2011. május 31., kedd

Trekking'n'style rovat: Timberland óra analóg iránytűvel

Íme az elsősorban bakancsairól és outdoor ruházati termékeiről ismert amerikai Timberland cég HT2 típusjelzésű karórája, mely egyszerre stílusos és praktikus, elegáns és outdoor, így a Kinizsi Százas teljesítménytúrára, vagy az azt követő, a sikeres teljesítést ünneplő bulira is bátran ajánlható.

Az óra különlegessége a beépített hagyományos, analóg iránytű. A tokozása nikkel- és rozsdamentes acél, a számlapjait pedig edzett, karcolásálló kristályüveg fedi. A szerkezet 30 méterig vízálló. Az időmérő és iránytű mellett további funkciói: ébresztőóra, négy különböző időzóna (két analóg és két digitális), barométer, magasságmérő és hőmérő (Celsius-ban és Fahrenheit-ben), valamint tachométer. Ára 335 dollár, nagyjából 60.000 Ft.

Bővebben: shop.timberland.com

Outdoor órák a konkurens márkák kínálatából:
Casio Pathfinder órák
Suunto órák
Timex Expedition WS4

(a saját Casio G-Shock órámról - mely elkísért az idei Kinizsi Százasra - a Sprint c. bejegyzésben látható kép)

Kapcsolódó bejegyzések:

A Kinizsi Százas feladásáról

Szerencsére eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a Kinizsi Százas feladásán komolyabban el kellett volna gondolkodnom (bár holtpontjaim voltak természetesen, de ezeken könnyen át tudtam lendülni). Előbb vagy utóbb azonban eljöhet, eljön az az idő, amikor valamilyen okból én sem teljesítem majd (vagy feladni kényszerülök) a K100-at.

A powerhiker oldalon találtam rá Larzen gondolatára a teljesítménytúra feladásával kapcsolatban:

"Végigküzdeni, amikor már nem esik jól, amikor már kín minden lépés, amikor már semmi másra nem tudsz gondolni, csak hogy legyen vége, mindezt órákon keresztül, ráadásul ezek a leglassabb órák az életedben, amikor már csak egyetlen fogadalmad van: hogy soha többet, de mégis, mint akit szárny emel :) bemész, kínlódva, zombiként, kicsit hősként, mert nem hagytad magad és legyőzted a fájdalmaidat, legyőzted ezt a kihívást.
Vagy választod a könnyebb(?) utat, hogy nem kínzod a tested, de kínzod inkább a lelked, arra gondolva hogy csak egyszer kellett volna bírni még egy kicsit, de a dicsőség örökké megmaradna, hogy tudod, akár sikerülhetett is volna, mert tudod, hogy képes vagy rá. Fájó szívvel gondolni a többiekre, akiknek sikerült, akikkel együtt örültél volna a célban, mert az ember vágyik a sikerre. És hiába tudod, hogy okosan döntöttél, hiába tudod, hogy Te már bizonyítottál, akkor is keserű kicsit a szájízed.
A választás nem könnyű."

Kapcsolódó bejegyzés:
Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?

2011. május 30., hétfő

Gratuláció és köszönetnyilvánítás

Kicsit megkésve ugyan, de szeretnék e blogon keresztül is gratulálni a Kinizsi Százas összes teljesítőjének.
A túrát feladni kényszerülőket pedig arra biztatom, hogy jövőre próbálják meg újra, s kellő felkészüléssel és elszántsággal (meg egy kis szerencsével) sikerülni fog.

Köszönetet mondok a K100 szervezőinek, amiért csaknem 30 éve útjára indították a Kinizsi Százast, és azóta is szívügyüknek tekintik e nemes kihívást.

Köszönöm továbbá a Pilis és a Gerecse hegyeinek, a fáknak és az ösvényeknek, a lenyugvó és felkelő Napnak, hogy a túra szemet gyönyörködtető környezetéül szolgáltak, kellemes körülményeket teremtettek.

Túrabotok kijelzővel (és egy saját találmány)

A Kinizsi Százason nagyon hasznos segítségnek bizonyult a túrabot (a gearmag.hu-n olvasható egy részletes cikk a témáról). Sőt, a túra közben elkezdtem gondolkodni egy kissé futurisztikus találmányon, a "digitális túraboton".

Igaz, már léteznek kijelzővel felszerelt botok. A képen látható ATrek modellbe például egy komplett outdoor órát építettek: az időmérő funkciók mellett mér hőmérsékletet, magasságot, továbbá van benne digitális iránytű és barométer is. A svéd Silva gyártó pedig olyan túrabotot készített, mely kijelzőjének köszönhetően óraként és lépésszámlálóként is használható, valamint a megtett távot is megpróbálja kiszámítani.

Az én találmányom, ötletem azonban az egész túrabotot "digitálissá" tenné, a következőképp: gombnyomással (+ és - gomb) állítható lenne a bot hosszúsága, így emelkedőn, lejtőn vagy sík terepen pillanatok alatt a megfelelő méretre lehetne állítani. Ráadásul a két bot kommunikálna, szinkronban lenne, így a vezérlő boton elvégezve az átméretezést, az a másikon is automatikusan megtörténne, ami hasznos kényelmi funkció. A rugózást hasonlóan lehetne beállítani.

Továbbá (zenét kedvelő túrázók számára; bár én magam inkább az erdő hangjait hallgatom kirándulás közben) szolgálhatna a rádió vagy mp3 lejátszó vezeték nélküli távirányítójaként, esetleg a "digitális bakancs" párnázottságát, rugalmasságát, hűtését-fűtését is lehetne szabályozni a markolatán, tetején elhelyezett gombokkal.

Kapcsolódó bejegyzés:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason

Túrabeszámoló a 2011-es Kinizsi Százasról

Megpróbálok írni egy hosszú és tartalmas beszámolót az idei Kinizsi Százasról, egyrészt hogy részletesen dokumentáljam az ötödik, "jubileumi" teljesítésemet és megpróbáljam minél jobban visszaadni a túra hangulatát, másrészt pedig hogy a K100 teljesítését még csak fontolgató olvasóimat is arra biztassam, hogy vegyenek majd részt életükben legalább egyszer egy ilyen kihíváson (idén lesz egyébként az ötödik Balaton-átúszásom is).

Azt írtam fentebb, hogy ötödik, "jubileumi", de ez a jubileum semmi ahhoz képest, hogy a túra után, a Tata-tóvároskerti vasútállomáson láttam egy bácsit, akiről egy, a peron betonján ülő túratársam (aki most lett túl a 10. teljesítésén) elmondta, hogy az idős úr nem más, mint a 78 éves Béla bácsi, aki idén teljesítette 24. alkalommal a Kinizsi Százast.

