2012. augusztus 28., kedd

Az elveszett Rockenbauer 130 jelvény története tovább folytatódik

Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában c. regénye alapján lassan regény írásába kezdhetek magam is, Az eltűnt jelvény nyomában címmel. Az előző "fejezetből" megtudhatta az olvasó, hogy elveszett az életem egyik legnehezebb és legszebb túráján, a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúrán szerzett apró, gesztenyefa levél formájú jelvényem.

A túrát szervező Kanizsa Természetbarát Sportegyesület vezetősége megértőnek bizonyult, és felajánlották, hogy postán elküldenek egy jelvényt, így pótolva az elveszettet. Az újabb bonyodalmak itt kezdődtek... (Az olvasónak esetleg úgy tűnhet majd, hogy ez egy kitalált történet, s ilyen csak egy filmvígjátékban van, de a hat Kinizsi Százas jelvényemre esküszöm, hogy úgy történt, ahogy az alábbi bekezdésekben leírom.)

Pénteken megérkezett a küldemény, pontosabban megérkezett volna, ha a postás nem fél a kertben lévő két kutyától (barátságos jószágok különben, de a postásokat és az idegen kerékpárosokat valóban nem kedvelik). Így aztán a félős postás nem merte betenni a levelet a postaládába, és még értesítőt sem hagyott. Azt, hogy egyáltalán járt mifelénk, csak az egyik szomszédtól tudtam meg, aki elmondta, hogy megpróbált a postás kézbesíteni egy küldeményt, de megijedt az ebektől. Rögtön elbicikliztem a postára, de ott kiderült, hogy az aznapi leveleket, csomagokat nem lehet átvenni.

Hétfőn újra próbálkoztam - pechemre épp délután hatra, a zárásra érkeztem a postahivatal elé. Ma mentem volna újra a postára, de unokatestvérem, aki a szomszéd házban lakik felhívott, és megdöbbentő hírt közölt a telefonban: jött a postás, hozta a csomagot, de azt a kutyák megették (ez úgy történhetett, hogy a postás az ebektől tartva nem mert nagyon benyúlni a cső formájú postaládába, és a levél kilógott, kiesett onnan). Egy cafat hiányzott az összegyűrt boríték egyik sarkából, a ropogós jelvényt jóízűen elfogyasztotta valamelyik kutya.

Sajnos nagy a kert, és nem tudom, lenne-e esélyem megtalálni a kutyagumikban kutatva a jelvényt (mint ahogy az esküvős Amerikai pite részben Stifler kereste a gyűrűt) - és azt sem tudom, hogy a komisz dög mennyire rágta meg azt, vagy hogy emésztése közben mennyire károsodhatott... Így egy esélyem van: a Kanizsa Természetbarát Sportegyesület elhiszi nekem ezt a szinte hihetetlen, tragikomikus történetet, és hajlandó még egy jelvényt adni valahogy - de immár nem a postára bízva.

És most itt van a sok "mi lett volna ha"... Ha a postás bátrabb, ha a kutyák szelídebbek, ha tegnap 10 perccel előbb érek a postára... Annyi bizonyos, hogy ennek a jelvénynek már van története...

Kapcsolódó bejegyzések:
Az elveszett jelvény
Jelvény a szénakazalban
Túrabeszámoló a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 teljesítménytúráról

5 megjegyzés:

  1. Szia Sanyi!

    Ne... ne... ezt ne csináld... két percig nem kaptam levegőt a röhögéstől. Mikor végre magamhoz tértem és kitöröltem a könnyeket a szememből (amit, most ugye megérted, nem az ismét elveszett jelvényed iránti szomorúság okozott), eszembe jutott, hogy a Palóc 100-on milyen jókat viccelődtem, hogy ha majd a postás meghozza a küldeményt, azt majd (persze a postással együtt) felfalják a kutyák. Hát erre nem pont így történt? (persze a postás elfogyasztását kivéve, mert ő most megúszta a dolgot.)

