A határozottságról

Ma egy rokonomtól-jóbarátomtól kaptam egy fejmosást azzal kapcsolatban, hogy határozatlan vagyok. Nem ezt a szót használta konkrétan (talán el sem hangzott a telefonbeszélgetésünk során - tessék, ebben most valóban nem vagyok biztos, azaz ha úgy tetszik, határozatlan vagyok), de valahol ez volt a lényege. Hogy határozatlan és döntésképtelen vagyok, nincs mély értékrendem és céljaim.

Az említett barátom jól ismer. De valójában mégsem. És a beszélgetésünk alapja, hívásának apropója is egy általa nem teljesen ismert helyzet volt, amit talán (hoppá, több talánt már tényleg nem írok) félre is értett kissé. Ugyanakkor mégis elgondolkodtatott a véleménye és mindaz, amit és ahogy mondott. A beszélgetésünk után akár meg is sértődhettem volna, de mégis sokkal inkább azt éreztem, hogy jó szándékkal "oktatott ki", és volt némi igazság abban, amit mondott.

De visszatérve az alapkérdéshez, valóban határozatlan lennék? És egyértelműen pozitív érték a határozottság, és gyengeség a határozatlanság?

Pozitív dolog, amikor mondjuk egy politikus vagy egy hétköznapi hazug ember határozottan beleáll a hazugságába, téveszméjébe? És negatív dolog, ha valaki olykor nehezen dönt, vívódik? Jó, persze, van az a mondás, hogy "a hülyék mindig magabiztosak, az okos emberek meg állandóan bizonytalanok valami miatt", ami most igazolja az elméletem (vagy nem? - na jó, csak viccelek), de nyilván ez is sarkított, és nem is feltétlenül vagyok okos.

Egyébként valóban gyakran vívódom. Ugyanakkor nem gondolom, hogy fontos kérdésekben döntésképtelen lennék, és úgy érzem, hogy vannak céljaim és van határozott értékrendem. Ha másra nem is volt jó az eddigi kilenc Kinizsi Százasom és a négy Iszinik 100-am (no meg a blogom), arra valamelyest igen, hogy akár helyettem is beszéljen az értékrendemről, céljaimról vagy akár a határozottságomról is. 2016-ban pedig - még ha olykor vívódni is fogok - remélem az élet számos területén - többek között a nyelvtanulásban - bizonyíthatom majd kitartásom, céltudatosságom.

Iszinik 100, negyedszer

Hétvégén - a tervnek megfelelően, erős motivációval - sikeresen teljesítettem a negyedik hivatalos Iszinik 100 teljesítménytúrám, Jeremcsuk Isti barátom társaságában. Bár az időjárás a vészjósló előrejelzések ellenére aránylag enyhe és kellemes volt, maga a túra valahogy egyáltalán nem volt könnyű. Beszéltük is Istivel, hogy szinte a Kinizsi Dupla nem csapott szét minket ennyire, mint most egy "egyszerű" Iszinik. Visszatérve korábbi hagyományaimhoz, alaposan kihasználtuk a rendelkezésre álló szintidőt, 24 óra 35 perc alatt (25 perccel szintidőn belül) értünk be a célba. A túráról a napokban írok majd részletesebben is, de most még igyekszem bepótolni az alváshiányom. Gratulálok a túra minden teljesítőjének és sokat küzdő feladójának!

Újra itt az Iszinik, Iszinik, Iszinik, újra itt az Iszinik, sállá-lállá-lá!

Hát nem megint eltelt egy év, vagy ha a Kinizsi Százashoz viszonyítunk, akkor fél év? De, eltelt, így aztán ismét itt az egyik kedvenc túrám, a K-100 univerzum és az ixikupizmus egyik zászlóshajója, ami anno elindított a túraőrültté válás útján, ez pedig nem más, mint az Iszinik 100.

Állítólag nem lesz túl szép idő a hétvégén, de ez csak még izgalmasabbá teszik a túrát. Azt hiszem, lesz miről mesélnem, és bízom benne, hogy nem a "Via Errata" túramozgalom kilométereinek számát bővítem majd vele.

("Hogy micsoda, Via Errata? Az nem Via Ferrata?" - kérdezheti magában a kedves olvasó, jogosan. Erről viszont majd csak később írok részletesen, na nem mintha különösebben babonás lennék.)

Ez lesz a negyedik Iszinikem, így most az is külön motivál, hogy ha sikerül, akkor megnyílik annak a lehetősége, hogy jövőre kettős jubileumom legyen: a 10. Kinizsi Százasom és az 5. Iszinik 100-am teljesítése, ünneplése. A túrán Jeremcsuk Istivel indulunk, akinek idén ez lesz az első 100-as túrája, így aztán emiatt is sikeresnek kell lennie a küldetésnek. Fejlámpa a töltőn, sörök bekészítve, Hoka cipő az ajtóban.

My first post in English

Dear readers, this is my first post in English. I'm listened an interesting and hopeful scientific TED video about language learning just now: learning a language in six months. It's just my goal: speaking fluently and taking an exam in spring of 2016. I know that my grammar isn't perfect and my vocabulary is very vacant, but the scientists and polyglots say that for learning, we have to listen listen listen, talk talk talk, read read read and write write write (and don't wait for the "right moment"). Now, i write. My blog is one of my main channels of communication, so i use it for learning.

About Kinizsi Százas: learning a language is a game, a training, expanding our limits and stepping out of our comfort zone - like K-100. And both are a very-very long way, made up of small steps.

And on the weekend, it's Iszinik, the reverse K-100, i will go on it with my friend, Jeremcsuk Isti.

Az Ulysses és a Kinizsi Százas

Elkezdtem olvasni James Joyce hatalmas, több mint 900 oldalas regényét, az Ulyssest. A mű átvitt értelemben is hatalmas: a világ (egyik) legjobb regényének tartják. Kamaszkoromban már egyszer belefogtam, akkor talán 50-100 oldalt olvastam el belőle. Most azonban nem magyarul, hanem eredetiben, angolul olvasom, ami persze nem sokat könnyít számomra az olvashatóságán és értelmezhetőségén, de legalább összekötöm a nyelvtanulást a szépirodalommal.

A napokban ugyanis beszereztem néhány angol nyelvű könyvet, azt hiszem, ezek kitartanak egy ideig. Az Ulyesses mellett Kurt Vonneguttól az Ötös számú vágóhidat (Slaughterhouse Five), Douglas Adamstől a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot (Hitchhiker's Guide to the Galaxy), George Bataille-tól pedig az Érzékiséget (Eroticism). A Galaxis útikalauz stopposoknak ráadásul olyan kiadás, melyben a történet folytatásai is benne vannak, így összesen hat regényt tartalmaz, és csaknem olyan vastag könyv, mint az Ulysses. Ezek mellett vásároltam egy nyelvvizsga-előkészítő tankönyvet is. Kíváncsi vagyok, hogy így autodidakta módon (vagy legalábbis nyelvtanfolyam nélkül), regényeket és nyelvkönyveket olvasva, YouTube videókat és hangoskönyveket hallgatva, a Duolingo és más online és okostelefonos alkalmazások segítségével, angol híroldalakból, blogokból informálódva, valamint olykor angolul beszélgetve el tudok-e jutni pár hónap alatt (tavasz végéig) a középfokú nyelvvizsgáig.

Tehát a kedves olvasó (többek között nyelvtanár édesanyám) megnyugodhat, hogy az őrült túrák, a Rubik-kocka, a longboard és a golyopács mellett találtam magamnak egy egészen "polgári" hobbit is a nyelvtanulás formájában. Ja igen, még egy további könyv a birtokomba került: A fordítás titkos ösvényein, amit valójában édesanyám kapott, de most én olvasgatom (ráadásul szerencsémre főleg angol nyelvű példák vannak benne).

No de térjünk vissza az Ulyssesre, amit egyébként a még hatékonyabb tanulás érdekében hangoskönyvként is áttöltöttem Sziamiaúra, az okostelefonomra. A mű ugyanis több hasonlóságot is mutat a Kinizsi Százassal, azon a szubjektív szemponton kívül, hogy engem mindkettő foglalkoztat.

Például ugye mindkettő monumentális: a Kinizsi Százason az ösvények, míg az Ulyssesben a mondatok kanyarognak szinte végeláthatatlanul.

Aztán mindkettő egyetlen nap története: a Kinizsi Százas is 24 órát ölel át, míg az Ulyesses is, hiszen a regény egy régi dublini nap történetét beszéli el.

Továbbá mindkettő mély és megfejtendő, és egyik esetén sem lehet "kétszer ugyanabba a folyóba lépni", hiszen ahogy nincs két egyforma Kinizsi Százas (változhat az időjárás, biztosan változunk mi magunk, a céljaink, túratársaink), ugyanúgy feltételezem, hogy ha egyszer sikerül elolvasnom az Ulyssest, és majd később az újraolvasására adom a fejem, akkor immár komolyabb nyelvtudással és még több háttérismerettel újabb és újabb rétegeit mutatja majd.

És még egy hasonlóság: a Kinizsi Százas teljesítéséhez és az Ulysses elolvasásához is eltökéltség és kitartás kell.

És még egy: ahogy a Kinizsi Százas, úgy az Ulysses is megosztó, vannak, akik "túlhájpoltnak" tartják. Az Ulysses esetén ez azt jelenti, hogy felmerül, hogy esetleg csupán egy hatalmas irodalmi blöff.