A peron betonján ülő srác - aki a maga tíz teljesítésével valahol köztem és a közel nyolcvan esztendős Béla bácsi között helyezkedett el a K100 hierarchiában - mutatta a pólóját is, amit most kapott meg a 10. alkalom után. Állítólag a rendezőség tervezi e póló "megszüntetését", mármint a korábbiakat természetesen nem kérik vissza, de lehet, hogy a jövőben nem lesz ilyen. Sebaj, majd a 10. alkalom után veszek magamnak egy Lacoste pólót, és arra hímeztetem rá hogy "K100-X.", René úgysem sznoboknak meg partiarcoknak szánta eredetileg a krokodilos tísörtöt, hanem sportbarátoknak. Ha pedig egyszer lesz tetoválásom, akkor majdnem biztos, hogy a Kinizsi Százas címert varratom majd magamra, kajakra.

Túl vagyunk, túl vagyok tehát a 2011-es Kinizsi Százason. Ez volt az első olyan K100, amit Orwell Állatfarm c. regényének, illetve az abban olvasható "négy láb jó, két láb rossz" gondolatnak a jegyében, azt szó szerint értelmezve négy lábbal, azaz túrabottal teljesítettem, valamint az első olyan, amin ezen webnapló bloggereként és a kinizsi-szazas.lap.hu oldal szerkesztőjeként vettem részt.

21 óra 44 perc alatt jártam végig a távot, ami az eddigi legjobb időm lehet (a korábbi időimet nem tudom pontosan, de valahol 22 és 23 óra között lehettek, vagy tán 23 óra feletti is volt). Ez azt jelenti, hogy ha több mint két órával lassabb vagyok, akkor is sikeresen, 24 órán belül a célba cammogtam volna.

A túra reggelén az előnevezésnek köszönhetően csak a rajtnál kellett nagyjából 10 percet sorban állnom. 7:25-kor indultam el. Az első ellenőrző pontig egy Columbia szandálos sráccal mentem, akivel még sorbanállás közben haverkodtam össze. Elsőre eléggé meglepett ez a viselet, nem vagyok egy szandis típus sem a sztríten sem az erdőben (zeneileg meg aztán pláne) de ki tudja, lehet hogy praktikus (én inkább a masszív túrabakancs híve vagyok). Ő azzal érvelt, hogy rugalmas, meg hogy igaz, hogy bemegy a kavics, de gyorsan ki is jön. Beszélgettünk sok mindenről, szóba került, hogy tervezi az El Camino zarándokúton való részvételt, illetve említettem neki ezt a blogomat is. Egyik lábujját fájlalva b*szdmegezett időnként, ami kicsit k*rta a fülem, főleg hogy egy leendő El Camino zarándokról van szó, de ki tudja, tán az emberformáló zarándokút jótékony hatással lesz majd rá pszicholingvisztikailag is. Amúgy jól elcsevegtünk, például megállapítottuk magunkról és a többiekről, hogy a K100 teljesítői általában kitartó, pozitív emberek és jó arcok, de aztán az első ellenőrző pontnál, Hosszúhegynél valahogy elveszítettük egymást szem elől, így onnan egy ideig egyedül bandukoltam.

A Pilis-szerpentin környékén kezdődtek a záporok. Az esős, párás erdőben a felsőtestemre tapadt nedves pólóban tisztára John Rambo-nak éreztem magam. A túrabot jól jött az emelkedőkön és lejtőkön - a túra vége felé egyébként elhagytam az egyik "papucsát", mert úgy becuppant valami ragadványba, hogy lejött róla. Csak pár lépés után kaptam észbe, de aztán már nem álltam neki keresgélni, úgyis lehet kapni olcsón. Lett egyébként egy talált tárgyam is: egy pipa formájú, "Energy" feliratú kupak. A célban elfelejtettem leadni, de nem áll szándékomban eltulajdonítani, szívesen visszaadom a gazdájának (a Tokodi pincék után 1-2 kilométerrel találtam). A jelentkezőtől megkérdezem majd, hogy tudja-e hogy milyen színű, és ha eltalálja hogy fekete, akkor azzal igazolja, hogy az övé (de majd lehet hogy elbizonytalanítom, és újra rákérdezek, hogy biztosan fekete-e?).

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjának több tagjával is találkoztam és beszélgettem, együtt haladva egy darabon. Az első Sistergő volt, akivel délután 3 körül, Dorogon találkoztam, aztán pedig Pataporccal és 666Foresterrel futottam össze a Gete utáni lejtőn. Pataporc mondta, hogy "jó a blogod", ami persze jól esett, én pedig elismerően szóltam a verséről. 666Forestertől megkérdeztem, hogy honnan ered a hagyomány, hogy ingben-nyakkendőben indul a Kinizsi Százasokon, ő pedig elmesélte a történetet (amit később, az ő beleegyezésével meg is osztok majd veletek).

Még úgy 40 km táján találkoztam egy vidám társasággal, akik épp azzal viccelődtek, hogy még nem fáj semmijük, de később majd illendő ám hogy fájjon, ezért a túra vége felé mindenképpen úgy kell tenniük, mintha fájlalnák a tagjaikat, mert különben a többiek kinéznék őket maguk közül. Ez megmosolyogtatott. El is képzeltem, ahogy valójában a cél felé közeledve a sok zombi csak megjátssza magát, mint a szimuláló focisták, és próbálják egymást túllicitálni vánszorgásilag.

A mindig idilli hangulatot árasztó tokodi pincékhez (ami nagyjából a táv felénél helyezkedik el) tíz óra alatt értem, tehát jócskán volt időtartalékom. Ennek ellenére nem időztem ott sem sokat, ettem két kisebb szelet zsíros kenyeret és ittam egy pohár vizet, és már indultam is tovább.

A túra második felében, vagy inkább 60 km után már egyre kevesebb lett a komfortérzet, és egyre több a "vezeklés". Elkezdtem érezni, kicsit fájlalni a lábam. Hol itt fájt, hol ott, ami inkább jó volt mint zavaró, hiszen mire nagyon elkezdett volna fájni a bokám, addigra a térdem kezdett szúrni, utána a lábujjaim sajogtak, majd a talpam égett, de szerencsére egyik sem fokozódott a nehezen elviselhető tartományig.

Pusztamarót után sötétedett rám, és jött az éjszakai, fejlámpás szakasz, amit magamban egy "kvarcjátékhoz" szoktam hasonlítani: erősen kell figyelni, koncentrálni, hogy jól lépjen az ember, hogy az egyre jobban sajgó lábával nehogy véletlenül belerúgjon egy kőbe, megbotoljon egy faágban vagy rosszul lépjen egy keréknyomba. Csak itt nem egy "játék-élet" elvesztésével, pontlevonással jár a figyelmetlenség, hanem adott esetben valódi fájdalommal, esetleg sérüléssel. És ez a kegyetlen kvarcjáték, vagy flashgame egészen pirkadatig tartott.

A baji vadászházhoz még sötétben értem, ilyen Kinizsi Százasom még nem volt. Bajon, ahogy a túra közben többször, újra találkoztam Sistergővel. A célba, a tatai ifjúsági táborba 5 óra 9 percre érkeztem.

Hazaérve és pihenve főleg a lábam fájt, de ez estére, éjszakára elmúlt. Akkor viszont az egész felsőtestem, hátam, vállam, derekam kezdtem el fájlalni, de még a hasizmom kockáit is éreztem. Ötpercenként forgolódtam az ágyban, de egyik testhelyzet sem nyújtott felüdülést. Persze rájöttem, hogy mindez amiatt lehet, hogy a K100 közben a túrabottal alaposan megterheltem a felsőtestem - de legalább a lábam már nem fájt. Így ma már nem is volt olyan a járásom, mint Derek Vinyard-nak a börtön étkezdéjében, a História X-ben.

Összefoglalva, jó kis túra volt. Ha a sors engedi, megpróbálom utolérni Béla bácsit. És jövőre talán öcsém és Attila cimborám is velem tart majd.

Kapcsolódó bejegyzések:

Tipp:

2011. május 29., vasárnap

Ötödik Kinizsi Százasom

2011. május 28-29. - kisebbfajta jubileum: ötödjére indultam el a Kinizsi Százas teljesítménytúrán, és ez alkalommal is sikerült teljesítenem. Bár eddig nem jegyeztem fel s nem is jegyeztem meg, hogy melyik évben hány óra alatt sikerült végiggyalogolnom a túrát, idén megteszem: 21 óra 44 perc alatt. Bő 5 percnél többet sehol sem álltam meg, és - magamhoz képest - elég jó tempóval haladtam végig. Annak ellenére, hogy sem magammal, sem túratársaimmal nem "versenyzek" ilyen szempontból (inkább csak a biztos teljesítésre törekszem), úgy hiszem, ez lehetett az eddigi legjobb időm.

A részletes túrabeszámolóm ide kattintva olvasható.

2011. május 27., péntek

Jó túrázást, sikeres Kinizsi Százas teljesítést!

Jó túrázást és sikeres Kinizsi teljesítést kívánok minden - a 100 kilométeres, vagy akár valamelyik rövidebb távon indulni szándékozó - olvasómnak.

Ez a Kinizsi Százas előtti utolsó bejegyzésem, most már csak a túra után jelentkezem majd beszámolóval. Bízom benne, hogy az eddigi négy alkalomhoz hasonlóan (2007, 2008, 2009, 2010) idén is sikerrel járok. A cuccaim már a hátizsákban (rajta az ajándékkötöző szalag is), szendvicsek a hűtőben... Most már csak reggel időben fel kell kelni, és irány Békásmegyer, onnan pedig Tata, át a hegyeken.

Esti olvasnivalóként, útravalóként még néhány bátorító idézet és gondolat a K100-ról.

2011. május 26., csütörtök

Mennyire nehéz a Kinizsi Százas?

A blog statisztikájából kiderült, hogy több olvasó is érkezett ide úgy, hogy előtte a keresőbe olyasféle kifejezést írt, hogy "mennyire nehéz a Kinizsi 100?" Így aztán kínálkozik az alkalom, hogy megpróbáljak erre a kérdésre választ adni. Vagyis inkább összegyűjteni a már korábban elhangzott, leírt válaszokat.

A Kinizsi Százast nehéz teljesíteni. Utólag persze gyakran legyint rá az ember, és a teljesítés öröme elnyomja a túra itt-és-most szenvedéseit, de bizony ott, a száz kilométer gyaloglása közben nem csupán a távot kell legyőznünk, hanem önmagunkat is, hangozzék ez bármennyire elcsépelten és közhelyesen. Egy túrázó társam korábban leírta, hogy a Kinizsi Százas a nagy távolság miatt "utazás" - de szerintem nem csupán így, fizikai értelemben utazás, hanem pszichológiailag is: utazás saját magunkba, a saját belső határaink felé, vagy át is lépve hétköznapi határainkat.

A 100 kilométeres táv, és 2775 méternyi emelkedő sok. Erős motiváció kell a leküzdéséhez. Nem mindenki ér be a célba, és a beérkezők között is vannak, akik a 24 órás szintidőt túllépve érkeznek Tatára. Általában a túrán indulók egyharmadának nem sikerül, de volt már többször olyan év, hogy az indulók fele sem teljesítette a K100-at. Hogy mitől függ, hogy valaki teljesíti-e vagy sem? A testi és lelki felkészültségtől, az okosan kiválasztott felszereléstől egyaránt, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem lehet senkiről sem biztosan megjósolni, hogy végül hazaviheti-e majd a jelvényt és az oklevelet.

Kapcsolódó bejegyzések:

...további kérdések és válaszok itt a Kinizsi Százas blogban.

Az aranylink - a Kinizsi Százas útvonala Google maps-en

Íme az "aranylink", avagy a Kinizsi Százas teljesítménytúra teljes útvonala Google maps-en. Először a Békásmegyer-Bányahegy szakaszt jeleníti meg, de bal oldalon a Google logo alatt a 2-es (következő) lapozó linkre kattintva láthatjuk a második, Bányahegy-Tata szakaszt is (a kettőt együtt pedig ide vagy a képre kattintva).

(A Google maps-re rajzolt útvonal Csabi, azaz Blacky bácsi munkája, aki a hasznos Excel táblát is készítette.)

Kapcsolódó bejegyzések:
A 2014-es Kinizsi Százas útvonala és jelzésváltásai
A Kinizsi Százas útvonala
Térkép vásárlás

Gondolatok a Kinizsi Százasról

A bátorító, klasszikus idézetek után következzék néhány, kifejezetten a K100-hoz kapcsolódó gondolat, az Index fórum Kinizsi Százas topikjából merítve:

"A Kinizsi százas sokkal több egy túránál. Mikor az ember elkezd teljesítménytúrázni, előbb-utóbb mindenkinek a fejében megfordul a Kinizsi teljesítésének az ötlete. Valaki évekig nem mer elindulni, valaki edzés nélkül belevág, vannak akik többször próbálkoznak vele mire egyszer sikerül. Minden nehézség ellenére érdemes megpróbálni. Megismeri magát az ember és rájön, hogy semmi sem lehetetlen.
A Kinizsi a túra mellett egy utazás. Változatos tájakon keresztül, egy egész nap alatt gyalog lehet eljutni a Budapesti rajtból Tatáig. Nagy távolság. Nemrég olvastam, hogy hasonló távolságot nem igen tesznek meg emlős állatok sem. Ehhez fogható teljesítményre csak a kenguruk és a farkasok képesek, de 60-70 km-nél ők sem mennek többet.
Szóval ha még nem döntötted el mi legyen, vágj bele! Életre szóló élményben lesz részed! :) Hajrá! Győzzük le magunkat!"
(pamutmamut)

"[...] mikor hazafelé battyogtam a K100-as könyvecskével a kezemben, ki is olvastam hazáig... a metrón elég furcsán néztek mikor kibetűzték a feliratot :)
Ez a 100km valami Istentől elrugaszkodott dolog, nem evilági, tudatosan felfoghatatlan, életfolyamatokkal összeegyeztethetetlen és minden gondolatra merőleges, elfajzott underground valami... ilyesfajta borzalmat véltem kiolvasni a szemekből... ing-zakóban."
(666Forester)

"[...] 80 km-nél nem értettem, hogy mit keresek ott, sőt, esküdöztem, hogy soha többet. De miután délután [megjegyzés: a túra után] felébredtem, már nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy jövőre is induljak.
Így jövőre, ha sikerül, átélhetem azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor az ember másodszor teljesíti a Kinizsi 100-ast."
(freelance)

"Hallottam már pár fogadkozást, hogy soha többet - igaz a célban, és nem utána két nappal."
(asciimo)

Kapcsolódó bejegyzések:
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz
Pataporc verse a Kinizsi Százasról
Vers a Kinizsi Százasról
Eszperente nyelven a Kinizsi Százasról

Kinizsi Százas képrejtvény

Egy cuki (és nem is túl bonyolult) Kinizsi Százas képrejtvény, Nizsi kutyussal. Ha pedig ez nem lenne elég: Kinizsi Százas kvíz.


Kapcsolódó bejegyzések:
Forester Kinizsi Százas kvíze - első kérdés
Forester Kinizsi Százas kvíze - második kérdés
Forester Kinizsi Százas kvíze - harmadik kérdés

2011. május 25., szerda

Milyen időjárás lesz a Kinizsi Százason?

Milyen időjárás lesz hétvégén, a Kinizsi Százason? Az [origo] időjárás szerint: "Szombaton [Tatabánya térségében] gyakran erősen megnövekszik a felhőzet. Csapadék nem valószínű. Az északnyugati szél megerősödik, helyenként viharossá fokozódik, a 10-25 km/h-s átlagszél mellett 45-65 km/h-s maximális széllökésre lehet számítani. A hőmérséklet legalacsonyabb értéke 14 fok körül, a legmagasabb nappali hőmérséklet 23 fok körül alakul. "

Rudolfking részletesebb jóslata itt olvasható.
A lényeg: jó túraidő lesz, esetleg egy kis sárral, néhány pocsolyával a pénteki eső miatt.

Frissítés (27. péntek):

A friss időjárás jelentés alapján úgy tűnik, hogy szombaton mégis lesznek záporok a Kinizsi Százas útvonalának térségében:
"Kezdetben még többé-kevésbé napos idő lesz, majd gyakran erősen megnövekszik a felhőzet. Főként a nap második felében zápor kialakulhat. A csapadék mennyisége területi átlagban 2 mm alatt valószínű. Az északnyugati szél megerősödik, helyenként viharossá fokozódik, a 15-25 km/h-s átlagszél mellett 45-65 km/h-s maximális széllökésre lehet számítani. A hőmérséklet legalacsonyabb értéke 12 fok körül, a legmagasabb nappali hőmérséklet 21 fok körül alakul."

2011. május 24., kedd

Vízvételi lehetőségek a Kinizsi Százas útvonalán

Vízvételi lehetőségek a Kinizsi Százas teljesítménytúra útvonalán a 2011-es itiner alapján (ny. k. = nyomóskút):

Békásmegyer, Kőbánya u. 21. (ny. k.)
Békásmegyer, Kőbánya u. 95. (ny. k.)
Csobánka, temető (120 m; vízcsap)
Tokodi pincék (kútvíz)
Kesztölc, Esztergomi u. 105. (120 m; ny. k.)
Mogyorósbánya, buszmegálló (ny. k.)
Mogyorósbánya, platánfánál (ny. k.)
Péliföldszentkereszt (forrás)
Bányahegy (hordóból)
Baj, templom (ny. k.)

Kiegészítés: Békásmegyeren a rajt melletti szupermarketben valamint Dorogon (kb. 37 km-nél) az ABC-ben is van lehetőség ásványvizet, üdítőitalt vásárolni.

Kapcsolódó bejegyzések:
Mit érdemes vinni a Kinizsi Százasra? (checklist)
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

Tipp:
http://www.asciimo.hu/k100/vizvetel.html

Idei nyolcadik futásom a Margitszigeten

A Kinizsi Százas előnevezés után hazamentem, majd elmentem futni a Margitszigetre. Már majdnem egy hónap eltelt a legutóbbi futásom óta, gondoltam épp itt az ideje újra körbeszaladni a szigetet. Csak egy kört kocogtam a "papagáj cipőmben", kényelmesen, hogy átmozgassam magam (nagyjából 33 perc alatt futhattam le a kört). A Kinizsi Százasig hátralévő pár napban most már csak pihenek; nem futok, nem kirándulok. Legfeljebb néhány fekvőtámaszt nyomok.

Blacky bácsi hasznos Excel táblája a Kinizsi Százashoz


Blacky bácsi, az Index fórum Kinizsi Százas topikjának tagja készített egy okos Excel táblát a K100-hoz, melyet ő maga így mutat be:

"Csináltam egy táblázatot Excelben az állomásokkal, magasságkülönbségekkel. Ez még nem lenne nagy különlegesség, de kiszámolja az egyes állomásokhoz tartozó szintidőket, hogy meddig kell elérni, hogy tartani tudd az időtervedet. Figyelembe veszi a fáradást a teljes szakaszon, illetve a magasságok leküzdésénél a sebességvesztést, illetve az egyes szakaszok nehézségét. Lehet játszani a paraméterekkel. max. seb. 7 km/h, min. seb. 3.5 km/h stb., illetve beállítható, hogy mennyire vagy érzékeny a magasság leküzdésére."

A táblázat az alábbi linkekről tölthető le:

Kinizsi Százas előnevezés ma délután

Ma délután kettőtől fél hétig lehet előnevezni a Kinizsi Százas teljesítménytúrára Budapesten, a VI. kerületi Pezsegő Bárban (Hajós utca 25., korábban Car Wash Kávézó), a Nyugati tértől nem messze (tömegközlekedéssel legközelebb az Arany János utcai metrómegállóhoz esik - lásd térkép).
Az előnevezni szándékozók ne felejtsék otthon a nevezési díjat (2.000 Ft-ot) és az orvosi igazolást.

Frissítés: voltam előnevezni, a 637-es rajtszámot kaptam. Épp böngészgetem a kapott itinert, és a benne talált információkkal (például a 2010-es K100 adataival) kiegészítem majd a Nagy Kinizsi Százas táblázatot.

Kapcsolódó bejegyzés:
Érdemes-e előnevezni a Kinizsi Százasra?

Tipp:
TTT - a 2011-es Kinizsi Százas kiírása

2011. május 23., hétfő

Frissült az Iszinik 100 honlapja

Frissült az Iszinik 100 teljesítménytúra weboldala. A túráról, mely a Kinizsi Százas testvérének is tekinthető, és két év kihagyás után ismét megrendezésre kerül (immár másodszor), így írt Asciimo:

"Mi is az az Iszinik 100-as? Már 1981 óta minden évben rendszeresen megrendezik a Kinizsi Százas teljesítménytúrát, mely során a résztvevőknek Csillaghegyről Szárligetre [megjegyzés: jelenleg Békásmegyerről Tatára; de az Iszinik maradt a korábbi útvonalon] kell érniük 24 óra alatt. Vagyunk páran, akik többször teljesítettük ezt a túrát, és eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne "kifordítani" a Kinizsit. Fordított irányban, az év teljesen "átellenes" napján? Hosszas tervezgetés után kipróbáltuk. Most pedig szeretnénk mindenkit meghívni, hogy 2008. november 22-én [frissítés: 2011. november 19-én] vágjon neki, és tegye próbára magát! Vajon melyik irányból keményebb dió a Gete? Vajon melyik a rosszabb a Hegyeskő környékén, a tikkasztó meleg, vagy a jeges szél?"

Frissítés: az idei itinerben (amit az előnevezésnek köszönhetően már most olvasgathatok) is van egy írás az Iszinik 100 túráról, szintén Asciimo tollából:

"Kezdetben vala az ötlet... Az egyik Kinizsimen, lefelé a Getéről azon gondolkodtam, milyen nehéz lenne itt felfelé jönni. Aztán arra gondoltam, hogy a K100 mindig "rossz" irányból vezet fel a hegyekre: lankásan, és meredeken le. Jobb lenne gyorsan túllenni az emelkedőkön, és kellemes, hosszú lejtőket megfutni. Vajon milyen lenne visszafelé megcsinálni az egész Kinizsit? Meg is volt - az akkor még képzeletbeli - túra neve: ISZINIK (KINIZSI - visszafelé olvasva).
Ha már teljesen kifordítjuk A Százast, próbáljuk meg az év "átellenes" napján csinálni. 2007-ben, egy hideg december elsején kipróbáltam pár társammal. Hiába volt a hátam mögött akkor már vagy 6 sikeres K100, megérkezve Csillaghegyre olyan érzésem volt, mint amikor először értem célba a Kinizsin. Ugyanaz az öröm, ugyanaz a fáradtság...
2008-ban megszerveztük hivatalosan is, hogy más is átélhesse. Akkori túránkon Sváb László, a Kinizsi "örökös seprűje" is tiszteletét tette. Hózáporok tették emlékezetessé a túrát, de így is 97-en megcsinálták a 133 indulóból.
Időközben egy-két futó is ráérzett az Iszinik ízére, Ispánki Zoli (azaz Ispi) egy Kinizsi után a célból visszafutott Csillaghegyre, míg Fridrich Laci (Fridman) 2009-ben Tatáról elfutott a rajtba, hogy benevezhessen a Kinizsire.
Idén, 2011. november 19-én szintén megrendezzük ezt a "bolondságot", minden kedves 18 év feletti túrázót várunk Szárligeten, a vasútállomáson!
Részletes információk, előnevezés a http://iszinik.fw.hu oldalon."

A cikk alján olvasható, hogy a túrát az Ösvénytaposó Baráti Társaság rendezi, valamint szerkesztői megjegyzésként ott áll az a túratörténeti információ, hogy már a nyolcvanas évek végén is többen végigjárták fordított irányban a Kinizsi Százas útvonalát.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 22., vasárnap

Mit érdemes vinni a Kinizsi Százasra? (checklist)

Mit és mennyit érdemes vinni a Kinizsi Százas teljesítménytúrára? A Kinizsi.org elég szűkszavúan fogalmaz e tekintetben: "javasolt felszerelés: bejáratott bakancs, tartalék zokni, esőköpeny, kulacs víz, ivóedény, eü. csomag, elemlámpa, Pilis és Gerecse térkép".
A powerhiker.fw.hu oldalon több hasznos tanácsot olvashatunk (ráadásul nem is egy szerzőtől, így a több nézőpont miatt még hasznosabb lehet), valamint A vadon szava blogban is van egy jó bejegyzés a témában. Most pedig én is összeállítottam egy saját listát:

Lábbeli és kiegészítők:
Bejáratott bakancs vagy túracipő (esetleg váltócipő is), megfelelő zokni, túrazokni (és váltózokni(k)), ragtapasz; esős, sáros idő esetére kamásli. Segítség lehet, és kíméljük a lábunkat, ha nem két, hanem "négy lábon" haladunk, azaz túrabotot is használunk (én idén, az 5. Kinizsi Százasomon fogok először).

Ruházat:
Időjárásnak megfelelő túraruházat, arra is gondolva, hogy éjszaka hűvös lesz.

Hátizsák:
Kényelmes, megfelelő méretű hátizsák - hasznos lehet, ha van derékpántja és mellcsatja.

Térképek, navigációs eszközök:
Pilis és Gerecse térkép, esetleg iránytűvel, GPS-szel kiegészítve - bár én eddig nem használtam ezeket, mert általában elég a többi túrázót követni, együtt haladni velük.

Inni- és ennivaló:
Ízlés és igény, időjárás szerint másfél-két liter ásványvíz vagy tea. Szükség esetén a túra közben több helyen is van vízvételi lehetőség (lásd: Vízvételi lehetőségek a K100 útvonalán).
Egy teljes napi élelem: szendvics, keksz, müzliszelet, csokoládé, gyümölcs (lásd: Helyes táplálkozás teljesítménytúrán).

Lámpa:
LED-es fejlámpa (esetleg tartalék elemek hozzá, akik pedig biztosra akarnak menni: tartalék fejlámpa).

Kommunikációs eszközök, stb.:
Jól feltöltött mobiltelefon, fényképezőgép (ellenőrizve, hogy benne van-e az SD kártya, és kellően feltöltöttek-e az akkumulátorok).

Egészségügyi csomag, stb.:
Toalettpapír, papírzsebkendő, kullancsriasztó spray, szemeteszacskó a gyümölcshéjaknak, csomagolóanyagoknak, stb.

Továbbá: iratok, készpénz. Amennyiben pedig a Kinizsi Százas fórum aktív tagjai vagyunk: ajándékkötöző szalag. És végül, de cseppet sem utolsó sorban: legyünk kellően motiváltak, és vigyünk magunkkal sok-sok lelkesedést, elszántságot és kitartást.

(Aki pedig a rajtnál nevez, ne hagyja otthon az orvosi igazolását sem.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason
Mitől függ, hogy valaki tudja-e teljesíteni a Kinizsi Százast?
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

Tipp:
Nagy Kinizsi Százas táblázat

Hétvégi kirándulások

Szombaton és vasárnap is voltam egy-egy rövidebb túrán. Ezek már a jövő hétvégén esedékes Kinizsi Százas előtti utolsó kirándulásaim voltak, addig már csak futni megyek le egyszer (esetleg kétszer) a Margitszigetre.

Szombat délután 22-23 kilométert gyalogoltunk (Attila cimborám, öcsém és én) a Tardos - baji vadászház - volt kisréti vadászház - Bundschu kút - Vértestolna - Tardos útvonalon. Attila végül úgy döntött - a múlt heti, 40 kilométeres túra után átgondolva a dolgokat - , hogy idén még mégsem tart velem a Kinizsi Százason, viszont jövőre lehet hogy mindhárman elindulunk majd a K100-on.

Vasárnap a kora délutáni órákban pedig egy mindössze 5-6 kilométeres kirándulásunk volt, Szárligetről sétáltunk fel a Zuppa-tetőre, ahol megnéztük a magyar mártírok emlékkeresztjét is. Ide már öten mentünk, elkísért minket unokatestvérem és egy barátnője is.

2011. május 21., szombat

Az ajándékkötöző szalag hagyománya

Pontosan egy hét múlva, jövő szombaton lesz a 2011-es Kinizsi Százas teljesítménytúra. Így még időben említek meg egy hagyományt, mely itt a blogban még nem került szóba, ez pedig nem más, mint a hátizsákra tett ajándékkötöző szalag tradíciója. Ezzel jelölik meg ugyanis magukat az Index fórum Kinizsi Százas topikjának tagjai (vagy legalábbis azok, akiknek rokonszenves ez a hagyomány, és szívesen felfedik magukat), hogy így könnyebben megtalálhassák, azonosíthassák egymást, és a fórum virtuális tere után a természetközeli, erdőillatú valóságban is szóba elegyedhessenek.

A korábbi években nem tettem a hátizsákomra ilyen szalagot, mert inkább csak alkalmi olvasója voltam a fórumnak s nem nagyon szóltam hozzá, ezért nem éreztem magam feljogosítva ezen "megkülönböztető jelzés" használatára. Idén viszont már írtam néhány hozzászólást, és "online jelenlétem" aktivizálásának keretében e blogot is felélesztettem tetszhalott állapotából, no meg kíváncsi is vagyok a fórum tagjaira, így még a napokban megveszem a szalagot, és kötözök belőle a hátizsákomra.

(A topikban a tradíció múltja, eredete után kutatva azt találtam, hogy a 2004-es K100 előttről származik az ötlet, mely Ermak nevéhez köthető.)

2011. május 19., csütörtök

Nagy Kinizsi Százas táblázat

Elkészítettem a "Nagy Kinizsi Százas táblázatot", mely egyetlen nagy, szinte a teljes képernyőt kitöltő táblázatban foglalja össze az eddigi K100 teljesítménytúrák adatait, 1981-től egészen napjainkig.

Kapcsolódó bejegyzések:
Melyik évben mikor volt a Kinizsi Százas?
Legalább 100 kilométeres túrák összehasonlító táblázata

2011. május 18., szerda

Orvosi igazolás a Kinizsi Százasra

Tegnap voltam a háziorvosnőmnél (nem is kellett sokat várakoznom), és megszereztem az igazolást az idei Kinizsi Százasra, az alábbi szöveggel: "A megnevezett egészséges, Kinizsi 100 km-es túra megtételének ellenjavallata nincs."

Az orvosi (vagy sportorvosi) igazolást fontos beszerezni, hiszen a nevezésnél, ill. előnevezésnél be kell mutatnia mindenkinek, aki a 100 kilométeres távon kíván indulni.

Kapcsolódó bejegyzés:
Orvosi igazolással kapcsolatos felmérés

2011. május 16., hétfő

Túrabeszámoló egy Gerecse 40-ről

Ahogy korábban elhatároztuk, unokatestvérem férjével, Attila cimborámmal vasárnap - a Kinizsi Százasra való felkészülésképpen - kirándultunk egyet, többé-kevésbé a Gerecse 50 teljesítménytúra vonalán. Mivel csak délután negyed kettő körül indultunk el, és hétfőn reggel Attilának már dolgoznia kellett (én szabadságot vettem ki), rövidítettünk nagyjából 10 kilométert: Tardos után a kék kereszt jelzés helyett a zöldet követve jutottunk Bánya-hegyre, így levágtuk a pusztamaróti-héregi kanyart. A 40 kilométeres túrát bő 8 óra alatt teljesítettük, és az utolsó, sötétedés utáni kb. egy órában az új Petzl fejlámpámat is volt alkalmam kipróbálni.

Én navigáltam, és bevallom, hogy bár túl vagyok négy Kinizsi Százason, ez volt az első alkalom, hogy hosszabb túrán önállóan tájékozódtam, térkép és iránytű segítségével, így szinte Bear Grylls-nek éreztem magam - noha lárvák, csúszómászók és egyéb odvak gyümölcsei helyett szendvicseket és müzliszeleteket ettem. A túra közben az elmúlt napokban látott két érdekes film (Szkafander és pillangó; 127 óra), valamint a reggeli istentisztelet hatása alatt voltam, ezek gondolatait, mondanivalóját szőttem tovább a természetjárásra illetve a közelgő Kinizsi Százasra vonatkoztatva. Mindkét film a bezártságról, a valóság és a fantázia, az emlékek kapcsolatáról, valamint az emberfeletti erőfeszítésről, kitartásról szól; az istentiszteleten pedig az isteni, valóban örök szeretet és a földön tapasztalható "örök" dolgok múlandósága volt a téma. Lehet, hogy egyszer a Kinizsi Százas vagy a Balaton-átúszás iránti lelkesedésem is eltompul, elmúlik...?

Következzék Attila barátom részletes beszámolója a túráról (a fényképeket is ő készítette):

"Írtam egy kis beszámolót az útról, amit Isten segítségével épen megúsztunk. Útvonalunk a Gerecse 50 útvonala volt, amit talán csak pár száz méterrel másítottunk meg... [Megjegyzés: illetve egy helyen azért levágtuk, ahogy a bevezetőben írtam, de erre Attila is kitér később.]

