Körpanoráma: kilátás a Nagy-Szénásról, ahonnan a Kinizsi Százas több pontja is látható

A szombati Meteor túra bejáráson a Nagy-Szénásra is felmentünk Rakk Gyulával, ahol készített egy körpanorámaképet. A 30000 x 1881 pixeles (56 megapixeles) óriásfotón feliratozva is vannak a látnivalók, és többek között a Nagy-Gete és a Kevélyek is megtekinthetők.

Kattints a képre vagy ide:
http://turazokni.hu/kilatas-nagy-szenas.jpg

Ha ma csak egy posztot olvasol el arról, hogy milyen hegyek vannak az outdoor márkák logóiban, akkor ez legyen az!

Mondjuk sok választási lehetőséged nincs is, kedves olvasó, ugyanis úgy tűnik, hogy ez egy eddig feldolgozatlan téma. Pedig igencsak érdekes, legalábbis szerintem. Úgyhogy itt is van, ni.

Kezdjük mondjuk az egyik legismertebb outdoor márkával, az amerikai TNF-fel, azaz a The North Face-szel. Mert az a három ívelt csík bizony egy hegyet, pontosabban egy sziklacsúcsot szimbolizál, még ha ez első pillantásra nem is egyértelmű. Ez a bizonyos szikla, még pontosabban gránittömb a Yosemite Nemzeti Parkban található Half Dome (azaz Félkupola) nevű alakzat, melynek csúcsa 2695 méter magasan van. Na és melyik oldalát látjuk? Így van, bizony, az északit. A logót egyébként még 1971-ben tervezte egy kaliforniai grafikus, David Alcorn - érdekesség, hogy pont abban az évben, amikor a Swoosh (a Nike "pipa" logója) is megszületett. Személyes vonatkozás: van egy kockás The North Face ingem, de egy ideje nem találom.

De menjünk is tovább. A következő legyen az olasz La Sportiva. Ez bizony már nem derült ki a Wikipédiából, itt már e-mailt kellett küldenem az ügyfélszolgálatra botrányos angol grammatikámmal, de kedvesek voltak és gyorsan válaszoltak a marketingosztályról. Nos, alapvetően ez egy stilizált hegyvonulat csupán, viszont nagyon hasonlít a cég észak-olaszországi, Val di Fiemmében lévő központjához közeli Cimon della Pala csúcshoz (3184 m), melyet a Dolomitok Matterhornjának is neveznek. Személyes vonatkozás: emlékeim szerint két Kinizsi Százast egy La Sportiva bakancsban teljesítettem, és néha még mostanában is felveszem, de már elég szakadt.

Zárásképp újra egy amerikai márka, a főleg hátizsákjairól ismert Lowe Alpine cég emblémájáról. Válaszuk szerint az ebben megfigyelhető hegy nem más, mint a svájci Matterhorn (4478 m), ami az előbb már szóba került érintőlegesen, és az Alpok hetedik legmagasabb csúcsa. Ez az a hegy egyébként, ami a Toblerone csokoládé logójában is látható, sőt, még a csoki háromszög alakját is ez ihlette.

Kapcsolódó bejegyzés:
Márkatörténet rovat: The North Face

A Meteor túrák egy szakaszának bejárása

Rakk Gyulával, akivel az elmúlt hetekben a Budai Térképkört is végigjártuk, szombaton a közelgő Meteor teljesítménytúrák (lásd a TTT kiírást és a túra weboldalát) útvonalának nagy részét jártuk be, bő harminc kilométert gyalogolva (először kisebb sárban, de aztán tökéletesen járható lett a talaj, és az időjárás is optimális kirándulóidő volt).

A nagy múltú túra egyébként idén jubilál majd, hiszen most szeptember 13-án kerül majd 25. alkalommal megrendezésre. Mi ezúttal Nagykovácsiból indultunk, és végül Hűvösvölgyben fejeztük be a sétát (közben bejártuk a maratoni táv átkötő szakaszát is). Tehát ahogy az elmúlt hetekben, most is a Budai-hegység gyönyörű részein jártunk, több kilátóhelyet érintve.

A Nagy-Szénáson egy panorámaképet is készített Gyula, amin a Kinizsi Százas több nevezetes pontja is látható (Nagy-Gete, Hegyeskő, Kőszikla), és amelyet hamarosan meg is osztok az olvasókkal egy későbbi bejegyzésben.

Hajléktalan Tibi és a Kinizsi Százas

Csengődi Péter írása a békásmegyeri hajléktalanról, aki útra kelt, és a Kinizsi Százas teljesítésével Tatára "költözött".

A jól megírt, néhol márquezi ritmikájú történet vélhetően (bár tartalmaz valós elemeket) így ebben a formában nem igaz, elég arra gondolni, hogy a Kinizsi Százas rendezői még Tibi atyától is kérnék az orvosi igazolást, nemhogy Hajléktalan Tibitől, másrészt pedig azt is nehéz elhinni, hogy a - Tibi atyához hasonlóan - nem éppen józan életmódú, szatyrában borosüvegeket zörgető Tibi harmadikként ért célba.

(Először a Budapesti Atlétikai Szövetség is gyanús volt - képzeljük csak el a rövidítését -, de rákerestem és tényleg van ilyen szervezet. Igaz, weboldalukon a félreértések elkerülése érdekében külön kiemelik, hogy a hivatalos rövidítésük: BP-i ASZ. Pedig ha megváltoztatnák a nevüket mondjuk Fővárosi... ja nem, az sem jó.)

Hipochondria II.

Meséltem már az olvasónak, hogyan aggódtam gyermekkoromban a "mellrákom" és egy kullancs miatt, majd - hosszú szünet után - pár hónappal ezelőtt a bilirubin szintem nyugtalanított. Amúgy nem jellemző rám a hipochondria (legalábbis évekig tünetmentes tudok lenni), de most újra aggódni kezdtem valami miatt. Persze valószínűleg a betegség ezúttal is képzelt, de azért az "és ha mégis?" kérdés elgondolkodtatja az embert, és további kérdéseket vet fel.

(A napokban olvastam Urbán Zsófia halálhírét, aki blogot is vezetett a küzdelméről, amit a méhnyakrákkal vívott [azért annyira hipochonder nem vagyok, hogy én is ettől tartsak].)

- Mennyiben változnék meg, ha megtudnám, hogy csak hónapjaim vannak hátra?
- Megtanulnék végre imádkozni?
- Tartalmasabb, produktívabb élethez vezet, ha azt már nem egy csaknem végtelen dolognak látjuk (ennek megfelelő halogatásokkal, bátortalanságokkal, stb.), hanem tudatában vagyunk közeli végének?
- A blogom motiválna a betegséggel szembeni harcban, esetleg gyógyítóan is hatna?
- Egyszer úgyis meghalunk, akkor mennyire van jelentősége annak, hogy ez mikor történik? (meg aztán pár milliárd év múlva a Nap úgyis felperzseli a Földet, és odavész valamennyiünk összes írása, fotója, kalandvideója, Kinizsi Százas jelvénye, de még a síremléke is)
- Jobb, ha tudjuk előre évekkel-hónapokkal, hogy meg fogunk halni, vagy az a jobb, ha hirtelen, akár egy pillanat alatt történik, anélkül, hogy sejtenénk?
- Tettem eleget, hogy fennmaradjon a nevem, hogy sokáig emlékezzenek rám? (és ha igen, érnék ezzel valamit, változtatna ez az én szempontomból valamin - ha már szemem sincsen, sem összefüggő pontjaim?)
- Egyáltalán: mi az élet, ki vagyok én, mitől vagyok jobb-rosszabb-különlegesebb mint bárki?

Kapcsolódó bejegyzések:
A halál
Éjjel egyedül az erdőben
Aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast: Terry Fox
Édesapám emléke
Hipochondria

Éjjel egyedül az erdőben

Sokáig féltem a sötétben. Sőt, a mai napig előjön olykor ez a félelmem, még otthon, a lakásban is. Például ha egyedül vagyok éjjel, általában felkapcsolva hagyom az olvasólámpát (ezzel most nagyon a bizalmamba fogadtam az olvasót, ugyanis ezt eddig tán még a barátnőmnek sem meséltem el - de így most akkor töredelmesen bevallhatom, hogy bár elsősorban a romantika és az összebújás miatt hiányzik ha nem vagyunk együtt, de egy kicsit azért amiatt is, hogy ne féljek).

De ha valaki fél a biztonságos otthonában, a jól ismert környezetben, akkor még jobban félhet éjjel egyedül az erdőben, mely nem csak sötét, hanem még ismeretlen, titkokat rejtő is. És ott nem csak vékony falak, néhány kerítés, kapu és ajtó választja el a többi embertől, hanem akár több kilométernyi távolság.

A sötét erdő mint hangulatfokozó elem, misztikus helyszín a filmekben is gyakran felbukkan: elég a Vörös ház c. klasszikus thrillerre, X-akták epizódokra, az Ideglelésre, A falura gondolni. Vagy akár konteókra: a Gyatlov túra 1959-es tragédiája az Urál-hegységben máig megmagyarázatlan.

Persze ha az ember racionálisan belegondol, az erdő még éjjel is elég biztonságos hely, legalábbis a városokhoz képest, ahol sokkal több veszély leselkedik ránk. De tán olyasmi ez, mint a repülés: hiába mutatja azt a statisztika, hogy a repülőgép messze a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, az emberek többsége jobban fél a légiközlekedéstől, mint a valójában sokkal több áldozatot szedő közútitól.

Emlékszem, amikor pár éve egyedül indultam egy privát Iszinik 100-ra (mely végül nem sikerült), és elég korán, még sötétben indultam útnak. Ahogy elhagytam Szárligetet és az ösvényre értem, szinte páni félelem fogott el. Bár igyekeztem énekelni magamban és arra gondolni, hogy hamarosan világos lesz, a mélysötét erdő és magányom tudata a hatalmába kerített, és úgy éreztem magam, mintha horrort néznék, és a baljóslatú háttérzene már előre jelezné a közelgő borzalmat.

Aztán... valamitől az utóbbi években ez elmúlt, vagy már le tudom küzdeni. Magam is meglepődtem, amikor a Kinizsi Duplán, amikor két teljes éjszakát is egyedül töltöttem az erdőben, teljesen magabiztos voltam.

Egy olvasónak nagyon nem tetszett Robotond története

Egy olvasóm nem zárta a szívébe Robotondnak, a Kinizsi Százast teljesítő robotnak a történetét, ezért elszomorodott és párkapcsolati tanácsot is adott:

"Ennél jobban erőltetett dolgot rég olvastam :( szerezz barátnőt vagy valami :(("

Sebaj, Robotond akkor is jó fej. És a barátnőm szerint is aranyos. Ennyike.

Frissítés:
No, közben úgy alakult, hogy igaza lett az olvasónak, és mégis kereshetek új barátnőt :) De a félreértések elkerülése végett: nem azért, mert nem volt rá elég időm, inkább épp fordítva történt.

No és mi újság a Quechua túracipőddel?

Elmondom: eddig teljesen bevált a cipő. Ebben teljesítettem a Kinizsi Százast, a Turul 200-at, a Kinizsi Duplának indult K100-at Jeremcsuk Istvánnal, a Rockenbauer 130-at és a Budai Térképkört, valamint néhány rövidebb túrán is rajtam volt, és még a természetes kopáson, kisebb amortizáción (néhány varrásszakadás, feslés) kívül komolyabb baja nincsen.

Kapcsolódó bejegyzések:
Az új túracipőm: Quechua Arpenaz 700 Novadry
Milyen bakancsot vegyek?

Tényleg ennyire Kinizsi Százas mániás vagy?

Nem. Vagy legalábbis annyira nem, mint amennyire a blogom alapján tűnhet. Mert igaz ugyan, hogy az elmúlt csaknem négy évben hetente legalább három bejegyzést írtam átlagosan, de ezeknek (ahogy az olvasó is észrevehette) csupán egy része kapcsolódott közvetlenül a Kinizsi Százashoz, másrészt pedig az írás, bloggerkedés egyfajta szerep is. Egy szerep, ami persze valahol az énem része, és talán az sem véletlen, hogy éppen én játszom ezt a szerepet, de azért nem teljesen én vagyok (no nem mintha bánnám, hogy vezetni kezdtem ezt a különös és immár eléggé terjedelmes webnaplót, sőt).

A hétköznapokban például szinte egyáltalán nem témám a Kinizsi Százas vagy a blogolás, tartalomépítés, de még a hétvégi túrákon is aránylag ritkán kerül szóba (attól pedig már jó ideje ódzkodom, hogy ismeretlen túratársakat "traktáljak" ezekkel, és szeretem is ezt az inkognitót, bár az is igaz, hogy örülök, ha véletlenül - akár utólag - rájön valaki, hogy ki volt a túratársa, hiszen ez a blogom olvasottságának, erejének egy mutatója).

Kapcsolódó bejegyzések:

A Kinizsi Százas, a blogom és én

A csillag a homlokomon

Túracelebnek lenni

Aki magáévá tette a K100 témát

Andi beszámolója a Budai Térképkör egy szakaszának bejárásáról

Andi részletes, fényképekkel dokumentált beszámolója a Budai Térképkör egy jelentős szakaszának bejárásáról, annak élményeiről és tanulságairól. A túra résztvevői: Andi, Ildi és Isti.

Kapcsolódó bejegyzések:
Budai Térképkör
A Budai Térképkör még hátralévő szakaszának bejárása Rakk Gyulával