Ja igen, Duolingóban már 80 napos szériánál tartok.

Rejtvény!

A képen egy népszerű, a Budai-hegységben található kirándulóhely neve van elrejtve, melyet számos teljesítménytúra érint. Egy kis segítség, ha nagyon nem megy: a megoldás a Budai Térképkörhöz is kapcsolódik.

Kapcsolódó bejegyzés:
Turistajelzés Bingó - a kupa, ami társasjáték!

Az 1981-es Ságvári Endre emléktúra jelvénye

No, a zacskós tájképek után fordítsuk komolyra a szót.

Az első, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzete után ugyanis újabb különlegességet szereztem: a Ságvári Endre emléktúra jelvényét, méghozzá ebből is az 1981-eset. A Ságvári Endre emléktúra ugye éppen az a túra, amiről úgy tartják, hogy a Kinizsi Százas előtt is létező teljesítménytúra lehetett volna - ha létezett volna akkoriban ez a fogalom, hogy teljesítménytúra.

Kapcsolódó bejegyzés:
Mégsem a Kinizsi Százas hazánk első teljesítménytúrája? Vagy mégis?

Őrület: jönnek a zacskós túrafotók?

A planking, az extrém vasalás meg az "ice bucket challenge" (lásd Falus Ferenc) után újabb őrület hódít az információs szupersztrádán, azaz az úgynevezett világhálón: a "nutscapes", vagyis a herezacskós tájképfotózás. Bár a szelfi-fotózás forradalmának is tekinthető, az az igazság, hogy szégyenlős vagyok, meg azért egy nüansznyit mintha bizarr is lenne a dolog (mármint ez a fajta perspektíva), így azt hiszem, nem lesznek ilyen fényképeim a Kinizsi Százas útvonaláról, nevezetességeiről. Aztán lehet, hogy idővel annyira elterjed és kanonizálódik a tájképek ilyesfajta, ma még korát meghaladónak tűnő dedikálása, hogy a jövőben arra néznek majd furcsán a túratársai, aki nem "nutscape" vagy "pussyscape" pózból lövi a felvételeit. A nap kérdése pedig: vajon ebbe is beszáll milyen Feri Vágási Feri?

Túl késő már és túl hamar

A 888.hu egy rossz vicc (kormánypárti műlaza trashújságírás közpénzből), és ha már három nyolcas, akkor inkább a triple8.com jut az eszembe (nem mindegy, hogy csíkos sikló oder was), de azt azért bevallom, hogy a Trabant zenekarra és az Eszkimó asszony fázik c. filmre a 888.hu egyik "cikkéhez" kapcsolt videóban találtam rá.

Nem is gondoltam volna, hogy ez egy 1983-as dal. A harmadik Kinizsi Százast rendezték abban az évben. Az énekesnő Méhes Marietta, ez legalább olyan feminin név, mint amennyire a skála másik végén Pierce Brosnan keresztneve maszkulin (to pierce - szúr, fúr, behatol). Hja, mióta angolul tanulok, majdnem mindent lefordítgatok, nem is tudtam például, hogy bitch eredetileg szukát jelent, az infláció pedig a felfújásból jön.

A dalszöveg minden sora megannyi nagy kérdés.

"Itt van, pedig senki se hívta". - majdnem minden és mindenki így van ezzel, kivéve akiket/amiket kifejezetten hívott valaki/valami, de ezek száma elenyésző lehet a hívatlanokhoz képest.
"Néz rám, de nem látom a szemét" - mennyire láthatunk bele valakibe?
"És nem tudom, de arra emlékszem / hogy nem értem, amit beszél." - és mennyire érthetünk meg valakit?
"A székről átülök a fotelbe" - a kényelem választása, például ha valaki nem indul több Kinizsi Százason.
"Jobb ha ma lelépek korán" - megint a pihenés, a könnyebb út az erdő, az éjszaka kihívásai helyett.
"Az fix(?) hogy jól meg lett keverve / nem tudom mi jöhet ezután" - ...
"Nem figyel rám, az arcába nézek / ez mindig jól felkavar" - ...
"Mond valamit, de semmit se értek / túl késő már és túl hamar" - ez mekkora, túl késő és túl hamar, ilyen érzés is sokszor előfordul az ember életében.

Ja igen, és ha már videoajánló, következzék egy nemajánló is: ez a videó ill. konteo például kifejezetten nem ajánlott éjszakai túrák előtt.

Minden okesz!

Ezt a bejegyzést most csak azért írom, hogy megnyugtassam a kedves olvasót és elmondjam, máris sokkal jobb a kedvem, az előző bejegyzés csak valamiféle alkotói válság eredménye volt. Érzem, hogy jövőre tényleg nagyon sok mindent meg fogok valósítani, sőt, már a most következő hosszú hétvégén is. Na, majd mesélek!