Kinizsi Százas blog

Játszótér felnőtteknek

2011-12-13T08:11:00.000-08:00

Mostanában találkoztam a hírrel, hogy egyre több ún. felnőtt játszóteret, szabadidőparkot adnak át, ahol felnőtteknek - sőt, akár kifejezetten a nyugdíjas korosztálynak - szánt "mászókák", kültéri fitness eszközök, mozgásterápiás berendezések, sportszerek vannak.

Azt remélem, az én játszótereim egyike még sokáig a Kinizsi Százas marad, és akár még idős koromban, 60-70 évesen is túrázhatok. Hiszen volt és van rá példa, hogy még bőven 70 év felett is legyalogolható a 100 kilométeres táv.

Ami a hagyományos játszótereket illeti, egy kicsit megmaradtam gyermeknek, és a mai napig nagyon szeretek például hintázni.

Kapcsolódó bejegyzések:

Egyre szűkebb elit

A túrázás és a testi-lelki egészség

Brit tudósok, csoki és gyaloglás

2011-12-13T05:58:00.000-08:00

Brit tudósok - az Exeteri Egyetem kutatói - szerint a gyaloglás csökkenti a csokoládé iránti vágyat. Nálam ez nincs így (persze kivétel erősíti a szabályt), én például a Kinizsi Százas közben és után is nagyon szeretek csokoládét és más édességet fogyasztani, sőt, jóval többet eszem ilyenkor, mint hétköznapokon.

Kapcsolódó bejegyzések:

Helyes táplálkozás teljesítménytúrán

Tipp:

Brit tudósok blogja

Trekking'n'style rovat: Bear Grylls operatőrének bakancsa (Alt-berg Bergen)

2011-12-13T04:31:00.001-08:00

Milyen bakancsot hordhat Simon Reay, az az ember, aki mindenhová elkíséri Bear Grylls-t, és közben még egy csaknem tízkilós kamerát is cipel? Egy interjúban elárulta: olyat, amit Yorkshire-ben gyártanak a brit hadsereg számára. Ez pedig nem más, mint az Alt-berg manufaktúra Bergen nevű katonai bakancsa (ára nagyjából 65.000 Ft).

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Bear Grylls csuklópántja

Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

Ezt csinálom túrázás közben

2011-12-11T12:35:00.000-08:00

Egyszer láttam egy hasonló rajzot, melyen egy figura (változatlan, mint Steven Seagal arcjátéka) ült a számítógép előtt, és alatta a következő feliratok voltak, hogy épp mit csinál: Tibor most dolgozik / játszik / ügyeket intéz / beszélget / szerelmet vall / szakít / zenét hallgat / filmet néz / levelet ír / vásárol / tanul...

Ugyan így - annak ellenére, hogy a külső szemlélő csak egy sétáló embert lát - túrázás közben is nagyon sok mindent lehet csinálni. Hiszen a természetjárás pihenés és sportolás egyszerre; lehet gyönyörködni a tájban, abból ihletet merítve (verset) írni vagy (társasjátékot) tervezni, önmagunkat megismerni, gondolkodni, felejteni és emlékezni, vagy éppen teljesen kikapcsol(ód)ni, és nem gondolni semmire.

Kapcsolódó bejegyzések:

A túrázás és a testi-lelki egészség

Vérmókusok márpedig vannak

2011-12-10T14:28:00.000-08:00

Idézet egy cikkből, mely ma jelent meg az Origo hírportálon:

"Békésen etettük a mókusokat egy washingtoni parkban direkt erre a célra vásárolt mogyoróval. Eleinte vicces volt, jöttek, eszegettek, jöttek többen, tovább eszegettek, aztán egyszer csak nagyon sokan lettek" - írta egy olvasónk. "Hirtelen harminc-negyvenen voltak, és egyre erőszakosabban jöttek, elkezdtek ugrálni a lábunkra, és már nem volt annyira vicces a helyzet. Amikor elfogyott a mogyoró, nagyon nem örültek, és inkább elfutottunk előlük" - számolt be mókusos kalandjáról a levélíró.

A cikkben az amerikai szürke mókusról (Sciurus carolinensis) van szó, mely faj Európában is kezd egyre jobban elterjedni, és előbb-utóbb kiszorítja a békésebb természetű, őshonos vörös mókusokat (Sciurus vulgaris).

Az erősebb idegzetű olvasók a Cukiság blogban is megnézhetnek két videót, melyeken egy vérmókus macskát ill. macskákat terrorizál. Az elkövető ártatlanul csengő Cunci neve ne tévesszen meg senkit.

Feltehetően nem az idegen lények vagy a jeti lesz a magyarázat Gyatlovék misztikus esetére sem, hanem egy mindenre elszánt vérmókus falka. Bizony, fel kell rá készülni, hogy a Kinizsi Százason is egyre több mókustámadás várható - ezek száma akár meg is triplázódhat, és a vadlótámadások arányát is megközelítheti (az esetek felderítését nehezíti a nagy látencia, hiszen sok áldozat fél bejelenteni, beismerni, hogy mókusok elől futamodott meg; gyakran szakemberhez sem fordulnak, aki segíthetne feldolgozni a traumát).

Kapcsolódó bejegyzések:

Vicc a Kinizsi Százasról

Stahl Judit és a Kinizsi Százas

K100 társasjáték - játék közben

2011-12-09T22:36:00.000-08:00

N. Zoltán, aki a múltkori levelet írta, fotókat is küldött az általa kinyomtatott K100 társasjátékról és a fiáról (akiben talán egy későbbi Kinizsi Százas teljesítőt tisztelhetünk), ahogy társasjátékozik.

Ha az olvasó is kedvet kapott a Kinizsi Százas témájú játék kipróbálásához, ide kattintva szabadon letöltheti és kinyomtathatja. A szabállyal való megismerkedés után már csak dobókockára és néhány bábura - és persze játékos kedvű családtagokra, barátokra - van szükség hozzá.

Kapcsolódó bejegyzések:

Levél a K100 társasjáték egy kipróbálójától

A Kinizsi Természetbarát Egyesület hozzájárult a K100 társasjátékhoz

Fűthető zokni és talpbetét

2011-12-09T22:13:00.000-08:00

A Kinizsi Százason ugyan nincs rá szükség, de az Iszinik 100-on vagy más őszi, téli teljesítménytúrán hasznos kiegészítő lehet a fűthető zokni és talpbetét, melyek akár 5-8 órán keresztül is képesek melegen tartani a lábfejet. Nekem is jól jött volna a leányvári vasútállomás várótermében.

Kapcsolódó bejegyzés:

Újabb kalandozás az Iszinik 100 útvonalán

Addig növesztem a szakállam, amíg nem teljesítem az Iszinik 100-at

2011-12-07T10:04:00.000-08:00

Pár hete növesztem a szakállam, és elhatároztam, hogy egészen addig nem is fogok megborotválkozni, amíg szintidőn belül végig nem megyek az Iszinik 100 útvonalán (bízom benne, hogy erre két héten belül sor kerül).

A piros sapkám és a szakállam miatt néztek már télapónak, és állítólag hasonlítok Széchenyire és Kossuthra is, a Keleti pályaudvarnál pedig beszólt egy borotvapengét árusító cigánylány, miután sikertelenül kínálta portékáját: "Pedig magára férne, fiatalember!"

Remélem, hogy a következő napokban nem lesz randim, mert hiába nevezik a szakállat combkefének (ez amolyan orális-klitorális célzás), úgy vettem észre, hogy jobban tetszem a nőknek sima arccal, márpedig még egy randevú miatt sem szegném meg a fogadalmam.

Épp most olvastam egyébként, hogy Steiner Kristóf már három hónapja nem borotválkozik - igaz, nekem az elmúlt hetekben többet nőtt az arcszőrzetem, mint neki negyedév alatt, de hát én egy hipermaszkulin Kinizsi Százas teljesítő vagyok, így ez nem is olyan nagy csoda.

Saját bőrömön (szőrömön) megtapasztaltam azt is, hogy a bajusz és szakáll nem praktikus viselet egy késő őszi vagy téli teljesítménytúrán, mert a pára kicsapódik rajta, és ez nem esztétikus. De a fogadalom az fogadalom...

Kapcsolódó bejegyzések:

Szuperprivát Iszinik 55, avagy a félig teli vagy félig üres pohár

Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

Cool List Hungary

Az ember és a természet

2011-12-07T07:32:00.000-08:00

Egy ismerősöm Facebook üzenőfalán találtam ezt a képet, mely ötletesen fejezi ki, ahogy az emberiség meghódítja a természetet, és iparával, városaival elveszi a területet az erdőktől. Remélem, a Kinizsi Százason még sokáig végig lehet majd úgy menni, hogy túlnyomórészt erdőkön, mezőkön halad a túra, és csak néhol műúton, házak között.

Kapcsolódó bejegyzések:

Újabb kalandozások az Iszinik 100 útvonalán

Cool List Hungary

2011-12-05T23:40:00.000-08:00

Vannak erősen szubjektív és megkérdőjelezhető "Cool List Hungary" névsorok, mint például ez az urbánus alter-hipster, vagy ez a viccesebb, vidékiesebb. De aki egy kicsit is objektíven közelít a témához, az pontosan tudja, hogy az igazi, örök kúl lista itt található.

Kapcsolódó bejegyzés:

Szuperprivát Iszinik 55, avagy a félig teli vagy félig üres pohár

Újabb kalandozás az Iszinik 100 útvonalán

2011-12-04T03:11:00.000-08:00

Beindult a nagy pofonofon. Mert hát mi tagadás, az elmúlt hetekben az Iszinik 100 kiosztott nekem "néhány kokit és sallert, meg baráti tarkón legyintést", ha megengedi az olvasó ezt a nem ortodox megfogalmazást (*). Aztán most beleszaladtam egy újabb tasliba: az Iszinik 100 megint erősebbnek bizonyult. De sebaj, ha ő nem is jön az én utcámba, én biztosan megyek még a hegyhez.

Tehát lehet ezt így is nézni, hogy koki, saller, meg nagy-nagy pofonofon. De akár úgy is tekinthető, hogy az elmúlt három hétvégén a Kinizsi/Iszinik útvonalán több mint 180 kilométert gyalogoltam, ami azért nem vall mozgásszegény életmódra. És igaz, hogy a "fordított Kinizsi Százas" sikeres teljesítése még várat magára, de előbb-utóbb sikerülni fog. Tán már a legközelebbi próbálkozáskor.

A szombati terv úgy nézett ki, hogy kora reggel indulunk Attila nevű túratársammal (akivel teáztam, beszélgettem is a hivatalos Iszinik 100 előtt, és aki ezt az olvasmányos, részletes beszámolót írta utána a túrájáról; viszont aki nem keverendő össze egy másik Attilával, jóbarátommal, unokatestvérem férjével), hogy egy privát Iszinik keretében végigmenjünk a száz kilométeres úton. A túra előtt nem sokkal a terv részévé vált, hogy az Index fórum Kinizsi Százas topikjának egyik tagja, Mancocka velünk tart majd Dorogtól az esti, éjszakai szakaszon, az utolsó 38 kilométeren, hogy friss erejével motiváljon minket, valamint segítsen a tájékozódásban. Nézzük, mi lett a megvalósításból.

A túra jól indult, 6:15-kor rajtoltunk a Szárligeti vasútállomástól (Attila vonata Budapest felől, míg az enyém az ellenkező irányból érkezett, így ott találkoztunk). 5 km/óra körüli átlagsebességgel, vidáman, folyamatosan beszélgetve haladtunk. A napkelte előtti, első 1-2 kilométer, ami múlt szombaton egyedül kicsit rémisztő volt, most sokkal megnyugtatóbbnak hatott. Vagy legalábbis nem olyan volt, mintha az ember egy erdei thriller szereplője lenne, hanem - bár ugyanott voltam, de mégsem egyedül - inkább csak kívülálló, pattogatott kukoricát majszoló nézője.

11. kilométerünk táján, Somlyóvárnál, a kulcsosházban egy bácsikát találtunk, aki Matulaként berendezkedett pár napra az erdő mélyén; a belső szobából tűz ropogása hallatszott. Mesélte, hogy túrázók éjszakáztak a házban, és nem sokkal azelőtt indultak tovább, hogy mi megérkeztünk. Váltottunk pár szót, Attila bélyegzett a kéktúra füzetébe, ettünk néhány falatot, aztán indultunk tovább.

A koldusszállási vadászházaknál mintha luxusterepjáró-találkozó lett volna, és valóban: vadászat volt, a kék jelzés vonalán, így azt a tanácsot kaptuk, hogy a pes-kői szakaszt kerüljük ki egy párhuzamosan északnak tartó, köves szekérúton, a hegy másik oldalán, és aztán a vértestolnai műút előtt csatlakozzunk vissza a kékre. Út közben Attila kifejtette a vadászokkal szemben érzett ellenszenvét, hogy az állatoknak esélyük sincs, és napjaink vadászata sokkal inkább gyilkosság és kivégzés, mint bátor, nemes cselekedet. "Nesze bátyám - mondanám neki(k) -, itt egy íj meg egy nyíl, ezzel lőj magadnak" - fogalmazta meg a valóban kihívást jelentő, szakértelmet és vadászszerencsét kívánó technikát. Közben a távolból puskalövések hallatszottak.

Kényszerű kitérőnket követően 11 óra után értünk a vértestolnai műúthoz, a túra negyedéhez - tartva 5 kilométeres átlagsebességünket. Pár száz méterrel arrébb hívott fel Sistergő, hogy merre járunk, hogy haladunk. Bányahegyhez is tervezett és kényelmesnek bizonyuló utazósebességünkkel értünk, fél egyre (30 kilométert megtéve). Hó ugyan nem volt, de a zúzmarás ágak már téli, karácsonyi hangulatot árasztottak.

A Gerecse üdülőnél két riadt fiatalt, egy fiút és egy lányt találtunk, akik elmondták, hogy vadlovak kergették és támadták meg őket, a srácnak még a könyökét is bekapta az egyik (mutatta is a csonkot - na jó, csak a gyűrött kabátját). Furcsálltuk a dolgot, de hősiesen tovább indultunk, én túrabotjaimmal, Attila pedig egy faággal és valami spray-vel felfegyverkezve, ha esetleg támadnának a lovak. Egy fa tetejéről hangokat, recsegést hallottam, na, most fog ránk ugrani a fáról, mondtam tréfálkozva. Aztán megláttuk a távolban a lovakat (no nem a fa tetején, mint a dalban a kis tehén, hanem egy réten), de addigra elmúlt támadó kedvük, és békésen legelésztek, de szemük sarkából bizonyára sunyin méregettek minket. A következő pár száz méteren vicces lóneveket találtam ki, mint például Ravasz Sörény (a nyomolvasó, aki képes majd utánunk jönni), vagy Gyilkos Pata (vagy a már kissé elcsépelt Pszicho Pata), majd Attila képzelt párbeszédeket mondott, ahogy a vadlovak beszélgetnek egymás között, minket követve. Elmondtam neki azt a régi történetet, amikor öcsémmel túrázva, úgy tíz évvel ezelőtt egy lóval és egy kutyával találkoztunk egy éjjel, és a két állat hol lemaradva, hol megelőzve minket kísérte utunkat kilométereken keresztül.

Délután kettőre értünk Pusztamarótra (Attila itt váltott az edzőcipőről Hanwag bakancsra). Mogyorósbányára, a Kakukk vendéglőbe, ahol lassan már törzsvendégnek számítok, háromnegyed ötre értünk. Mancockának küldtem üzenetet, hogy a tervezett 7 óra helyett jó esetben is csak fél 9 után érünk Dorogra. A vendéglőben feltöltöttem az ivóvíz készletem, Attila ivott egy alkoholmentes sört, majd indultunk tovább, a tokodi pincék felé.

Hegyes-kőhöz ködben értünk, és ismét ez bizonyult a "Halál-hegynek", kritikus pontnak. Attila egészen eddig kitartott, de itt kezdte el emlegetni, hogy a Gete megmászását már inkább nem próbálja meg, és Tokodon kiszáll. Mondta, hogy ennek ellenére is sikeresnek érzi a túrát, mert a hivatalos Isziniken csak Mogyorósbányáig jutott, és most ez volt élete leghosszabb, bő 50 kilométeres gyaloglása. Kritikus volt ez a szakasz abból a szempontból is, hogy a múlt szombati felderítő utam, a GPS és Sistergő telefonos útbaigazítása ellenére ismét elkeveredtem kicsit - bár ebben most a nagy köd is közrejátszott.

Lementünk hát Tokodra (fél 8 körül járhatott ekkor), ahol Attila a buszmegállóban maradt, és adott nekem útravalóul még egy csirkés szendvicset. Egyedül nem akartam megmászni a Getét, így a műúton sétáltam be Tokodaltárón keresztül Dorogra. A már-már végtelennek tűnő aszfaltcsík nehezen fogyott el - közben krokodilos gumicukrot rágcsáltam, és (hamuban sült) pogácsát, amit egy hölgytől kaptam Tokodaltárón (mint utóbb kiderült, abból a dorogi cukrászdából érkezett a váratlan küldemény, ahol Mancocka várt rám, a Molnár sörözővel szemben - "a barátja várja" - mondta a pogácsás hölgy; ha az olvasó ezt nem teljesen érti, ne lepődjön meg, ez akkor nekem sem volt világos, sőt, az aszfalt szélén megtett kilométerek után már kissé pszichedelikus állapotba kerültem).

Végül Dorogra értem, ahol - miután a füstmentes cukrászda már bezárt - Mancocka a sörözőben várt rám. Beceneve csengése alapján bevallom, korábban nőnek gondoltam, bár már a túra előtt tudtam, hogy férfiról van szó. Megjelenésével kicsit édesapámat is felidézte.

A sörözőben volt egy kicsit ittas, barátságos srác, aki látható tisztelettel és gyermeki csodálattal nézett minket, felszereléseinket, főleg amikor megtudta, hogy honnan jövök, és még meddig tervezünk menni. A szavai akadoztak, botladoztak, és bár ellenkeztünk, végül meghívott egy-egy kólára minket.

Mancockával végül aztán csak pár kilométert tettünk meg, a szomszéd faluig, Kesztölcig jutottunk a kék jelzésen. Először abban reménykedtünk, hogy végig tudunk menni Budapestig, de nagyon elkezdett esni az eső, eláztunk, így lebeszéltük egymást a folytatásról, elvégre nem akartunk kihűlni éjszaka. Így történt hát, hogy végül a 100 kilométerből csak nagyjából 65-70 km lett (bár az Iszinik már akkor is csonka lett volna, ha Budapestig megyünk, hiszen a Getét kikerültem). Kicsit beszélgettünk, szóba került Momo és az utcaseprő története, és az utolsó busszal Leányvárra mentünk, hogy onnan vonattal jussunk vissza Budapestre. A vonat azonban már elment, és láttuk, hogy csak hajnali négy előtt megy majd a következő, azaz az első (úgy éjjel 11 körül járhatott ekkor).

Mancocka végül a stoppolást választotta (mint utóbb kiderült, okosan, mert jóval előbb hazajutott, mint én), én pedig a váróteremben maradtam. A fűtetlen váróteremben, ahol a Suunto Vector órám szerint 12 fok volt, így fel-alá járkáltam, mint egy rab. Vizes kabátom, átázott pulóverem a padra terítettem. Volt időm, így a falon elolvasgattam a hirdetményeket, menetrendeket - majdnem úgy, mint Zweig hőse a Sakknovellában, a Gestapo fogságában. Igaz, nekem azért volt más és jobb kapaszkodóm, időtöltésem is, mert van néhány játék a telefonomon, és a Suunto órám funkcióinak tanulmányozására is tudtam most időt szánni.

Egyszer csak belépett a forgalmi szolgálattevő. Miben segíthetek? - kérdezte, de ez inkább azt jelentette, hogy el kell hagyni a várótermet, nem lehet ott éjszakázni. Aztán mondtam neki, hogy egy nagy túrán voltam, és eláztam. Bár nem szeretem a protekciós dolgokat, a szívélyesebb "vendéglátás" kedvéért megemlítettem neki, hogy én is a vasútnál dolgozom, és megmutattam neki az arcképes igazolványom. Így ott maradhattam.

Felhívott Attila is, időközben ő is hazajutott. Épp a csirkés szendvicsét ettem, amikor hívott.

Eszembe jutott, hogy gyermekkoromban is töltöttem egy éjszakát egy váróteremben, amikor édesapámmal és öcsémmel véletlenül fennmaradtunk a vonaton. Édesanyám várt is minket az vasútállomáson (épp akkor is egy kirándulásról tartottunk tán hazafelé), de elaludtunk a kocsiban, és csak a következő állomáson tudtunk leszállni, ahonnan hajnalban indult vissza vonat. Sok emlékem nincs az esetről, tán csak a lassan vánszorgó idő.

Aztán láttam, hogy a bal mutatóujjam utolsó ujjperce mintha elkékült volna. Tán megfagyott - gondoltam. Nagy hiba volt felvenni a vizes kesztyűt. De még így is jobban jártam, mint Aron Ralston a 127 órában, végül is csak egy ujjperc, nem egy egész alkar. Már kezdtem elmerülni a hipochondriámban, amikor rájöttem, hogy a kék folt lemosható az ujjamról, és semmi baja nincs.

Eléggé fáztam, próbáltam az egyik szárazon maradt pulóverem garbójába lehelve melengetni magam. Már csak két óra a vonatig, már csak másfél, már csak egy... az utolsó percekben már a váróterem ajtajában álltam, indulásra készen, nehogy lemaradjak a vonatról.

A fűtött kocsiban csak bóbiskoltam, vizes sapkámat, kesztyűmet a fűtőtestre terítettem... Majd szép lassan hazaértem, és egy kellemes, meleg zuhany után kipihentem a fáradalmakat.

Kapcsolódó bejegyzések:

Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

A kesztölci köztársaság legendája

2011-11-29T10:34:00.000-08:00

A Kinizsi Százashoz ugyan nem kapcsolódik sem konteó sem városi (erdei) legenda - ha a zombikat nem számítjuk -, azonban egy, a túra által érintett község, Kesztölc rendelkezik egy különös históriával, a kesztölci köztársaság legendájával, melyről az Urbanlegends.hu oldalon és az Indexen is olvashatunk.
Barsi Szabó Gergely egy könyvet is írt a témáról.

Kínai multifunkciós gyalogsági ásó

2011-11-29T09:53:00.001-08:00

A Kinizsi Százasra ugyan nem feltétlenül szükséges ez az eszköz, de táborozáshoz, vagy egy lakatlan szigeten nagyon hasznos lehet. A WJQ-308 típusú összecsukható katonai ásó ugyanis nem csupán ásásra használható, hanem csákány, lapát, kés, fűrész, balta, konzervnyitó, sörnyitó, olló, mérőeszköz, evező és kalapács is egyben, és még ki tudja mi minden.

Ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott: "Érdemes megnézni ezt a videót a kínaiak új multifunkciós csodafegyveréről. Ha egyszer ezzel megindulnak..."

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: hitelkártya méretű felszerelések túrázáshoz

Trekking'n'style rovat: Bear Grylls csuklópántja

Levél a K100 társasjáték egy kipróbálójától

2011-11-29T09:19:00.000-08:00

A Kinizsi Százas témájú társasjátékomnak, a K100-nak köszönhetem, hogy megismertem személyesen Kovalik Andrást (aki aztán a játék tökéletesítésében is segített); most pedig egy levelet kaptam játékom egy ismeretlen kipróbálójától, N. Zoltántól:

"Kedves Sándor!

Gratulálni szeretnék a letölthető társasjátékaidhoz! A Balatont és a K100-at már kipróbáltuk a kisfiammal (8 éves). Nagyon jól szórakoztunk, és köszönjük, hogy kitaláltad ezeket.

Sajnos nincs A3-as nyomtatónk, ezért szétdaraboltam a pályát 3 részre, illetve a kiegészítő kártyákat tükröztem, hogy kétoldalasra lehessen nyomtatni. Ezeket csatoltam, hátha valaki másnak is szüksége lehet rá.

Üdvözlettel:

N. Zoltán"

Jó érzés ilyen levelet kapni, kellemes a tudat, hogy valahol, valakik egy általam tervezett, alkotott játékkal játszanak, és ezzel örömet szerezhetek. Nagy szó és tán szerénytelenség is, de az ember így egy kicsit halhatatlanná válik, hasonlóképp, mint egy író a regényeivel.

A levélben említett fájlokat hamarosan közzéteszem a K100 társasjáték letöltési oldalán.

Kapcsolódó bejegyzés:

K100 társasjáték - játék közben

Idézet Michael Ende Momo c. regényéből a Kinizsi Százashoz

2011-11-29T08:43:00.000-08:00

Mancocka, az Index fórum Kinizsi Százas topikjának egyik tagja idézett egy hozzászólásában Michael Ende német író gyermekregényéből, a Momo-ból. Nyolc-kilenc éves koromban ez volt talán az első regény, amit elolvastam. Következzék az idézet, melyben Momo utcaseprő barátja mesél a munkájáról:

"- Látod, Momo - mondta aztán úgy példaképpen -, ez így van: az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hoszú; ennek sose ér a végére, gondolná.

Egy ideig hallgatagon maga elé nézett, majd folytatta:

- Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni.

Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:

- Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.

Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:

- Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. - Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: - Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. - Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: - Ez fontos."

(Az utcaseprőség, ez a sokak által lenézett de valahol mégis szép munka különösen közel áll a szívemhez, mert magam is dolgoztam egy időben utcaseprőként. Igaz, az Iszinik 100 seprőjeként nem váltam be.)

Kapcsolódó bejegyzések:

Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz

Mark Twain idézetek a Kinizsi Százashoz

Henry Ford idézetek a Kinizsi Százashoz

Szuperprivát Iszinik 55, avagy a félig teli vagy félig üres pohár

2011-11-27T08:51:00.000-08:00

Kinizsi Százas sikereimtől elbízva magam, az első Iszinik 100-as túrámba, a "fordított Kinizsi Százasba" bizony beletört a bicskám. Ettől pedig úgy éreztem magam, mint a jó tanuló, aki váratlanul rossz jegyet visz haza az iskolából. Nem akartam annyiban hagyni a dolgot, ezért eldöntöttem, hogy hétvégén teljesen egyedül (bár a túrát két részre bontva) megpróbálok végigmenni a távon. Nos, ez sem sikerült teljesen, és itt jön az ismert kép a félig teli vagy félig üres pohárról...

Ha ugyanis a pozitív oldalát nézem a dolognak, elmondhatom, hogy életem leghosszabb magányos túráját teljesítettem. Tudom, ezzel megszegtem azt a fontos alapszabályt, hogy az ember ne induljon egyedül kirándulni, de most direkt egy kicsit "kockáztatni akartam", megtapasztalni, hogy milyen, amikor valóban csak magamra számíthatok. Még sosem gyalogoltam ennyit egyedül. A tájékozódás nem volt nehéz, szinte csak a kék jelzést kellett követni, de sötétedés után még ezzel is akadtak bonyodalmaim - látszik, hogy még sokkal jobban meg kell ismernem a Kinizsi Százas (Iszinik 100) távját, útvonalát, de egyszer talán eljön az az idő, hogy a kisujjamban lesz. Tehát ebből a szemszögből nézve túlléptem eddigi határaimon, korlátaimon, és 13 óra alatt 55 kilométert gyalogoltam magányosan, ebből 2-3 órát sötétben. A könnyebb tájékozódás és kütyü tesztelés kedvéért magammal vittem az frissen szerzett GPS-em, és a Suunto Vector órámat.

Viszont ha másképp közelítem meg a történteket, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy az Iszinik 100 kezd a mumusom lenni, és megint kifogott rajtam... Sebaj, amit nehéz megszerezni, az ezáltal csak értékesebbé válik - márpedig az Iszinik 100 tényleg nem adja magát könnyen nekem, csak diszkréten, de csábítóan kelleti magát.

A tervem a következő volt: szombaton kora reggel indulok Szárligetről, és elgyalogolok Dorogig. Úgy számoltam, hogy ha reggel 5-6 körül indulok, akkor még sötétedés előtt Dorogra érhetek. Ott megszakítom a túrát, Budapesten töltöm az éjszakát, majd vasárnap reggel visszatérek Dorogra, és folytatom az utat. Tehát egy 62 és egy 38 kilométeres résztávon ismerkedek az útvonallal.

Az éjszakai pihenő kettős célt szolgált volna: nappal jobban meg tudom figyelni az utat, másrészt pedig mi tagadás, kicsit félős vagyok, sötétben nem érzem jól magam egyedül az erdőben. A Kinizsi Százas az más, hiszen akkor társasággal megy az ember, előtte, mögötte is sokan haladnak, nincs teljesen egymaga. Egyedül még Bear Grylls sem merészkedik a vadonba, ott van vele a kamerás ember. Persze tudom, hogy ez csak barátságos erdő, nem Józsefváros egy veszélyes környéke vagy Ciudad Juarez, de akkor is. Talán a sok erdős thriller, A vörös ház c. klasszikustól az Ideglelésen át A faluig, vagy ott van még Gyatlovék hátborzongató históriája is...

Tehát a terv két egynapos túra lett volna, ebből azonban végül csak a szombati utat valósítottam meg, azt is csak részben, mivel Dorog helyett csak Tokodig mentem.

5:55-körül indultam el a szárligeti vasútállomásról. Az első egy-két kilométeren még sötétben haladtam, itt ébredtem rá, hogy még tényleg edzenem kell a bátorságom és/vagy kevesebb erdei rémtörténetet látnom, olvasnom. "...minden éjben ott lapul / az örök sötétség" - jutottak eszembe Zorán sorai. Megerősödött az az elhatározásom is, hogy délután 4 táján, még világosban Dorogra kell érnem.

Somlyóvárra, az Iszinik 100 első ellenőrzőpontjára két és fél óra alatt értem, tehát még az 5 km/órás átlagsebességet sem értem el, márpedig ahhoz, hogy még világosban érkezzek Dorogra, nagyjából 6 kilométert kellett volna haladnom óránként.

A vértestolnai műútig (25 km), a második ellenőrzőpontig 11-re, azaz 5 óra alatt értem, így már elértem az 5-ös átlagsebességet, Bányahegyen pedig negyed egykor voltam (úgy emlékszem, hogy az Iszinik 100-on ide nagyjából sötétedésre értünk Oszkárral, igaz, akkor nem reggel hatkor, hanem csak fél kilenckor indultunk). A Gerecse üdülő melletti titokzatos csapdával sem sötétben találkoztam, hanem délután fél kettőkor. Pusztamarótig egyébként minden zúzmarás volt, téliessé téve a tájat, viszont kicsivel később eltűnt a zúzmara, és ősziesre változott a kép.

Péliföldszentkeresztre fél négykor értem, itt már (de korábban is) egyértelművé vált, hogy jó, ha Mogyorósbányáig eljutok világosban, Dorogig már semmiképp. Így is lett, Mogyorósbányán kezdett sötétedni. Kicsivel négy után értem a Kakukk vendéglőhöz, ahová becsülettel bementem, hogy ezt a kis szakaszt se vágjam le. Mivel fogyóban volt a folyadékkészletem, vettem két kis palack ásványvizet (pár perce le is ültem, a vendéglőben épp a Fools Garden Lemon Tree c. száma, majd Oláh Ibolya Baby c. dala szólt).

A tokodi pincékhez már sötétben értem, pedig szerettem volna világosban látni, mint a Kinizsi Százasok alkalmával. A pincék utáni szakasz, a Bundás-hegy környéke vált egy kicsit "elátkozottá", a sötétben többször is utat tévesztettem. Ugyan nem nagyon, a GPS-nek köszönhetően 50-100 méter után mindig észrevettem a hibát és visszataláltam a jelzéshez. Kicsivel arrébb, a Hegyes-kő mellett újra elkeveredtem, nem találtam meg a Tokod felé, északra forduló ösvényt, csak némi barangolás után. Itt már határozottan éreztem, hogy nem szívesen vágnék neki a Gete megmászásának és esetleges útkereséseknek.

Tokodra beérve egy buszmegálló mellett haladtam el, az egyik várakozótól megkérdeztem, hogy mikor jön a busz - miután azt felelte, hogy néhány perc múlva itt lesz, és hamar Dorogra ér, feladtam az önmagammal és a kilométerekkel vívott csatát, és abbahagytam a túrát. Eldöntöttem azt is, hogy a vasárnapot inkább pihenéssel töltöm, és nem a táv második felének bejárásával.

A kudarc ellenére tanulságos és szép út volt, és ha nem is egyedül, de hamarosan egy túratárssal újra belevágok.

Kapcsolódó bejegyzések:

Attila beszámolója az Iszinik 100-ról

Az én Garmin eTrex GPS-em

2011-11-27T08:14:00.000-08:00

A Suunto Vector óra mellett egy másik "kütyüt" is beszereztem a napokban: egy Garmin eTrex H típusú túra-GPS-t. Ez az első műholdas navigációs készülékem, és egy egyszerű, olcsó, de megbízható típust kerestem. Ma már természetesen vannak jóval modernebb, színes kijelzős (ez szürkeárnyalatos kijelzővel bír, tamagotchi-szerű óriás pixelekkel, a régi mobiltelefonokat idéző háttérvilágítással), beépített térképes modellek is, de úgy gondoltam, hogy egyelőre elég egy ilyen fapadosabb, nomádabb darab, mely ha úgy alakul, hogy nagyon nem tudom, merre járok, akkor a koordinátáival elárulja a helyzetem, amit aztán hagyományos turista térképen azonosítani tudok (ennek szükségességét a Via Dolorosa túra mutatta meg). Ez nyilván nem a legkényelmesebb megoldás, de így kevésbé érzem "csalásnak" a használatát - és amúgy is úgy tervezem, hogy a Kinizsi Százas útvonala, annak minden ösvénye és elágazása hamarosan az elmémben lesz.

Kapcsolódó bejegyzés:

Az én Garmin eTrex GPS-em

Az én Suunto Vector órám

2011-11-27T07:49:00.001-08:00

A napokban szert tettem egy Suunto Vector outdoor órára. A túrázó- és sportberkekben ismert és elismert finn Suunto márka nagyjából 50.000 forintos modelljére nem kellett költenem, csere útján jutottam hozzá. Az egyébként is legendás Vector típus ráadásul túra- és filmtörténeti (és termékelhelyezési) jelentőséggel is bír: ilyen karórát hordott a megtörtént esetet feldolgozó 127 óra c. film főhőse, Aaron Ralston, csak éppen sárgát.

A Suunto Vector meglepően nagy óra, a G-Shock-omnál is méretesebb. Első ránézésre akár olcsó játékórának is tűnhet, de a belseje a külsejénél jóval kifinomultabb, és számos hasznos funkcióval bír: az óra, ébresztő, stopper és visszaszámláló mellett rendelkezik barométerrel, hőmérővel, magasságmérővel és szintező buborékos digitális iránytűvel is.

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: fülbevaló iránytűvel

Trekking'n'style rovat: Diesel óra analóg iránytűvel

Interjú Bozótnégerrel és Montyval, A vadon szava blog gazdáival

2011-11-23T07:53:00.000-08:00

Következzék egy interjú Bozótnégerrel és Montyval, A vadon szava blog két szerzőjével, gazdájával. A téma természetesen a túrázás, a "túlélés" és a Kinizsi Százas:

- Honnan jött A vadon szava blog indításának ötlete, illetve hogyan kezdődött az érdeklődésetek a túrázás, táborozás, túlélés iránt?

Bozótnéger: Hát ha nagyon vissza akarok menni az időben, akkor talán azzal kezdődhetett, amikor 8 éves koromban elkezdtem indián regényeket olvasni, és ez a "természetben való életvitelszerű tartózkodás" megmozgatta a fantáziámat. Aztán akkor sikerült a gyakorlatba ültetni ezt valamelyest, amikor beálltam cserkésznek, mivel a táborok erről szólnak, és nagyon tanulságosak ezen a téren, valamint ekkor találkoztam a teljesítménytúra intézményével is. Maga a túlélés iránti érdeklődésem pedig ez előbbieken alapulva fejlődött ki, hasonló érdeklődési körű barátok közreműködésével. Ebben meglehetősen inspiráló volt Makrai Tibor alezredes ‘95 tájékán megjelent Túlélősuli című remek cikksorozata, vagy például a Len Cacutt, illetve a Gerhard Buzek-féle túlélőkönyvek lapozgatása.

A blog ötlete úgy jött, hogy szűk körben gyakran beszéltük át saját tapasztalatainkat egy-egy kiruccanás kapcsán, és úgy gondoltuk, hogy ezek esetleg másokat is érdekelhetnek, a blog pedig megfelelő formátumnak tűnt ezek megosztására, ráadásul Montynak ekkor már működött a saját blogja, így ez tűnt kézenfekvőnek.

Monty: Előéletünk azonos ilyen szempontból, főleg, hogy nagy része közösen telt. Személy szerint elég sokat olvasgattam hadtörténelmi vonatkozású munkákat, és ott a túlélés is előkerült. Mivel pedig szerettem a természetet is, rászoktam a teljesítménytúrázásra, és portyáinkon persze a túlélési ismeretek is előtérbe kerültek. Közben elég sok tapasztalatot szereztünk, ezek egy része a bloghoz is utat talált.

- Tekintetek valakire példaképként a túrázás, túlélés "szakterületén"?

Bozótnéger: A túlélés terén Mors Kochanski, Les Hiddins, Ron Hood vagy Ray Mears munkásságát tartom figyelemre méltónak, bár még számos kevésbé ismert szakértőt is lehetne említeni.

Monty: Chris Ryant. Igaz, ő nem a klasszikus értelemben vett mezei túlélést művelte, hanem egyszerűen olyan akaraterővel bírt, ami átsegítette a nehézségeken egy igen rossz helyzetben. Ő egyébként írt a fizikai kondicionálásról is, ami nem csoda, lévén igen komolyan veszik az állóképességet az SAS-nél. Egyszer igazán eljöhetne az öreg egy Kinizsi Százasra, bár gyanítom, neki ez meg se kottyanna.

- Ha már itt tartunk, mit jelent számodra a Kinizsi Százas?

Monty: Egy rendszeres fizikai-lelki megmérettetést, mely jelentősen összefügg a természet szeretetével. Mivel eléggé rákattantam, most már bizonyos, hogy életem egy meghatározó élménye marad. Hogy hányszor veszek még részt rajta, az persze jó kérdés, és sok mindentől függ.

- Mikor és hogyan hallottál először a Kinizsi Százasról?

Monty: Egy vonatkozó beszámolóban, 2000 környékén. Részletes és nagyon lelkesítő volt. Pár év múlva aztán belevágtam. No, nem a felkészülés tartott ennyi ideig, hanem az időpont csak ekkor volt megfelelő nekem.

- Voltál már a novemberi Iszinik 100-on, a "fordított Kinizsin"?

Monty: Nem, egy százas egy évre éppen elég.

- A világ mely szegletére, szegleteire utaznátok el szívesen egy kiadós túrázásra?

Bozótnéger: Az amerikai kontinens számos területe érdekelne ilyen tekintetben, illetve Ausztrália térsége. De bizonyára rá lehetne beszélni még jónéhány egyéb helyre is a bolygón.

Monty: Észak-Amerika, esetleg Észak-Afrika és a Közel-Kelet egy békésebb része.

- Melyik volt eddig a legemlékezetesebb túrátok?

Bozótnéger: Nehéz kérdés, nekem az egyik például az volt, amikor éjszaka, szakadó esőben másztunk fel az Old Man of Storr nevű sziklaképződményhez a skóciai Skye szigetén.

Monty: 2003 januárjában a Pilisben portyáztunk. Nem tudom, ki emlékszik még, nagyon hideg telünk volt akkor, a hegyen félméteres hóval. Egy sziklaüregben, később pedig saját készítésű menedékben aludtunk, ami olyan hidegben elég érdekes élmény volt, a magunkkal vitt hőmérő -12 fokot mutatott hajnalban. És hát az első Kinizsim is emlékezetes marad, sok-sok tapasztalatot nyújtott, de erről írtam már.

- Könyvekből, filmekből, internetes forrásokból, vagy a saját tapasztalataitokból tanultatok a legtöbbet?

Bozótnéger: Ez így mind együtt. Nagyon sokat lehet tanulni könyvekből, internetről, de aktív tudássá csak az válhat, amit magunk is kipróbálunk, mi több, rutin szinten begyakorlunk. Vannak dolgok, melyeket csak saját tapasztalatok révén lehet elsajátítani. Ugyanakkor fontosnak vélem még az ismerősök saját személyes tapasztalatainak megismerését is, így mi például a barátainkat is gyakran kifaggatjuk egy-egy téma kapcsán, arra ugyanis nincs ideje az embernek, hogy minden lehetséges hibát személyesen kövessen el. Ilyen szempontból nagyon jók az internetes fórumok is, ahol sok tippet lehet kapni, és valahol a Vadon szava blogot is egy ilyen tudás-megosztásnak szántuk, bár a hozzászólások száma azért elmarad az ideálistól. És még valami: sokat lehet tanulni magából a blog írásból is, mert így rákényszerül az ember, hogy rendbe rakja, megfogalmazza gondolatait, utána járjon bizonyos témáknak. Így csak bátorítani tudnék mindenkit erre a tevékenységre is.

- Végül egy "túrázással, táborozással, túléléssel" kapcsolatos rejtély: hallottatok már a Gyatlov túra tragédiájáról, amikor 1959-ben, különös körülmények között meghalt kilenc túrázó az Urál hegységben? "Túlélő szemmel" mit gondoltok az esetről?

Bozótnéger: Érdekes történet, de ennyi információ alapján nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Amúgy szerintem az ufók voltak. :)

Monty: Dettó. Nem szeretnék így járni.

- Köszönöm szépen az interjút!

Kapcsolódó bejegyzés:

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

Attila beszámolója az Iszinik 100-ról

2011-11-22T08:46:00.000-08:00

Blogom egyik olvasója, akivel az Iszinik 100 előtt találkoztam is, írt egy részletes és szép beszámolót az útjáról. Bár végül feladni kényszerült a túrát, írása így is (vagy éppen ezért) katartikus és tanulságos.

"Sziasztok!

Először is szeretnék elnézést kérni valakitől, akinek sajnálatos módon valószínűleg rosszul emlékszem a nevére, miközben nagyon sok jóindulatot tanúsított felém, amiért akkor is, de így

utólag is, különösképpen hálával gondolok vissza.

Szóval az én Iszinik 100-am:

A végeredmény: feladtam. Az első helyezést/teljesítést nem szokták magyarázni. A többit meg minek. :-) Én mégis leírom azt amit gondolok, mert köszönettel tartozom néhány ismeretlen embernek.

Az Isziniket az idei év szervezett sportaktivitásának lezárására szántam. Tavaly december 31-e óta a feleségemmel új életet kezdtünk. Tízen év dohányzás, és nem aktív sportolás után,

január elseje óta, heti 4x, 5x keményen edzünk. Ő tornázik, én futok. Most már heti 40 km-nél járok. Az Iszinik az önmegvalósítás, önigazolás és egy kicsit az önismeret célját szolgálta (volna). Mindazt, amit a téli futásokkor, a félmaraton közben, az izomlázak mindennapjában éreztem, hogy nehéz, meg néha sz@r is, meg nincs kedvem menni, de mégis, szinte minden másnap húzom a futócipőmet és megyek.

Nekem a futás és a bicikli hozta meg azt az élményt, hogy szinte edzésről edzésre nyomon követhetem a pszichém és az erőnlétem alakulását. Itt edzés közben tényleg saját magam vagyok, függetlenül mások kisugárzásától, szándékaitól, jó- vagy rosszakaratától. Itt függetleníthetem magamat a mindennapok általam vélt vagy valós idegesítő, bosszantó körülményeitől.

Nem tudtam semmit júniusig a Kinizsi-Iszinik-ről , de még a teljesítmény túrázásról sem. Gábor cimborám mondta, hogy van egy ismerőse, aki már többször teljesítette a Kinizsit. Néhány nap böngészés után egyértelművé vált, hogy én indulni szeretnék az Isziniken. Mindvégig azt gondoltam, hogy tudom milyen nehéz lesz, hogy fejben is ott kell majd lenni. Igazából nem tudtam.

Amikor Zoli cimborámmal nekivágtunk a távolságnak, (Ő volt, akit rá tudtam venni erre a távra) bizakodva, borzasztóan jókedvűen egy hosszú sétának gondolva az előttünk álló 25 órát, nem gondoltam, hogy felnőttkorom egyik magam által vállalt kudarcát élem majd át, oly módon, hogy utána csak jóérzések lesznek bennem. Ez nem séta túra. Már az első ellenőrző ponton kiderült számunkra. Ez teljesítménytúra. Mi ezt nem jól gondoltuk át, aminek, illetve egy csúnya vízhólyagnak köszönhetően egymagam folytattam az utat.

Miután egyedül maradtam megelőzött engem egy trió, akik nem haragudtak meg azért, hogy rájuk akaszkodva Ők túrázva, én néhol kocogva, követem őket. Ők hárman András, Laci, és a bevezetőben már leírtak miatt, szerintem " Gábor " jó tanácsokkal, humorral, és érdekes dolgokról beszélgetve, egészen a második ellenőrző pontig repítettek magukkal, ahonnan én pihenés nélkül indultam tovább. Ezen az öt kilométeres távon éreztem először, hogy teljesítmény túrázni érdemes mindenkinek a saját tempójában. Kicsit gyors volt nekem az Ő "NB 2"-s tempójuk. :-)

A harmadik pont után éreztem meg azt, hogy muszáj lesz cipőt és zoknit cserélnem valahol. Egy pihenőnél meg is tettem, de csak a zoknimat cseréltem le, a cipő bakancsra cserélését gondoltam, majd a szakasz végén a Kakukkban megejtem. Itt a pihenőnél ismét találkoztam a triumvirátussal, akik mindvégig, ekkor is kiegyensúlyozott derűvel koptatták a számomra egyre kevésbé kellemes kilométereket.

Utam utolsó szakaszát, amit még ekkor nem tudtam, hogy az lesz, kicsit elkedvetlenedve döcögve folytattam, egyre több zavaró tényezővel. Térd és boka fájás, vízhólyag, dögnehéz hátizsák folyamatos igazgatása, szóval egy csomó olyan körülménnyel, ami egy kezdő tapasztalatok nélküli teljt.-t igencsak megvisel a 40-ik kilométer körül.

Ekkor találkoztam Jánossal, aki, talán érezve a kezdődő vert helyzetemet néhány perc beszélgetés után lelassulva hozzám, később a besötétedéskor lámpával a kezében vezetett a Kakukkig. Mindvégig jó kedéllyel, őszinte szeretettel szavaiban az erdő és a természet felé, úgy hogy közben egyszer sem éreztem tehernek magamat mellette, miközben én már csak a pihenőt vártam.

Ekkor már sejtettem, hogy nem fogom tudni teljesíteni az etapot. Arra gondoltam, hogy Dorogig elvergődöm valahogyan, mivel a vészforgatókönyv is így volt tervezve, ( ide lett volna legkönnyebb fuvart szervezni) de néhány perc, egy pár virsli-tea kombó után, tudtam, hogy nekem most nincs tovább. Tudtam, hogy ha össze is szedem magamat Dorogig talán, de tovább semmi képen nem jutok. Szóltam Jánosnak, hogy nekem ennyi volt, ne várjon rám.

Miután elköszöntünk és tudatosult bennem az, hogy feladtam azt a "versenyt" ami az egész évi felkészülés, az ezzel járó lemondások jutalma lett volna ha teljesítem, ami ha nem itt, akkor Dorogon ért volna végett biztosan, akkor éreztem meg, hogy mennyire akartam ezt teljesíteni. Ugyanis ezek után elbőgtem magamat. Felnőtt ember létemre. Úgy, hogy mindeközben csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jó volt a nehézségek ellenére az egész nap, az egész túra, az emberek és hogy én is milyen jó voltam "ahhoz" képest. Arra gondoltam, hogy majd legközelebb sikerül. Viszont az nem most van, és ezt akkor ott elfogadni nemigazán tudtam. Visszamentem, kijelentkeztem (még az ötvenes oklevelet is felajánlották, amit nem tudtam volna jóérzéssel elfogadni ) és mentést kértem otthonról egy fura érzésekkel teli teljesítménytúrázónak. Itt persze még egyszer találkoztam az NB2 csapattal, akik ott is, akkor is számomra "NB1" csapat módjára kezelték a helyzetemet.

Ezt a néhány sort nekik ajánlom. Nekik, mindannyiuknak, akikkel kapcsolatba kerültem a verseny alatt, és akarva vagy akaratlanul, de segítettek nekem.

Köszönöm nektek.

u.i.: És persze köszönöm feleségemnek, aki önmagát legyőzve autóba pattanva pillanatok alatt mellettem termett...

Szunyogh Attila"

Kapcsolódó bejegyzések:

Találkozás egy olvasómmal az Iszinik 100 apropóján

Újabb kalandozás az Iszinik 100 útvonalán

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

Kritika az Iszinik 100 feladása miatt

2011-11-22T08:35:00.001-08:00

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjában - jogosan - kritikát kaptunk, amiért seprőként végül nem mentünk végig a túrán. Egyetértek a bírálattal, és ha ezt már jóvátenni nem is tudom, de az Iszinik 100-at (vagyis önmagamat, az Iszinik 100 segítségével) megpróbálom minél előbb legyőzni, és sikeres Kinizsi Százas teljesítéseim mellé legalább egy, de akár sok Iszinik 100 trófeát is gyűjteni.

Kapcsolódó bejegyzések:

Szuperprivát Iszinik 55, avagy a félig teli vagy félig üres pohár

Egy seprő beszámolója az Iszinik 100-ról

2011-11-20T11:55:00.000-08:00

Megadatott az a lehetőség, hogy az idei hivatalos Iszinik 100 egyik seprője lehettem. Bár inkább csak amolyan "segéd seprő" voltam, hiszen valójában seprő társam, Oszkár navigált, én csupán a társaságát képeztem. Korábban nem találkoztunk személyesen, így egy avatar rajza alapján ismertem fel a 100-200 fős tömegben a szárligeti vasútállomáson.

A túra közben szinte végig beszélgettünk (persze egy-egy kaptatón voltak hosszú hallgatásaim, hallgatásaink). Azt korábban is tudtam, hogy ő szerkeszti a Kinizsi Százas nem hivatalos oldalát, de most kiderült, hogy a teljesitmenytura.lap.hu oldalnak is ő a gazdája (én pedig eldicsekedtem neki az általam gondozott kinizsi-szazas.lap.hu-val). Oszkár 1990 óta valamennyi Kinizsi Százason résztvett, igaz, a túrát jópárszor fel kellett adnia, így eddig kilenc teljesítést gyűjtött össze, emellett több Isziniken is indult. Megismertem látásmódját, mely nem tekinti a túra feladását olyan tragikusnak, mint például én, és tetszett ez a könnyedebb szemlélet. Valahogy úgy fogalmazhatott, hogy a megtett kilométereket nem veheti el tőlünk senki, azok szépségére és küzdelmességére úgyis visszaemlékezhetünk, a sajátunk marad; és a sikeres teljesítés nélkül, töredékességükben vagy a szintidőből kilógva is komoly teljesítményt jelenthetnek.

Itt jegyzem meg, hogy a túrán végül nem mentünk végig, nagyjából a 62. kilométernél, Dorogon szálltunk ki hajnalban. Ennek ellenére szép út volt, és elláttuk seprői feladatunkat. Persze kicsit bántam, hogy így jártunk, hiszen a Via Dolorosa-nál azért jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottam ennek a túrának, mivel az Iszinik 100 azért mégiscsak kötődik a Kinizsi Százashoz, annak "testvértúrája"... De hát nem sikerülhet mindig minden. És beigazolódott, hogy (legalábbis számomra, de objektív szempontokat mérlegelve is) jóval nehezebb túra, mint a K100. A zsinórban ötből öt Kinizsi Százas teljesítésem mellé tehát gyűjtöttem egy feladott, de tapasztalatokban gazdagító Iszinik 100-at.

Oszkárral út közben elég sok mindenről beszélgettünk. A magyar oktatásról (főleg a matematika- és zeneoktatásról), gazdaságról, politikáról, gazdaságpolitikáról, drogpolitikáról, demokrációról és diktatúráról, jobb- és baloldaliságról, hitről és ateizmusról, szépirodalomról, egészségről, szexualitásról, társasjátékokról, szerencsejátékokról, utazásainkról, valamint személyes dolgokról.

Tán rögtön a túra elején szóba kerültek a bakancsmárkák, a nagy német bakancsgyártók "szentháromsága", a Hanwag, Lowa, Meindl trió (melyeket magamban az Audi, BMW, Mercedes triumvirátushoz hasonlítottam). Ő egy magashegyi, bőr béléses, keménytalpú és nehéz Meindl-ben jött, ami végül az egyik hibának bizonyult, míg a saját La Sportiva-m szerencsére nem okozott gondot.

Mivel felsőbb matematikával, statisztikával foglalkozik, a szó átterelődött a lottózásra, zsebszámológépekre (van egy TI-89 kalkulátora, míg én többek között egy TI-92-vel, valamint egy tematikus bloggal és fórummal rendelkezem), vagy épp a stratégiai társasjátékokra, a Catan-tól a saját fejlesztésű játékaimig.

A lottózással kapcsolatban meséltem neki számításomról, melyben a lottóötös esélyét hasonlítottam a Kinizsi Százas távolságához, és további túra-matematika témájú kalkulációimról. Ő elmondta, hogy a lottó hazai meghonosítását még a szocializmusban, egyfajta adóként találta ki egy okos miniszter - ez az egyetlen olyan adónem, melyet sok ember lényegében "önként és dalolva", szívesen befizet.

Kiderült, hogy ő is olvasta Marqueztől a Száz év magányt és szintén az egyik kedvenc könyve, olvasta Zolától a Tisztes úriházat és látta A gyűlölet c. filmet (megemlítettem, hogy a Tisztes úriház lépcsőháza számomra képzeletben A gyűlölet belvárosi lépcsőházaként jelenik meg, ahová Vinz-ék felcsöngetnek és felmennek, végül is Párizs-Párizs). Ajánlottam neki, hogy olvassa el Ottlik Gézától az Iskola a határont vagy Tolsztojtól a Mennyi föld kell az embernek?-et, ő pedig ajánlotta Pirsingtől a Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészetét, Vonneguttól Az ötös számú vágóhidat, és Esterházy regényeket.

A demokrácia-diktatúra példámat (egy online sakkmérkőzésen egy sakknagymesterrel szemben játszik a játékba bekapcsolódó hobbisakkozók tömege, akik azt a lépést lépik, amire a legtöbb "szavazatuk" érkezik) ügyesen helyretette azzal, hogy diktátorok általában nem bizonyulnak sakknagymesternek, ráadásul ott van az előbb-utóbb fejükbe szálló hatalom, és az "alvezéreik" kontraszelekciója.

Visszatéve magára a túrára és seprői munkásságunkra: szinte a túra első kilométerein összefutottunk egy eltévedt lánnyal, aki épp velünk szemben sétált, mert azt hitte, arra van a helyes út. Nem tűnt tapasztalt túrázónak, és eléggé rosszul mérte fel az erejét - végül a második ellenőrzőpontig, a 25. kilométerig, a Vértestolnai műútig kísértük, ahonnan a pontőrrel, autóval tudott hazajutni. Túlzás lenne azt mondani, hogy megmentettük az életét, de könnyen bajba kerülhetett volna, ha egyedül az erdőben marad. Itt ért minket az első komolyabb időveszteség, mely később néhány apróbb úttévesztéssel több órássá duzzadt. Nem tévedtünk el, de - főleg az sötétedés utáni szakaszon - számtalanszor előfordult, hogy egy-egy nem teljesen egyértelmű elágazásnál 50-100 métert rossz irányban tettünk meg, és vissza kellett fordulnunk. Oszkárnál volt GPS, ez nagy segítség volt az ilyen helyzetek viszonylag gyors felismerésében. Ezek a kitérők, fáradásom és Oszkár kényelmetlen, nem kellően bejáratott bakancsa lassan oda vezetett, hogy már több órával a mezőny után kullogtunk (igaz, már a rajtnál adtunk a többieknek a fél órás "előnyt"), így seprői szerepünk kezdte értelmét veszteni.

Út közben találtunk néhány érdekességet: egy helyütt egy megnyúzott marhalábszárcsontot(?) némi vérrel, máshol egy fának támasztott állatkoponyát, majd pedig egy bizarr csapdát, egy verem közepére helyezett, kihegyezett karót. Mondtuk is, hogy már csak a fákra akasztott vudu babák hiányoznak (apropó...).

Csaknem a táv felénél, Mogyorósbányán, a Kakukk vendéglőben kaptunk virslit kenyérrel, mustárral, forró teával, desszertnek pedig süteményt - így megfáradva olyan finomnak tűnt, hogy szinte Michelin-csillagot érdemelt volna a falusi vendéglátóhely.

Tehát seprőségünknek és a teljes táv megtételének egyre kevésé láttuk értelmét, mígnem valahol a Tokodi pincék után egy, az erdőben elaludt túrázóra bukkantunk, akivel aztán együtt folytattuk utunkat, és így újra értelmet nyert seprői mivoltunk. A Gete megmászása komoly kihívást jelentett számomra - a Kinizsi Százason, lefelé sem a kedvenc szakaszom, de így felfelé is legalább olyan embert próbáló. A Gete csúcsán megpihentünk, majd lassan lesétáltunk Dorogra - harmadik túratársunkról kiderült, hogy történelemtanár, aki numizmatikával és heraldikával is foglalkozik, a numizmatikán belül pedig jelvénytannal is. A Kinizsi Százas jelvényét ilyen szemmel nem értékelte sokra - de azért próbáltam megvédeni az általam szeretett és szépnek tartott jelvényt.

Megérkeztünk Dorogra (hajnali négy körül), ahol aztán egyértelműen eldöntöttük, hogy 62 km megtétele után számunkra itt véget ér a túra. Kiszámítottuk, hogy reálisan csak délutánra, nagyjából 30 óra gyaloglás után (legalább tovább 10 óra sétával, vagy inkább vánszorgással) érnénk be a célba, ami ugyan hősies teljesítmény lenne, de inkább a vonattal való hazafutamodást választottuk.

Az út szolgált néhány tanulsággal: a teljesítés szempontjából nem feltétlenül optimális dolog seprőnek lenni, valamint még jobban formába kell hoznom magam, további edzésekkel, túrázásokkal. Emellett illendő lenne jobban megtanulnom tájékozódni, valamint majd idővel szert kellene tennem egy saját GPS-re.

Így annak ellenére, hogy nem lettem egy Iszinik 100 jelvénnyel, oklevéllel és a teljesítés boldog tudatával gazdagabb, azért megtapasztalhattam, hogy milyen is ez a túra (még ha az idő rendkívül enyhe is volt, hiszen még éjjel sem fagyott, lehetett volna ennél sokkal cudarabb is), és Oszkár személyében egy nagyszerű túratársat ismerhettem meg. Ráadásul találkoztam személyesen Asciimo-val, a túra szervezőjével is, akinek hálás vagyok, hogy megszervezte ezt a különleges teljesítménytúrát, a túra teljesítőinek pedig gratulálok. Jövőre ugyan - feltehetően - nem lesz hivatalos Iszinik 100, de remélem, hogy előbb vagy utóbb sikerül egy hivatalos vagy nem nem hivatalos I100-on "revansot vennem".

Kapcsolódó bejegyzések:

Kritika az Iszinik 100 feladása miatt

Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

Villámposzt az Iszinik 100 előtt

2011-11-18T21:14:00.000-08:00

Még pár óra, és kezdődik az Iszinik 100 teljesítménytúra, ahol én leszek a "segéd seprő". Úgy érzem, ez lesz az eddigi legnehezebb túrám (hiszen néhány szempontból keményebb még a Kinizsi Százasnál is), de kellően motivált vagyok és tudom, hogy sikerülni fog, nem kell majd feladnom. Öcsémnek is (no meg elsősorban magamnak, olvasóimnak) be kell bizonyítanom, hogy "ich gurige mit keine Scheisse" *, szóval sikerülnie kell, tovább építve személyes brandemet. A túra előtti utolsó edzésképp voltam kutyát sétáltatni (közben kipróbáltam a ruházatom, amit az Iszinik 100-on viselek majd). Jó túrázást és sikeres teljesítést minden résztvevőnek!

Kapcsolódó bejegyzés:

Iszinik 100-zal kapcsolatos kérdések a Kinizsi Százas kvízben

MTI hír a Hirado.hu-n: Izzasztó lesz az Iszinik is

2011-11-17T11:17:00.000-08:00

Az Iszinik 100 teljesítménytúra híre eljutott az MTI-hez, és a Hirado.hu portálon megjelent egy cikk a holnaputáni túráról.

Az írás kitér az Iszinik 100 és a Kinizsi Százas múltjára is:

"Szombaton startol Szárligetről, vasárnap ér Csillaghegyre a Kinizsi teljesítménytúra "inverze": száz kilométeres gyaloglás 24 óra alatt.

A Kinizsi Százas néven ismert túrának már nagy hagyománya van, még 1981-ban rendezték meg az elsőt. A starthely Budapest, a cél pedig Tata (néha Szárliget volt), közben pedig a Pilist és a Gerecsét kell "átjárni", megmászni. A szintemelkedés összesen csaknem 3 kilométer. Bár a legelső "nagy menetelés" szeptemberben startolt, jó ideje május végén tartják a Kinizsi Százast, a legutóbbin (idén május 28-án) 1305-en indultak el és 917-en érkeztek meg - szintidőn belül.

Kellően játékos kedvű "Kinizsizők" kiötlötték, hogy visszafelé - a Gerecséből indulva - is meg kellene rendezni a túrát ehhez illőn Iszinik néven. A 180 fokos "fordulat" a napállásra is áll: tavasz vége helyett őszbúcsúztató az időpont, így aztán jóval rövidebb a világos időszak, ami természetesen nem könnyíti a tájékozódást, a haladást, és persze november vége lévén a hőmérséklet sem annyira barátságos, mint egy május végi langyos éjen. Bár felmerült az is a szervezőkben, hogy ha már egyszer "inverz" a túra, akkor hátrálva is kelljen végigmenni a bő 100 kilométeren (2-3-mal mindig hosszabb a táv 100-nál), ez azonban már sok lett volna a "rosszból".

2008-ban volt az első Iszinik, és csupán egyszeri alkalommal tervezték megrendezni, ám akkora az érdeklődés, hogy a szervezők az idén másodjára is megtartják. A rendkívüli fizikai megterhelés okán 18 év alattiak nem vehetnek rajta részt. A mezőny e hét szombaton - 19-én - startol Szárligetről és vasárnap reggel (rosszabb esetben délelőtt) ér Csillaghegyre. Székely Rolf Dániel, az Iszinik egyik főszervezője elmondta, hogy várhatóan mintegy 200-an vágnak neki a távnak.

A 100 kilométeres hossz és a csaknem 3 kilométernyi szintemelkedés egyébként nem mindenkit fáraszt el teljesen. Akadtak, akik szinte egy szuszra - csak kis pihenő közbeiktatásával - oda-vissza is megtették a távot, azaz bő 200(!) kilométert loholtak ráadásul 30 órán belül! Nem egy ember "járt" így - hanem kettő: Ispánki Zoltán 2006-ban és Fridrich László 2009-ben."

Eddig tartott a Hirado.hu cikke. Egy kiegészítés (forrás: Sistergő):
"Megemlíteném még Hantosi Zsoltot, aki szintén teljesítette a vissza-oda távot. Igaz ő nem futva hanem gyalog, de az se semmi."

Kapcsolódó bejegyzések:

Hogyan lehetne még iszinikebb az Iszinik 100?

Iszinik 100-zal kapcsolatos kérdések a Kinizsi Százas kvízben

2011-11-17T07:38:00.000-08:00

Az online Kinizsi Százas kvízt néhány újabb, Iszinik 100 témájú kérdéssel bővítettem. Adj egy perc alatt minél több helyes választ!

Kapcsolódó bejegyzések:

Kinizsi Százas ihlette társasjáték

Tipp:

Aki a Kinizsi Százast szereti, rossz ember nem lehet(?)

2011-11-16T23:51:00.000-08:00

Úgy vélem, hogy azok döntő többsége, akik a Kinizsi Százason elindulnak, és teljesítik is a túrát, alapvetően jó emberek, jobbak, mint az aluljárók, utcák, szórakozóhelyek átlagembere, ha szabad így általánosítani. Gondolom ezt amiatt, hogy a természetet szerető, céltudatos, kitartó emberekről van szó, akik kellő önismerettel és stabil értékrenddel rendelkeznek. Ép testben általában ép lélek lakik (de nem ép testben is lakozhat nagyszerű, kivételes lélek - lásd Terry Fox vagy Nick Vujicic). Ezen meggyőződésemet személyes tapasztalataim, túratársakkal való beszélgetéseim is megerősítették.

Azonban a Kinizsi Százast eddig több mint hétezren teljesítették életükben legalább egyszer, és nyilvánvaló, hogy ennyi emberből nem lehet mindenki pszichoszexuálisan makkegészséges és/vagy erkölcsileg feddhetetlen - de ezek a kivételek csak erősíti a szabályt. Ismert azt is, hogy olykor még az élsportolók vagy olimpikonok is megtévednek, például Ambrus Attila (a "viszkis rabló") vagy Farkas Péter.

Az történt, hogy az elmúlt napokban egy bizarr hírt olvastam, és egy kis utánanézéssel arra jutottam, hogy a Kinizsi Százas egy többszörös teljesítőjét érinti az ügy. Persze ilyenkor két eset lehetséges: a hír vagy igaz, vagy nem, de a jelek arra utalnak, hogy sajnos igaz is lehet (vagy egy nagyon ügyesen felépített rágalomról van szó)...

Kapcsolódó bejegyzés:
A túrázás és a testi-lelki egészség

Hogyan lehetne még iszinikebb az Iszinik 100?

2011-11-15T23:55:00.000-08:00

Mint ismert, az Iszinik 100 teljesítménytúra a Kinizsi Százas egyfajta inverze, fordítottja, ahogy erre a megfordított név is utal. A túra az év átellenes napján kerül megrendezésre (május vége helyett november végén, azaz most hétvégén), és a 100 kilométeres távot is fordítva kell megtenni: nem Budapesttől Tatáig (Szárligetig), hanem Szárligettől Budapestig.

Nézzünk most egy komolyabb és néhány komolytalan ötletet, hogy milyen csavarokat lehetne még vinni a dologba, hogy a túra még "iszinikebb" legyen.

Bozótkutya elgondolása a következő: a túra nem csak dátum, hanem napszak szerint is megfordítható lenne, tehát nem reggel indulna, hanem 12 órával később, este. Így akkor esti, éjszakai szakasszal kezdődne, és a túra második fele lenne világosban, majd pedig újra egy rövidebb, sötétedés utáni szakasz következne (legalábbis a szintidőt jobban kitöltők számára).

Ennek az lenne az egyik hátránya, hogy kevésbé illeszkedne a hétvégébe, mint a megszokott, szombat reggeltől vasárnap reggelig tartó intervallum, hiszen sokaknak vasárnap késő délután vagy este érne véget a túra, így a hétfőn dolgozók kevésbé tudnák kipihenni magukat, esetleg szabadságot kellene kivenniük. Ezen segíthetne, ha a túra nem szombat este, hanem péntek este kezdődne, de ez sem olyan "komfortos", mint a szombat reggeli indulási időpont.

A másik hátrányt az jelentené, hogy a gyorsan gyaloglók és a futók, kocogók számára ez így döntően éjszakai túra lenne, egy kis nappali szakasszal a végén, míg reggeli rajttal ez épp fordítva van.

Végül következzék néhány komolytalan ötlet:

- Az emléklapot és a kitűzőt nem a célban kapnák meg a teljesítők, hanem már a rajtban megkapná minden nevező - viszont a túrát feladóknak vagy szintidőn túl teljesítőknek vissza kellene adniuk (a visszaadást a becsületen kívül némi kaució is motiválhatná).

- Nem ellenőrzőlapot kapnának az indulók, hanem (sorszámozott) pecsétet/nyomdát, és az ellenőrzőpontokon elhelyezett ellenőrzőlap-füzetekben nekik kellene pecsételniük, hogy ezzel bizonyítsák ottjártukat.

- A túrát hátrafelé járva kellene teljesíteni - ráadásul nem is lábon, hanem kézen járva (bár így még a Rippel testvérek is erősen megfontolnák az indulást).

- A "dresscode" superman-es lenne, azaz kívülre (is) kellene venni a fehérneműt; a nadrágot, kabátot, sapkát pedig kris kross-osan, azaz fordítva öltenék magukra a résztvevők.

Kapcsolódó bejegyzések:

Seprő leszek az Iszinik 100-on

Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?

Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs (F.lli Giacometti Marmolada)

2011-11-13T10:47:00.000-08:00

A F.lli Giacometti nevű, a Dolomitok lábánál 1890-ben alapított cégnél még napjainkban is kézzel készülnek a lábbelik. A képen látható Marmolada bakancs ára 2.200 dollár, azaz nagyjából félmillió forint (ebből az összegből bizony három Ursus Bape, vagy nyolc különleges kiadású, multibrand The North Face Back to Berkeley, vagy tizenhat Helly Hansen The Forrester bakancs is kijönne), így könnyen lehet, hogy ez a világ legdrágább túrabakancsa.

Az akár alpesi túrákra is alkalmas olasz luxusbakancs kopásálló Vibram talppal (klasszikus Carrarmato mintázattal) rendelkezik;

a felsőrész anyaga, a struccbőr pedig háromszor erősebb a marhabőrnél, azonban az ára miatt a legtöbb vásárló nem kirándulásokon vagy teljesítménytúrákon, hanem inkább városi viseletként hordja.

selectism.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel

Különleges fák

2011-11-12T13:44:00.000-08:00

Nem látja a fától az erdőt - szoktuk mondani, amikor valaki elveszik a részletekben és emiatt nem veszi észre a tágabb összefüggéseket, ugyanakkor olykor az erdőtől sem látjuk a fát. Nézzünk most néhány különlegességet.

A bal oldali képen mintha egy arc rejtőzne, úgy feszül rá a kéreg, mint múmiára a gyolcs; a jobb oldali fotóra pedig még maga Hermann Rorschach is azt mondta volna, hogy vulva. De az is elképzelhető, hogy p*ncit mondott volna.

Rémisztő fákat Tücsi, a galaktikus webnaplójában nézhetünk még (lehet, hogy Gyatlovék egyszerűen egy fától ijedtek meg?); a leghíresebb olyan fa pedig, melyről sokaknak a női nemiszerv jutott eszébe, egy brooklyn-i parkban volt, de az Irén hurrikán idén - tán féltékenységből, tán más okból - kitépte (erről a Velvet is megemlékezett).

Rendkívül ritka és szomorú eset, de olykor az is előfordul, hogy valakinek még csak erdőbe vagy parkba sem kell mennie ahhoz, hogy fát lásson, hanem elég önmagára néznie: erős idegzetűek ide kattintva megtekinthetik az indonéziai "faembert".

Trekking'n'style rovat: okostelefon a Kinizsi Százasra (Sony Ericsson Xperia Active)

2011-11-12T04:00:00.001-08:00

A néhány bejegyzéssel ezelőtt bemutatott "kinizsiszázasálló" Panasonic Toughpad táblagép után következzék egy okostelefon, mely szintén jól viselné a teljesítménytúra nem feltétlenül kütyübarát körülményeit. A készülék nem más, mint a Sony Ericcson Xperia Active. A hamarosan különváló gyártó mobilja víz- és porálló, az érintőkijelzője pedig karcálló és nedves kézzel is használható. Ütésállónak azonban - a Panasonic Toughpad-del szemben - nem minősül, így csak mérsékelten dobálható.

Az Origo cikke így fogalmaz a strapamobilról, külön kiemelve a futókat és túrázókat: "Gond nélkül kibírja a mindennapok gyűrődéseit, nem megy tönkre, ha a kulcscsomóval egyszerre vágjuk zsebre, nem árt meg neki az eső, és sportolás közben is lehet használni. Az extrém sportok kedvelőinek talán még ez a mobil is túlzottan sérülékeny (egy reklámvideó azonban nekik is bátran ajánlja - a szerk. megj.), a városban biciklizőknek, a Margitszigeten futóknak vagy az országos kéktúrát járóknak azonban ez a tökéletes készülék."

Tippek:

sonyericsson.com

mobilarena.hu

Kapcsolódó bejegyzések:

Kinizsi Százas és meggyszedés mint G-Venture
Robotok a Kinizsi Százason?

Trekking'n'style rovat: táblagép a Kinizsi Százasra (Panasonic Toughpad)

Találkozás egy olvasómmal az Iszinik 100 apropóján

2011-11-12T00:52:00.000-08:00

Pár nappal ezelőtt találkoztam egy olvasómmal, hogy térképen megnézzük az Iszinik 100 útvonalát. Ötletes módon félig kinyitott turistatérképpel a kezében várt a megbeszélt helyen, így könnyen azonosíthattam betűim addig ismeretlen követőjét. Néhány háztömbbel arrébb beültünk egy teára egy belvárosi teázóba, és "szemben a teátrummal, megittunk egy teát rummal" - na jó, valójában rum nélkül, és nem is a színházzal szemközt. A teázás ötletét én vetettem fel, persze az igazán stilszerű az lett volna, ha Kinizsi sört kortyolgatunk.

Most voltam először férfitársaságban teaházban, és a Kinizsi Százas bloggal kapcsolatban ez volt az első - még ha fellengzősen is hangzik - "író-olvasó találkozóm", leszámítva a túra közbeni alkalmakat. Pár szóban a körülményekről: háttérzeneként az Amélie csodálatos élete c. film kissé elcsépelt, de fülbemászó melódiái, betétdalai szóltak (hány ember bogarászhat térképet ebben a pillanatban?), olvasóm meg is jegyezte, hogy ez a felesége kedvenc filmje, aki már unalomig nézette vele, mert hát jóból is megárt a sok; egy, a barátnőjével érkező és a teázó belső, szőnyeggel borított helyiségének boltívében álló csinos lánnyal pedig összefutott a pillantásom, amint a csizmáját lehúzta a harisnyás lábáról.

Az asztalra terített térképen átnéztük az útvonalat, s mivel ez lesz az első 100 kilométeres túrája, szóba kerültek az út nehézségei (külön kitérve az Iszinik 100 vélt megpróbáltatásaira), a motiváció fontossága, valamint olyan kérdések, hogy bakancsban vagy túracipőben érdemesebb indulni, hogy mit és mennyit érdemes vinni a túrára, vagy hogy egyedül vagy társaságban könnyebb-e teljesíteni. Kedves olvasóm elismerően szólt e webnaplóról, kiemelte a trekking'n'style rovat bejegyzéseit, melyeket különösen szeret olvasni.

Mesélt az életéről, a családja előtt álló nagy költözésről (a Föld egy távoli pontján kezdenek majd új életet jövő tavasszal, ahová tovább tart a repülőút, mint a Kinizsi Százas vagy az Iszinik 100 legyaloglása), s kedélyesen megjegyzete, hogy lehet hogy meghonosítja majd a messzi kontinensen a 100 kilométeres gyalogtúrát.

Mivel ő is jár kocogni, felmerült az is, hogy majd megyünk együtt futni a Margitszigetre, de már csak az Iszinik 100 után.

Elbúcsúztunk, majd a Nyugatitól elgyalogoltam a Széll Kálmán térre. A Margit hídon sétálva ment le a nap Buda hegyei mögött, a hídon átérve a Lipthay utca egyik bérházának tetején láttam az Erőss Zsoltról készült dokumentumfilmnek, A hópárduc talpra állnak a hirdetését (először könyvnek hittem; apropó: élt egy ember, aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast).

Tovább sétálva a Széll Kálmán tér felé beugrottam a Mammut bevásárálóközpontba, ahol vettem egy tollat és egy füzetet (bár drága írószerek csábítottak, győzött a diogenészi énem, és csak kétszáz forintot hagytam a papírboltban), majd az üzletek kirakatait nézegetve láttam Helly Hansen The Forrester bakancsot is - valóban szép darab, be is mentem az üzletbe jobban szemügyre venni.

Aztán elindultam haza; Bobbal voltunk edzőteremben, majd kutyasétáltatással zártam a napot.

Kapcsolódó bejegyzések:

Seprő leszek az Iszinik 100-on

Seprő leszek az Iszinik 100-on

Kutyasétáltatás

2011-11-11T06:46:00.000-08:00

Az Iszinik 100-ra a túrázás és futás mellett kutyasétáltatással is készülök. No persze az elsődleges cél az ebek komfortérzetének javítása és egy kellemes esti séta, de ez mintegy mellékesen a túrára való felkészülést is segíti.

Unokatestvérem férjével, Attila cimborámmal ugyanis (aki idén végül még nem jött a Kinizsi Százasra, és az Iszinik 100-ra sem jön, de jövőre tervezi az indulást a Kinizsin) az elmúlt napokban többször is voltunk kutyát sétáltatni a Duna-parton illetve a komáromi erődnél. Bár saját kutyám még nem volt, sétáltattam már életemben néhányszor ebet - most azonban kettő is jutott rám, ráadásul az egyik - Molli - elég "húzós", öntörvényű, nem könnyű vele a séta. Viszont pont ez volt benne a jó, és ez adott edzés jelleget a kimozdulásnak, hiszen a kutyák irányításából, féken tartásából szinte minden izmom kivette a részét. A délutáni edzőterem látogatás után az ebekkel nehezített gyaloglás sportos befejezése volt a napnak.

Kapcsolódó bejegyzések:

Az Iszinik 100-hoz vezető lépcső

Minden a zombikról

2011-11-10T21:34:00.000-08:00

Egy részletes cikk (sőt: vezércikk) az Indexen a zombikról:
Minden, amit soha nem akart(ál) megtudni a zombikról

Részletessége ellenére a Kinizsi Százas ill. Iszinik 100 zombik kimaradtak az írásból, de róluk is olvashatsz ide kattintva.

...apropó erdő és rettegés, egy hátborzongató história:
A Gyatlov túra tragédiája

Seprő leszek az Iszinik 100-on

2011-11-09T23:25:00.000-08:00

Az Iszinik 100 túrán én leszek az egyik ún. "seprő" (lásd Gyalogos teljesítménytúrák szervezési szabályzata), ami azt jelenti, hogy a csoport végén fogok haladni, figyelve a lemaradókra, a túrát feladókra. Ráadásul mindezt Oszkárnak, a nem hivatalos Kinizsi Százas oldal gazdájának társaságában tehetem.

Tippek:
Az Iszinik 100 túra weboldala (információk, online nevezés)
Az Iszinik 100 kiírása a TTT-n

Trekking'n'style rovat: táblagép a Kinizsi Százasra (Panasonic Toughpad)

2011-11-08T23:11:00.000-08:00

Egy táblagép, mely a Kinizsi Százas vagy a közelgő Iszinik 100 teljesítménytúra megpróbáltatásait is kitűnően viselné: Panasonic Toughpad. Az Android alapú kütyü megfelel az amerikai katonai szabványnak (MIL-STD-810), csepp- (sőt víz-), por- és ütésálló, valamint jól bírja a szélsőséges hőmérsékletet. Az 1300 dolláros eszköz túrázás közben iránytűként és térképként, GPS-ként is használható, s természetesen a kapcsolattartásban is segít (de kiváltja a menetrendet és egy egyszerűbb fényképezőgépet is). Az ellenőrzőpontokon megállva így gyorsan írhatunk egy twitter-üzenetet, vagy posztolhatjuk friss fotóinkat. Ide kattinva egy YouTube videó is megtekinthető az ellenállhatatlanul ellenálló készülék "nyúzásáról".
android.blog.hu
panasonic.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason
Kinizsi Százas és meggyszedés mint G-Venture
Robotok a Kinizsi Százason?

Trekking'n'style rovat: okostelefon a Kinizsi Százasra (Sony Ericsson Xperia Active)

Mark Twain idézetek a Kinizsi Százashoz

2011-11-08T12:26:00.000-08:00

Következzék néhány idézet Mark Twain-től, a Tom Sawyer kalandjai c. ifjúsági regény írójától (forrás: citatum.hu). Ezek a gondolatok a Kinizsi Százasra vagy az Iszinik 100-ra is útravalóul szolgálhatnak:

"Az erős lélek, ha nagy cél van előtte, megacélosítja a gyönge testet."

"A lélekben ötvenszer annyi kitartás van, mint az izmokban."

"Ha azt szeretnéd, hogy egy fiú akarjon valamit, csak arról kell gondoskodnod, hogy az a valami nehezen elérhető legyen."

"Könnyebb kívül maradni, mint kiszállni."

"Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem tettél meg, mint azokat, amiket igen."

Kapcsolódó bejegyzések:

Henry Ford idézetek a Kinizsi Százashoz

Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz

Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs

2011-11-05T02:40:00.000-07:00

Három márka (The North Face, Stüssy Deluxe és Undefeated) együttműködésének zamatos gyümölcse ez a retro hatású, klasszikus nubuk túrabakancs. A Stüssy-re mindössze egy lila pont utal a bakancs felhúzó fülecskéjén, az Undefeated-re pedig a "strigulás" logó (érdemes a képre kattintani és jobban szemügyre venni a lábbelit). Bár ez az exkluzív, multibrand kiadás egyelőre csak Japánban kapható, a Back to Berkeley egyszerűbb változatai a hazai túraboltokban is beszerezhetőek.

hypebeast.com

espionagekicks.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs

Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Márkatörténet rovat: The North Face

Trekking'n'style rovat: Ursus Bape bakancs

2011-11-01T00:33:00.000-07:00

Egy gyönyörű, bőr és gyapjú felsőrészes, Vibram talpú bakancs a japán Bape márka URSUS Bape vonalától, a 2011 őszi-téli kollekcióból. A "medve" nem olcsó darab: 630 dollárba, azaz nagyjából 130.000 forintba kerül. Ide kattintva már-már művészi fotókat is megtekinthetünk a lábbeli részleteiről.

styleengine.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Oakley katonai bakancs

Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs

Idei tizenkettedik futásom a Margitszigeten

2011-10-30T10:03:00.000-07:00

Hosszú kihagyás után péntek kora délután újra futottam a Margitszigeten, az Iszinik 100-ra készülődve. Legutóbb június végén kocogtam körbe a szigetet, s ahogy akkor, most is két kört futottam, kényelmes tempóban, végig a "komfort zónámban" maradva (bár belátom, olykor ki kell lépni belőle). Pontosan nem mértem ugyan az időt, de nagyjából 1 óra 5 perc alatt tehettem meg a bő 10 kilométeres távot az Adidas Torsion "papagáj cipőmben".

Közben Petőfi Rádiót hallgattam; zeneileg lemaradtam az elmúlt időszakban; most, futás közben hallottam először pl. a Hősök Ikon dalát - tán a Buda felőli oldalon, a teniszpályáknál kocogtam az Ákos dalait feldolgozó és újraértelmező rapnótára.

A napom nekem is felragyogott, az idő kellemes volt, a hangulatom idilli, a futósétányon repülve Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyam Swann kötetének - ha jól emlékszem - vége, Swann sétája a Bois du Boulogne-ban jutott eszembe.

Kapcsolódó bejegyzés:

Idei első futásom a Margitszigeten

A Kinizsi Százas és az erő

2011-10-26T23:47:00.000-07:00

Az idei Kinizsi Százason egy túratársammal beszélgetve szóba került - pontosabban ő mondta, én csak némi büszkeséggel és (ál)szerény mosollyal hallgattam -, hogy a K100-on indulók és főleg a túrát teljesítők egy válogatott társaság, akiket az "átlagemberek" tömegéből kiemel a természet szeretete, a különleges kihívások keresése, kitartás, céltudatosság. S hogy ezen értékek, melyeket a Kinizsi Százas sikeres teljesítése feltételez és megkövetel, a hétköznapokban is kamatoztathatóak.

Valóban: a Kinizsi Százas erőt ad. Nem csupán testi erőt, hanem lelkit is. Segít átlendülni a mindennapi élet hullámvölgyein és akadályain, kudarcok után felállni a padlóról, olykor újrakezdeni dolgokat. Egy biztos pont, "lelki menedék [...], mint Mekka a zsidóknak, vagy mint Kentucky a csirkéknek", ahogy Ali G mondaná.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas és a personal branding
Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?
P*ncimágnes-e a Kinizsi Százas teljesítése?

Frissült a Kinizsi Százas teljesítői lista

2011-10-21T05:37:00.000-07:00

A napokban frissült, azaz kiegészült a 2011-es adatokkal a Kinizsi Százas teljesítői listája (a listát Győri Jenő vezeti, aki 1981-től 2011-ig az összes Kinizsi Százas túrát teljesítette, a 2008-as kivételével).

kinizsi.org

Kapcsolódó bejegyzések:

Mi értelme van többször is teljesíteni a Kinizsi Százast?

Egyre szűkebb elit

A neandervölgyi ember jól bírta volna a Kinizsi Százast

2011-10-20T10:46:00.000-07:00

Korábban azt feltételezték, hogy a neandervölgyi ember rövid lábszára miatt "rossz túrázó" lehetett, a Johns Hopkins Egyetem antropológusainak legújabb kutatásai szerint viszont épp ellenkezőleg: a rövid lábszár hatékonyabb mozgást tett lehetővé az emelkedőkön és lejtőkön. Így a neandervölgyi ember a Kinizsi Százas 2775 méteres szintkülönbségével is könnyedén megküzdött volna.

Index - Tudomány - A neandervölgyi jó hegymászó lehetett

Kapcsolódó bejegyzés:

Aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast: Terry Fox

Egy hónap az Iszinik 100-ig

2011-10-19T21:18:00.000-07:00

Már csak egy hónap van hátra a 2011-es Iszinik 100 teljesítménytúráig, mely november 19-én kerül - hivatalosan - másodszor megrendezésre (2008-ban volt az első hivatalos Iszinik 100). Nekem ez lesz az első "fordított Kinizsim".

Kapcsolódó bejegyzések:
Az Iszinik 100-hoz vezető lépcső
Apa-fia képregény az Iszinik 100-ról
Az Iszinik 100 vélt nehézségei
Frissült az Iszinik 100 honlapja

A Gyatlov túra tragédiája

2011-10-18T15:50:00.000-07:00

Figyelem, ezt a bejegyzést csak a borzongást kedvelőknek ajánlom!

1991-ben a Kinizsi Százas teljesítménytúrán eltűnt kilenc túrázó.
A bányahegyi ellenőrzőpontot még érintették, utána azonban nyomuk veszett, és azóta sem kerültek elő...

Ez persze nem igaz. Szerencsére a Kinizsi Százashoz nem kapcsolódik ilyen tragédia (bár ez a konspirációs teóriák ill. megmagyarázhatatlan események kedvelőiben kelthet némi hiányérzetet). De ha nem is 1991-ben, hanem 1959-ben; nem májusban, hanem februárban; s nem hazánkban, hanem a Szovjetunióban, az Urál hegységben valóban megtörtént egy különös, máig sem tisztázott esemény, melyről a Konteo blogban találtam egy rövid említést, de hamarosan valószínűleg egy teljes, önálló bejegyzés is születik majd Tiboru tollából a Gyatlov (Dyatlov/Djatlov) túra tragédiájáról.
(frissítés: íme Tiboru posztja)

Tehát 1959 februárjában történt, hogy kilenc tapasztalt túrázó, pontosabban hegymászó és síelő életét vesztette az Urál hegységben, a nem túl jól csengő nevű Halál-hegy (Kholat Syakhl) lábánál. A csapatot, mely elsősorban az Uráli Egyetem hallgatóiból állt, Igor Gyatlov vezette a többnapos túrán. Cseppet sem hétköznapi módon lelték halálukat: a hátrahagyott nyomok arra utaltak, hogy egyik éjjel sátraikat rejtélyes okból, pánikszerűen elhagyták (az egyik sátor oldalát belülről felvágva), anélkül hogy lett volna idejük rendesen felöltözni. Félmeztelen hulláikat több száz méterre a sátraktól, egymástól távol találták meg. Halálukat kihűlés okozta (ami -30 fokban nem csoda), azonban néhány holttesten súlyos sérülések nyomait is felfedezték, melyek mintha pl. autóbalesetből származtak volna. Autó azonban nem járt arra, ahogy a lábnyomok alapján más emberek sem. Egyes források szerint az egyik hullának (egy nőnek) kivágták a nyelvét, több holttest erős radioaktív sugárzást mutatott, bőrük színe elsárgult, hajuk pedig elszürkült.

Egyetlen túlélő maradt: a csoporthoz eredetileg tartozott egy tizedik túrázó, Jurij Judin is, ő azonban megbetegedett, ezért néhány nappal korábban visszafordult, illetve egy előző szálláshelyen maradt - így a végzetes táborhelyen már nem volt ott a többiekkel. Ezen a fotón búcsúzás közben látható a kép jobb szélén (a háttérben, a kép bal szélén pedig a túravezető, Gyatlov van).

Egy teória szerint a csapat egy kísérleti fázisban lévő, hordozható reaktort vihetett magával a túrára (tán ennek tesztelése lehetett útjuk valódi célja is, amit esetleg nem is sejtettek), ez látta el őket elektromos energiával a szamovárban való teafőzéshez valamint a sátrak fűtéséhez és világításához, azonban a reaktor valamitől megsérült, s a vészhelyzet felismerése és sugárterhelésük okozta pánikszerű menekülésüket.

(Megjegyzés: ilyen eszköz, "radioaktív izotóppal fűtött termoelektromos generátor" valóban létezik, főleg űrszondákban használatos).

Van egy olyan teória is, mely szerint maga Horálki János extrém túravezető és bérijesztgető rémisztette meg őket (lásd YouTube videó), ezért rohantak úgy el az orosz télben, éjszaka közepén bakancs, kabát, sapka és sál nélkül. Horálki János mellett még a jeti és az "ufók" is felmerülnek lehetséges elkövetőkként; más információk szerint a környéken épp katonai (nukleáris) kísérlet zajlott, és a túrázók rosszkor voltak rossz helyen.

(De nem ők voltak az elsők, és nem is az utolsók, akik szerencsétlenül jártak a Halál-hegy környékén: egy régi manysi legenda szerint ott már korábban is meghalt kilenc ember - innen eredhet a hegy neve -, 1991-ben pedig nem messze onnan lezuhant egy repülőgép.)

S végül egy lehetséges magyarázat a skeptoid.com-ról: lavina hangját vélhették hallani (ami valójában lehetett repülőgép vagy katonai robbantás hangja is), álmukból felriadva emiatt menekültek el többen hirtelen a sátrakból. A sötétben, hidegben pánikba esve elvesztették tájékozódási képességüket és megfagytak. A többiek a keresésükre indultak, de valamivel távolabb egy valódi lavinába futottak bele, ez okozta súlyos sérüléseiket és halálukat.

Mindezekről bővebben majd Tiboru ír a Konteo blogban, de az Újra meg újra blogban is jelent meg a témáról egy bejegyzés másfél éve (frissítés: egy újabb poszt a témáról a nyest.hu-n, nyelvészeti megközelítésből).

(források: Wikipédia, katiemanderfield.wordpress.com, cinema-suicide.com, cracked.com, naturalplane.blogspot.com)

Tipp:

Egy másik rejtély az orosz erdőkből: Tunguzka

Kapcsolódó bejegyzések:
Rémálmok a Kinizsi Százasról
Az utolsó Kinizsi Százasom
Via Dolorosa 75 teljesítménytúra (eltévedve éjjel a Mátrában)
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka

A szenvedés útja

2011-10-16T09:51:00.000-07:00

Tegnap éjszaka, épp a Via Dolorosa (Szenvedés útja) túrán, a Mátrában eltévedve öcsémmel egy meredek hegyoldalon haladtunk, a lecsúszás kockázatával.

Milyen furcsa: az ember az egészségéért, annak megőrzéséért éppen a testi épségét kockáztatja. De ha biztonságos helyen halad, egy hosszú úton akkor is fájdalomnak, fáradtságnak teszi ki magát, s csak ez vezethet a cél boldogságához. A túra utáni kellemes fürdőt is az azt megelőző szenvedés kontrasztja teszi még élvezetesebbé, vagy egyáltalán: megérdemeltté. Mint Zorán dalában: egy pohár vizet is csak a szomjazás sivataga (de legalábbis egy nehéz emelkedő) után tudunk értékelni igazán.

Úgy tartják, az igazán szép versek is lelki szenvedés, szomorúság állapotában születnek, tehát nem csak a sportban, hanem a művészetben is a fájdalom az, ami igazán építő.

(A Via Dolorosa túra elnevezése ugyanakkor elsősorban értelmetlen szenvedésekre, a recski kényszermunkatáborra utal, melynek helyén ma emlékpark van, amit érint a teljesítménytúra.)

Kapcsolódó bejegyzések:

Az utolsó Kinizsi Százasom
Mennyire nehéz a Kinizsi Százas?

A Gyatlov túra tragédiája

Via Dolorosa 75 teljesítménytúra

2011-10-16T06:12:00.002-07:00

Öcsémmel szombaton (terveinknek megfelelően) voltunk a Via Dolorosa (Szenvedés útja) 75 km-es teljesítménytúrán a Mátrában, az Iszinik 100-ra való felkészülésem jegyében. Most fényképezős hangulatomban voltam, sok fotót készítettem, részben olyanokat is, amelyeken a Mátrai Erőmű és magasfeszültségű távvezetékek valamint tartóoszlopaik is láthatóak a tájban; úgy tudom hogy van is egy ilyen tájfotózási stílus vagy műfaj, mely az ember alkotta ill. indusztriális elemek megjelenítésére koncentrál, de legalábbis nem tartja ezeket tabunak. A túrázók öltözködésében pedig felfigyeltünk egy új "trendre", a kissé extrém kinézetű, de állítólag kényelmes Hoka cipőre.

A túra Abasárról indult, érintette többek között a Markazi-várat és tavat, a Recski Nemzeti Emlékparkot, a huncut nevű Csiklósd-kutat, Parádsasvárt, az ország legmagasabb pontját, a Kékestetőt, majd visszatért Abasárra.

Többek között ezek voltak tehát a Via Dolorosa által érintett helyek, mi azonban csak Parádsasvárig gyűjtöttük az ellenőrzőpontokon a sünis pecséteket és követtük a jelzéseket, utána nem sokkal sajnos - már sötétedés után - eltévedtünk, és szégyen vagy sem, de nem találtunk el a Kékestetőig. Már csak pár kilométerre lehettünk a Kékestől, amikor néhány kidőlt fa okozta a "vesztünket": mire átértünk a kidőlt fatörzsekkel nehezített szakaszon, elvesztettük a jelzést és a tájékozódási képességünket. Murphy egy eddig íratlan, de immár leírt törvénye is érvényesült: amikor még jól haladtunk a jelzett úton, még láttuk a kékestetői kilátótorony vöröslő fénypontjait is a messzeségben, de amint eltévedtünk, a kilátó fényeit sem láttuk többet (addigra már nyilván valamelyik közeli hegycsúcson volt, a sűrű erdő takarásában). Feltehetően fejlámpák fényeit láttuk ugyan egyszer-kétszer imbolyogni a távolban, de attól a társaságtól egy mély völgy választott el minket.

A sötét erdőben átfutott az agyamon pár X-akták epizód, az Ideglelés és még néhány klasszikus thriller és horror, de szerencsére nem lógtak az ágakon vudu babák vagy keresztek (pedig egy tréfás kedvű erdei dekoratőr azokkal alaposan megviccelt volna minket), nem volt hirtelen zaj, és a tipikus fehér ruhás kislány vagy sötét árny sem lebegett vagy suhant el előttünk, így aztán megnyugodtam. Épp előző nap láttuk a Végső állomás 5-öt, még jó, hogy abban nem volt erdei jelenet (a Gyatlov túra tragédiájáról pedig csak később olvastam). Megcsörrent a telefonom is, pont a lelkész hívott, elmeséltem neki a kalandos helyzetet - tán imádkozott is értünk, amit ezúton is köszönök.

Térkép természetesen volt nálunk, de nem sokat segített, ahogy az öcsém telefonjába épített kezdetleges (nem GPS) navigáció sem, mert csak kb. 2-3 kilométeres körzetben tippelte meg a helyzetünket. Iránytűt épp nem vittem magammal, de még mohát sem találtunk a fatörzseken, hogy legalább abból következtettünk volna az északi irányra. A Turista tereptan c. könyv, amit mostanában olvasgatok pont nálam volt, de eddig inkább csak érdekességképpen olvasgattam semmint hogy mélyen magamévá tettem volna a benne rejlő ismereteket, így aztán úgy érzem, az sem húzott volna ki minket a bajból.

Az a helyzet is előállt, mint ami A csendőr New Yorkban c. Louis de Funes klasszikusban, amikor az óceánjáró hajón bolyong Lütyő, Fityesz meg a többiek: azt hittük, jó irányba megyünk, de végül egy olyan kereszteződéshez értünk, ahol már jártunk. Egyszer láttam az Indexen egy ezzel kapcsolatos videót is, mely szerint csukott szemmel nem tud az ember egyenesen menni (még egy tájékozódási futó vagy egy vak sem), előbb-utóbb irányt téveszt. Mi ugyan nem csukott szemmel mentünk, hanem csak sötétben (fejlámpával persze), mégis így jártunk.

Épp néhány bejegyzéssel ezelőtt gondolkodtam el azon, hogy milyen lesz, amikor majd egyszer beletörik a Kinizsi Százasba a bicskám vagy esetleg már el sem indulok a száz kilométeres túrán - hát tessék, falra festettem az ördögöt, és eljött az a túra, amit nem tudtam, nem tudtunk teljesíteni. Szerencsére ezt a kirándulást mindössze edzésnek szántam az Iszinik 100 előtt, így a kudarc feldolgozása nem igényel komoly "gyászmunkát", sőt, így utólag, de már ott az erdőben bolyongva is inkább a kalandot, az izgalmas, ritka szituációt láttam a helyzetben. Élelmünk és innivalónk volt bőven, és a hűvös éjszakára is felkészültünk ruházatilag.

Aztán öcsém feltalálta magát, és rájött, hogy az egyik régen látott unokatesónk a környéken dolgozik egy neves erdei üdülőben, és hozzá könnyebben eltalálunk, mint a Kékestetőre. Így is lett, szinte pár perc séta alatt már a fűtött szállodában voltunk (ami A varázshegy c. Mann-regényt juttatta eszembe). Kicsit szégyelltem magam, hogy a kedves és segítőkész rokont csak ilyen "vészhelyzetben" keressük fel. A falon lógott egy régi naptár, melyről épp Balatonboglárnak, a Balaton-átúszás célállomásának a térképe nézett ránk.

A túra egyik rendezőjét felhívtuk, és elmondtuk neki, hogy feladtuk a túrát (már korábban, az eltévedésünk után nem sokkal is értesítettük a helyzetről). Felajánlotta, hogy a túra 50 kilométeres változatának emléklapját és kitűzőjét átvehetjük, de ahhoz vissza kellett volna mennünk reggel Abasárra, így inkább lemondtuk róla. Ez a felajánlás egyébként kedves gesztus volt, bár már átitatódtam a Kinizsi Százas azon elvével, mely szerint ilyenkor nem érdemli meg az ember egy másik, rövidebb túra kitűzőjét és emléklapját, hiszen nem az 50 km-es, hanem a 75 km-es távon indultunk, azt vállaltuk és azt nem teljesítettük.

A kudarc ellenére szép élmény volt a túra, amit az eltévedés még különlegessé, kalandossá és emlékezetessé is tett - viszont az Iszinik 100-on és a Kinizsi Százason remélem, hogy sosem fordul majd velem elő ilyesmi.

Kapcsolódó bejegyzés:

Lokomotív 424 teljesítménytúra

Trekking'n'style rovat: Hoka terepfutó cipő

2011-10-16T05:52:00.000-07:00

Szombaton a Via Dolorosa 75 km-es teljesítménytúrán két túratársamon is láttam egy különleges lábbelit. Vastag és láthatóan rugalmas, puha talpával első ránézésre valami "űrhajós cipőnek" vagy furcsa, felfújt csizmának tűnt (főleg az először látott neonzöld példány), de aztán kiderült: ez egy speciális túra- ill. terepfutó cipő, a neve, azaz márkája pedig Hoka. A talpa viselői szerint valóban nagyon rugalmas, és az egész cipő rendkívül könnyű és kényelmes. Én ugyan egyelőre jól megvagyok a La Sportiva bakancsommal (és az Adidas Torsion futócipőmmel), de egyszer majd lehet hogy beszerzek egy ilyen innovatív cipőt.

hokaoneone.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Puma bakancsok

Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

A Kinizsi Százas lottószámai

2011-10-14T07:32:00.000-07:00

Az ötöslottón a telitalálatra az esély nagyjából egy a negyvennégymillióhoz. Ezt úgy is el lehet képzelni, mintha a Kinizsi Százas teljes útvonalán, Békásmegyertől Tatáig végigfutna egy száz kilométer hosszú könyvespolc, rajta szorosan egymás mellé tett itinerekkel (túrafüzetekkel), de a negyvennégymillió füzet közül - mert körülbelül ennyi férne erre a képzeletbeli polcra - az egyik hibásan, üres belső lapokkal került volna ki a nyomdából, s nekünk ezt az egy füzetet kellene találomra kiválasztanunk. A polc egyetlen méterén 440 itiner sorakozna, s már ennyi közül választva is nagy szerencse kellene a helyes tippeléshez, ráadásul azt sem tudjuk, hogy melyik kilométer melyik métere az, amelyik azt a bizonyos füzetet rejti...

Aki ennek ellenére mégis szereti a lottón próbára tenni a szerencséjét, s úgy érzi, a lottózás túlmutat a puszta matematikán és valószínűségszámításon (és ezért a nyerés esélye jóval nagyobb, mint ahogy azt a fenti "elrettentő példa" alapján hihetnénk), annak érdemes megpróbálkoznia a K100 kínálta számokkal is. Az ez évi, 31. Kinizsi Százas május 28-án volt, ezek az információk három értéket is rejtenek: az 5-öst, a 28-ast és a 31-est. Az első K100 túra pedig 1981-ben került megrendezésre, ebben az évszámban pedig a 19-es és a 81-es rejtőzik. Ha úgy tartja kedvünk, valamelyik számot felcserélhetjük a sikeres teljesítéseink számával is (esetemben ennek nem lenne értelme, mivel éppen 5, ez pedig már szerepel a listában), és máris a Kinizsi Százas "lottószámainkkal" játszhatunk.

Kapcsolódó bejegyzések:
Mennyi 100 kilométer, és mennyi 2775 méter?
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

Trekking'n'style rovat: Reebok retro bakancs

2011-10-13T11:47:00.000-07:00

Egyszerre divatos és múltidéző Reebok bakancs a gyártó Classics vonalából. A Night Sky Mid nevű lábbeli Thinsulate hőszigetelő béléssel rendelkezik, így akár az Iszinik 100 teljesítménytúrán is viselhetőek.

soleredemption.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Puma bakancsok

Trekking'n'style rovat: Oakley katonai bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

Trekking'n'style rovat: Oakley katonai bakancs

2011-10-13T09:25:00.001-07:00

Oakley katonai bakancs (MK-II Assault Boot) Vibram talppal, elitalakulatok számára tervezve (a Vibram talpról, márkáról ebben a bejegyzésben olvashatsz). Kialakítása a hagyományos katonai bakancsokkal szemben könnyű, rugalmas és ergonómikus.

Made in USA.

oakley.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Puma bakancsok

Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

Az utolsó Kinizsi Százasom

2011-10-13T02:19:00.000-07:00

Az utolsó Kinizsi Százasom közben valószínűleg nem fogom tudni, és még csak sejteni sem, hogy az az utolsó - ahogy olykor egy csókról, szeretkezésről, vagy egy beszélgetésről sem tudjuk, hogy az most épp az utolsó. Legalábbis vele az utolsó. Vagy - mert így is eshet - számunkra is az utolsó, úgy egyáltalán.

Egyszer eljön az a Kinizsi Százas is, amit "elvesztek". Ahol megszakad a sikerszériám. Ahol alulmaradok a távolsággal és önmagammal szemben. Tán épülésemre szolgálna, nem lennék ilyen elbizakodott, mint most. Fájó kudarcom megtanítana még jobban tisztelni a Kinizsi Százast. Ráébrednék, hogy nem kaphatom meg mindig, hogy nem teljesen az enyém. Hogy a most biztosnak tűnő teljesítés valójában egy törékeny és soktényezős egyensúly. Hogy a korábbi sikereimet legalább annyira a szerencsémnek is köszönhetem, mint izmaimnak és akaraterőmnek.

Mert semmi sem örök. Ami ma biztos, holnap bizonytalanná válhat, holnapután pedig már múlttá: hol ködösebb, hol élénkebb, olykor pátoszos emlékké. Egyszer majd a Kinizsi Százas hegyeit és völgyeit is már csak emlékeimben és álmaimban járhatom be, vagy még úgy se. Egyedül Isten szeretete örök - hiszik a hívők, minden bizonnyal igazuk is van. Abban legalábbis biztosan, hogy más nem az.

Egy mondás szerint éljünk minden nap úgy - annyira élvezve, átélve minden pillanatot, olyan harmóniában szeretteinkkel és környezetünkkel, úgy törekedve a tökéletességre -, mintha az lenne életünk utolsó napja. Azt a kedélyes kiegészítését is hallottam ennek a mondásnak, hogy "ha úgy tekintünk minden napunkra, hogy lehet, hogy ez az utolsó, akkor egy nap feltétlenül igazunk lesz". Így hát most így írom én is ezt a bejegyzést: mintha utolsó bejegyzés lenne. Közben azért remélem, hogy nem ez lesz az utolsó. Még nagyon sok lesz, ahogy Kinizsi Százas teljesítésemből is.

Trekking'n'style rovat: fülbevaló iránytűvel

2011-10-10T23:41:00.000-07:00

Különleges "outdoor" ékszer túrázni szerető lányoknak, akár a Kinizsi Százasra is: fülbevaló működő iránytűvel. Egy bolgár ékszertervezőnő, Alina Tutor kreatív és stílusos, bár kevéssé praktikus alkotása (vészhelyzetben azért jól jöhet, és a két független iránytűnek köszönhetően még biztosabb a tájolás).
craftjuice.com
etsy.com

(Neves gyártók iránytűvel kombinált maszkulin ékszerei, karórái már szerepeltek itt a blogban: íme a Diesel, a Porsche Design és a Timberland egy-egy ilyen darabja.)

Az Iszinik 100-hoz vezető lépcső

2011-10-10T09:44:00.000-07:00

A Lokomotív 424 teljesítménytúrával megkezdtem a felkészülést a november 19-én megrendezésre kerülő Iszinik 100-ra. Addig még két (pontosabban három) túrára tervezek menni; s ahogy a Lokomotív 424-en, ezeken is velem tart majd öcsém is, sőt, ő javasolta ezeket a "lépcsőfokokat":

- október 15-én lesz a Via Dolorosa 75 vagy 50 kilométeres teljesítménytúra a Mátrában,

- október 29-én és 30-án pedig a Mecseki Láthatatlanok nyomában 2 x 50 km-es teljesítménytúra a Mecsekben.

Ha pedig szép idő lesz, tervezek néhányszor futni is a Margitszigeten és a tatai Öreg-tó körül.

Kapcsolódó bejegyzések:

Via dolorosa 75 teljesítménytúra

Apa-fia képregény az Iszinik 100-ról

2011-10-07T11:05:00.001-07:00

Már sok blog foglalkozik az "apa-fia" (eredetileg: Staredad) képregényekkel, így ihletet kaptam ehhez az Iszinik 100 témájú szösszenethez.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas

Vicc a Kinizsi Százasról

Az Egri csillagok és a Kinizsi Százas

2011-10-07T03:07:00.000-07:00

A Kinizsi Százas csaknem Eger várát is érinti - no persze nem az igazit, hanem azt a '60-as években, Pilisborosjenő mellett felépített "művárat", ahol a Gárdonyi Géza regénye alapján készült filmet forgatták 1968-ban (lásd Wikipédia és Port.hu). Az Egri csillagok mellett állítólag itt vették fel a Magyar vándor c. film egyes jeleneteit is. A romokra a túra első kilométerein, a Kevélyről nyílik kilátás. Mindez Magyarósi Csaba friss bejegyzéséről jutott eszembe, melyet az Egy nap a városban blogban olvastam.

(Egy kicsit eljátszogatva az évszámokkal: Kinizsi Pál 1494-ben halt meg, 58 esztendővel Eger 1552-es ostroma előtt; az első Kinizsi Százas teljesítménytúra pedig 13 évvel a film forgatása után, 1981-ben került megrendezésre.)

A pilisborosjenői díszletvárral kapcsolatos további, ma már szinte technikatörténeti érdekesség, hogy 2001-ben itt került elrejtésre az ország első "geoládája" (geocaching.hu).

Trekking'n'style rovat: Diesel óra analóg iránytűvel

2011-10-02T12:47:00.000-07:00

Diesel BadAss óra iránytűvel - legalább annyira extravagáns, mint a Timberland iránytűs óra (a finomabb elegancia és rejtettebb értékek kedvelőinek inkább a Porsche Design iránytűs karóra ajánlott). A BadAss típusnév jelentése: "olyan férfi, aki teljesen a maga ura, a saját törvényei szerint él, erős, határozott, megállíthatatlan", vagyis olyan, mint egy Kinizsi Százas teljesítő (bővebben és szókimondóbban a hogymondom.hu szlengszótárban).

watchismo.com

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: hitelkártya méretű felszerelések túrázáshoz

Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?

Előnevezés az Iszinik 100-ra

Az Iszinik 100 vélt nehézségei

2011-10-02T09:10:00.000-07:00

Említettem már, hogy idén tervezem az indulást az Iszinik 100 teljesítménytúrán, november 19-én. Természetesen azzal a tudattal és hittel indulok majd útnak, hogy sikerülni fog, hiszen Henry Ford is megmondta: "Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz." Ennek ellenére vannak nehézségek, melyeket nem árt figyelembe venni.

(Megjegyzés: az Iszinik 100 a Kinizsi Százas "testvértúrája", inverze, mely az idősebb testvér késő őszi változata az év "átellenes" napján, megfordított távon, s még a neve is ezen furfangokra, fordítottságokra utal. Az Iszinik 100 hivatalosan nem kerül minden évben megrendezésre - sőt, idén lesz még csak a második ilyen teljesítménytúra -, de önszorgalomból, hivatalos túranaptáron kívül többen is teljesítik évről évre.)

Nézzük, mitől bizonyulhat nehezebbnek az Iszinik 100 a Kinizsi Százasnál:

I.) Ősz végén van (akár télies időjárási körülmények között), ezért sokkal jobban oda kell figyelni az öltözködésre. Fázni rossz, ugyanakkor a túlöltözést, verejtékezést is célszerű elkerülni, amennyire lehet (különösen az átnedvesedett póló, majd az azt a hátunkhoz nyomó hátizsák lehet kellemetlen). Tehát rétegesen és okosan kell öltözni, lehetőleg arra is figyelve, hogy adott esetben egyszerűen tudjunk egy-egy réteget még fel- vagy levenni, saját és ruházatunk hőháztartását szabályozni.

II.) Az előző pontból adódik, hogy több ruhát kell magunkon ill. magunkkal vinni, mint egy tavaszi, nyári vagy kora őszi túrán - ez plusz terhet jelent.

III.) Jóval hosszabb az esti szakasz, melyet sötétben kell megtenni. Hangulatosnak hangulatos, de pszichésen megterhelő lehet, hiszen a fejlámpa fényénél sokkal jobban oda kell figyelni a lépésekre.

(A Kinizsi Százasnál, május végén a Nap este fél 9 körül nyugszik és reggel fél 5 után kel, így bő 8 órát kell sötétben haladni - legalábbis annak, aki nem ér be előbb a célba -, ezzel szemben az Isziniken már délután 4-kor lemegy a Nap és csak reggel 7-kor kezd világosodni, azaz akár 13 órát, 5 órával többet is a sötét erdőben kell tölteni.)

IV.) Lehetséges, hogy hóban, esetleg fagyott, csúszós terepen kell haladni. Amennyiben ez várható, erre is fel kell készülni (kamáslival; a bakancs csúszásának csökkentése ráhúzott zoknival vagy csúszásgátlóval).

V.) Az Iszinik 100-on (feltehetően) jóval kevesebben indulnak majd, mint a Kinizsi Százason. Ezért annak, aki nem akar egyedül haladni, fel kell vennie valaki másnak vagy akár egy több fős csapatnak a ritmusát, ami szintén nehézséget okozhat: várni kell a többiekre, vagy épp fordítva, megszokott tempónknál gyorsabban kell haladnunk, hogy ne hátráltassuk társainkat.

Tipp:

Kapcsolódó bejegyzések:

Frissült az Iszinik 100 honlapja

Az Iszinik 100-hoz vezető lépcső

Bemelegítés a Kinizsi Százasra: Márciusi Emléktúra 48

Lokomotív 424 teljesítménytúra

2011-10-02T05:14:00.000-07:00

Öcsémmel tegnap voltunk a Börzsönyben, a Lokomotív 424 nevű teljesítménytúrán. A 42 kilométeres, nagyjából maratoni távú túráról a "kicsi a bors, de erős" közmondás jutott eszembe, hiszen Saj-kúttól a Csóványos csúcsáig egy 6 kilométeres szakaszon 600 métert emelkedett. A kemény kaptatókon küzdve, túrabotomra támaszkodva próbáltam a túrázás jótékony hatásaira gondolni.

Mostanában egy kicsit elhanyagoltam a természetjárást, a májusi Kinizsi Százas óta nem is voltam teljesítménytúrán, a legutóbbi komolyabb testmozgásom pedig a Balaton-átúszás volt augusztusban, így épp itt volt az ideje egy kiadósabb kirándulásnak. Főleg, hogy már csak kevesebb mint két hónap van az Iszinik 100-ig. Az idő egyébként szinte nyárias volt - az Isziniken pedig már lehet, hogy kemény tél lesz.

A Kinizsi Százashoz és az Iszinikhez képest rövid távú túra hangulata és a börzsönyi táj annyira megtetszett, hogy terveim szerint a K100-hoz és a Balaton-átúszáshoz hasonlóan ebből is hagyományt teremtek, és megpróbálom minden évben teljesíteni. A magyar ipar egyik büszkeségéről, a híres 424-es gőzmozdonyról elnevezett teljesítménytúrát a Vasutas Természetjárók Szövetségének egyik tagszervezete, a Lokomotív Turista Egyesület rendezi, s mivel magam is a vasútnál dolgozom (büszkébben és fellengzősebben: A Vasútnál), még ha irodában is; ily módon "témába vág", s különösen tetszik a kitűzőn látható gőzös és a szárnyaskerék. Ha úgy alakul, hogy négy év múlva, 5. alkalommal is tudom teljesíteni a Lokomotív 424-et, akkor már nem kitűzőt, hanem jelvényt tehetek a gyűjteményembe.

A túra egyik meglepetése volt, hogy találkoztam Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas és a hazai teljesítménytúrázás egyik megálmodójával, létrehozójával, aki a tizedik kilométer táján, Nógrád előtt jött velünk szembe egy pár fős, önállóan túrázó csapattal, feltehetően barátai, családja körében (Kovalik Andrással bő egy hónapja készítettem egy interjút, és sokat segített a K100 társasjáték fejlesztésében, szabályának megalkotásában is).

Természetjárással kapcsolatos műveltségem sajnos elég hiányos, így a teljesítménytúra itineréből tudtam meg, hogy milyen nagy múlttal rendelkezik a Lokomotív 424: 1985-ben volt az első ilyen rendezvény, négy évvel az első Kinizsi Százas után. Egyik túratársamtól pedig azt is megtudtam, hogy a Lokomotív TE bábáskodott a Kéktúra mozgalom világháború utáni születésénél.

(kép forrása: gozosbarat.hu)

Kapcsolódó bejegyzések:

Via Dolorosa 75 teljesítménytúra

Trekking'n'style rovat: cipzárral félbehajtható Timberland cipő

2011-09-25T23:34:00.000-07:00

Innovatív lábbeli a Timberland-től: cipzárral félbehajtható könnyű "kemping cipő", ami szállítás közben kis helyet foglal (akárcsak a félbehajtható kemping bicikli). Emiatt a Kinizsi Százasra is ideális lehet váltócipőnek a bakancs mellé.
wired.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Timberland óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?
Trekking'n'style rovat: hitelkártya méretű felszerelések túrázáshoz

Trekking'n'style rovat: hitelkártya méretű felszerelések túrázáshoz

2011-09-21T08:36:00.000-07:00

Nézzünk néhány olyan érdekes, hitelkártya méretű eszközt, melyek jól jöhetnek a Kinizsi Százason vagy más túrákon, kirándulásokon. A bankkártya formátumú tárgyaknak több előnyük is van, például könnyűek és kis helyen (zsebben, pénztárcában) is elférnek, emellett stílusosak és kreatívak.

Léteznek például ilyen méretű multifunkciós svájcibicskák, túlélőkészletek: többek között a Victorinox SwissCard és a Tool Logic Survival Card, ez utóbbiban sok egyéb mellett még iránytű is van. Ezeken kívül hasznos lehet egy hitelkártya méretű sörnyitó, vagy egy étkészlet. Ha elszakad a hátizsákunk vagy gyorsan meg kell valamit reparálni, jól jöhet egy apró varrókészlet is. A megtett út becslésében segít a bankkártya méretű lépésszámláló. Ha pedig a kedvesünkkel járjuk a természetet, és a szabad ég alatt tör ránk a vágy (viszont még nem tervezzük a családi adókedvezmény igénybevételét), akkor jól jöhet egy hitelkártya méretű óvszer csomag, de akár egy rapnótával és szkreccseléssel is szórakoztathatjuk szerelmünket, túratársainkat. Amennyiben a kirándulás után kullancsot találunk magunkban, használhatjuk a szintén plasztiklap méretű kullancskiszedő kártyát.

A Trekking'n'style rovat további bejegyzései

Tipp:

Hitelkártya formátumú kütyük blogja

Robotok a Kinizsi Százason?

2011-09-18T23:50:00.001-07:00

A robotokkal foglalkozó kutatások egyre előrehaladottabbak, így azok már nem csak sík felületen, gondosan ellenőrzött környezetben képesek mozogni, hanem akár valódi terepen is. Könnyen elképzelhető, hogy pár évtized vagy év múlva a teljesítménytúrákon is megjelennek az első robotok: íme egy megdöbbentő YouTube videó az amerikai hadsereg négylábú, "túrázó" robotjáról, a Big Dog-ról.

Az is megeshet, hogy a Kinizsi Százas kiírásában olyan, ma még elég futurisztikusnak ható kitételek fognak szerepelni a jövőben, hogy "teherszállító / málhás robotokkal indulni tilos", vagy megengedőbben: "a kísérleti célú robotokat regisztrálni kell, azok algoritmusa, mozgása nem jelenthet veszélyt az emberi túrázókra", vagy "a túrarobotokra legfeljebb x kg teher helyezhető; a túrán indulók nem használhatják azokat közlekedési eszközként".

A katonai cégek után az ismert outdoor márkák (The North Face, Silva, stb.) is előrukkolhatnak a túrázáshoz kifejlesztett automatáikkal, melyek csomagot szállíthatnak; a magányos/idős kirándulók társai, navigátorai lehetnek; végig fotózhatják/videózhatják a túrát a tulajdonosukkal a főszerepben; baleset esetén segítséget hívhatnak.

És akkor komolyan el kell gondolkodni majd azon a már-már filozófiai kérdésen, hogy mi az, ami még belefér az ortodox, saját erőből történő, önálló teljesítésbe, és mi az, ami már nem. Hiszen például akár a túrabot, a Camelbak ivórendszer, vagy egy speciális túrabakancs is nagy előnyt jelent(het), az emberi test, emberi képességek egyfajta mesterséges kiterjesztései; vagy ott vannak a különböző "űritalok, űrételek", energiazselék (melyek kevesebb helyet foglalnak, könnyebbek és táplálóbbak a hagyományos ételeknél) - kérdés, hogy egy robot túratárs segítsége mennyire válik hétköznapivá és elfogadottá, és hogy a fentebb említettekhez képest hol helyezkedik el egy bizonyos skálán.

Tippek:
Index - Egy robot is indul a hawaii Vasember-triatlonon
Numlock Holmes - A legfejlettebb katonai robot: Big Dog
Bostondynamics.com - Big Dog

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason
Túrabotok kijelzővel (és egy saját találmány)
A Kinizsi Százas zombik legendája - (kell-e tőlük tartani?)

Trekking'n'style rovat: Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason?

2011-09-17T04:37:00.000-07:00

Kinek jutna eszébe Crocs-ban indulni a Kinizsi Százason? Nos, immár bárki megkísérelheti a mutatványt, hiszen a krokodilos márkák egyike, amelyik nem a galléros pólóiról, hanem a plasztik klumpáiról ismert, immár bakancsot is gyárt. Míg a klumpa szinte a krokodil droghoz hasonlóan eszegetné húsunkat a 100 kilométeren, a Cobbler Boots nevű, 120 euróba kerülő nubuk lábbeli akár még kényelmes is lehet. A képen látható keki szín mellett feketében és fehérben is kapható.

crocs.eu

A Trekking'n'style rovat további bejegyzései

Harmincéves a Kinizsi Százas!

2011-09-05T08:12:00.000-07:00

Éppen harminc esztendővel ezelőtt, 1981. szeptember 5-én került megrendezésre az első Kinizsi Százas teljesítménytúra (ez volt az egyetlen őszi K100, azóta mindig májusban van a túra - lásd táblázat). Szórakozottságomban majdnem megfeledkeztem erről a fontos évfordulóról, az Index fórum Kinizsi Százas topikjában Csóványos juttatta eszembe.

(A Kinizsi Százas az első - és máig az egyik legnépszerűbb - magyarországi teljesítménytúra, mintájául a csehszlovákiai Nagyszombati Százas rendezvény szolgált.)

Kapcsolódó bejegyzések:

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)

Henry Ford idézetek a Kinizsi Százashoz

2011-09-03T01:18:00.000-07:00

Az olvasó találkozhatott már a Kinizsi Százas blogban bátorító idézetekkel. A napokban találtam rá néhány Henry Ford idézetre (egyet-kettőt már korábban is ismertem, pl. a híres "aki azért nem költ reklámra, hogy pénzt takarítson meg, az ennyi erővel az óráját is megállíthatná, hogy időt takarítson meg" mondást). Az autógyártás forradalmasítójának gondolataira egyébként Csaba blogját olvasva figyeltem fel.

Heny Ford idézetei közül jó pár a fizikai és szellemi kihívásokra, megpróbáltatásokra, így a teljesítménytúrázásra, a Kinizsi Százasra is vonatkoztatható:

"Az akadály az a rémisztő dolog, melyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról."

"Ha valamiről úgy érzed, hogy ellened van, gondolj arra, hogy a repülőgépek is a széllel szemben szállnak fel, nem pedig szélirányban."

...azoknak, akik nem bíznak eléggé magukban:

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

...s ha esetleg még sem sikerülne a túra teljesítése:

"Kudarcaink tanulságosabbak, mint sikereink."

(Egy másik híres Ford, a rock'n'roll detektív Ford Fairlane szállóigévé vált mondásai ide kattintva olvashatóak, ezek azonban nehezen kapcsolhatóak a Kinizsi Százashoz. Illetve egy mégis, persze alaposan kivágva a szövegkörnyezetből: "[...] ajánlom a szerpentint, főleg a kanyarokat!")

Kapcsolódó bejegyzések:

A Kinizsi Százas feladásáról

Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?

Goldenblog eredmény

2011-09-03T00:41:00.000-07:00

A Kinizsi Százas blog a 2011-es Goldenblog versenyen az "életmód blogok" kategóriában végül 8 közönségszavazatot gyűjtött, amivel bizony a mezőny végén végzett (176 indulóból a 121. lett) - de ez nem is olyan meglepő, hiszen e webnaplót aránylag kevesen ismerik és olvassák, és a téma is elég időszakos (nyilván több szavazat érkezett volna, ha a Goldenblog verseny májusban, a Kinizsi Százas időpontjának közelében van, amikor megugrik a blog látogatóinak száma).

Mint bloggert azért vigasztal, hogy "informatikai blogok" kategóriában egy másik webnaplóm, a gépírással foglalkozó a zsűri döntése alapján a legjobb háromba került, így szeptember 8-án részt vehetek az A38 hajón a koncerttel és vacsorával egybekötött Goldenblog díjátadón, ahol kiderül, hogy a dobogó mely fokára állhat (frissítés: Goldenblog ünnepség az A38 hajón).

A Kinizsi Százas blogra szavazók között - akiken köszönöm szépen megtisztelő szavazataikat -, ahogy ígértem, kisorsolok majd egy K100 társasjátékot.

Kapcsolódó bejegyzés:

A Kinizsi Százas blog a Goldenblog versenyen

Kundera és a Kinizsi Százas II.

2011-08-31T11:53:00.000-07:00

Egyszer szerepeltek már Kundera gondolatai, sorai itt a Kinizsi Százas blogban. Most következzék ismét egy idézet tőle, ezúttal legismertebb művéből, A lét elviselhetetlen könnyűsége c. regényből:

"Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.

Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük nincs."

A Kinizsi Százast is a teher: a leküzdendő távolság, az emelkedők, testi és lelki megpróbáltatások terhe teszi "valóságossá és igazzá", szó szerint és átvitt értelemben is "földközelivé", s ezáltal értékessé. Teher nélkül a Kinizsi Százas is elviselhetetlenül könnyű és értelmetlen lenne.

Megjegyzés:

A Kundera idézetet a Filoterápia blogban olvastam, egy szenvedésről szóló bejegyzésben (Modern passió).

Kiegészítés:

A regényből arra is választ kapunk, hogy miért jó újra és újra részt venni a teljesítménytúrán:

"[...] a boldogság az ismétlődés utáni vágy."

Kapcsolódó bejegyzések:

Gondolatok a Kinizsi Százasról

P*ncimágnes-e a Kinizsi Százas teljesítése?

Müller Péter és a Kinizsi Százas

Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz

Egyre szűkebb elit

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

2011-08-26T22:46:00.000-07:00

Kedves olvasóim, fogadjátok szeretettel ezt az interjút, melyet Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas teljesítménytúra egyik létrehozójával készítettem, és melyből több érdekesség is kiderül a túrával kapcsolatban.

- Szia Bandi, hogy jött az ötlet, hogy 1980-ban elinduljatok a Nagyszombati Százason?

- 1976 őszén a Kohász-kék túránk utolsó napján említette Szabó Gabi, hogy Csehszlovákiában vannak olyan szervezett túrák, ahol egy nap alatt komoly távolságokat kell megtenni.

Prágai egyetemi évei alatt hallott ezekről a túrákról. Miután látta érdeklődésemet, lassan elkezdte gyűjteni az információkat. 1979-ben a Krásy Slovensky-ban olvasta Ivan Bajo sokszor emlegetett cikkét, majd szerzett egy szabályzatot is.

Szakosztályunk vezetősége - értékelve a megismert anyagokat - úgy döntött, hogy a számunkra kedvezőbb útvonalú és könnyebben elérhető Nagyszombati Százast állítja be következő évi eseménynaptárába. A döntésben az is közrejátszott, hogy korábbi Kárpát-túránkon már az útvonal jelentős részét bejártuk.

- Rögtön a Nagyszombati Százason, ill. közvetlenül utána megfogalmazódott bennetek a Kinizsi Százas ötlete, vagy csak valamivel később?

- Már a célba érkezés után szóba került, majd hazafelé a vonaton fejtegettük tovább az ötletet.

Itthon aztán felosztottuk a feladatokat. Az útvonal kitűzését Szabó Zoli vállalta, ez az egyik legnehezebb feladat volt, mert jelentős számú paramétert határoztunk meg, amelyeknek meg kellett feleltetni azt.

- A neten böngészve az a benyomásom, hogy a Kinizsi Százas hazánkban nagyobb ismertségnek, népszerűségnek örvend, mint Szlovákiában a Nagyszombati Százas. Ez valóban így lehet?

- Igen. Ennek több oka is van.

Az első teljesítménytúrát Prága környékén rendezték 1963-ban, majd gyorsan növekedett a számuk, de az első években csak cseh területen. A szlovákok csak később csatlakoztak, akkor is eltérő szemlélettel, a természetközeliséget a teljesítménynél lényegesen előbbre sorolják, így rendezvényeik száma is csak hányada mint szomszédaié. A hosszútávú (százas) túrákat addig általában éjfélkor indították és az út első fele többnyire műutakon, gazdasági földutakon vezetett. Szlovákiában alig lehet erre példát találni.

Szlovákiában a természetjárás sokkal szélesebb skálán mozog mint Magyarországon, nincs az a beszűkült réteg* amely kizárólag teljesítménytúrázik.

[*bevallom, itt egy kicsit magamra ismertem, hiszen én nemhogy a teljesítménytúrákra, de azokon is belül is szinte csak a Kinizsi Százasra koncentrálok... de azért igyekszem minél több más túrán és családi, baráti kiránduláson is részt venni - a szerk. megj.]

- Maga a "teljesítménytúra" szó a Kinizsi Százas kapcsán honosodott meg, terjedt el a magyar nyelvben, vagy korábban is létezett?

- Korábban is voltak hasonló rendezvények, a legismertebb a KISZ által szervezett Ságvári Endre emléktúra, valamint később különböző csúcstúrák. Az elnevezést korábban így nem használták, a csehszlovák szabályzat fordításakor a szóba jöhető változatokból ezt találtuk a legjobban kifejezőnek.

- 1981-ben, a túra útvonalának kijelölésekor szóba jöttek még más lehetőségek is?

- Zoli sok változaton végig ment, de döntésre csak ezt javasolta. Utólag megnéztünk néhányat, elvetésüket nem is kellett indokolnia.

- Az első, 1981-es túra szeptemberben volt. Mi alapján esett a választás később mégis májusi időpontra?

- Az első túra időpontját túl korán határoztuk meg. Az engedélyezési eljárások során az országos fővadásszal és a két érintett erdőgazdaság vezérigazgatójával történt megállapodás szerint jelöltök ki az új időpontot. A májusival is gondunk volt, mert egy ideig a BTSZ (Budapesti Természetbarát Szövetség) találkozók miatt egy héttel ki kellett térnünk.

- A túra szervezése során vannak komolyabb nehézségek, amiket le kell küzdeni?

- Az évek során kialakított jó kapcsolatoknak köszönhetően többnyire nincs, bár a választásokat követően érnek meglepetések.

A gondot néhány renitens résztvevő "produkciója" okozza, ami kényszerű módosításokra, intézkedésre kényszerít. Sajnos volt olyan eset is amely engedélyeinket veszélyeztette.

- Mit jelent számodra a Kinizsi Százas, ha ezt meg lehet fogalmazni?

- Egy kis szervezési gyakorlatot, egy kis játékot, egy kis nevelési lehetőséget, egy kis munkát és az éves szabadidő eltöltését.

- Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok a Kinizsi Százas rendezéséhez!

Tippek:

Kinizsi.org - a túra hivatalos weboldala

Wikipédia - Kinizsi Százas

Kapcsolódó bejegyzés:

Kinizsi Százas FAQ (azaz GyIK: gyakran ismételt kérdések)

Trekking'n'style rovat: Puma bakancsok

2011-08-25T15:32:00.000-07:00

Két stílusos Puma bakancs: bal oldalon egy retro, edzőcipő-szerű Puma Roma Hi Trek, jobb oldalon pedig egy hagyományosabb darab, a Puma Desierto Talos (katt a képre). Mindkettő többféle színben is kapható (volt).

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Adidas Super Trekking bakancs

Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs

Em. Rescue beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

2011-08-24T21:40:00.000-07:00

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjában találtam Em. Rescue beszámolóját a 2011-es Kinizsi Százasról (az én túrabeszámolóm ide kattintva olvasható). Em. Rescue ugyan kénytelen volt feladni a túrát, de olvasmányos írása tanulságokkal szolgál:

"Előrebocsátom, hogy ez nem egy "lépésről-lépésre" szintű beszámoló lesz. Lévén, hogy nem kevés lépésről van itt szó (ha jól emlékszem a Pilis-nyeregben egy fatörzsre ki volt szögezve, hogy hány lépés várható még Bányahegyig illetve a célig). Inkább afféle belülről jövő, aktuális érzéseimet kifejező írásra számítsatok!

A szombat reggeli, délelőtti időintervallumról már azért sem tudok sokat, mivel nem vagyok a korán kelés híve. Az ilyen reggeleket, délelőttöket félig tudat alatti állapotban szoktam tölteni.

Szóval, vidéki lévén egy zuglói lakásban voltam kénytelen meghúzni magam egy most már 7-szeres sikeres teljesítővel. Előtte este, a csomagolásnál egy pillantást is vethettem a cipősdobozába, melyben az addigi jelvények lapultak. Reggel fél 6-kor keltem, ő 6-kor, pepecselés, pakolódás. És: sikerült elintéznem azt is, amitől féltem, hogy csak később kerül rá sor! Busz, villamos, HÉV, és már ott is voltunk a rajtnál (az Opera mögötti sétálóutcában már előre letudtuk a nevezést). Pecsét: 7-50 (7-52-kor – húha, vesztettem 2 percet – gondoltam).

Különösebb nehézségek nélkül, vidáman, beszélgetve teltek az első emelkedők. Noha a homlokom már Budapest közigazgatási területén belül csillogott. Úgy 2-3 km után a társam, tájfutó lévén, úgy döntött innentől ő kocogni fog (nem is egyeztünk meg ilyesmiben, hogy együtt megyünk végig, telefonon tartottuk a kapcsolatot ezután). Egy jó kedélyű, ha jól emlékszem, 15-szörös teljesítő látott el séta közben az útravaló tanácsokkal. No para, ne siess, stb. (amiket persze rendre megszegtem útközben). Elváltak útjaink ezután, persze az irány megmaradt. A szerpentinek tetejéig egy kellemes kirándulás benyomását keltette a túra, leszámítva, hogy a lejtőkön való óvatlan tempóm következtében egy száraz, görbe botot vettem magamhoz. A hosszú-hegyi ellenőrzőpont nekem váratlanul jött, kb. ennek megfelelő időt töltöttem ott: semennyit! A Pilis-nyeregnél is hasonló volt a helyzet: ott az átható piaszag bírt gyors továbbhaladásra! Ám, vagy éppen ezért, innentől már a kesztölci sörivás gondolata hajtott.

10 perc alatt lehajtottam a Hársfa sörözőben, és uccu neki tovább. Dorog nem tetszett, túl nagy város egy ilyen hangulatú túrához, épp ezért csak egy pékségbe mentem be ott, de végül is csak egy fél literes vizet meg egy dobozos kólát vettem. A Nagy-Getére készültem, mivel elég sok előzetes infóm volt róla, általában rosszakat olvastam vagy hallottam. De feljutottam, elég zökkenőmentesen, persze a botom már nagyon kellett. Fent vetettem egy keresztet és tartottam egy viszonylag hosszabb pihenőt. De hát nincs megállás, el kellett indulnom lefelé. Pár lépés után a bal térdembe iszonyat fájdalom nyilallt, két sráctól kaptam valami sportkrémet, bekentem. Itt kezdetét vette a túra alternatív módon való teljesítésének kísérlete, avagy egy igazi önismereti teszt.

Lefelé a hegyről, egy kövesebb részen annyi lett az amúgy is korhadt, száraz botomnak. Egy nemes mozdulattal belevágtam egy bokorba. Mázlim volt, mert még le sem értem teljesen onnan, találtam egy másikat, sokkal jobb fogásút, erősebbet. Persze ez sem Gandalf varázsbotja volt, de hát az Középfölde, meg egy másik Megye, nem Komárom-Esztergom. Hegyeskő környékén még volt hangulatom azért készíteni egy fényképet, de ez volt az utolsó ilyen. A tokodi pinceszekció kellemes hangulatú hely volt, bár leülni nem nagyon tudtam sehova. Még volt pár pogácsa, meg kaptam egy csipet sót is. Az ez utáni brutálemelkedő kicsit meglepett, nem készültem rá előzetesen, a felénél meg kellett álnom, nekidőlni egy fának, ám a szűk ösvény miatt nem nagyon ácsoroghattam egy helyben. Gondolatban már mogyorósbányai söröm mellett ültem.

Hát bizony a Kakukk vendéglőben már fél órára nyúlt a pihenő. Dobtam egy zsíroskenyeret is, bíztatgattuk egymást a rögtönzött asztaltársaságommal, ők késésben érezték magukat, szóval ment nagyon a kalkulálgatás. A botomba kapaszkodva felálltam, és tovább. Péliföldszentkeresztig lenyomtam egyben, ott vetettem a második keresztemet. Az a forrásvíz valami elképesztően jólesett, de hiába éreztem az örök életet adó víznek, ott maradni örökkön-örökké annál a forrásnál elég nagy ár! A legközelebbi kereszteződésnél a szódavíz jól esett, de fröccsben vagy szörppel nem nagyon kívántam volna. Ekkor már eléggé besötétedett, Pusztamarótnál, a tábortűznél már rendesen azzal a céllal ültem le hosszabb időre, hogy megmelegedjek. Amúgy jó kis csapat ült ott, vidáman beszélgettünk róla, hogy ki mikor és hol fogja feladni. A doki is ott volt akkor, ő is nyomta a poénokat végig. Tovább.

A bányahegyi állomás nagyon sokára jött el. Ennek ellenére ez a Gerecse oldalában lesétált szakasz nekem meglehetősen kellemesen telt. Kiismertem már teljesen a sérült lábamat, megtanultam a bottal helyettesíteni azt. Sérülten, ám kitartóan, egyenletes tempóban, sántítva haladtam. Ekkorra már szereztem rovarcsípést, beletenyereltem egy tövises ágba, és a bot is kikezdte a tenyerem. Kicsit úgy vonszolhattam magam, ahogy Bruce Willis szokta egy akciófilm utolsó negyed órájában. De hát elértem Bányahegyig, ahol szintén leültem egy jó időre. Leves már nem volt, teát kértem. Az első a fáradtságtól kiesett a kezemből, rögtön kaptam egy másikat, vizet mertem a hordóból. És hát, itt már megittam egy nem tervezett dobozos sört is. Fura volt ott ülni, azért még eléggé szintidőn belül voltam, mégis alig szállingóztak az emberek. Ez lehet a késői indulásomnak tudható be. Irány: Koldusszállás.

Hallucinációk, víziók kísértek végig ezen a szakaszon. Láttam Koldusszállást is egy magas hegy tetején, egy fehér falú, elvarázsolt kastély formájában. Ezen kívül apró vadak cikáztak előttem, a lámpám keltette árnyékokat tartottam annak. És persze akkor is a nyomomban volt valaki, beszélt hozzám, amikor valójában épp a közelemben sem volt senki. A kerítéseknél az a hat mászóka rengeteg erőt vett ki belőlem. Mentálisan, fizikailag egyáltalán. De úgy jutottam el a koldusszállási állomásig, hogy nem terveztem még feladni a Kinizsit. Itt viszont leültem egy rönkre, a hideg teából már nem kértem. Csak lestem ki magamtól. A szervezők már partyztak körülöttem, oké, órákig ott dekkolni elég unalmas lenne. Rákérdeztem – ki lehet-e itt szállni, van-e valami rövidítés, kiút? – Felejtsem el – mondta. Nagyon jót tett a bíztatása, hisz tovább indultam, mint egy robot, még majdnem 4 órám volt, hogy beérjek.

Erre az erőltetett menetelésre fizettem rá szerintem végül. Itt kellett volna egy high-tech segédeszköz, ami meghatározza, pontosan mikor mekkora tempóval haladjak, lépésről lépésre. Már az elvitt volna Tatáig, hogy azt lesem csak. De kérdem, akkor mi lett volna az utolsó 14 km-en a Kinizsi érzéssel? Én teljesítettem volna a túrát vagy egy gép? Sorolhatnám a hasonló kérdéseket, de ez inkább mentegetőzésnek tűnik. A Kis-réti vadászháznál (amit amúgy nem láttam, pedig már szép világos volt) megéreztem a civilizáció szelét, nagyon közel volt innen Tatabánya. Itt értem véget. Már a turulhoz sem mentem ki, a parkolóban rendeltem egy taxit, és otthagytam a botomat a jövő vándorainak."

Tipp:
Nagy Kinizsi Százas táblázat (korábbi évek túrabeszámolóival)

A folyadékháztartás törékeny egyensúlya

2011-08-24T12:17:00.000-07:00

Itt a Kinizsi Százas blogban már esett szó a folyadékháztartásról, most egy tragédia kapcsán (lásd: Túl sok vizet ivott, meghalt a sheffieldi férfi) újra felmerült a téma.

Íme egy hosszabb bejegyzés Syreni tollából a sportolás közbeni (valamint előtti és utáni) folyadék- és táplálékbevitelről.

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason (izotóniás italok)
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

Trekking'n'style rovat: Gerber svájci bicska fotósoknak

2011-08-23T23:19:00.000-07:00

Az MLZphoto blogban találtam az alábbi írást egy speciális, Gerber márkájú svájci bicskáról (katt a képre). Mint látni fogjuk, a multifunkciós szerszám akár a Kinizsi Százas fényképezni szerető teljesítőinek is hasznos társa lehet:

"Bear Grylls kedvence, a Gerber most egy olyan zsebeszközzel állt elő, amely nagy segítséget nyújthat fotósoknak túrázás közben. Az összesen 12-féle szerszámmal és pengével rendelkező "svájci bicska" egy mini állványt is tartalmaz, ami ugyan dSLR vázak megtartására nem képes, de ultrakompakt és kompakt fényképezőinket nyugodtan rábízhatjuk. A gyártó jövőre tervezi új multi szerszámának forgalmazását; előreláthatólag 65 dollárt kell majd érte leszurkolni. (forrás: engadget)"

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Bear Grylls csuklópántja
Házilag készített túrabot (ami fényképezőgép állványként is használható)

Kerékpárt a kerékpárboltból

2011-08-22T23:36:00.000-07:00

A napokban vásároltam egy biciklit, hogy a túrázás, futás "kiegészítő sportjaként" ezzel is edzésben tartsam magam (nem vagyok sportorvos, de állítólag a kerékpározás jót tesz a térdnek, mivel - szemben a futással - nincs "becsapódás", csak folyamatos, körkörös mozgás). Így a következő, hatodik Kinizsi Százasomra még felkészültebben és edzettebben mehetek majd.

Nem is akármilyen biciklit vettem egyébként: (aránylag) olcsót és jót. Egyszerűségében szépet és megbízhatót. Szó szerint és átvitt értelemben is "szürkét", tökéletes ár/érték arányban. Egy volt kerékpárversenyző, Barkó Zsolt szerelte össze szívvel-lélekkel, aki Komárom-Koppánymonostoron üzemeltet egy kerékpárboltot és -szervizt. A grafitszürke váz kézzel festett, rajta "Komárom" és "Duna" felirat. A biciklin minden szükséges, a KRESZ-ben előírt kiegészítő rajta van (s ott helyben vettem még egy sebességmérőt is rá). Baráti ára miatt persze nem a legmodernebb, legultrakönnyebb 2011-es alkatrészekből áll a kerékpár, hanem kicsit "korosabb", de igényes, normál használat mellett szinte elnyűhetetlen elemekből, Shimano váltóból, duplafalú felniből.

(Ilyen típusú kerékpárt választott magának Attila cimborám is, az övé volt az 59., az enyém pedig a 60. darab "Komárom Duna").

Zsolt ugyan komolyabb és jóval drágább bicikliket, többek között KTM-eket is árul, amik kétségtelenül szemrevaló bringák, de ezekről lebeszélt, mondván, hogy csak rendszeresen vagy versenyszerűen nehéz terepen biciklizőknek és/vagy a kerékpárjukat mutogatni, azzal dicsekedni szándékozóknak, azt státuszszimbólumnak tekintőknek érdemes ilyet választaniuk.

A sportról, biciklizésről beszélgetve szóba került a Balaton-átúszás is (ő már kilencszer úszta át, szemben az én ötömmel), a Kinizsi Százas (amin viszont még nem volt) és az Országos Kéktúra is (amit már kétszer is végigjárt).

Aki kedvet kapott a kerékpár vásárláshoz (és jó áron szeretne minőségi, megbízható, magyar gyártmányú biciklihez jutni), annak érdemes megnéznie a www.vitalkomplex-kerekpar.hu weboldalt, csak ajánlani tudom.

Hatvanhét évesen a Kinizsi Százason

2011-08-16T23:19:00.000-07:00

Interjú (videóval) a budomagazin.hu-n Dobos Ákossal, aki idén 67 évesen 15. alkalommal teljesítette a Kinizsi Százast:

"Hányszor lehet teljesíteni az egyik legkeményebb túrát? Mekkora hit és motiváció kell, hogy az ember újra és újra legyőzze magát? Dobos Ákostól megtudjuk.

Dobos Ákos a gyerekeit kísérte először az embert próbáló Kinizsi Százas teljesítménytúrára, majd "rászokott". Hatvanhét éves korára tizenötödik alkalommal teljesítette a 100 km-es távot.

- Elsőre 50 kilométerig bírtam, amikorra is a lábam teljesen kikészült. Egy hétig jártam orvosi kezelésre, de mivel sokan gratuláltak és engem is egyre jobban érdekelt a kihívás, megfogadtam, hogy csak azért is teljesítem a 100 kilométert! Ötven éves korom környékén azt éreztem, hogy az emberek kicsit már "leírtak", mondván, hogy "öreg". Önmagamnak, a gyerekeimnek, mindenkinek szerettem volna bebizonyítani, hogy ez nem igaz!
Azt mondják, hogy 50 km után, már fejben dől el a túra. Ekkortól már nem a testi erő számít. Nem a láb, hanem az akarat visz tovább. Ötven km után már nagy a kísértés a pihenésre, a leállásra, nem ritkán a feladásra.
Mikor beérkezik a célba az ember, akkor mindig azt mondja, hogy elég volt, ez volt az utolsó. Aztán kipiheni a fáradalmakat és kezd hiányozni neki a túra. Mert a Kinizsi Százasra csak rászokni lehet..."

Dobos Ákos minden tiszteletet megérdemel és sokunk példaképe lehet, de vajon van-e, aki előtte jár?
Igen: az idei túrabeszámolómban említett 78 éves Béla bácsi, aki 24-szer teljesítette a túrát.

Stahl Judit és a Kinizsi Százas

2011-08-15T23:55:00.000-07:00

Hogy mi köze Stahl Juditnak a Kinizsi Százashoz? Íme a történet az emberről, aki a főzőceleb modoros "csincsogása" elől az erdőbe menekült, avagy Stahl Judit és a Kör c. film összehasonlító elemzése:

"G. barátomnak, ha meghallja Stahl Judit nevét, pirosba kerül a mutatója, és azonnal be kell vennie a epilepszia gyógyszerét.
F. azért edzett hónapokig a Kinizsi Százasra a Bakonyban, hogy hétvégente a lehető legmesszebb legyen a nappalijuktól, ahol F.-né áhítattal nézte Judit főzőműsorát. Bevallom, bennem is munkál az ideg a könyveit olvasva: vasrúd, vér, sár, tiprás - ezek a képek és szavak merülnek fel elmémben a hatásukra, s elűzhetetlenül, flashbackszerűen bevág közéjük egy jól ismert jelenet a Körből. Miért? Mivel váltja ki ezt, ez az egyébként tehetséges nő?"

Az "elemzés" tovább olvasható a Hagyma és banán blogban.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas

Stahl Judit és a Kinizsi Százas

K100 társasjáték ajándékba és nyereményként

2011-08-15T23:29:00.000-07:00

A mai napsütéses délutánon a belvárosban találkoztam Kovalik Andrással, és neki ill. a Kinizsi Természetbarát Egyesületnek ajándékoztam egy K100 társasjátékot (méghozzá a legelső darabot), amiért a KTE nevében hozzájárult a játék címéhez, másrészt pedig mert ötleteivel, tanácsaival segített annak fejlesztésében, a játékszabály kidolgozásában. Örültem a találkozásnak, a "játékelméleti" kérdések mellett váltottunk pár szót a túrázásról is.

Kedves olvasó, ha te is szeretnél egy K100 társasjátékot, akkor szabadon letöltheted és kinyomtathatod. Ha pedig egy kész, a KTE példányához hasonló, nyomtatószalonban, keménypapírra nyomtatott, kész darabot szeretnél, akkor szavazz a Goldenblog versenyben a Kinizsi Százas blogra (az "életmód blogok" kategóriában), és nyerhetsz egyet.

Kapcsolódó bejegyzések:
Viharok a K100 társasjáték körül
A Kinizsi Százas blog a Goldenblog versenyben
A Kinizsi Százas és a personal branding

Hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas

2011-08-14T23:35:00.000-07:00

Bár a 2012-es Kinizsi Százas még odébb van - és addig még lesz egy Iszinik túra is, 2011. november 19-én -, most találtam egy humoros írást arról, hogy mi az a hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas (mint a Rádió1 Napi hatos c. műsorában).

"Árulkodó jelek, melyekből tudod, hogy nyakadon a Kinizsi:
- Ránézel az órádra és kapásból mondod, hogy hol leszel (szeretnél lenni) szombat ilyenkor.
- A TV műsorból az időjárás előrejelzés érdekel a legjobban.
- Úgy érzed, hogy főállásban K100 aspiráns vagy, a munkád csak arra való, hogy valami lekössön a szombatig.
- Fejből tudod a szentendrei HÉV szombat reggeli menetrendjét, de csak azt.
- Reggel, öltözködéskor az elsőre kezedbe kerülő pamutzoknit félrerakod "ez túl jó minőségű, félreteszem szombatra" gondolattal.
- A bakancsod (túracipőd) több gondoskodást kap, mint a macskád."

Kapcsolódó bejegyzések:
Vicc a Kinizsi Százasról

Iránytű a Kinizsi Százasra

Meg nem történt kaland a kukoricásban

2011-08-14T03:50:00.000-07:00

Úgy terveztem, hogy szombaton ellátogatok hetedhét vasúti átszálláson túlra, a Makó melletti Kiszomborra, annak is a határába, és bevetem magam a kukoricásba. Az ötletet egy blogbejegyzés adta, a következő címmel: Bolyongás a legnagyobb kukorica-labirintusban.

Egy öthektáros, két méter magas kukoricásban alakították ki a labirintust, 5 kilométernyi teljes úthosszal (melyből 2 km a helyes út, 3 km pedig zsákutca, hiszen furfangos zsákutcák nélkül nem labirintus egy labirintus). A 2004. óta csaknem minden évben kialakított útvesztőnek saját weboldala is van, mely a www.utveszto.hu címen érhető el. Idén a világ első futószalagon gyártott autója, a Ford T-modell rajzolódott ki a labirintusban (mert 130 éve a közeli Makón született Galamb József, a modell tervezője), 2010-ben egy griffmadár, 2009-ben pedig egy bölény. A rendhagyó kukoricatábla este is látogatható, így fejlámpával is végig lehet menni az útvonalon.

Méretét tekintve ugyan nem egy Kinizsi Százas, de tájékozódásilag izgalmas kihívás lett volna (amennyiben nincs nagy tömeg persze). Reggel azonban elaludtam, így lemondtam az utazásról. Sebaj, majd jövőre, ugyanis ez a hétvége lett volna idén az utolsó alkalom az útvesztő meglátogatására, mert utána betakarítják a termést.

Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel

2011-08-13T12:31:00.000-07:00

A Timberland iránytűs óra után egy újabb csemege: Porsche Design óra felhajtható számlappal, alatta pedig tükrös iránytűvel. Az óráról így ír Oroszvári Péter a trendmagazin.hu-n (ahol további képeket is láthatunk a szerkezetről):

"A Professor Ferdinand Alexander Porsche [megj.: a VW Bogarat tervező Ferdinand Porsche unokája] által 1978-ban tervezett világelső iránytűs karóra inspirálta a Porsche Design-t arra, hogy elkészítsék a modell 21. századi, modern változatát.

A P’65420 Compass Watch tokja feketére festett titániumból készült, a számlap jelzései és az óra- illetve percmutató pedig fehérek, így a piros másodpercmutatóé a szerep, hogy egy kis színt vigyen a praktikus eszközbe. A számlapot felhajtva pillanthatjuk meg az iránytűt. Ez kivehető a tokjából, így a kezünkben tartva folyamatosan figyelhetjük, ha viszont csuklónkon hagyjuk, a számlap hátulján található tükör segíti a leolvasását.

A limitált, 911 darabos karórában 42 óra időtartalékkal rendelkező svájci mechanika ketyeg, és 50 méterig vízálló. Az ára egyelőre ismeretlen, de valószínűleg nem a hétvégi turisták fogják útmutatásra használni [megj.: pedig a Kinizsi Százas méltó kihívás lenne az órának]."

Kapcsolódó bejegyzések:

Trekking'n'style rovat: Diesel óra analóg iránytűvel

Márkatörténet rovat: a Vibram talp

2011-08-13T01:24:00.000-07:00

Úgy döntöttem, hogy a Trekking'n'style után indítok egy újabb rovatot, a Márkatörténetet, melyben a túrázáshoz kapcsolódó outdoor márkák, cégek történetét fogom bemutatni. Következzék hát a Márkatörténet rovat első bejegyzése, mely az olasz Vibram cégről szól.

A Vibram cipőtalpakról már szinte minden teljesítménytúrázó hallhatott, és tán a többségnek van is Vibram talpú bakancsa, túracipője, így a Kinizsi Százas útvonalát, ösvényeit is ezer meg ezer, nyújtott sárga nyolcszöggel díszített talp taposta már. Ezek a jól tapadó és kopásálló cipőtalpak jelentik tehát sok túralábbeli, s így az egész túrafelszerelés "alapját", vagy kissé fellengzősen: a kapcsolatot az ember és az út között.

Érdekesség, hogy a Vibram cég csaknem kizárólag a talpakra specializálódott, egy-két különleges kivételtől eltekintve nem gyárt teljes lábbeliket (egy ilyen kivétel a minimalista, szinte a mezítlábas járás szabadságát biztosító FiveFingers cipő, vagyis inkább "ciptyű"), hanem más neves gyártók (Hanwag, La Sportiva, Lafuma, Lowa, Meindl, Merrell, New Balance, Saucony, stb.) termékeihez adják e fontos alkotóelemet.

A vállalat szlogenje a "Tested where it matters", azaz nagyjából "Élesben/terepen tesztelve", ami arra utal, hogy a Vibram nagy hangsúlyt fektet termékeinek fejlesztésére és tesztelésére, és egy hegymászókból, (ultra)terepfutókból álló saját tesztcsapattal (Vibram Tester Team) is rendelkezik.

A talpakon és a FiveFingers ciptyűn kívül a "disc golf" (repülőkorong) nevű, hazánkban kevésbé ismert sporthoz is gyártanak felszerelést, azaz magát a korongot.

A cég nevéről érdemes tudni, hogy az Adi Dassler által alapított Adidas-hoz hasonlóan a Vibram szó is az alapító, Vitale Bramani (egy lombardiai hegymászó) nevének rövidítéséből, illetve kezdőszótagjainak összeolvasásából keletkezett.

Most pedig térjünk át a Vibram cég históriájára, a Vibram.com oldal és a Wikipédia szócikke alapján.

1935-ben az Olasz Alpokban meghalt Vitale Bramani hat barátja, túratársa, és tragédiájuk legfőbb okát rossz cipőikben látta. A baleset után nekilátott kifejleszteni egy hegymászásra alkalmas gumitalpat. Munkájához pénzügyi segítséget kapott Leopoldo Pirelli-től, a Pirelli cég vezetőjétől. Szabadalmaztatott egy jól tapadó talpmintázatot is. Az új talpat Carrarmato-nak (azaz robosztusságára utalva tanknak, páncélosnak) nevezte el, és ez volt az első, vulkanizált gumiból készült bakancstalp. 1937-ben megalapította cégét, a gyártás azonban csak a II. világháború után, egy észak-olasz, hegyvidéki kisvárosban, Albizzate-ban kezdődött el 1945-ben.

(Egy megfigyelés: a Kinizsi Százas jelvényen látható talpmintázat szinte teljesen azonos a Carrarmato klasszikussá vált mintázatával.)

További fontos évszámok a cég történetéből:

1954-ben egy olasz hegymászócsapat Vibram talpú bakancsokban hódította meg először a 8611 méter magas K2 csúcsot (mely a Mount Everest után a Föld második legmagasabb hegycsúcsa).

1965-ben az amerikai Quabaug Rubber Inc. megvásárolta a Vibram talpak licenszét, és ezzel az USA-ban is elkezdődött a gyártás (1998-ban pedig már Kínában is, szigorú minőségellenőrzés mellett).

1969-ben vezetik be a kiváló minőségre utaló, nyolcszögletű "arany" szimbólumot, mely később a cég logója lesz.

A '80-as és '90-es években számos fejlesztés, újítás jelent meg (új anyagok, mintázatok; a cég összesen több mint 200 szabadalommal és védjeggyel rendelkezik), ezekről a hivatalos márkatörténeti oldal nyújt bővebb áttekintést.

Napjainkban Olaszországon, Kínán és az Egyesült Államokon kívül Brazíliában is folyik a Vibram talpak előállítása, és a már korábban említett márkákon kívül több mint ezer kisebb-nagyobb cipőgyár használja fel lábbelijeihez ezeket.

Tippek:

Néhány Vibram talp mintázat a Hanwag.hu oldalon

Egyujjas üzenet a Vibram FiveFingers hamisítóinak

Kapcsolódó bejegyzések:
Márkatörténet rovat: The North Face