- Szia Sistergő, hogyan ismerkedtél meg a Kinizsi Százassal?
- A Pilisben lelkesen áradozott róla egy bringás. Ő ültette el az indulás gondolatát.
- Mi jut eszedbe, ha azt hallod, "Kinizsi Százas"?
- A buli, az ünnep.
- Szerinted - amennyiben ez meghatározható - mennyi a K100 sikeres teljesítésében a fizikai felkészülés, az akaraterő és a felszerelés szerepe?
- Ezt én is szeretném tudni. Az eddigi véleményeim nem bizonyultak tartósnak. Jelenleg úgy gondolom, hogy egyénenként változó. Akaraterővel (és megfelelő felszereléssel) a fizikai felkészülés kiváltható. Megemlítenék egy negyedik fontos tényezőt, a rutint. Persze akadnak akiknek ez sem kell, egyszerűen ráéreznek az ideális haladásra. Rutin hiányában ahogy rakódnak egymásra a hibák, úgy csökken az esély a teljesítésre. Ezek közül néhány, amelyekre ritkábban gondolnak. Ilyen a hegymenetben való „résztávozás”, amikor többször is megállnak szusszanni, a tűző napon való pihenés, a nehéz batyu és az időpocsékolás.
- A Kinizsi Százas klasszikus (Csillaghegy - Szárliget) vagy új (Békásmegyer - Tata) útvonala áll hozzád közelebb?
- Az elsőn Szárligetre érkeztem, tehát az.
- Ha jól tudom, az összes eddigi Csoportos Privát Isziniken ott voltál, az a túra mennyiben jelent mást vagy többet számodra a Kinizsi Százasnál?
- Igen, az összes CSPI-n ott voltam. A két túrához más a hozzáállásom. A Kinizsin több száz emberhez szólok, beszélgetek, próbálok segíteni. Végigmenni a szlogen szerint „sima ügy.” A CSPI-ken kicsi a létszám, sok időt töltünk együtt, jobban megismerjük egymást. Nincs szintidő és teljesítési kényszer, ezért már az elején kiüthetem magam. Fáradtan, erőtlenül vánszorogni a csapattal, azt hiszem ez vonz engem.
- Több túra (például az Iszinik 100) elismert pontőre is vagy, miben látod a pontőrködés szépségét?
- Abban, hogy pontőrként én is tehetek valamit a közösségért.
- Ezzel kapcsolatban szeretnék megemlíteni valamit. Ebben Jaat mester a példaképem. Mivel a Jaat féle frissítőpontnál jobbat nem lehet létrehozni, ill. Pygmeánál többször nem tudok pontőr lenni, marad a „Sistergő féle” pont. Az élet furcsasága, hogy a példaképemnek a totál ellenkezőjét csinálom.
- Mely sportteljesítményedre, eredményedre vagy a legbüszkébb?
- 1980-ban egy verseny utolsó napján 40 km-t bringáztam törött kulcscsonttal, (10 km-t NDK macskakövön) 8 bar-ra fújt kerekeken. Mit mondjak? Többször sírtam, de nem adtam fel, időben célbaértem.
Köszönöm szépen az interjút Sistergőnek, és még sok Kinizsi Százas teljesítést és Iszinik 100 pontőrködést kívánok neki.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése