A könyvem írása szépen halad, igyekszem az ihlet szelét írásom vitorlájába fogni hogy úgy mondjam. Néha azért megakadok (mégsem olyan egyszerű dolog ám az írás), de már alakul a Mű.
A Rubik-kocka továbbra is az egyik kedvenc hobbim, lassan egy perc alá kúszik az átlagidőm. A Fridrich-metódusban (ami egy gyorsabb, de sokkal több tanulást igénylő kirakási módszer) még nem merültem el, az alap technikához csak egyetlen további gyorsító algoritmust, az "élfordítást" sajátítottam el, ami a Rubik-kocka nyelvén így hangzik: err-ú-errvessző, úkettő, err-úkettő-errvessző, ú, efvessző-úvessző-eff. Amúgy tényleg jó dolog, szórakoztatóvá és látványossá, csaknem hasznossá teszi még a sorban állást is a postán és a szupermarketben, csak hogy egy-két példát mondjak.
A gyúrásban is fejlődök szépen, már 50 kg-val nyomok fekve (bizony, még ennél is jóval kevesebbel kezdtem pár hónapja). Persze tudom, ez sem igazán sok még, a 100 kg-hoz képest például annyi, mint a Gerecse 50 a Kinizsi Százashoz képest, de azért erősödök.
A legkevesebb sikerről a longboard területén számolhatok be, de ezt részben a télre fogom. Viszont ahogy szépen kitavaszodik, igyekszem majd sokat gyakorolni, és az egyensúlyozás és lazaság újabb szintjére lépni és gurulni.
Kapcsolódó bejegyzés:
Várjál várjál, és mi a helyzet a túrázással?
