Május 19. csütörtökre, bő egy héttel a Kinizsi Százas előttre tűztük ki az időpontot, gondoltuk, így lesz azért még idő regenerálódni, szóval éppen optimális edzés a százas előtt. Az első szűk 60 kilométeren, Budakesziig velünk tartott Tamás is, így a táv nagy részét hármasban tettük meg (ő sem merült ki fizikailag, családi okokból kellett estére hazaérnie).
Kora reggel, 6:20-kor indultunk el Szépjuhásznétól, és úgy terveztük, hogy 5-ös átlagtempót tartva akár még éjfél előtt beérhetünk, de végül a megállások, pihenések, ebéd és sörözések miatt végül csaknem egy napba telt a teljesítés, 22 óra 50 perc alatt, péntek reggel 5 óra 10-re értünk vissza Szépjuhásznéhoz, bezárva a (Térkép)kört.
Ja igen, igazából már 6:20 előtt elrajtoltunk volna, de szórakozottságomban először rossz irányba indultunk (de lelkükre kötöttem, hogy ezt ne mondják el senkinek), így aztán a valódi, 6:20-as rajtot vettük figyelembe. Tamásról kiderült, hogy kosárlabdaedző, így meg is jegyeztem neki, hogy ez "kétszerindulás". Hát igen, a Térképkör nem egyszerű túra, legalábbis meglehetősen sok a jelzésváltás, így mindenkinek javaslom, hogy turistatérképpel, itinerrel, iránytűvel, GPS-es telefonnal, stb. felszerelkezve induljon útnak, és a tracket is hasznos letölteni. Túra közben azt is megjegyeztem párszor, hogy az útvonalat mennyivel könnyebb volt megrajzolni-megtervezni a túravezető tanfolyamon a belvárosi gimnázium padjában ülve, mint végigjárni.
(Most meg is számoltam kíváncsiságból: összesen 37 jelzésváltás van a túrán, azaz átlagosan két kilométerenként új jelzést kell követni a Térképkörön. Nem csoda, hogy szinte úgy hajtogattam-forgattam a térképet út közben, mint a Rubik-kockát.)
Néhány időpontot felírtam a telefonomba: 8:27-kor jártunk az Árpád-kilátónál, 10:30-kor a Rozália téglagyárnál, 12:45-kor értünk a solymári menzára (ahol vagy háromnegyed órát ebédeltünk), 17:50-re értünk Nagykovácsiba, 21:15-re pedig Budakeszire (innen aztán Tamás hazament, mi pedig folytattuk az utat, illetve előtte még bementünk a buszvégállomáson a kocsmába, ahol szintén eléggé elszaladt az idő, és leszaladt egy-két ital), 23:00-ra értünk Makkosmáriára, 3:34-re a Széchenyi-hegyre a Gyermekvasút-állomásra, és 5:10-re vissza Szépjuhásznéhoz.
Akkor most pár szóban az emlékekről: Solymáron majdnem énekelni kezdtünk, Tamás felidézte a "Solymár, ha hangosan énekelek!" c. nótát, míg nekem a "Solymár, szívem rég csak egy szót vár..." kezdetű jutott eszembe. A solymári büfé (vagy menza), ahol néhány hamburgert és szendvicset fogyasztottunk, egy autószerelő műhelyek és lerakatok közötti, indusztriális környezetben megbújó egység volt, és nagyon retro hangulata volt. És azon ritka menzák közé tartozik, melyek egyúttal bútorboltként is szolgálnak, legalábbis amikor közelebbről megnéztem a terem hátsóbb részében lévő szakadt, kopott (mű)bőrfotelokat és ülőgarnitúrákat, akkor láttam, hogy azok nem "foglalt" táblák, hanem tízezer forintos árcímkék.
Nagykovácsiban a község szélén lévő ABC-be mentünk be péksüteményért és folyékony kenyérért, majd a kerítés betonján ücsörögve vettük magunkhoz az energiát.
A mamutfenyők előtt nem sokkal sötétedett ránk, oda már aktív fejlámpákkal érkeztünk. Pár száz méterrel később elbúcsúztunk Tamástól, mi pedig átkeltünk a buszvégállomás aszfaltján és bementünk a kocsmába. A pultos srác biliárdozott a vendégekkel, egyúttal valamilyen harcművészetről is szó volt, és nem csak szó volt, hanem láb- és kartechnikával is illusztrálta. Ugyanakkor szerény is volt, nem az a szökik a málna. Lanterszáda.
Éjjel az Irhás közben rácsodálkoztam megint a luxusvillára, és a mellette lévő gazos telek kontrasztjára, a félkészen félbehagyott házzal.
A Széchenyi-hegyi adótorony úgy nézett ki éjjel, mint valami űrállomás.
A Tündérszikla napkeltekor gyönyörű. Az állatkert sziklája jutott róla az eszembe. Nem volt könnyű felmenni a lépcsőkön, de szerencsére azok már az utolsó kilométerek voltak.
Dióhéjban ennyi. Jó volt bejárni a Budai Térképkört, kellemes kirándulóidőben, jó társaságban. Ja igen, túra közben kiszámoltuk, hogy már csaknem 800 kilométert tettünk meg együtt Istivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése