2015. március 26., csütörtök

Rövid beszámoló és pár gondolat a rendezői bejárásról

Milyen réginek tűnik már az a pillanat, amikor Áronnal egy badacsonytomaji kocsma kerthelyiségében ültünk egy kellemes őszi túra után az aranyló késő délutáni napsütésben, és megszületett az Iszkiri név (Badacsonytomaj már előtte is egy mágikus hely volt számomra, még akkor is, ha korábban sosem jártam ott: a régi, általános iskolai tantermünk jut róla eszembe, és az első földrajzatlaszom, amiben Badacsonytomaj látképével mutatták be a madártávlati és a térképi ábrázolást). Azon az őszi délutánon vettem fel egyébként életem első és azóta is utolsó lottónyereményét, kétezer valahányszáz forintot, amit aztán még néhány munkatársammal is el kellett osztanom, mert többen játszottunk.

És milyen rég volt már az is, valamivel a túra koncepciójának és nevének megszületése után, amikor először kezdtem firkálgatni, tervezgetni füzetlapon az Iszkiri ma már sokak által ismert logóját és feliratát. Hiszen azóta immár másodszor is eljött március vége, a tavasz első hétvégéje, az Iszkiri napja.

És ezzel eljött a rendezői bejárások ideje is. Az Iszkiri előtti szerdán három túratársammal jártuk be az Iszkiri szakaszait a tókör kivételével, Szárligetről végül a tóvároskerti vasútállomásig gyalogolva. Azaz a 65 km-es táv nem volt meg teljesen, csak a 25 km-es vértesi kör, és szűken a 35 km-es Szárliget - Tata szakasz.

Túratársaim Pappszi1, Crusader6 és Ildi voltak, és hasonlóan jó idő volt, mint  aztán a hétvégi túrán. Csaknem egész nap(pal) gyalogoltunk, a túra utolsó kilométereire, a Pusztatemplomnál sötétedett ránk. Kitettünk néhány papírtáblát, és ellenőriztük az útvonalat (olyan hírt is kaptunk korábban, hogy a Vértesben a Mária-szakadék nehezen járható, de mi teljesen rendben találtuk).

Még a vértesi szakaszon jutott eszembe, hogy a somlyóvári kulcsosházhoz nem hoztam magammal tollat vagy más jelölőeszközt, de szerencsére Crusader6-nál volt festékpárna, így azt hagytuk ott az ellenőrzőponton a kéktúra pecséthez.

A bő 50 kilométeres és valamivel több mint 12 órás séta jó hangulatban, beszélgetve telt. A tavalyi bejárások és túrák után jó érzés volt újra az Iszkiriről, Iszinikről, Kinizsiről, Gerecse 50-ről vagy éppen a Tatabánya 30-ról ismerős ösvényeken járni. Út közben nagyon sok fényképet is készítettem, talán ezen a túrán készítettem a legtöbb fotót eddig - át is adom a szót az albumnak.

Tehát hangulatos, kellemes séta volt, és kilométerben is éppen elég. Ha nagyon muszáj lett volna (és nem kell másnap dolgoznom), akkor akár a 100 km-es táv is ment volna, így azonban örültem, hogy most "csak" ennyi volt tervezve . Tényleg van abban valami, hogy nem mindegy, hogy a túra előtt az ember hány kilométerre kalibrálja magát, mekkora távolságra készül lélekben. Ha csak 50 km-re készülünk, az is kimerítő tud lenni (talán kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor felnézünk egy tízemeletesre, és nehéz a tetejére képzelnünk még egy tízemeletest; viszont ha egy húszemeletest látunk, akkor magától értetődő a dolog).

Röviden ennyi az idei rendezői bejárásról, azóta ugye maga a teljesítménytúra is rendben lezajlott, immár sokkal jobb körülmények között mint a tavalyi, hiszen nem a vasútállomás váróterme volt a rajt-cél és a bázis, hanem a sokkal komfortosabb és otthonosabb szárligeti faluház. Ezúton is köszönöm a TTT-nek és minden rendezőtársamnak, hogy a badacsonytomajon szőtt álomból valóság lett, és az Iszkiri büszke főrendezője lehetek (és persze Kinizsi Százas és Nagyszombati Százas nélkül sem lenne Iszkiri, így ezen túrák megálmodóinak is hálával tartozom).

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás

2015. március 24., kedd

Túl a második Iszkirin

Ugyan az előkészültek majd pedig a túra lebonyolítása miatt nem írtam az elmúlt napokban a blogomba, de a hétvégén sikeresen lezajlott a másodszor megrendezett Iszkiri teljesítménytúra, ahol a könnyű, 10 és 25 km-es távok és a közepes 35 és 45 km-esek mellett akár a hosszú, 65 és bő 100 km-es távokon is kipróbálhatták magukat az indulók (a képen az látható, ahogy két itinerből kivágtam és összeragasztottam a túra teljes távját, a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető.) 

Már el is kezdtem feldolgozni a nevezési lapokat és az adatokat, hamarosan valamennyi táv teljesítői listája elérhető lesz a weboldalon. Gratulálok mindenkinek, és örülök hogy ennyien eljöttetek és jól éreztétek magatokat, és szeretettel várunk jövőre is mindenkit!

Majd írok rövid beszámolót a múlt szerdai bejárásról (kb. 55 km), és a 10-es táv teljesítéséről is, melyre barátnőm kísért el. Az év során valamikor a 100-as táv utólagos rendezői bejárását is tervezem.

Addig is, aki már esetleg írt az idei túráról beszámolót vagy tett fel képgalériát vagy videót, a linket elküldheti a cssandor kukac gmail pont com címre, és akkor felteszem a hivatkozást az Iszkiri oldalára.

Ne feledjétek, hogy az Iszkiri idén is az Ixi kupa valamint a Cartographia kupa része, érdemes elolvasni ezek kiírását és teljesíteni a kupák többi túráját is.

Remélem, már mindenki kipihente a hétvége fáradalmait, találkozzunk jövőre is Szárligeten! (Vagy már idén novemberben, az Isziniken, a "fordított Kinizsi Százason",  a 2015-ös Ixi kupa zárótúráján.)

2015. március 17., kedd

Mi (az) a kinizsikum?

A "kinizsikum" szót Pucros Mackó, az Index fórum Kinizsi Százas topikjának elindítója írta le először még 2013-ban, egy éjszaka negyed kettőkor készített fotójához fűzött képaláírásban:

"Már nem nagyon volt élet a ponton, kezdték bontani a technikát.
Végén indultam, szintidőt kihasználó, de azért biztonságos tempót irányoztam elő, így lemaradtam a bányahegyi pont kinizsikum hangulatáról."

Tehát ez volt a szó első és eddig egyetlen előfordulása a Gutenberg- és internet-galaxisban, én pedig tán az első vagyok, akinek eszébe jutott rákeresni erre a szóra. De ha már a "hungarikum" mibenléte is gondolkodóba ejti az embereket, akkor hogyan fogalmazható meg a kinizsikum, mi ez egyáltalán?

Menjünk vissza a történelemben, egészen Kinizsi Pálig. Nos, ő maga volt az első kinizsikum, ugyanis egyedülálló hadvezér volt. Na nem úgy hogy nem volt asszonya, hiszen ott volt neki Magyar Benigna (aki Kinizsi egyetlen feleségeként eképpen maga is kinizsikum volt), hanem hogy minden csatáját megnyerte, ami egészen különleges teljesítmény. Ilyen kinizsikumra még maga Napóleon sem volt képes.

No de mitől kinizsikum a Kinizsi Százas, mitől egyedi, mi különbözteti meg minden más teljesítménytúrától?

Elsősorban talán a tömeg, annak előnyeivel és hátrányaival, és a tömegből fakadó ünnepélyes, majálisi, vagyis: kinizsikum hangulat. Mert bár több olyan népszerű túra is van, ahol rengeteg az induló, például a Gerecse 50, viszont a 100 kilométeres vagy hosszabb túrákon a Kinizsi Százason tapasztalt létszám töredéke indul.

Kinizsikum továbbá az a tudat is, hogy az ember hazánk első, legnagyobb hagyománnyal bíró teljesítménytúráján van, melyet már 1981-ben is megrendeztek, valamint kinizsikum az ellátás puritánsága, és az orvosi igazolás, melyet a hazai túrák közül egyedül a Kinizsi Százason kérnek (a többi túrán megelégednek azzal, ha a túrázó aláírja, hogy saját felelősségére indul a rendezvényen, míg a K-100-on még mentőscsapat is kíséri az indulókat). Kinizsikum az is, hogy a K-100 több más túrát is ihletett: az Isziniket, a Szuperkatlant és az Iszkirit.

Az utóbbi években szintén kinizsikummá váltak a létszámkorlát és a regisztráció körüli bonyodalmak, de ezekkel együtt is szerethető túra a K-100. Apropó, szintén kinizsikum a túra megosztó jellege, hiszen míg sokan kedvelik és hibáival együtt elfogadják, mások inkább élesen kritizálják a rendezést, ár-érték arányt firtatnak, összehasonlítgatják más túrákkal - pedig ez mindig alma-körte összehasonlítás, és egy oldtimer autót sem hasonlítunk egy új modellhez (ahogy egy ruhaboltban sem kezdjük el szidni a darabok szabását, hanem akkor inkább átmegyünk egy másik üzletbe).

Szóval ilyesmi a kinizsikum.

(Egy, a Kinizsi Százas hangulatát kedvelő, ugyanakkor nálam kevésbé elfogult és a rendezéssel kapcsolatban kritikusabb túratársam e-mailben reagált a fentiekre, megígérte hogy ezeket még jobban összeszedi és akkor később publikálom.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval

2015. március 16., hétfő

Regisztráltam a kilencedik Kinizsimre!

Szombaton, még a Kinizsi Százas regisztráció első napján regisztráltam a K-100-ra. Az online felület már dél körül megnyílt (egy barátom, András fel is hívott, ahogy ezt meglátta), én azonban nem voltam wifiközelben, így csak a kora esti órákban tudtam jelentkezni a túrára a kinizsi.org/reg oldalon.

Először tavaly kellett regelni a K-100-ra, addig nem volt létszámkorlát és regisztráció. Most egy összetettebb, több kérdésből álló űrlapot kellett kitölteni mint az elmúlt évben, melynek kérdései kiterjedtek a korábbi teljesítések számára, az először teljesített Kinizsi Százas évére, stb. Az oldal felhívta a figyelmet arra, hogy a válaszlevél három napon belül érkezik, és hogy senki ne regisztráljon többször, mert az kitiltással jár.

Az adataimat elküldve azért - bár igyekeztem elhessegetni a gondolatot - aggódtam kicsit, hogy mi van, a túl későn regisztráltam, és esetleg addigra már betelt a keret, vagy a teljesítői kategóriámnak megfelelő részkeret. Hiszen blogom, rajzolgatás meg őrültségek ide vagy oda, ugyan olyan egyszerű, halandó K-100 nevező vagyok, mint bárki más. De aztán úgy gondoltam, hogy a regisztráció első napján azért csak nem fogyhatnak el a helyek, és hogy tavaly például nem is telt be teljesen a létszám. Persze kérdés, hogy ezeket a tapasztalatokat mennyire lehetett erre az évre vonatkoztatni, hiszen idén már mindenkiben rögzült a regisztráció ténye, stb. Az is eszembe jutott, hogy nem írtam-e el az e-mail címem az űrlapon, és akkor aztán várhatom a visszaigazolást. De a kitöltött űrlapot sikerült újra behoznom a böngészőben, és a helyes címem adtam meg.

Végül a regisztráció után szinte pontosan két nappal érkezett meg az e-mail a sikeres nevezésemről a megerősítő linkkel és a nevezési kódommal. Bízom benne, hogy minden indulni szándékozó sikeresen tudott jelentkezni az idei Kinizsi Százasra, aki pedig még nem tette meg, töltse ki az űrlapot minél előbb.

2015. március 11., szerda

Miért érdemes eljönnöd az Iszkiri túrára?

Idén március 21-én kerül másodszor megrendezésre a Vértesben és a Gerecsében az Iszkiri 100 teljesítménytúra és résztávjai (nagyon sok táv közül lehet választani: 10 km, 25 km, 35 km, 45 km, 65 km és 100 km, így mindenki megtalálhatja a számára kellemes kikapcsolódást és/vagy kihívást jelentő távot).

Bízom benne, hogy idén is olyan szép idő lesz mint tavaly, és ezúttal is hangulatos lesz a hosszabb-rövidebb séta a vadregényes Vértesben a Mária-szakadékkal, valamint a sokaknak ismerős Gerecsében, ahol az Iszinik 100 és a Kinizsi Százas klasszikus útvonalának Szárliget - Koldusszállás szakaszán és a K-100 jelenlegi útvonalának Koldusszállás - Tata szakaszán haladnak majd a résztvevők. Ráadásként pedig ott a 7 kilométeres tatai Öreg-tó kör, ahol sok túrázó a naplementében láthatja majd a tavat és a tatai várat.

A túra 2015-ben is az MSTSZ Magyar Nemzeti Teljesítménytúra és Terepfutó Bajnokságának első futama, valamint az Ixi Kupa első túrája, ugyanakkor idén már a Cartographia Kupának is fordulója (így például kedvezményes térképvásárlásra is lesz lehetőség).

A 65 km-es és a 100 km-es táv a közelgő Kinizsi Százasra is jó edzés ill. erőpróba, ráadásul így nappal bejárható a K-100 éjszakai szakaszainak egy része.

Változás, hogy most már nem a szárligeti vasútállomáson lesz a rajt és a legtöbb táv célja, hanem egy több komfortot biztosító önkormányzati épületben, a Faluházban. A távokat a tavalyinál gondosabban jelezzük, valamint hogy elkerüljük a tavalyihoz hasonló tömegjelenetet a rajtban, a résztávokat különböző időpontokban indítjuk, ezek megtalálhatóak a TTT kiírásban (a 100-as távon reggel 6 és 8 között lehet rajtolni, míg egyes résztávokon csak reggel 7-től ill. 8-tól, akár délelőtt 10 óráig).

Idén ugyan már nincs előnevezés, a helyszíni nevezés viszont a távok többségénél jelentősen olcsóbb lett a tavalyinál. A Gerecse 50-ről, a Kinizsi Százasról és az Iszinik 100-ról ismerős Hotdogmen pedig most is megvendégel mindenkit, aki a 35-ös vagy hosszabb távokon indul (a tornyópusztai ponton fejenként egy hotdog az ellátás részét képezi).

Várok minden túrázót szeretettel, rendezőtársaim és a TTT nevében is!

Csetneki Sándor

Kapcsolódó bejegyzés:
Az első beszámoló az Iszkiri 100-ról, avagy a rendezői bejárás

2015. március 10., kedd

Kinizsi Százas regisztráció március 14-től!

Szombattól, március 14-től lehet majd regisztrálni a 2015-ös Kinizsi Százasra. További információk a Kinizsi.org-on.

(Tavaly, amikor először kellett regisztrálni a K-100-ra, jóval később, április 9-én indult.)

2015. március 5., csütörtök

Milyen nehéz egy Kinizsi Százas jelvény, és mennyi az összes eddig átadott K-100 jelvény tömege?

Az köztudomású, hogy a Kinizsi Százas nehéz, no de milyen nehéz maga a jelvény? - merült fel bennem a kézenfekvő kérdés. Elhatároztam hát, hogy megmérem, így a könyvemben szerepelhet majd az az érdekesség is, hogy az eddigi 8831 teljesítőnek kiosztott 19047 jelvénynek mennyi a tömege, úgy összesen. Könnyedén el tudná cipelni egy gonosz tolvaj ember mondjuk egy nagy zsákban, vagy esetleg meg sem bírná emelni?

Igen ám, de az aprócska jelvény tömegének pontos méréséhez grammokat és tized grammokat is mérő mérleg kellene. Unokatesóm ugyan mondta, hogy ő a munkahelyén akár négy tizedesjegy pontossággal is meg tudja mérni, de hát hogy bízzak rá egy Kinizsi Százas jelvényt, amikor a Rockenbauer 130 jelvényemet is megette egyszer a kutyájuk? Ekkora kockázatot még a könyvemért sem vállalhattam.

Építettem hát egy mérleget: egy ceruzára merőlegesen helyeztem egy vonalzót, a mérleg két serpenyője pedig egy-egy Lego Duplo kocka lett. Az egyik oldalra pakoltam a nyolc Kinizsi Százas jelvényemből hatot (ennyi fért bele), a másik oldalra meg olyan tárgyakat, amik voltak itthon, és amiknek pontosan lehet tudni a tömegét, vagy legalábbis rá lehet keresni: pénzérméket. Némi kísérletezéssel, rakosgatással arra jutottam, hogy a hat Kinizsi Százas jelvény tömege megfelel 1 db 200 Ft-os (9 gramm), 3 db 10 Ft-os (3 x 6,1 gramm) és 3 db 5 Ft-os (3 x 4,2 gramm) tömegének, illetve ez még nem hozta teljesen egyensúlyba a mérleget, mely ekkor még a jelvények irányába billent, ha viszont az egyik 5 Ft-ost 10 Ft-osra cseréltem, úgy már átbillent az érmék felé, így e két mérés átlagát vettem.

A hat jelvény tömege így 40,7 gramm lett, azaz egy jelvény körülbelül 6,8 grammos. Vagyis az eddig kiosztott K-100 jelvények tömege csaknem 130 kilogramm.

(A több jelvényre a mérés nagyobb pontossága miatt volt szükség, a vonalzó pedig azért volt praktikus a mérleg karjaként, mert annak egyértelműen megállapítható a közepe.

Közben egy túratársam, Unicum - akivel a tavalyi Iszinik 100-on mentem együtt jó darabon, és akinek a 20 órán belüli teljesítésem köszönhetem - elment egy ékszerészhez hogy megmérje még pontosabban egy ékszermérleggel, és 6,6 grammosnak találta, míg Gurtnis 6,9 grammos jelvényt is talált (ez lehet a gyanta bevonatú), tehát a házilag tákolt MacGyver mérlegem meglepően pontosnak bizonyult.)

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas jelvény heraldikája
A Kinizsi Százas jelvények és a 80-20 szabály
Kinizsi Százas jelvény Lego kockákból

2015. március 2., hétfő

Az idei év legnagyobb túrakihívása: Kazinczy 200

A tavalyelőtti kísérletem után (amikor a táv feléig jutottam) idén ismét megpróbálom majd teljesíteni a legnehezebb hazai teljesítménytúrát, a Kazinczy 200-at.

Azóta már lett tapasztalatom a 200 km-es távok legyőzésében egy magányos Kinizsi Duplával, a Turul 200-zal és a Jeremcsuk Istvánnal megtett Kinizsi Duplával, de a Kazinczy 200 a nagyobb szintkülönbség és a zempléni terep nehézségei miatt így is komoly kihívás lesz.

Az első idei teljesítménytúrám, az "éppen csak" teljesített LeFaGySz megmutatta, hogy azért még nem bízhatom el magam, és alaposan fel kell majd készülnöm június végéig.

Kapcsolódó bejegyzés:
Sanyi nagy tervei 2015-re