2013. március 30., szombat

Pákosztos Benő története, avagy a magányos túrázás előnyei és hátrányai

Zoli, aki a Miskolctól Egerig kanyargó Tortúra 65-ön volt az egyik túratársam, megosztott velem egy történetet, melyet az 1967-ben kiadott, Erős Antal által szerkesztett Turisták Zsebkönyvében olvasott. A mellékletként küldött sorokat olvasva lassan rájöttem, hogy ezt a történetet már hallottam valakitől: ha jól emlékszem, Sistergő mesélte a Csoportos Privát Isziniken.

A keresőbe beírva a rövid elbeszélés főhősének, Pákosztos Benőnek a nevét az nem adott ki releváns találatot, így könnyen lehet, hogy a Turisták Zsebkönyvén kívül csak a Kinizsi Százas blogban olvasható ez a kis tanulságos történet Pákosztosról, a "maszek turistáról":

Maszek turista

A gerincen kissé lemaradtam a csoporttól. Átvágtam egy ösvényen, hogy beérjem őket. Ekkor találkoztam Pákosztos Benővel.
Ott ült, egy sziklának vetve a hátát, egyes-egyedül.
- Hát te, Benő? - csodálkoztam. - Te is turista vagy?
- Természetesen, az vagyok - felelte önérzetesen. - De nem olyan, mint te. Én maszek turista vagyok. Elvem az önállóság.
- És nem unalmas így?
- Nézd, öregem! Én nem bírom a „csordaszellemet”. Én nem szegődöm mások uszályába. Én nem hagyom magam idegen emberek járszalagjára fűzni… Én járom az erdőt, mezőt, a hegyet és a völgyet, és intim módon ismerkedem a természet titkaival. Nekem nincs szükségem másokra. Teszem azt, meg akarom nézni a pácoltházi Ulászló romokat. De nekem ne mondja senki, hogy másszam meg a Pofaszakáll-sziklát, amikor azt már annyiszor láttam, hogy kijön tőle a gálám. Nekem ne mondják, hogy gyorsabban, gyorsabban, fiatalosabban, ebből nekem elég a villamoson, mert én itt kényelmesen akarok sétálni. Azt én mondom meg, hogy mikor hova, lassan-e vagy gyorsan óhajtok-e menni. És nekem ne kelljen éheznem és várnom a pihenőt, amikor korog a gyomrom. Érted, kedves barátom?
- Aztán... Nekem ne kelljen hallgatnom, hogy a 70 éves Tóni bácsi hamisan kornyikálja az ifjúmunkás-indulót, és ne kelljen minden vasárnap újra és újra meghallgatnom, hogy a Medvebocs-nyereg a miocén korban emelkedett ki a nemtudommicsodából. Azután nekem ne kelljen megkóstolnom a Scheiermanék taplóízű linzerét és a Malonyaiék egérszagú uborkasalátáját, hogy egyebet ne mondjak.
Elhallgatott és széles mozdulattal körbemutatott:
- Enyém az erdő és a hegy. Enyém a természet. A magam ura vagyok benne. Nem szorulok senkire.
Felálltam és elbúcsúztam.
- Hohó! - kiáltott rám Benő. - Az isten szerelmére, adj egy konzervnyitót… Már fél órája várok, hogy jöjjön erre valaki, meghalok az éhségtől…

Kapcsolódó bejegyzés:
Egyedül vagy társaságban könnyebb teljesíteni a Kinizsi Százast?

2013. március 28., csütörtök

Ne vágd le a szerpentint!

Egy fontos - már korábban is szóba került - tanács a Kinizsi Százassal kapcsolatban, melyhez most egy "demotiváló képet" is készítettem (persze ez inkább csak a kispistázókat demotiválja, illetve őket szeretné a helyes út követésére movitálni): ne vágd le a szerpentint! Egyrészt azért, mert csalás, és aki így tesz, nem a valódi Kinizsi Százast teljesíti, hanem annak egy rövidített változatát, másrészt pedig a Pilis szerpentinjének levágása talajeróziót okoz.

Ha a természet Isten jelenléte, akkor a túrázás zarándoklat és istentisztelet

A Tamás Gergely filozófussal készített interjúmban volt olvasható az a panteista gondolat, mely szerint "ha a természet Isten jelenléte, akkor a túrázás zarándoklat és istentisztelet". Ezt juttatta eszembe a fentebb látható fénykép, melyre a jaccoter.hu oldalon lettem figyelmes, a "világ legszebb elhagyatott épületei" között, és állítólag Franciaországban, egy Saint-Étienne-i elhagyatott templomban készült, melyet visszahódított a természet.

Egyértelműnek látszik, hogy a fotó  nem valódi, hanem egy ügyes Photoshop montázs, hiszen nehezen hihető hogy egy ilyen festői patak csörgedezzen egy templom belsejében, viszont a kép vadregényes hangulata jól visszaadja azt az érzést, melyet akár a Kinizsi Százason is átélhet az ember. Ott lenni a természetben, gyalogolni, zarándokolni csaknem egy teljes napon át, a kisebb-nagyobb fájdalmakkal, megpróbáltatásokkal szinte vezekelni. Az összeboruló lombkoronák pedig sokszor mintha valóban egy monumentális katedrálist idéznének.

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)
Az étkezőasztal (avagy a Galyavár 110 után)
A jelen pillanat-e a valóság?

Interjú Sánta Kutyával

Készítettem egy interjút Sánta Kutyával, akinek eddig a legtöbb hozzászólása van a Kinizsi Százas topikban, valamint gyűjti, rendszerezi a turistajelzéseket (a fenti illusztrációt is a jelzésekkel foglalkozó weboldaláról vettem, mely saját turistajelzéses oldalamnak is egyik fontos forrása, ihletője volt)

- Szia Sánta Kutya! Több mint 4000 hozzászólásoddal vezeted az Index fórum Kinizsi Százas topikjának "hozzászólás-toplistáját". Mit jelent számodra a Kinizsi Százas topik?

- Ez a 4000 azért nem egyenletesen oszlik meg. Ha felrajzolnánk az időbeli eloszlását, kiderülne, hogy az utóbbi években igencsak visszaesett az aktivitásom, a nagy részét sok évvel ezelőtt termeltem, s az akkori szómenéseimnek köszönhető, hogy még mindig az élen vagyok. Amikor 2000-ben idejöttem, még nem használtuk a Teljesítménytúra topicot, hanem ez volt az általános teljesítménytúrás topic is. Így elmondhatom, hogy a régebbi időben nagyon sokat jelentett, itt ismerkedtem meg olyan emberekkel, akik alapvető befolyással voltak a teljesítménytúrás pályafutásomra. Például Larzennel, akinél az első közös túránkon még gyorsabb voltam, ezt mindig el szoktam mesélni. :-) Ma már arányában kevesebb topictagot ismerek személyesen, és ritkábban is szólok hozzá, de pl. a jubileumi, kerek sorszámú hozzászólásaimat többször írtam a Kinizsibe, hiszen ez volt az első topic, ahol 13 éve hozzászóltam, sőt kifejezetten ezért regisztráltam az indexre. Egy online interjúban ezt nem olyan nehéz beidézni (bár nem is könnyű kikeresni a fórumszoftver jelen állapota mellett). :-) Akkoriban egyébként még hülyeségnek gondoltam a fórumozást.

- Hogyan ismerkedtél meg a Kinizsi Százassal, és hogyan találtál rá a topikra?

- Még egyetemista voltam a 80-as évek végén, amikor Csóka Géza, aki akkor még az ELTE TTK-n tanított geometriát, és látásból ismertem, Kinizsire felkészítő túrákat hirdetett. Nem tudtam ugyan, mi az a Kinizsi, de kirándulni szerettem és a TTK-sok mindig jó társaságot jelentettek ehhez, így elmentem vele párszor. Ő mesélt a Kinizsiről, tőle hallottam először a "Mogyorósbánya" szót (fogalmam sem volt, hol van ez a hely), és máig előttem van, ahogy a pihenőben a féltávnál váltott bakancsáról mesélt, mert "ilyen hosszú túrán már meg kell adni a lábnak, ami jár neki." Ő már akkor is rutinos vén kinizsis volt, pedig mai szemmel még nagyon fiatal volt az egész túra.
2000-ben, az első Gerecse 50-emen találkoztam össze vele megint a sárga jelzésen, ahol a hosszú egyenes szakaszra fordulunk a baji vadászház felé. Itt kezdődött a kapcsolatunk második szakasza. Akkor már a győri főiskolán tanított, de persze megint tanítványokkal körülvéve túrázott, és én is csatlakoztam hozzájuk. Balról a mélyben a tatai tavak látszottak, és Géza megjegyezte: "ezt látjuk a Kinizsin hajnalban." (Akkoriban pár évig Tata volt a cél, éppen 2000-ben álltak vissza Szárligetre.) Később Géza vitt el az első kéthetes biciklitúrámra, és ő tanított meg vadkempingezni, de ez már egy másik történet. Azon a Gerecsén nyolcadik hónapos teljesítménytúrázóként természetesen már a Kinizsire készültem, és a túra régi honlapján, amit még Gödény topictárs üzemeltetett Magyarország legelső webszerverén (bizony, ez informatikatörténet!), és sokkal informatívabb volt a mainál, be volt linkelve a topic is, így találtam ide. A 208. hozzászólást írtam a topicba, ez ma így 46000 hozzászólásnál már elég patinásnak tűnik. Pataporc és Altvizsla volt, akikkel szinte napra egyszerre regisztráltunk.

- Úgy tudom, az első három Kinizsi Százasodba beletört a bicskád. Sokan ilyen előzményekkel abbahagyták volna a próbálkozást, téged mi motivált, mi hajtott tovább?

- Hát hogy meg akartam csinálni a Kinizsit, ilyen egyszerű. :-) Az első pillanattól tudtam, hogy képes vagyok rá, és láttam a hibáimat is, ennélfogva tudtam, min kell javítani.

- A turistajelzésekkel is behatóan foglalkozol. Gyűjtöd még a jelzéseket?

- Igen, csak nem elég intenzíven, nagy az elmaradásom a rendezésben, és több gépen és postafiókban van szétszórva a bővítésre váró anyag.

- Melyik a kedvenc hegységed, hegyvidéked, illetve a Kinizsi Százason melyik a kedvenc szakaszod?
 
- A kedvencem sokáig a Börzsöny volt, amíg 2000. június 24-én meg nem ismerkedtem a Déli-Bükkel és a fennsíkkal, azóta a Börzsöny a második. A Vértes talán a harmadik, különösen októberben a gyönyörű színeivel. És persze egy másik dimenzióban a Tátra. A Kinizsi egészében véve nem olyan szép túra (ezt mások is mondják). Szerettem az Ezüst-Kevélyen a kiirtott fenyves ösvényt. A péliföldi részt a pihenő után, új erővel. A Bánya-hegy utáni lejtőt. A régi útvonal végén a bodza-völgyi szakaszt Koldusszállás után meg a Somlyó környékét, és persze a Zuppát. A tatai útvonalon is jó a sárga a Halyagostól az aszfaltig. De végül is minden szakaszt meg tud szeretni az ember attól, hogy már ismeri.

- A tatai vagy szárligeti célba érkező Kinizsi Százas útvonal áll hozzád közelebb?

- Abszolút egyértelműen a szárligeti, csillaghegyi rajttal. A 2. és a 3. helyet is a szárligeti cél foglalja el a szívemben, valahol utána kell keresni a tatait. Nemcsak azért, mert én a Csillaghegy–Szárliget Kinizsin szocializálódtam, és ezt tekintem klasszikusnak, hanem mert ez sokkal túrásabb, az eleje és a vége is pár száz méter kivételével erdőben vezet, és egy kicsit hosszabb is, míg a Békásmegyer–Tata útvonal hosszú aszfalttal kezdődik és még hosszabb aszfalton végződik. Ha hihetünk az Iszinik méréseinek, akkor nincs is igazán 100 kilométer. És sose felejtem el, amikor az első sikeres Kinizsim végén, a Zuppáról kifordulva a célegyenesbe Mezei István (aki tanárom volt a TTK-n, és mellesleg Csóka Gézát is ő indította el) meglátván Szárliget háztetőit ily szárnyas szavakat szólt: "A legszebb magyar falu!" Ettől a pillanattól néha még most is könnybe lábad a szemem, ha felidézem, és egy Tata erre nem képes. Meg persze a Csillaghegy–Szárliget nyújtja ezt a szép szimmetrikus három vasútvonalas felállást (egy a legelején, egy a legvégén). A linkelt beszámolóban egyébként el van rejtve még egy félmondatos válasz a korábbi kérdésedre, hogy mit jelent nekem ez a topic.

- Milyen a Kinizsi Százassal vagy általában a természetjárással kapcsolatos céljaid vannak még?

- A legfontosabb célom, hogy minél öregebb koromig tudjak a pályán maradni és hosszú túrákat csinálni. De szép is lenne 90 évesen egy Kinizsi! :-) Szeretném minél többször megcsinálni a Kinizsit és másik kedvenc százasomat, a Fruska Gorát (ahol már ezüstjelvényes vagyok, és hajtok az 1200 km után járó aranyra), de nem tűztem ki konkrét számokat. Szeretném visszaszerezni a régi formámat, amikor 50 kilométeres túrákra bármikor el tudtam menni hirtelen felindulásból, csak fel kellett kapnom a hátizsákot, és elérni az igazán nehéz túrák szintjét, pl. Mátra 115 vagy Rockenbauer 130, mert ezeknek még sose mertem nekimenni. Egy nagyon titkos konkrét túratervem is van, de erről majd akkor beszélek, ha reális lesz a teljesítése, mert nem szeretném, hogy valaki előttem lője le a poént. :-) Szeretnék a világ különböző részein túrázni, amihez sok idő kellene. Például a Francia-középhegységben vagy az Appalache-ben. És van egy nagyon közvetlen célom is: hogy idén pár év kihagyás után ismét megcsináljam a Kinizsit. Sose erőltettem, sose éreztem kötelező gyakorlatnak, csak amikor éreztem a kedvet, a hívást, és most megint érzem. Készülni kell rá keményen, hiába a rutin.

Köszönöm szépen az interjút Sánta Kutyának, sikeres Kinizsi Százas teljesítést kívánok neki s remélem megvalósul a többi célja is. Az olvasó további érdekes interjúkat találhat a Túrazokni.hu túraportálon

2013. március 27., szerda

Egy százalék a Kinizsi Százasnak

Személyi jövedelemadóm egy százalékát idén a Kinizsi Százasnak, azaz a Kinizsi Természetbarát Egyesületnek ajánlottam fel. Úgy gondoltam, hogy tartozom ennyivel a kedvenc túrámnak - és blog témámnak -, mely ennél az egy százaléknál lényegesen fontosabb szerepet tölt be az életemben, hiszen nem csak minden századik gondolatom forog a túrázás és a Kinizsi Százas körül (sőt az Iszinik 100-zal együtt életem több mint egy százalékát a Kinizsi Százas ösvényein töltöttem az elmúlt években).

Ha a kedves olvasó hozzám hasonlóan a KTE-nek ajánlaná fel ezt a bizonyos egy százalékot, íme az egyesület adószáma:
19804118-1-42

A korábbi években kapott felajánlások összegéről és felhasználásáról a kinizsi.org oldal ad tájékoztatást. 

Kapcsolódó bejegyzések:
100 pixeles "videó" a Kinizsi Százasról
A Kinizsi Százas, a blogom és én
Dicsekvés anyucinak

Újabb jelzésképek a turistajelzéses memóriajátékban

November elején útjára indított turistajelzéses memóriajátékomba tettem egy-két újabb jelzésképet (néhány további tanösvény jelzést, valamint a "nyílheggyel bővített jelzésalapot") és információt. Jó játékot!
csetneki.hu/turistajelzes-memory

Tippek:
K100 társasjáték
Kinizsi Százas kvíz

2013. március 26., kedd

Trekking'n'style rovat: randibugyi kesztyű túra órához

Lyukas kesztyű túra (sí) órához. Folytonossági hiányának köszönhetően nem szükséges a kesztyűt levenni ahhoz, hogy outdoor karóránkon megnézzük a pontos időt, vagy további fontos paramétereket (északi irány, hőmérséklet, tengerszint feletti magasság, légnyomás) olvassunk le a számlapjáról. A praktikus kiegészítőt a híres amerikai síparadicsomról elnevezett Aspen cég tervezte az Aspen One modellhez.
tura-ora.blogspot.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Oláh Gergő túra órája
Trekking'n'style rovat: Emporio Armani túra óra
Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel

2013. március 21., csütörtök

Interjú Oszkárral

Oszkár, aki több ismert, túrázással kapcsolatos weboldal gazdája (például a teljesitmenytura.lap.hu oldalé, valamint a Kinizsi Százas nem hivatalos honlapjáé), és aki a 2011-es Iszinik 100-on túratársam volt, valamint akinek tán a legtöbb (13) feladott Kinizsi Százasa van (ugyanakkor 10 sikeres Kinizsi Százast is maga mögött tudhat) válaszolt néhány kérdésemre:

- Szia Oszi! Hogy jött az első Kinizsi Százas indulásod ötlete, és mit gondolsz (gondoltál) a Kinizsi Százasról?

- Az első Kinizsi Százasomon még 1990-ben, 14 évesen indultam. Nem sportoltam semmit, sőt még csak nem is túráztam akkoriban. Egy idősebb barátom mesélt a Kinizsi Százasról, mondta, milyen jó buli, meg hát persze azt is, hogy azért nehéz is, de megcsinálható. El is mentünk rá a legjobb haverommal. Ő Bányahegyig jutott, én Pusztamarótig, de már a Gete óta folyamatosan nyavajogtam mindenkinek, aki körülöttem volt. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek, de már akkor tudtam, hogy egy év múlva ott a helyem. Hogy mit gondolok a Kinizsi Százasról? Erre nehéz válaszolni. Ez egy hosszú távú teljesítménytúra, amin el szoktam
indulni. Leginkább ezt gondolom róla. Stabil pont az életemben jó ideje.

- Úgy tudom, hogy immár 10 sikeres Kinizsi Százasod mellett te rendelkezel a legtöbb feladott Kinizsi Százassal is (13-mal). Hogyhogy nem vették el a feladott túrák a kedved, mi az, ami motivál?

- Az, hogy 13-szor nem sikerült, az biztos, de hogy ez-e a legtöbb, azt nem lehet hivatalosan tudni. Mondjuk elég valószínű. Nem tudom, sosem merült fel, hogy elvennék a kedvemet a feladások. Az első négy próbálkozásom zsinórban sikertelen volt, akkor nyilván az motivált, hogy egyszer csak meg kéne csinálni. Aztán mire 1994-ben meglett az első teljesítésem, akkor mindenképpen szerettem volna még többször végigmenni a távon (ami váltakozó sikerrel valósult meg). Az évek folyamán aztán lassan kialakult egy rítus, májusban ott a Kinizsi Százas, én meg ott toporgok a rajtban, bármi van is. Nagyon sokat kaptam ettől a túrától, nem is lehet igazán jól szavakba önteni, hogy mit. Ha kell, egyedül lehetek a gondolataimmal (van rá 24 nyugis órám), olyan emberekkel sodródok össze, akikkel máskor lehet, hogy véletlenül sem elegyednék szóba. Érdekes tapasztalat az, hogy változott a túra útvonala az  elmúlt 23 év során. Meg hogy hogyan változtak az emberek, kívül-belül egyaránt. Röviden összefoglalva: nem csak a 10 sikeres Kinizsi Százasomat sajnálnám, ha nem lettem volna ott, hanem a 13 feladottat is, azokon is felejthetetlen élményekben volt részem.

- Hogy jött az ötlet, hogy elindítsd a Kinizsi Százas nem hivatalos weboldalát, és azon összegyűjtsd a régi itinereket, okleveleket és más dokumentumokat, információkat?

- Hát, nekem nagy becsben tartott kincseim, főleg a régi itinerek, gondoltam megosztom másokkal is, hiszen máshol nem hozzáférhetőek ezek. Remélem van, akinek hasznára válnak!

- Az eddigi változatok, darabok közül melyik a kedvenc Kinizsi Százas okleveled, itinered?

- Az oklevelek nekem nem olyan különlegesek valahogy. Mondjuk jópofa volt, amikor rajta volt a túra útvonala 1991-2002 között. A füzetek közül egyértelműen az 1990-es, abban olyan csemegék vannak, hogy csak na! (Pl. Az összes addigi induló, nem csak a teljesítők.) De bármelyik régi itinert szívesen lapozom át néha.

- A szárligeti vagy a tatai célú Kinizsi Százas útvonal áll hozzád közelebb?

- Konkrétan a Szárligeti, merthogy ezeket a válaszokat épp Budapestről írom. :-P Egyébként azt hiszem komolyan is a Szárligeti célt szeretem jobban, mégis csak az az eredeti. Így van ez annak ellenére is, hogy az első célbaérkezésem Tatán történt meg, és a teljesítésem többsége is Tatai céllal lett meg.

- Miben változik, miben nyújt számodra mást és mást egy-egy újabb Kinizsi Százas?

- 23 év nagy idő, az alatt irtózatos változások történtek a túrán. Útvonal, a városok, az erdők, a résztvevők, minden. Kicsit olyan, mint amikor látsz felnőni egy gyereket. De nem csak a túra változik, én is. Belülről is egész más megélni a különböző években egy 100 km-es túrát.

- Meddig tervezed az indulást a Kinizsi Százason?

- Mindenképpen 8-ig tervezem legkésőbb, mert utána már csak a saját idő terhére lehet indulni. :-D Komolyra fordítva a szót: nincsenek konkrét célkitűzéseim ez ügyben. Jelenleg úgy képzelem, amíg képes vagyok gyalogolni, el is fogok indulni. Szóval remélem még jó sok Kinizsi Százason vehetek részt!

Köszönöm Oszinak az interjút. Az olvasó további érdekes interjúkat találhat itt a Kinizsi Százas blogban illetve a Túrazokni.hu túraportálon.

Interjú Tulliusszal

Íme egy interjú Tullius nevű túratársammal, akivel először a tavalyi Börzsöny éjszakai teljesítménytúra után találkoztam, és akiről az is kiderült, hogy blogom rendszeres olvasója. Azóta több túrán is összefutottunk, legutóbb a Galyavár 110-en, melyet  én feladni kényszerültem, ő viszont sikeresen teljesítette a 110 kilométeres, 7.200 méter szintkülönbségű kihívást. 2012-ben hozzám hasonlóan ő is sok túrán részt vett (melyekért szintén aranyjelvényt kapott), néhány ponttal meg is előzött. Következzék hát az interjú:

- Szia Tullius! Mióta túrázol?

- Szia Sanyi! Először is, szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a gondolataim, élményeim, vagyis egy darabka belőlem, helyet kaphattak az oldaladon!
 Túrázni, nos, nem régóta, mondhatni, újonc vagyok még. Egyik cimborám három évvel ezelőtt beszélt “egy bizonyos” Kinizsi túráról, amelyen a cél 100 km 24 órán belül történő legyaloglása. A magyar nyelv választékos, én ezt akkor ki is használtam… kb. mindennek elmondtam, amit el tudsz képzelni, talán még olyannak is, amit nem! :)
 De valljuk be, a lelke mélyén a legtöbb ember perverz, csak ez mindenkiben másként csapódik le: persze, hogy érdekelt a dolog! 2010 végén rajthoz is álltunk a Bakonyi Mikulás 50-es távján, én részben kíváncsiságból, részben pedig azért, hogy elkezdjem az edzést. Ez volt az első teljesítménytúrám, igaz, korábban azért futogattam. A vége az lett, hogy teljesen kikészültem, szétáztam, agyonfagytam, lemerevedtem, de végigértem! Határozottan nemtriviális teljesítést produkáltunk, de talán éppen ez az, ami megalapozta a későbbieket… lassan, de biztosan, jött a többi is…

- Mit jelent számodra a természetjárás, teljesítménytúrázás?

- Túrája válogatja. Valamelyikre az élmény, valamelyikre a kihívás miatt megyek el. Az a legjobb, amelyikben mind a kettőt megtalálom. Szeretek a városból kiszakadni, (őrült) emberekkel találkozni, a megkapó és egészséges levegőjű környezetben (sport)élményt gyűjteni. Nomeg okleveleket. Ahogy végilapozom a kollekciót, mindig felötlik egy-egy emlék. :)
 A haveri társasággal tavaly elkezdtem az OKT-t is; nálunk egyértelműen a “buliról” szól. Idővel szeretném végigjárni, de az idén a teljesítménytúrák még elsőbbséget élveznek.

- Melyik volt eddig életed legnehezebb túrája?

- A tavalyi Szondi 100-at sínylettem meg a leginkább. Figyelmeztettek, hogy nehéz lesz, de akár a falnak... Három héttel előtte teljesítettük a Mátra 115-öt, két héttel előtte szuperül ment a maraton váltó, másfél héttel előtte pedig rekordot futottam 5 km-en… azt hittem, én vagyok az összes akcióhős egy személyben. Aztán 40 km körül kiderült, hogy ezt csak én gondolom így, a Börzsöny meg máshogy.
 Emellett sajnos, most hagyjuk, hogy miért, egyáltalán nem készültem a túrára. Ezt úgy képzeld el, hogy 3-4 óra alvás után szó szerint futnom kellett a vonatra, s miután csodával határos módon elértem, a “fedélzeten” álltam neki a kis bicskámmal szendvicset gyártani az itthon találomra berámolt alapanyagból. Még az sem érdekelt, hogy legyen normális ellátmányom. Túratársamban legkésőbb ezen a ponton tudatosulhatott, hogy nem lesz ennek jó vége. :)
Az eleje amúgy klasszul ment, aztán csúnyán eltévedtünk, minek következtében Magosfára kétszer másztunk fel. (Megadtuk a módját; ezen a szakaszon alapból is 6 km-re esik 600 méter szint...) Az egyórás különszám minden maradék motivációmat leépítette, ráadásul hívatlan vendégként a lábam sem akart kimaradni a buliból: csúnyán megfájdult. Még 60 km volt hátra, és ezalatt az összes problémám exponenciálisan súlyosbodott. Megint csak nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, lényeg, hogy a Szondit a rá nem készülésem fényében is kirívóan keservesen sikerült teljesíteni.
Köszönettel tartozom a túratársamnak, Robinak: volt mit kiállnia, és most nem a terep által támasztott nehézségekre gondolok! :)

- A Kinizsi Százas hol helyezkedik el számodra a teljesítménytúrák között?

- Szűken értelmezve a kérdést: a negyedik túrám volt. :) (Eddig csak egyszer teljesítettem, 2011-ben.)
Komolyabbra fordítva; hatalmas élményt jelentett és jelent máig is, hiszen előtte még csak hasonló távot sem abszolváltam. A baráti körből velem együtt 4-en vágtunk bele. Az összeszokott társaság rengeteget segített, szerintem külön-külön sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Végül 4-ből 3-an értünk célba, végig együtt haladva. Egy igazán szenzációs menetet tudtunk magunk mögött, annak ellenére, hogy - remélem, nem szentségtörés ilyet írni erre a blogra - visszagondolva a K100-ra, ma már nem tartozik a kedvenc túráim közé. A Nagy-Getét és Bányahegyet persze azóta is emlegetem, és szeretnék még legalább egyszer visszatérni, de sajnos ez a tavalyi évben túraütközés miatt meghiúsult, s idén sem lesz másként.

- Mi hajtott, mi motivált a Galyavár 110-en?

- Lesz még egy papírom arról, hogy klinikai eset vagyok! :D
 Egyébként érdekes, mert - bár előneveztem rá - a túrát megelőzően egy percig sem gondoltam komolyan, hogy én ezt teljesítem. Sőt, úgy volt, hogy otthon, vidéken maradok azon a hétvégén. Ennek ellenére a tudatalattimban végig ott motoszkált Galya, az előtte levő héten mintha rám is települt volna - ez idő alatt kondicionálódhattam a megmérettetésre. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy egyéb teendőm is akad Pesten, ezért felutaztam, majd a dolgomat ellátva továbbindultam a Mátrába.
Amikorra odaértem, már fel se merült bennem, hogy ne a 110-et hintsem el mindenkinek, de szimpatikus maradt a gondolat, hogy a maratonnál mégis befejezzem. Tényleg. Időközben aztán megérkeztek az ismerősök, s elkezdtük húzni egymást… na, mondom, ebből hosszú lesz, nagyon hosszú… :)
A történet következő említésre méltó momentuma az, mikor a maratoni távról félúton kiszálló túratársakkal találkoztam össze. Megpróbáltam persze a magam egyszerű módján visszaráncigálni őket (vagyis csak a kisebbiket, de ez most mindegy ;)) a pályára, de ehhez kevésnek bizonyultam. Annyiban maradtunk, hogy gyaloglom majd helyettük is, innentől pedig kötött az adott szó.
Egy harmadik emlékezetes pillanat az éjszakában ért utol, amikor az egyik pontőr elárulta, hogy a jég miatt mennyien abbahagyták. Két srác is ott ült a padon, azzal, hogy 10 kört mentek, de ilyen körülmények között a soron következőt nem kockáztatják meg. Én ekkor csak a 9.-nél tartottam, s mit ne mondjak, összeszorult a gyomrom. A csúszós és meredek terepnek köszönhetően már a szóváltást megelőzően nekiálltam félteni a nyomorult kis életemet, de az rátett egy újabb lapáttal! Szerencsére, ekkorra úgy nekiebrudaltam magam, hogy a mentális dezintegráció sem talált fogást az elképzelésemen, miszerint még fél nap, és gulyást tömök a fülig érő számba. Mellettem fehér kenyér és Erős Pista, előttem oklevél és kitűző. Azért lássuk be, esélyesebb az, hogy valójában fel sem fogtam, mit művelek. Fejben amúgy nem szokott gond lenni. Galyán is inkább a fizikai résztől féltem, de végül, szerencsére, összeállt a rendszer.
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezúton is - egy másik fórumról magamat idézve - megköszönjek mindent a túratársaknak és a rendezőknek! Csanyának az energiaszeletet, Bozótnak, hogy - még mielőtt atomjaira hullott volna - kiszárította és bezacskózta az itinert, hogy bármi kellett, mindenki egyszerre ugrott. A végén a fuvart Budapestre... lehet, csak én néztem ki feltűnően ramatyul, de akkor is... annyira aranyos és segítőkész volt a társaság, egészen meghatódtam! :)

- Milyen, a teljesítménytúrázással kapcsolatos céljaid, álmaid vannak még?

- A tavalyi Mátra-kupa volt a fő-fő célkitűzés. Gondoltam, ha azt sikerül 100%-ra teljesíteni, akkor elégedett leszek magammal, és csökkentem az intenzitást. Ezt a számításomat viszont a díjátadó a pillanat törtrésze alatt keresztülhúzta, a veterán túrázók ugyanis megismerték a fejem, és azóta figyelemmel tartanak. :)
 A Mátrát nagyon megszerettem, ezért idén is neveztem a kupára. A legnehezebb túrák (Mátrabérc, Mátra 115, Mátra 60) egyébként a mozgalomtól függetlenül szerepeltek a listámon. Ezért most, hogy Galyavár sikerült - ez csúnyán hangzik, de - ne végezzünk félmunkát alapon, újra napirendre került az összes kiírt alkalom végigjárása. Nem lesz egyszerű, de remélem, sikerül majd. Röviden tehát Mátra-kupa, idénre is. Ez az, ami publikus. :)
Hosszabb távra - egy újabb Kinizsit leszámítva - nincs tervem.

- Űzöl más sportot is a túrázáson kívül?

- A túrázással nagyjából egyidőben kezdtem edzőterembe járni, és lehet, meglepő, de elvileg ez a fő sport. Egyszer talán látszani is fog. :) Néha elmegyek futni, esetleg úszni, biciklizni. Főleg az utóbbit szeretném majd rendszeresebben űzni, de még nem látom, hogyan fér bele a napirendbe úgy, hogy ne menjen a sportnál fontosabb dolgok rovására. Valószínű a hétvégi gyalogos túrák helyét fogják megpályázni a bringás események. A futással és úszással is vannak céljaim, de ez még a jövő zenéje.

Köszönöm szépen az interjút Tulliusnak. Az olvasó további érdekes interjúkat találhat a Túrazokni.hu túraportálon.

2013. március 19., kedd

Google Trends: Kinizsi Százas

A Google Trends (google.com/trends) szolgáltatás többek között azt is megmutatja, hogy egy-egy keresőkifejezésre mikor mennyien keresnek rá. Kipróbáltam, hogy mit jelenít meg a Kinizsi Százassal kapcsolatban. Konkrét számokat nem mutat a grafikon, csupán az adatok összehasonlítását teszi lehetővé.

A grafikonon az arany színű vonal a "Kinizsi" kifejezés népszerűségének alakulását mutatja, a kék a "Kinizsi 100"-at, a piros pedig a "Kinizsi Százas"-t. Látható, hogy a Kinizsihez tartozó vonal kevésbé mutat látványos kiugrásokat mint a másik kettő (hiszen például a Kinizsi Pál iránti érdeklődés kevésbé ciklikus), de azért azon is felfedezhetőek az évenkénti, májusi csúcsok. A kék vonal esetén már sokkal jobban megfigyelhetőek az éves periódusok a májusi tüskékkel, hiszen hazánk első teljesítménytúrája hagyományosan május végén kerül megrendezésre (lásd Nagy Kinizsi Százas táblázat), és ekkor keresnek rá a legtöbben a túra nevére. A keresőt használók zöme viszont a helytelen (ám egyszerűbb és elterjedtebb) Kinizsi 100 kifejezést írja be a keresőmezőbe, a helyes Kinizsi Százas piros vonala alig látható, éppen csak májusban jelenik meg.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi 100 vagy Kinizsi Százas?
A Kinizsi Százas Index fórum topik statisztikája
Egyre szűkebb elit
A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

2013. március 13., szerda

Hamarosan indul a "Kinizsi nyomában" túramozgalom

Hamarosan, 2013. április 20-án indul a Kinizsi Százas teljesítménytúrát is rendező Kinizsi Természetbarát Egyesület új túramozgalma, a "Kinizsi nyomában". Alább olvasható a mozgalom kiírása a kinizsi.org-ról (pdf formátumban innen tölthető le):

"A „KINIZSI NYOMÁBAN” TÚRAMOZGALOM KIÍRÁSA

A túramozgalom célja: a szervezett természetjárás centenáriumi évében indított túrasorozat keretében megemlékezni egyesületünk névadójáról – Kinizsi Pálról – a személyéhez kapcsolódó, vagy nevét viselő hazai turistahelyek felkeresésével.


A túramozgalom szervezője és irányítója: a Kinizsi Természetbarát Egyesület.


A túramozgalom útvonalai és érintendő pontjai: az igazoló füzetben kerülnek meghatározásra.


A túrasorozat két kötött útvonalas és három érintőpontos túrából áll. A túrák részletekben, bármely irányban teljesíthetők.


Résztvevői: A túramozgalom nyílt, abban hatéves kortól bárki bekapcsolódhat, aki a nevezési díjat befizette. A társegyesületek (MTSZ tagszervezetek) tagjai kedvezményben részesülnek. A nevezési díj a szervezési költségek mellet az igazoló füzet és a teljesítményjelvény árát is tartalmazza.


A túramozgalom teljesítése és igazolása: teljesít az a résztvevő, aki három éven belül az útvonalakat végigjárja, ezt a füzet megfelelő helyére beütött bélyegzéssel, kód beírásával, vagy kérdés megválaszolásával igazolja. A túra csak gyalogosan teljesíthető.


Díjazás: az előírt feltételek teljesítése után az igazolófüzetet a szervező Kinizsi TE 1068 Budapest, Városligeti fasor 44. címre kell megküldeni, ahol azt ellenőrzik, igazolják, a teljesítőkről nyilvántartást vezetnek. A teljesítményjelvények átadására a következő nyílt rendezvényünkön kerül sor.


A túramozgalom a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával valósult meg."


Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Pál élete
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával

Trekking'n'style rovat: hátizsák kapucnival

Hussein Chalayan török származású brit divattervező álmodta meg ezt a kapucnival ellátott Puma hátizsákot, mely akár egy esős Kinizsi Százason vagy Iszinik 100-on is jól jöhet (a tervező származása persze ad  némi pikantériát a dolognak, hiszen Kinizsi Pál mégiscsak a törökök ellen harcolt).
tuvie.com
chalayan.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: bátorító hátizsák éjszakai túrákra
Trekking'n'style rovat: Lego hátizsák
A világ legnagyobb hátizsákja

2013. március 11., hétfő

Természetjárással kapcsolatos tízparancsolatok

Összegyűjtöttem néhány, a természetjárással, kirándulással, túrázással kapcsolatos "tízparancsolatot". A listában megtalálható a hegymászás tízparancsolata is, valamint a túrázás közbeni kocsmázásé, vagy éppen a kullancsok elleni védekezésé, s magam is írtam egy ilyen 10-es listát a Kinizsi Százasról. Persze nem csak tíz pontból álló tanácsok léteznek, az ettől eltérő számúakból is található néhány a gyűjteményben.

2013. március 10., vasárnap

Trekking'n'style rovat: jön a beszélő bakancs?

A Google az okosszemüveg (Google Glass, lásd Wikipédia) és az önmagát vezető okosautó (Wikipédia) után egy új, izgalmas koncepcióval állt elő: az "okos cipővel", mely egy szenzorokkal felszerelt, beszélő Adidas edzőcipő, ami természetesen az okostelefonnal is kommunikál. Méri a megtett távolságot, jegyzi az útvonalat, mindezeket posztolni is képes a közösségi oldalakra, és lassú séta helyett kocogásra, sportolásra biztat (ide kattintva egy bemutató videó és megtekinthető a cipőről, ez pedig a hivatalos reklámfilm). Lehet, hogy idővel a Kinizsi Százason is megjelennek a beszélő túrabakancsok?
techcrunch.com
pontehu.blog.hu

Kapcsolódó bejegyzések:
Robotok a Kinizsi Százason?
Űrtechnológia a Kinizsi Százason
Túrabotok kijelzővel (és egy saját találmány)
Vigyázz, e bakancs messzebbre visz, mint gondolnád!

2013. március 6., szerda

Lego Kinizsi Százas logó

A világ első Lego Kinizsi Százas jelvénye után ismét építettem valamit, ezúttal még több építőkockát felhasználva megformáztam a Kinizsi Százas logót. Ehhez már az ötleten kívül kellett egy kis türelem is, hiszen körülbelül háromszáz darabot kellett összeilleszteni.

Kapcsolódó bejegyzések:
Ehető Kinizsi Százas jelvény
Trekking'n'style rovat: Lego hátizsák

Filozofikus gondolatok a természetjárásról és a Kinizsi Százasról

Eddigi interjúalanyaim közvetlenül kötődtek a Kinizsi Százashoz, most viszont egy kívülállónak tettem fel néhány, a túrával kapcsolatos kérdést. Válaszai mégis érdekesek lehetnek, hiszen filozófus, filoterapeuta unokatestvérem, Tamás Gergely felelt a kérdéseimre:

- Gondolkodott már a filozófia a természetjárásról?

- A filozófiának nagyon széles az érdeklődési köre, így nem meglepő, hogy erről a témáról is vannak releváns gondolai. A különböző korok különböző szemlélettel közelítettek a kérdéshez. Egy durva skiccet vázolnék csak fel most ezekből, mégis remélem, kedvére szemezhet belőlük majd a következő útján a túrázó.
A görög filozófiában a természetet harmonikus rendként gondolták el. Úgy vélték, hogy azok a törvényszerűségek, amelyek a fizikai világ működését meghatározzák, azok irányítják életünk rendjét is. Így a természet figyelése és megértése végső soron a túrázót az önismerethez vezeti el. A középkori gondolatok közül érdemes megemlíteni például a panteizmus reneszánszát. Ezen nézett szerint Isten megtalálható a teremtett világban, vagy még inkább azonos azzal, így a természet tökéletességét szemlélve közelebb kerülhetünk magához a teremtőjéhez is. Ha a természet Isten jelenléte, akkor a túrázás zarándoklat és istentisztelet. A felvilágosodás filozófiájára gondolva kikerülhetetlen Rousseau említése, akinek híres elve volt a "vissza a természethez". E szerint a társadalom csak elkorcsosítja az embert, így a természetjárás visszavezetheti az embert az eredendően jó állapotához. A természeti állapot később is fontos kiindulópontja marad a társadalomfilozófiáknak. Sokáig lehetne folytatni egy ilyen felsorolást, de egy kimerítő válasz a természetjárás filozófiai vonulatairól köteteket tudna megtölteni…

- Te magad mit gondolsz a természetjárásról, annak hasznosságáról?

- A blogodat olvasva a természetjárás két formáját rögtön meg is különböztetném, tudva azt, hogy egy alapos vizsgálat még számos formáját tudná elválasztani a természetjárásnak. A különböző módok különböző hasznokkal járhatnak. Most csupán a blogod alapját képező teljesítménytúráról és a kirándulásról írnék. A kettő céljában különbözik. A teljesítménytúrázó nagy távolságot akar megtenni, nehézséget keres, amit teljesíthet, feszegeti saját határait. Ennek a fizikai egészségre gyakorolt pozitív hatására talán kár is szót vesztegetni. A teljesítménytúrák azonban fejlesztik a túrázó önértékelését, magabiztosságát is, növekszik a kitartásuk, amit az állhatatosság erényének nevezhetnénk. A kiránduló inkább az esztétikai élvezetért megy az erdőbe. Ez nyugalmat hozhat, harmóniát, derűt. Persze a természetjárás különböző típusainak hosszabban is lehetne sorolni az előnyeit…

- Mi a különbség a filoterápia és a pszichológiai tanácsadások között?

- A pszichológia sokféle irányzatra bomlik, ezért csak nagy általánosságban lehet összehasonlítani a két területet. A filoterápia a filozófiai tanácsadások alá tartozik, így nem számít pszichoterápiának. Nagy általánosságban elmondható, hogy a filozófiai tanácsadás nem beteg embereket gyógyít, hanem a „bölcsesség kedvelőit” segíti hozzá, hogy jobban megértsék léthelyzetüket és a számukra fontos kérdésekre ész-szerű választ találjanak. Ezért sokkal racionálisabb, mint a pszichológiai terápiák többsége. E megközelítésben az egyén gondolkodását vesszük alapul, és nem egy „átlagos” vagy még inkább „normális” gondolkodáshoz viszonyítunk. A filozófiai vizsgálódások során világossá válik, hogy mit értünk egyes fogalmaink alatt, ezek hogyan határozzák meg a világlátásunkat és benne éppen azt a gondot, ami jelentkezik az életünkben. A bölcseleti hagyományok segítségével lehetőség nyílik áttekinteni, az adott fogalmakról miként lehet másként gondolkodni, és a filoterápia segít egy olyan szemléleti keret elsajátításában és megszilárdításában, amelyben megoldhatóvá válik az eredeti gond.

- Hogyan vélekedsz a Kinizsi Százasról és más testi-szellemi kihívásokról?

- Valóban komoly kihívás 100 kilométert legyalogolni egy nap alatt, így aki már megszerzett akár csak egy jelvényt is, joggal érezheti úgy, hogy végrehajtott már egy Tettet, és valóban büszke lehet magára.

- Elképzelhetőnek tartod, hogy lesz olyan életszakaszod, amikor te magad is megpróbálod majd a Kinizsi Százas teljesítését?

- Én eddig inkább a kirándulások híve voltam, de a filozófiai tanácsadás népszerűségének növekedésével én is egyre több ülőmunkát végzek. Ezért egyre jobban hiányzik a mozgás. Most még nem tervezem a túrán való indulást, de ha folytatódik ez a tendencia, lehet, hogy egy-két éven belül nekiállok egy hosszabb felkészülésnek, túráról túrára növelve a kilométereket.

Köszönöm Gergelynek a válaszokat, és az olvasó figyelmébe ajánlom a filoterapia.hu weboldalt és a filoterápia facebook profilját.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
Interjú Beck Zsolttal, a Kinizsi Százas hot dogos emberével
Interjú Foresterrel, a Kinizsi Százas "inges-nyakkendős" teljesítőjével
Éjfél Kapitány a Kinizsi Százasról
Kedvenc Kinizsi Százas idézeteim