A
2012-es és
2014-es túra Sárga 70-em után idén harmadszor teljesítettem ezt a túrát, mely egyébként a kedvenceim közé tartozik, csaknem annyira vártam, mint ahogy a Kinizsi Százast várom. Igaz, idén nem vettem részt eddig túl sok túrán, csak a
LeFaGySz-on, egy
bő 50 km-es Iszkiri bejárásáson és egy romantikus Iszkiri 10-en voltam. Így 2015-ben eddig ez volt a leghosszabb sétám, bár a LeFaGySz azért nehezebb volt, hiszen egy téli rendezvény volt jóval több emelkedővel.
2012-ben a
Mátra 115-re való felkészülésem egyik edzőtúrája volt a Sárga 70, és bár az azt megelőző napokban már gyalogoltam
kétszer 50 kilométert, 16 óra 33 perc alatt a célba értünk Petyeszékkel.
Tavaly, 2014-ben 17 óra 4 perc alatt tettük meg a távot unokatesóm férjével, Attilával, aki a táv végére eléggé kikészült, ami érthető is, hiszen az első 70 km-es túrája volt, előtte a Gerecse 50 volt a leghosszabb sétája. Ráadásul a Sárga 70-et a plusz bő 20 kilométer mellett nehezebbé teszi az éjszakai rajt és az aránylag sok emelkedő is.
Idén, bár a rajtba
Oczallal, Attilával és öcsémmel mentem, és András barátommal is terveztem együtt haladni, végül Suvlajhoz, Rafterhez és Valihoz csatlakoztam. Ahhoz a "klasszikus" csapathoz, akiknek a Mátra 115 teljesítésem és az
első Rockenbauer 130-am élményét is köszönhetem. Inkább kényelmesen, meg-megpihenve haladtunk, mint túl gyorsan, így 17 óra és 2 perc alatt, azért még bőven a 18 órás szintidőn belül értünk a Nádas sörözőbe Budaörsön.
Attila viszont a tavalyi, a végére eléggé küzdelmes Sárga 70-e óta megtáltosodott, mint kiderült, három órával gyorsabban a célba ért mint mi, és hasonló időt ment Oczal és András is, ezúton is gratulálok nekik! Érdekesség, hogy Attila nem túrázott sokat tavaly óta, a S70 előtt csak az Iszkiri 25-ön és a Gerecse 20-on volt, és otthon edzett. Igaz, régebben azért komolyabban futott, így annak emlékei és kitartása is előjöhetett most a Sárga 70-en. Öcsém viszont, akivel a túra közben meg-megelőztük egymást, végül Hűvösvölgyben átnevezett az 50-es távra.
Út közben találkoztam Jánossal is, szintén többször előzgettük egymást, és majdnem velünk egyszerre ért célba. Fogadkozott, hogy több 70-es vagy hosszabb túrára nem megy, de ekkor valószínűleg csak a fáradalmak beszéltek belőle, és a túra után kipihenve, amikor már csak a dicsőség marad meg, újra visszatér korábbi tervéhez, hogy majd 100 km-es túrákon is elindul.
A legnehezebb szakasz most is talán a Pilis-nyereg előtti emelkedő volt (ahol a Sárga 70 metszi a Kinizsi Százas útvonalát). Igaz, a végén a Törökugratóra sem volt könnyű felmászni, de az már a célegyenes. Ja igen, meg a Muflonitató előtti emelkedő, azért az sem könnyű.
Összefoglalva, nagyon jó élmény volt a túra, jó volt sokat beszélgetni Suvlajjal, Valival és Rafterrel. Suvlaj egyébként először volt a Sárga 70-en, és még a Budai-hegységben sem túrázott sokat, és például a Muflonitató nevű vendéglátó egység egészen elbűvölte. A "szürreális" szót használta, ami nekem is eszembe jutott, amikor egy évekkel ezelőtti túrán
először tértem be oda egy éjjelen.
A túra nehézségei azért elgondolkodtattak, hogy az idei Kazinczy 200-at komolyan gondolom-e, de úgy érzem, hogy egy privát Kinizsi Százas bejárással, majd pedig a hivatalos K-100 teljesítésével (és megtoldásával úgy 15 kilométerrel, mert úgy tervezem, hogy utána gyalog sétálok haza Tatabányára, a volt Kis-réti vadászház és onnan a Turul irányában), meg addig még sok futással és némi fekvőtámaszos, húzódzkodós, lépcsőzéses keresztedzéssel elég erőt tudok gyűjteni a Kazinczyra (ahol 2013-ban
100 km-ig jutottam, de azóta már volt
több 200 km-s túrám).
Tomi küzdelme, avagy ami a Sárga 70 beszámolóból kimaradt
Van, hogy fontos momentumok kimaradnak egy-egy túrabeszámolómból, így maradhatott ki például a Sárga 70-ről írt bejegyzésemből Tomi küzdelme. Ugyanis Tomi is a túratársunk volt a csapatban, és a Sárga 70 volt az eddigi leghosszabb túrája, előtte egy 40-es távról mondhatta el ezt.
Hűvösvölgy előtt már eléggé megfájdult a térde, így komolyan elgondolkodott, hogy csak az 50-es távot teljesítse, vagy jöjjön-e tovább. Mondtam neki, hogy ezt neki kell eldöntenie, és én is voltam már hasonló helyzetben, amikor a Mátra 115-ön fájt a térdem (igaz, azon a szakaszon már nem nagyon tudtam volna átnevezni, csak feladni a túrát). Két eset lehetséges: vagy egy könnyen múló sérülés és fájdalom ez, ami gyorsan regenerálódik, vagy pedig komolyabb dolog. Ugyanakkor hiszek abban, hogy ha az ember nem nyomja el pl. fájdalomcsillapítóval a fájdalmát, akkor a szervezet nagyjából érzi, hogy mi az ami még elviselhető, és mi az, ami már nem. Tehát ha tud tovább jönni, akkor jöjjön, és remélhetőleg a Kinizsi Százasig teljesen regenerálódik, ugyanis az lesz a következő kihívása. És így is lett, sikeresen teljesítette a Sárga 70-et, hasonlóan Attila tavalyi harcához.