Szóval kb. 13:20-kor elindultunk Tatabányáról, mint ahogy azt az első két kép is jelzi. A 3. kép alapján látható kezdeti lelkesedésünk, ami persze végig kitartott... volna, ha a 2. km-nél nem ázott volna át a cipőm. Ez a tény egy kicsit lehangolttá tett, de persze mindezt megtartottam magamnak, haladtunk tovább a megbeszélt tempóban. Az 1. ellenőrzési pont (a Gerecse 50 teljesítménytúrán itt kapja az ember az 1. pecsétet...) a János forrásnál van, amit hamar elértünk. Ezt követett egy keményebb szakasz, ahol az út erősen sáros volt, szinte fél lépéseket visszacsúsztunk, lassan haladtunk előre. Erős felfele menet után következett egy nagyon festői kép, közel a Kovács-hegy mellett, mint ahogy azt a 7. kép is mutatja. Az 5.-6. képen pedig egy régi, XIII. századi körtemplom romjai láthatóak, ezt látni kell...

Az úton továbbhaladva kb. 100 méterre elszaladt előttünk két szarvas, nagyon szépek voltak. Az ember nem hitt a szemének... Mire előkaptam a gépet, már rég látótávolságon kívül voltak Aztán tovább lépegettünk, közeledtünk Tardos község felé. Kicsit mentünk autóúton is, majd beértünk Tardosra. Végig mentünk a falun, és el is hagytuk hamar. Itt döntöttük el, hogy rövidítünk az útvonalon, mert az idő sürgetett, nem szerettünk volna túl későig menni. Emiatt a tervezett 50 km-t lerövidítettük kb. 40-42 km-re. A falutól nem messze megálltunk másodszor is enni , ami általában nem volt könnyű, mert leülni ugye az egész út folyamán nem lehetett, minden vizes volt, mellette fújt a szél, ami miatt egyszer fáztunk, egyszer meg melegünk volt...
Kis pihenő után folytattuk utunkat, és láttunk kb. 50-80 méterre előttünk elvonuló vaddisznó családot, kb.10 kölyökkel. Lefotózni nem tudtam... de készült egy videó, amin látni, ahogy áthalad 2-3 kicsi az úton, majd megmutatom egyszer. Az útvonal további része elég rázós volt nekem, mert szűk volt az út, és magas volt a fű, a vizes! fű, amitől a cipőm teljesen átázott, másodszor is, meg harmadszor, stb. Ha megálltunk kicsit, már éreztem, hogy tiszta víz a lábam, emiatt nem igazán álltunk meg A szakasz 3/4 felé érve kezdtem fáradni, a lábamat nehéznek éreztem a víztől és a sártól Kezdett sötétedni, bár viszonylag sokáig láthatóak voltak az utak. De aztán az erdőben már lámpát kellett használni. Itt Sanyi előkapta ultra-szuper új lámpáját, amit letesztelhetett. állítólag 90 órát is kibír... Nemsokára megláttuk Tatabánya fényeit, megörültem, bár hirtelen elkezdett fájni a térdem, mintha megérezte volna az út végét... Újabb erdős út egész Tatabánya határáig, majd beértünk a város széléhez. A városban gyalogoltunk még vagy 2-3 km-t, mire az autóhoz értünk. Mikor megláttam az autónk elejét... meghatódva konstatáltam, hogy NA VÉGRE!!!
Bepakoltunk, elindultunk, mentünk, megérkeztünk. Rég esett jól ennyire egy zuhanyozás, mint tegnap este, az biztos.

Szóval összesítve, megtettünk kb. 40 km-t olyan 8,5 óra alatt, ami az idő viszontagsága mellett nem rossz tempó. Sanyi szerint ez elég a Kinizsire, na de persze az sokkal keményebb menet. Ma egész nap olyan kellemes fáradságot érzek, lábaim nem fájnak túlzottan, sérülés nem történt. Összességében véve nagyon kellemes túra volt, kisebb nehézségekkel. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy ha nem is ekkora távra, de mindenképp jót tesz a testnek és léleknek egy ehhez hasonló testmozgás. És a jó társaság mellett még az akadályok is könnyebben átvészelhetőek.

Istennek hála, hogy megtartott, és hogy nem áztunk el, hogy nem volt kimondottan nagy eső , és hogy minden szakasznál megtaláltuk a helyes útvonalat."

Köszönöm Attilának a részletes túrabeszámolót, és természetesen azt is, hogy a társam volt a túrán.

Kapcsolódó bejegyzések:
Gerecse 50 térkép
Gerecse 50

2011. május 14., szombat

Helyes táplálkozás teljesítménytúrán

Egy cikk az Index Sport Géza rovatában a hosszútávú mozgás, sportolás - így például a Kinizsi Százas - közbeni helyes táplálkozásról. A lényege, egy mondatban: szinte folyamatosan enni kell, legalább 20-40 percenként rágcsálni valamit, és nem szabad megvárni az éhséget.

2011. május 13., péntek

Mi értelme van többször is teljesíteni a Kinizsi Százast?

A tavalyi (számomra negyedik) Kinizsi Százason pár kilométeren keresztül egy sziklamászó sráccal mentem együtt. Beszélgettünk, és szóba került a K100 többszörös teljesítése. Elmondta, hogy ő minden sziklát csak egyszer mászik meg, és a túrákat tekintve is hasonló filozófiát vall: ugyanarra az útvonalra, teljesítménytúrára nem megy kétszer - még többször pedig pláne nem. A K100-zal kapcsolatos értékrendemet ez az eszmefuttatás ugyan nem tudta megingatni, de azért elgondolkodtatott, és elkezdtem magamban érveket keresni, hogy miért is jó évről évre teljesíteni a Kinizsi Százast.

Ahogy ugyanabba a folyóba sem léphetünk kétszer, nincs két egyforma K100 sem. Egyrészt változunk mi magunk, testileg és lelkileg. Tapasztalunk, öregszünk, erősödünk vagy épp gyengülünk. Változhat a motivációnk, más gondolatok foglalkoztatnak túra közben, mint évekkel ezelőtt, és így a tájat is más szemmel szemléljük. De a túra is változik: változatossá teszi az időjárás kiszámíthatatlansága, az évek során lassan formálódó táj, a társaság, a holtpontok, és még sok-sok körülmény, apró véletlenek ezrei.

Aztán ott a gyűjtőszenvedély. Igaz ugyan, hogy a kapott jelvény minden évben teljesen egyforma (azért előfordul kivétel), de még így, egyformaságuk ellenére is jó gyűjtögetni őket, és a szorgalmas és kitartó gyűjtögetés közben egy egyre szűkebb és tiszteletreméltóbb elit részévé válni.

2011. május 11., szerda

Iránytű a Kinizsi Százasra

Ma vettem egy egyszerű iránytűt a Kinizsi Százasra: egy Silva Carabiner 28 modellt (lásd silva.se). Elgondolkodtam egy komolyabb tájoló vagy egy GPS beszerzésén is, de aztán rájöttem, hogy bármennyire is vonzanak a kütyük, a térképek mellé egy szimpla iránytű is bőven elég (hiszen eddig sem akadályozott a túra teljesítésében az iránytű vagy más navigációs eszköz hiánya).

