2015. augusztus 24., hétfő

Az első, 1981-es Kinizsi Százas túrafüzete

A Rubik-kockával, golyopáccsal vagy akár a Turistajelzés Bingóval kapcsolatos bejegyzések után igazán ideje, hogy ismét a Kinizsi Százassal foglalkozzam és gurítsak valami nagyot, ha már Kinizsi Százas blog e webnapló címe, ugye.

Nos, időnként a Vaterán és más aukciós oldalakon rákeresek a "Kinizsi Pál" vagy a "Kinizsi Százas" kifejezésekre, hátha találok valami érdekességet. Eddig nem igazán jártam szerencsével, a múlt héten azonban váratlanul egy igazi kincsre leltem: a legelső, 1981-es K-100 túrafüzetét árulta valaki, méghozzá nem is túlságosan drágán: talán 1000 forintnál tartott a licit, de 1500 forintért villámáron is hozzá lehetett jutni. Milyen csekély összeg ahhoz képest, hogy a könyvem írásához is újabb információkat és lendületet adhat. Így nem sokat gondolkodtam, gyorsan kattintottam és megvettem. A gyűjteményem, mely eddig a saját kilenc túrafüzetemen, oklevelemen, jelvényemen és igazolólapomon kívül egy Kinizsi Crok kártyát, Forester pólóját, egy faragott Kinizsi címert, egy Lego Kinizsi Pált (lóval) és egy Iszinik baseball sapkát tartalmazott, így újabb tárggyal bővült.

Az 1981-es túrafüzet egyébként annyira ritka, hogy még Oszkár K-100-as oldaláról is hiányzik (már nem sokáig, mert hamarosan elküldöm neki beszkennelve, így mindenki "belelapozhat" majd). Akitől vásároltam, Á. Zsolt, maga is természetjáró, de úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem rendelkezett bővebb hátérismeretekkel a Kinizsi Százasról. A füzet eredeti gazdája sem a családjából került ki, hanem számára ismeretlen: az itinert a szemétben találta, azonban érdekesnek és (valaki számára) értékesnek vélte, ezért rakta fel a Vaterára. A füzet borítójának jobb alsó sarkán egyébként olvasható egy golyóstollal írt név: Laurenszky Ernő. Amennyiben ő indult az első Kinizsi Százason ezzel a füzettel, sajnos nem ért sikeresen célba, mert ilyen vagy hasonló nevű teljesítő sem 1981-ben, sem később nem volt.

Hoppá, de Laurenszky Ernő nem akárki, még ha a Kinizsi Százast nem is gyalogolta végig (vagy el sem indult rajta): nemrég elhunyt 56-os harcos, tudós tanár, cserkész- és úttörővezető.

A füzetnek több érdekessége is van. Ahogy a címlapon is látható, akkor még szeptember 5-6-án volt a Kinizsi Százas, nem pedig a jelenlegi, tavaszi időpontban (a második K-100 már május végén volt). További érdekesség, hogy már ebben is szerepel, talán elsőként magyarul leírva a "teljesítménytúra", pontosabban a "teljesitményturázás" szó (korábban azt hittem, ez a szó csak később jelent meg; a hosszú í és a ú pedig az írógéppel írt szöveg miatt helyettesítődött a rövid alakkal): "A Kinizsi Természetbarát Egyesület "Encián" szo. a teljesitményturázás bemutatása, népszerüsítése és müvelése érdekében 1981. szeptember 5-6-án 24 órás nonstop túrát rendez a Pilis és Gerecse hegységeken keresztül, 100 km-es utvonalon."

A füzet címlapját Szegedy Gy. alkotta, és még további rajzai találhatóak a (borítóval együtt) 28 oldalas füzetben. Az itinerben megtalálható a túra kiírása (20 forint volt a nevezési díj, 7:30-as tömegrajt a csillaghegyi HÉV megállóból); az útvonal adatai; egy cikk arról, hogy mi szükséges a K-100 sikeres teljesítéséhez; az útvonal tájékozódásilag legnehezebb pontjainak felsorolása; menetrendi kivonat; egy reklám / cikk a konzervek hasznosságáról tápanyagtáblázattal; grafikus útvonalvázlat (szintmetszet nélkül); Ivan Bajo írása a Nagyszombati Százasról, a K-100 őséről; reklám / ismertető a húskészítményekről; továbbá egy hirdetés, hogy megnyílt a Liget Borozó, az OKT útvonala mentén, a Szár-Szárliget vasútállomástól két percre.

Érdekesség: az itiner tehát az 1981 szeptember 5-6-án megrendezett túrára készült, én ekkor még egy éves sem voltam, tehát a kis füzet ill. annak terve csaknem egyidős velem. Jó érzés volt megszerezni, belelapozni, megszagolni.

Egy kicsit átérzem a nagy gyűjtők szenvedélyét, például Zweig kézirat-gyűjtési lázát. Csaknem mint egy romantikus szerelmes, akit nem hagy nyugodni szerelme létezésének csodája, és szinte még a lába nyomára vagy éppen molekuláira vagy családfájára is mint valami szent dologra gondol, úgy jutott eszembe, hogy milyen nyomdában, honnan származó fák rostjaira nyomtathatták ezt az itinert. A gazdája a túrán vajon a hátizsákjában vitte, vagy a kezében szorongatta? Később milyen szobákban, polcokon, fiókokban járt?

Egyébként Budapesten, a Kolosy téren vettem át az eladótól a füzetet, pár száz méterre egyik első szerelmem akkori lakóhelyétől, hogy aztán onnan elsétáljak szerzeményemmel, hazánk első teljesítménytúrájának füzetével a Déli pályaudvarról induló vonatomig. A gangos bérház mellett is elhaladtam (melynek udvarán egy zsinagóga van), ahol nagymamám nővére gyakran meglátogatta egyik barátnőjét, nyolcvan évesek is elmúltak már akkor, és csodálták a Balaton-átúszásaimat (akkor még nem volt víziszonyom), majd a Komjádi uszoda mellett jöttem a gurulós bőröndömmel (nem az itiner mérete indokolta, hanem most tértem haza egy pár napos nyaralásból). 

Hazafelé a vonaton, a szemben lévő ablaknál egy férfi és egy nő beszélgetésében éppen a teljesítménytúrázás került elő, többek között a Gerecse 50-et és a Kinizsi Százast is hallottam emlegetni (ha látták volna nálam a füzetet, ebben nem lett volna semmi különös, az azonban végig a táskámban volt).

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Az Iszinik 100 születése
Kinizsi Százas teljesítői adatbázis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése