a Kazinczy 200 feladása után.

Ha minden jól megy, jövőre igazi jubileumi esztendő lesz: a tizedik Kinizsi Százas és az ötödik Rockenbauer 130 jelvényemért küzdhetek majd meg, és próbálhatom legyőzni a távolságokat és önmagam.

Kapcsolódó bejegyzések:
Indulás a Rockenbauer 130-ra
Kilencedik Kinizsim

Túrabeszámoló a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúráról

Hétvégén teljesítettem az egyik legnehezebbnek tartott túrát, a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130-at, vagyis a "Rockyt" a Zalai-dombságban. Ezt a célt már régen, szinte az első Kinizsi Százas teljesítésem után kitűztem magamnak, s mivel idén sikerült formába jönnöm, a Mátra 115 után úgy gondoltam, hogy ebbe a túrába is belevágom a fejszémet.

Félnapos vonatozással a nagy séta előtti estén érkeztem Nagykanizsára, ahol korábban még sosem jártam (a város neve csak a "Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára" c. nótából volt ismerős). A polgármesteri hivatal melletti gimnáziumban volt a szállásunk egy tanteremben (a gimnáziumból indult a túra is reggel 6-kor, tömegrajttal), ahol három túratársam a padlón, hálózsákokban, én pedig összetolt székeken aludtam; de előtte még egy közeli vendéglőben megvacsoráztunk és söröztünk. Másnap a rajtnál két, a Szuperkatlan-túráról ill. a Kinizsi Százas afterpartyról ismert túrázóval, az azonos monogrammú és keresztnevű VenczelGy-vel és V_Gyurival is találkoztam.

Azokkal a túratársakkal mentem együtt, akikkel a Mátra 115-ön is, Valival, Lajossal és Zolival, így most is egymásra odafigyelve, a lemaradta(ka)t az ellenőrzőpontoknál bevárva (a legtöbbször én voltam a lemaradozó), beszélgetve, viccelődve fogytak a kilométerek. Túratársaim - a Mátra 115-höz hasonlóan - ezt a túrát is többször teljesítették már (Vali korábban a 70 km-es résztávot), így a tájékozódás terhét szinte végig levették a vállamról, ezáltal most is nagy szerepük volt abban, hogy megszerezhettem a jelvényt és a teljesítés boldog tudatát. A célba 31 óra 50 perc alatt értem be, 1 óra 10 perccel szintidőn belül.

A Rockenbauer 130 nehéz túra. Nehézzé teszi a táv (129,6 kilométer) és a sok nyílt, árnyék nélküli szakasz - így még a Kinizsi Százas katlan-szakaszán is messze túltesz. A csekély szintkülönbség (2640 méter) és a kényelmesebb szintidő (33 óra) ellenére a Rocky nehézsége összehasonlítható a Mátra 115-tel (124 km, 6300 méter, 30 óra).

Ha már a számoknál tartunk, a TTMR pontszámom ezzel a túrával lépte át az ezret: a most szerzett 168 ponttal 1074-re nőtt (hazafelé a vonaton találkoztam és beszélgettem Áron cimborámmal, az egyik legelhivatottabb túrázóval akit személyesen ismerek, ő már 4000 pont felett jár idén).

A Rocky több szempontból is különleges volt számomra. Egyrészt átvette a vezetést a Mátra 115-től az eddigi leghosszabb túrámat tekintve, kilométerben és gyaloglással töltött időben mérve egyaránt. Ugyanakkor most töltöttem a legtöbb időt túra közbeni pihenéssel, fekvéssel is: eddig ez nem volt jellemző, de a többiek példáját követve éjszaka én is többször lepihentem az úton ill. az út mellett, vagy épp egy falusi focipálya gyepjén, egyszer-egyszer el is szenderülve. Aztán ez volt az a túra, ahol a legtöbbet gyalogoltam tűző napon (most küzdöttem a leginkább a szomjúsággal, és korábban a napszúrástól sem tartottam még ennyire), és most teljesítménytúráztam először dombvidéken (az első magashegységi is a hetekben volt). A körtúra legeleje és legvége is Nagykanizsán vezetett át, hosszú kilométereken keresztül; ez főleg visszafelé volt nehéz, hiszen a déli órákban, tikkasztó hőségben kellett az aszfalton gyalogolni - ennyit még sosem gyalogoltam teljesítménytúrán városi környezetben. Ahogy rendelt pizzát is most fogyasztottam először kiránduláson: a rádiházai ellenőrzőponton laktunk jól az oda rendelt étellel.

A jelvény és az oklevél is igazi különlegesség: előbbi falevél formájú (színe pedig a teljesítések számától függ, először sötétzöld), utóbbi pedig egy kis füzet, melybe bekerül a teljesítés dátuma és pecsétje, és a későbbiekben is ebbe a füzetkébe kerülnek az újabb teljesítések igazolásai.

A térdem most nem fájdult meg, mint a Mátrában, de helyette hol itt, hol ott éreztem enyhébb fájdalmat, a túra végére főleg a talpam égett, mintha tűkön jártam volna. A szükségszerű kellemetlenségek és küzdelem ellenére (de inkább éppen ezért) a legszebb és legtanulságosabb túráim egyike lett a Rocky, a zalai táj pedig (mely Rockenbauer Pálnak is a kedvence volt) valóban lenyűgöző.

Kapcsolódó bejegyzés:
A jelen pillanat-e a valóság?