    Komolyra fordítva a szót (bár nekem most ez nem olyan könnyű), remélem a következő jelvénnyel nagyobb szerencséd lesz. Továbbra is drukkolok, hogy eljusson hozzád... :)

    Gyuri

    VálaszTörlés
  2. Azért holnap lehet hogy átvizsgálom a kertet... :) Ez valóban egyszerre vicces és szomorú, bár most az első sokk és idegesség után inkább vicces, persze azért szívesen látnám már a jelvényt... még akkor is, ha tisztogatni kell majd :)
    Hogy sikerült a Palóc Expedíció? (épp most írom a beszámolót ;)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs, hogy megkésve válaszolok.

      23 óra 40 perc alatt értem be, és - ahogy Te is - az utolsó 7.1 km-en belekocogtam, hogy biztos legyek a 24 órán belüli teljesítésben. Arról én sem tudtam, hogy emelték a szintidőt 1 órával, mert úgy valamivel könnyebb lett volna a vége.

      A túra összességében számomra nehezebb volt, mint amire számítottam. Még az utolsó Rocky 130 emléke élt bennem, lehet hogy emiatt kicsit elbíztam magam, nem győzöm ezentúl majd mondogatni, hogy "nincs könnyű 100-as túra, nincs könnyű 100-as túra, ...". Amikor a várforrásnál kértelek, hogy menj tovább, még pihentem kb. 5 percet. Már rájöttem, valószínűleg az volt a fő baj, hogy a sok finom sütivel, amit az ellenőrzőpontokon kaptunk (bár igazán jó szívvel, szeretettel adták) sikerült összekavarnom a cukromat meg a gyomromat. A másik probléma pedig az volt - ami viszont minden túrán előjött eddig - hogy 50km után kezdett szétmenni a talpam, így a következő 50km sántikálással folytatódott. Erre is van ugyan gyógymód: jobb cipő, több edzés, jobb anyagból vágott talpbetét, stb.

      Mostanra már minden vízhólyagom begyógyult. A Palóc 100 előtt még biztos voltam benne, hogy indulok a BEAC Maxi-n, de miután ilyen gyengén mentem, kicsit elbizonytalanodtam, hogy érdemes-e, lehet-e esélyem rá. Még gondolkodom rajta.

      Jelvény-ügyben a helyzet változatlan? Mert akiknek elmeséltem (ismerősök, családtagok), tőlem is naponta kérdezik. Vagy már teljesen feladtad?

      Gyuri

      Törlés
  3. Nézegettem még a kertet, de nem találtam... Unokatestvérem férje azt mondja, hogy ha nem is ették meg, de lehet hogy elásták a kutyák, ami keresés szempontjából még rosszabb... :) De már így is annyi emlék, élmény, kaland és bejegyzés született ebből a témából, hogy még emlékezetesebb, mintha csak simán lenne egy jelvényem, ilyen utólagos kalandok nélkül :) Persze először nagyon bosszantó volt, de ez azért olyan dolog, amin túl kell lépni :) Jövőre majd szerzek más színben, és esetleg ha ott vagy addig egy túrán találkozom a rendezőkkel, hátha személyesen adnak egy pótot... de ha nem, azt sem bánom - legközelebb figyelmesebb leszek, és úgy fest (nem emiatt az eset miatt persze) hogy hamarosan elköltözöm egy biztonságosabb, kutyamentesebb helyre :)

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a teljesítésedhez!
    Egy kicsit én is elbizakodottan álltam neki ennek a túrának, de tanulságos és szép túra volt. Egy-két, ebből a bejegyzésből kimaradt élményről még lehet hogy írok később egy újabb, kiegészítő bejegyzést is.
    Én sem a legjobb lábbelit választottam az útra, de épp a napokban vettem egyet:
    http://kinizsiszazas.blogspot.hu/2012/08/vigyazz-e-bakancs-messzebbre-visz-mint.html

    VálaszTörlés