A legjobban tán nem is a Kinizsi Százason fog jól jönni a kis szerkezet (hiszen ott a sok résztvevő miatt nehéz eltévedni), hanem például a vasárnapra tervezett, 50 kilométeres bemelegítő túrán.

...még több felszerelés itt a Kinizsi Százas blogban.

2011. május 10., kedd

Gerecse 50 térkép

Két bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy a Kinizsi Százasra való edzésként Attila cimborámmal hétvégén "privát" túrázunk egyet a Gerecse 50 útvonalán (az eredeti teljesítménytúra idén április 16-án került megrendezésre; ez volt egyébként a jubileumi, 30. Gerecse 50).

A vasárnapi túra jó alkalom lesz a felszerelések tesztelésére (most fogom először kipróbálni például az új fejlámpámat, mert dél körül indulunk, így a kirándulás estébe-éjszakába fog nyúlni), valamint annak kiderítésére, hogy így hosszabb távon mennyire lassítjuk vagy épp motiváljuk egymást.

Az interneten a pontos útvonalat keresgélve találtam ezt a szép és részletes térképet - ami nem más, mint a Gerecse 50 igazolólapja, 2006-ból (katt a képre).

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas útvonala
Gerecse 50

2011. május 9., hétfő

Kinizsi Százas csoport, klub a Facebook-on és az Iwiw-en

A Kinizsi Százas teljesítménytúrának természetesen a legnagyobb közösségi portálokon, a Facebook-on és az Iwiw-en is van saját csoportja ill. klubja. Bár a túrát 1981 óta csaknem 7300-an teljesítették életükben legalább egyszer, ezen online közösségek mindössze nagyjából kétszáz-kétszáz tagot számlálnak: a Facebook Kinizsi százas (100) csoportjának jelenleg 221 tagja van, az Iwiw Akik megcsinálták a Kinizsi 100-ast nevű klubjának pedig 218.

Ajánló:
Kinizsi Százas csoport a Facebook-on
Kinizsi Százas klub az Iwiw-en

(Megjegyzés: az Index fórum Kinizsi Százas topikja ezeknél jóval komolyabb múlttal rendelkezik, és máig informatívabb, élénkebb és élőbb, s erősebb közösségi élményt nyújt - lásd statisztika.)

Az én Petzl Tikka 2 fejlámpám

Ma megvásároltam az első Petzl fejlámpámat, egy Tikka 2 modellt - remélem, sok Kinizsi Százason velem lesz majd és segít a túra sikeres teljesítésében, kezdve az ideivel. Három különböző világítási móddal rendelkezik: takarékos, maximális, valamint villogó. Maximális fényerőnél (40 lumen) a leírása szerint akár 29 méterre is elvilágít, és egyetlen elem garnitúrával 90 óráig biztosítja a megfelelő fényt (takarékos üzemmódban pedig akár 120 órán keresztül).

A régi Energizer fejlámpámat sem dobom el persze, az tökéletes lesz biztonsági tartaléknak. Ráadásul ezen a hétvégén Attila cimborámmal (akivel idén a Kinizsi Százasra megyek) tervezünk egy túrát a Gerecse 50 útvonalán, ahol már ki is próbálom az új lámpát.

Kapcsolódó bejegyzések:
Fejlámpa házilag
Fejlámpa - egy fontos felszerelés a Kinizsi Százasra

2011. május 8., vasárnap

Aki fél lábbal is teljesítette volna a Kinizsi Százast: Terry Fox

A Kinizsi Százast egészségesen, valamennyi végtagunk birtokában sem könnyű teljesíteni, de élt egy ember, akinek valószínűleg fél lábbal is sikerült volna. Ő pedig nem más, mint a 22 esztendősen elhunyt Terry Fox, Kanada nemzeti hőse.

Következzenek Kellermayer Miklós gondolatai (forrás: Új Ember):

"[...] Számomra minden idők legkiválóbb, legpéldamutatóbb sportolója a kanadai Terry Fox. Éppen elkezdte az egyetemet, 18 éves volt, amikor 1977-ben egy rossz indulatú daganat miatt levágták az egyik lábát. Kosárlabda edzője azzal biztatta, hogy nem kell lemondania a sportról, mert tud egy olyan kiváló sportolóról, aki műlábbal képes volt lefutni a maratoni távot. Edzője segítségével lassan Terry Fox is megtanult műlábbal futni. Amikor már harminc mérföldet (48 km) tudott egy nap alatt lefutni, bejelentette saját maratoni futását. Elhatározta, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig az 5200 mérföldet (8320 km) lefutva átszeli Kanadát, s közben arra kéri a kanadaiakat, hogy amíg fut, adományozzanak a rák elleni kutatás támogatására. Arra gondolt, hogy amire lefutja az 5200 mérföldes távot, akár egymillió dollár is összegyűlhet. Reménye miatt, hogy képes lesz ekkora távolságot műlábbal lefutni, és azon reménye miatt is, hogy összegyűlik az egymillió dollár, futását a remény maratonjának nevezte.

1980. április 12-én indult el. Közel egy éve futott már, teljesítette a táv felét, amikor kiderült, hogy daganata átterjedt a tüdejébe. Ettől kezdve minden nap egyre kevesebbet tudott futni. A halála előtti napon, 1981. június 27-én is, orvosainak tiltása ellenére futott, pontosabban vonszolta meggyötört testét néhány méteren át, mígnem kómába esett, és néhány óra múlva, 1981. június 28-án meghalt [...]"

Tipp:
Wikipédia - Terry Fox
YouTube - Terry Fox

Kapcsolódó bejegyzések:
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz

2011. május 4., szerda

A Kinizsi Százas zombik legendája - (kell-e tőlük tartani?)

Hallottál már a Kinizsi Százas zombikról, de nem tudod, hogy kik ők, és kell-e tőlük tartanod? Nos, ezek a zombik teljesen ártalmatlanok, és általában nem éjszaka, hanem a K100 vasárnapjának reggeli, délelőtti óráiban jelennek meg. Könnyen lehet, hogy a túra teljesítése közben vagy után te magad is zombivá változol néhány órára.

A Kinizsi Százas zombik ugyanis a teljesítménytúra megfáradt, elgyötört teljesítői, akik az utolsó kilométereken, illetve a K100 teljesítése után hazafelé tartva vonszolják magukat. Kimerültségük és sajgó lábuk miatt könnyen megismerhetőek már-már Monty Python-os járásukról, furcsa, komikus mozgásukról.

Ide kattintva videót is láthatsz róluk (vagy 666Forester látványos, zenés K100 videójának végén is).